Magyarság, 1936. augusztus (17. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-14 / 186. szám

Tizenötezer kilométer egy ócska autón Zalaegerszeg, augusztus 11 Este fél 7 óra tájban furcsa külsejű, az autó őskorából származó gépkocsi futott be Zalaegerszeg főterére s amint megállt, egy­szerre nagy tömeg vette körül az autót, meg­csodálták a magyar rendszámú kocsit és a sok apró idegen zászlót, amelyeket a szél­védőn lengetett a szél. Az autóból Bognár Imre és Horváth Viktor szálltak ki, akik az 1898-as típusú egyhengeres Opel-gépen 1936 március 5-én indultak el Budapestről euró­pai közútra azzal a szándékkal, hogy 40.000 kilométernyi utat tegyenek meg és ezzