Magyarság, 1936. március (17. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-17 / 64. szám

A NEMZETI SZÍNHÁZ PAULAY EDE­­EMLÉKÜNNEPE A Nemzeti Színház vasárnap délelőtt tár­sulati ülésen adózott néhai nagy igazgatója, Paulay Ede emlékének, születése századik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent Paulay Ede özvegye, született Adorján Berta, Cerrutiné, Paulay Erzsid­a párisi olasz nagykövet felesége, Paulay Ede egykori kitűnő művészgárdájának tagjai, ifj. Wlassics Gyula báró h, államtitkár és Haas­ Aladár miniszteri tanácsos, a kultusz­miniszter képviseletében, Herczeg Ferenc,­ Sebestyén Géza és sokan mások. Cerruti pá­risi olasz nagykövet elfoglaltságára való hi­vatkozással, táviratban kimentette magát. ■Az ünnepi ülést Németh­ Antal dr. igazgató nyitotta meg és ismertette Paulay Ede éle­tét és pályáját. Utána Márkus Emilia vissza­emlékezést mondott el egykori felfedezőjé­ről és tanítómesteréről a közönség meg­­megújuló tapsai közepette. Az ünnepség után a Nemzeti Színház testületileg vonult ki a Kerepsi-temetőbe, ahol megkoszorúzták Paulay Ede síremlékét. KÉSZÜL A SZÍNHÁZI SZABÁLY­RENDELET Az utóbbi években gyakran megismétlődő ,­színházi válságok tették időszerűvé olyan színházi szabályrendelet megalkotását, amelynek rendelkezései a színházbukásokat, a művészi élet károsodását a jövőben meg­akadályozzák. Az egész közvélemény egy­hangúan követelte a hatóságok sürgős be­avatkozását, mert törhetetlennek találták, hogy minden szakképzettség és minden anyagi felkészültség nélkül, akinek arra kedve támad, színházat alapítson. Németh­y Károly tanácsnok, a közművelődési ügyosz­tály vezetője, a polgármester felhatalma­zása alapján, megtette az előkészületeket a szóbanforgó színházi szabályrendelet el­készítésére és az adatok összegyűjtése céljá­ból kérdőpontokat küldött szét mindazok­nak az érdekeltségeknek, amelyek a szín­házi vállalkozással, a szinm­űirodalommal kapcsolatban állanak. Értesülésünk szerint a színházi érdekeltségek már ezen a héten foglalkoznak a főváros átiratával és külön­­külön tartandó üléseiken állapítják meg a kérdőpontokra adandó válaszaikat. Március végén a közművelődési ügyosztály a beér­kező adatok alapján hozzákezd a szabály­­rendelet megszövegezéséhez és azt még a tavasz folyamán az illetékes fórumok tár­gyalása alá bocsátja. AZ UJ KIEPUR­A-FILMNEK MAGYAR A ZENESZERZŐJE — BUDAY DÉNES ' Új magyar karrier indul világgá! Örömmel számolhatunk be arról, hogy a nagyon te­hetséges Buday Dénes fogja Kiepura Jan­us filmjének zenéjét csinálni. Kiepura „házi“ zeneszerzőjének lenni világviszonylatban is sarzsit jelent, hiszen ennek a remek énekes­nek a filmjei eljutnak a földgolyó legtávo­labbi részébe is. Japánban, Indiában,, Ausz­­ráliában egyformán szeretik Kiepurát, a Kie­­pura-film egyformán üzlet mindenütt, tehát Buday részére ez az alkalom nemcsak dicső­séget, hanem pénzt is jelent! És végtelen le­hetőséget ... utat Hollywood felé, ahol so­hasem volt olyan szükség új tehetségekre,­­mint éppen ma. Buday Dénes muzsikáját is­meri egész Magyarország. Minden évben meg­komponálta a maga finom, melodikus sláge­rét, mely abban különbözött minden sláge­rektől, hogy nemcsak fülbemászó volt, ha­nem eredeti. Az éppen aktuális zeneszámot aztán dúdolták addig, amíg föl nem vál­totta egy másik Buday-sláger. „Ezzel a kis dallal üzenem, hogy szeretem magát, meg a „Vannak egészen furcsa dolgok“ már szinte népdalszámba ment, legalábbis a pesti asz­falton. Budaynak nemcsak csipkefinom san­zonjai vannak, hanem operettmuzsikát is irt, két százas szériát ért meg két kedves ope­rettje. Kiepura új filmjét Gallone, a híres olasz rendező fogja rendezni, aki Kiepurával együtt el van ragadtatva a Buday-muzsikától! "A kitűnő magyar zeneszerzőre Szűcs László magyar származású berlini kiadó hívta föl Kiepuráék figyelmét. Szűcsnek köszönhető, hogy ez a tehetséges magyar muzsikus végre megtalálja az utat az érvényesülés felé. HAVI 200 FIX Az elmúlt napokban fejezte be a Hu­nnia­­filmgyárban a Mozgóképipari K. F. T. Vadnai László Havi WO fix című hangosfilmjének magyar nyelvű változatát A gyakran a bohózat határán mozgó, mulatságos forgatókönyvhöz a zenei betétszámokat Rozsnyai Sándor szerzette és azokat részben a boldog békeidők felejthetet­len Danilójának fia, ifj. Ráthonyi Ákos, részben a Triumph vokál-trió énekli. A végig­ fordulatos vígjáték Balogh Béla mesteri rendezésében, pazar kiállítású 23 díszletben zajlik le. A díszletek szo­katlanul nagy száma bizonyítja a film változa­tos, tempós voltát. A férfi főszerepeket Uray Tivadar, S­áger Antal és Jávor Pál, a női főszere­peket Bársony Erzsi és Fülöp Magda játsszák. Hálás epizódszerepekhez jutottak a filmvígjáték­­ban Salamon Béla, Makláry Zoltán, Petrics Sán­dor, Baross Géza, Szaplonczay Éva, az egykori szépségkirálynő, továbbá Zala Karola, Rajna Alice és Pártos Erzsi. Az egyik ismert fővárosi mulatóban felvett revürészletekkel tarkított filmet bemutatóra a Royal-filmszínházak kötöt­ték le. Premier, értesülésünk szerint, a jövő hét­­folyamán lesz, ...................... 1936 márciua is, Ee33 swinnamt«. MŰVÉSZET GLATTFELDER PÜSPÖK NYITOTTA MEG A PÁZMÁNY-EMLÉKKIÁLLÍTÁST A fennállása 15-ik évét ünneplő Magyar Katolikus Diákszövetség március 15—22-ig Pázmány-emlékkiállítást rendez a Műterem, IV., Kossuth Lajos­ utca 12. szám félemeleti helyiségében. Ezt a kiállítást vasárnap nyi­tották meg ünnepélyesen. A megnyitáson előkelő közönség vett részt, melynek sorai­ban ott voltak: Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök, Jiaász Aladár miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium részéről, Kenyeres Ba­lázs, a Pázmány-egyetem prorektora, Tóth Tihamér és vitéz Moór Gyula dékánok, Villáni Lajos követségi tanácsos és még so­kan mások. Angyal Pál tanácselnök föl­­kérésére Glattfelder Gyula Csanádi püspök ünnepi beszéddel nyitotta meg a kiállítást. Beszédében rámutatott Pázmány egyéniségé­nek korszakalkotó jelentőségére, nehéz idők­ben is soha el nem csüggedő építő optimiz­musára, továbbá arra a nagy nemzetnevelő értékre, amelyet az ő példájának tanulmá­nyozása a mai nemzedék számára is jelent. AZ OLASZ KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS VASÁRNAP ZÁRULT A Műcsarnokban rendezett nagysikerű olasz reprezentatív kiállítást vasárnap délután zár­ták be ünnepies formák közt. E záróünnepen az irodalmi és művészeti tanács kegyeletes ünnepléssel hódolt a­­ kiállítás halott kiváló­ságai emlékének; ezen az olasz követség képviseletében megjelent Lo Faro követségi titkár, a magyar kormányt Jalsoviczky Ká­roly osztályfőnök képviselte, a fővárost Pacher Béla tanácsjegyző. Gerevich Tibor, a kiállítás kormánybiztosa magyar és olasz beszéd kíséretében pálmaágat helyezett, el Andreotti Libero és Wildt Adolfo szobrászok, valamint Spadíni Armando festő művei alá. A kiállítást az utolsó napon is nagyszámú közönség látogatta, sok hivatalos- és magán­­vásárlás történt, még a már zárult kiállítás anyagából is vásárolgatnak. M. HÍR SÁRI LISZT-ESTET AD Liszt kevésbé ismert darabjai (az Anyegin­­polonéz s a Händel-Saraband átiratok stb.) lesznek M. Hír­ Sári Liszt-estjének műsorán, melyet kedden este — e hó 17-én — ad a Fodor-iskola termében (Andrássy­ út 40.). A hangverseny fél 8 órakor kezdődik. A FŐISKOLA ZENEKARI ESTJE Két komponistának szentelte szombat esti zenekari hangversenyét a Zeneművészeti Főiskola. A műsor első fele Saint-Saëns művészetének áldozott a Herkules ifjúsága című szimfonikus mű és a hegedűverseny elő­adásával­­— kitűnően játszotta Bachman Géza —, a második rész a főiskola tisztelet­beli tanárának, a finn Sibeliusnak 76-ik születésnapját ünnepelte a mester III. szim­fóniájával és „En saga“ című szimfonikus költeményével. A zenekart Kresz Géza diri­gálta, fegyelmezett együttesével érvényre hozva a művek minden költői szépségét. A hangversenyt, melyen Taalas Onni finn kö­vet is megjelent feleségével és a követség tagjaival együtt, telt ház hallgatta. ZEnEKARI EST Kleiber Erik vezényelte a Budapesti Hang­versenyzenekar hétfő esti hangversenyét a Városi Színházban. A Bolygó hollandi nyi­tányát, Liszt Tassoját (Lamento e triomfo) és Berlioz Fantasztikus szimfóniáját játszot­ták telt ház előtt. A hallgatóság lelkesen ünnepelte a kitűnő zenekart és karmestert. : * A hangversenyen megjelent a kormányzó felesége és családja is. LISZT-EMLÉKHANGVERSENY Esztergomból jelentik. Az Esztergomi Turista Dalárda fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából Liszt Ferenc emlékezetére díszhang­versenyt rendezett, amelyen Kőhalmy László dr. Gyula diáknak Liszt című versét szavalta el, majd Kondela Géza dr. pápai kamarás, zenemű­vészeti főiskolai tanár mondott emlékbeszédet Liszt Ferencről. Ezután a dalárda Hajnali Kál­mán karnagy vezényletével Liszt legszebb mű­veit énekelte, Eyssen Irén operaénekesnő pedig Eyssen Tibor dr. zongorakíséretével Liszt-dalo­kat adott elő. Végül V. Kürschner Lili zene­­tan­árnő zongorázott Liszt-szerzeményeket. Magyar Női Vonósnégyes H. est ma 7. fél 9. Thomán Mária hegedű-est 19*4. s­paar Három-kettőre győztünk, de a szerencsére sem panaszkodhatunk Magyarország—Németország 3:2 (1:1) Egy év óta veretlen volt a magyar válogatott csapat, de — angliai mérkőzésétől eltekintve — ugyanennyi idő óta­ győzelmet győzelemre hal­mozott Németország nemzeti csapata is. A különbség annyi volt, hogy vasárnap valóban a nagy német birodalom százezreket számláló labdarugósportja vonultatta fel Budapesten a legjobb tizenegy játékosát, viszont a velük szembeálló magyar csapat inkább csak Budapest­ labdarugósportját képviselte és bizony éppen csak mutatóba került bele egy debreceni fiú. Megérkezik a kormányzó Horthy Miklós kormányzó ezúttal is példát mutatott a pontosságból. Miklós fia kíséretében már néhány perccel a mérkőzés előtt elfoglalta helyét a díszpáholyban, amelynek első sorában ültek mellette jobbról és balról Gömbös Gyula miniszterelnök, Lázár Andor dr. igazságügy­miniszter, Beremisza Géza iparügyi miniszter, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter és Schnurre német követségi tanácsos a távollévő Mackensen budapesti német követ képviseletében. Alig foglalta el helyét a kormányzó, máris kifutott a pályára a fehéringes, feketenadrágos német csapat, felsorakozott a középvonalon és kar­felemeléssel üdvözölte a közönséget. A következő másodpercben a magyar csapat is kifutott a pályára, egyenesen a díszpáholy elé feszes tisztelgésre. Ebben a pillanatban a hangszóró­ból tisztán és dallamosan felhangzott a Deutsch­land Lied, utána pedig a magyar Himnusz is, amelyet feszes tisztelgéssel hallgatott a sokezer­­főnyi sereg. A bíró pályaválasztásra szólította a csapatkapitányokat, a sors Sárosinak ked­vezett és a magyar csapat hátában az érezhetően erős széllel és tűző nappal, sorakozott fel a félvonalon a német kapu irányában. Magyar gól — német egyenlítés Krist, a cseh bíró éleset fütyült és a német Lenz nyomban elrúgta a labdát. Toldi rohant rá, de a labda a vonalon túlra került. Szabad­rúgásból Toldi messziről küldött bombalövése szerzett némi izgalmat, de a hosszú német kapus felugorva, fogta a labdák Valami hiányzott a játékból,­­az a bizonyos valami, ami más mér­kőzéseken viharszerű huj-huj-hajrázásra szokta ingerelni a tömeget. A­ tömeg ezúttal még hall­gatott, várt, leste, a nagyobbszerű akciók kifej­lődését, valamelyes kézzelfogható megnyilatko­­zását a magyar csapat fölényének, de az csak nem akart jelentkezni. A csatársor szinte bá­gyadtan, lassan kezdett és már az első percek­ben meglátszott, hogy a magyar támadósorban nincsen minden rendben. Sárosin meglátszott, hogy nincsen egészen rendben, Toldi is fáradtan kalandozott el olykor-olykor, Kardos pedig sehogyan se tudta beletalálni magát a jobb­­összekötő szerepébe. Csak a­ két szélső csatár, Titkos és Cseh vitt olykor némi élénkséget és lendületet a magyar támadásokba, de a német védelem keményen és szilárdan állott a lábán. Ugyanakkor pedig hátul a magyar kapu előtt is meglátszott, hogy a védelemből hiányzik az a fölényes biztonság, amelyet jobb időkben az újpesti Fogéi, legújabban pedig a jó formában lévő Sternberg képviseltek. És hamarosan meg­tudtuk, hogy a németek nagyszerű csapat. Nem­csak megtermett, keménykötésű legények, de a mieinknél sokkal gyorsabb futók, minden lab­dára rámenők, akik már a futball magasabb technikáját is ismerik. Az a csapat volt ez, ame­lyik bizonyára megérdemelten győzte le nem is olyan régen a spanyol és a portugál válogatott csapatot. A közönség fészkelődött és ijedten szisszent fel, amikor Szabó csak vakmerően ve­tődve tudta elhárítani a németek egyik messzi­ről küldött éles lövését. Most a németek roha­moztak és ezúttal a hátvédek mentettek, de a veszély állandóan ott lebegett a magyar kapu fölött, mert amennyivel gyengébbek voltak a német csatárok technikában, annyival gyorsab­bak voltak a futásban. Szerencsére ekkor már a magyar fedezetsor is belemelegedett a játékba, Túrás és Dudás egyaránt fáradhatatlanul dolgoz­tak, egyik labdát a másik után tálalták a ma­gyar csatárok elé, de Sárosit ketten is fogták, bár egyik bombalövését csak­ vetődéssel védte a német kapus. Ezután Turai elfogta a labdát és szöktette Titkost, a balszélső gyorsan lefutott, majd hirtelen befelé kanyarodott a német kapu felé és amikor szinte senki sem várta, vagy 20 méterről, nagy erővel megrúgta a labdát, amely utat talált a hálóba. Vezettünk. A németek gyors ellentámadással feleltek a magyar gólra és ahol már nem győztek gyorsasággal és technikával, ott a vállaikkal is segítettek magukon. Hosszú kínos percek következtek, a közönség Kardost kezdte kifütyülni, majd hangosan kezdte köve­telni, hogy vonuljon le a pályára. Ez még job­ban megzavarta a magyar csatárt, aki attól fogva csak álldogált és amikor hozzá került a labda, nagy keserűségében csak a vonalon túlra gurí­totta Hátul a magyar védelem is egyik hibát követte el a másik után és amikor a 30-ik perc­ben a német Elbern lerohant és messziről lőtt labdáját Szabó gyengén visszarúgta, a német Urban minden különösebb nehézség nélkül vágta vissza azt a vetődő kapus fölött a magyar há­lóba. A németek kiegyenlítettek. Köröskörül fel­hangzott a sokezer német örömujjongása és a fekete embertömeg feje fölött ezrével repkedtek a háromszögű kis német zászlók. Újrakezdés után Kardos újabb vezetéshez segíthette volna a csapatát, a hosszú német kapus elvetődve a földön feküdt, helyét egyik német hátvéd fog­lalta el a kapuban, de Kardos a labdát pontosan a gyomrába lőtte. Akik megfigyelték, látták, hogy a magyar szövetségi kapitány valamit oda­­súgott Kardosnak, mire­l bánatosan levonult a pályáról és egy perccel később a budai Sztancsik futott be a helyére. Ez a csere sora segített Támadni támadott a magyar csapat, de a támadásból­­hiányzott a régi lendület és erő. A németek megint lélegzethez jutottak és Vágó csak hazaadással tudott menteni. Mintha min­denki már a félidő végét leste volna, az akciók mindkét oldalon elhaltak és amikor a bíró fütyült, mintha lidércnyomástól szabadult volna, sóhajtott­ fel az emberrengeteg. Ha más nem, hát megsegít a kapufa Most a magyar csapat játszott a nappal szem­ben, de szerencsére, a szél ereje ekkorra már alábbhagyott. A németek nagy erővel támadtak, nehéz perceket élt át a magyar kapus és egyik oldalon Birót, a másik oldalon Vágót szidták. A 12-ik percben Urban megint megfutott, Biró labda helyett a levegőbe rúgott és a goromba hiba elég volt ahhoz, hogy a lesgyanús helyzet­ben álló Lenz kapásból a magyar hálóba vágja a labdát 1:2. A magyar csapat teljes erővel tört a kiegyen­lítésre, Sárosi nagyszerű helyzetbe is került a német kapu előtt, de nyomban leterítették. Na­gyobb baj nem lett belőle, csak éppen hogy a­ bíró nem ítélte meg a közönség által tombolva követelt tizenegyest A magyar csapat újabb és újabb támadásra indult, de egy óvatlan pil­lanatban a német csatárok kitörtek, lerohan­tak, Biró próbálta feltartóztatni a német roha­mot, Szabó eléjük futott, a magyar kapu ottan állott gazdátlanul, üresen és az üres kapu előtt lövésre készen az egyik német csatár a felső­kapufát találta és onnan pattant vissza ponto­san Szabó elé, aki most már elfogta és szem­pillantás alatt messzire elrúgta Nehéz pillanat volt, Elbern, a német csatár kétségbeesetten vakarta a fejét. A nagy ijedtség után Titkos le­rohant, beadott labdáját Sárosi Sztancsikhoz adta, aki viszont Cseh elé tálalta, a jobbszélső szélsebesen befutott és a labdát laposan, nagy erővel a kapuba vágta. 2:2.­ ­Ha a vége jó, minden jó! Megindult a küzdelem a győzelemért. Min­­denki úgy érezte, hogy amelyik csapat a kö­vetkező gólt berúgja, az már ura is marad a helyzetnek. Eleinte a németek veszélyeztették a magyar kaput, majd Cseh küldött éles lövést a német kapura, de a hosszú német kapus ez­úttal bravúrosan védett. Most Sztancsik próbál­kozott lövéssel, de labdája elszállott a kapu fölött Néhány percre ellanyhult a játék és ekkor megint a németek jutottak szóhoz, a szél is őket segítette, de Szabó résen volt A német védelem szemmel láthatóan már csak arra törekedett, hogy a döntetlen eredményt tartsa, a legtöbb labdát taccsra játszotta és az időt húzta, de a közö­­ség tomboló biztatásba kezdett. És mint már sokszor történt a bizta­tás u­jabb erőt adott a magyar csapatnak. Egyik pillanatban Titkos rohant le a labdával, majd a másik pillanatban Cseh veszélyeztette a német kaput. Egyik labda a másik után szál­lott a német kapu felé, de emberre találtak. A magyar csatársor ottan tanyázott a német kapu előtt s hárman is támadták a német kapust, aki éppen fel akart ugrani a feléje tartó labdára, de Toldi elsodorta, a pontosan eléjehulló labdát pedig Sárosi a hálóba nyomta. 3:2. Megint a magyar csapat vezetett és az újabb gól után már nem is hagyott alább a közönség biztatása. A németek még próbálkoz­tak egyszer-kétszer a kiegyenlítéssel, de most már fölényesen szerelte őket a magyar véde­lem, viszont a másik oldalon Sárosi, Titkos és Toldi percenként foglalkoztatták a német kapust. A percek múltak, a legutolsó percben még Dudás szöktette Titkost, aki Sárosi elé továbbította a labdát, de abban a pillanatban már meg is szólalt a bíró sípja, a mérkőzés véget ért, a díszpáholyban a kormányzó felállva tapsolt. A ember rengeteg bomladozni kezdett is kint a kapuk elött a matyó asszonyok adták el megmaradt tarka portékájukat a haza­­készülő németeknek. Kiss Géza 0 Osztrák labdarúgó-eredmények: Admira—­ Wacker 2:1 (1:0), WSC—Rapid 1:0 (1:0), Vienna—WAC 4:0 (1:0), Favoritner AC—Liber­tas 3:2 (0:2), Wien—Hakoah 2:1 (1:0), Ausztria —FAC 5:1 (3:1).­­ Csaplár István győ­zött a Thomka Áron­­emlékversenyben. A Budapesti Egyetemi Atlétikai Klub vasárnap délelőtt a Rákosi gyakorlótéren 5303 m. távolságon mezei futóversenyt rende­zett Thomka Áron, a hősi halált halt felsőisko­lás futóbajnok emlékére. A versenyen 65 futó indult. A MAC egyedül Csaplárt indította, aki nagy küzdelem árán, 10 méterrel győzött. A csapatversenyt az MTK nyerte a Törekvés­ét a BBTE előtt Egyénileg: 1. Csaplár (MAC) 20 perc 57.4 mp., 2 Hernádi (TSE) 21 perc, 3. Bischer (MTK) 21 perc 21.6 mp. () Száz méteren felüli ugrás Planicábatn. Planicából jelentik: 16.093 főnyi közönség előtt az óriás sáncon nemzetközi síugróverseny volt amelyen a jelenlevő norvég versenyzők nem vehettek részt, mert szövetségünk nem adott nekik start­­engedélyt. Győzött az osztrák Bradl 101 méteres ugrással ,ami jobb a 93 m­-es eddigi sáncrekordnál További helyezé­sek: 2. Riedl (osztrák) 58 méter, 3. Aschenwald (osztrák) 96 méter, 4. Gebauer (cseh) 90 mé­ter, 5. Novsak (délszláv) 85,5 méter, 6. Lacher (svájci) 77 méter.

Next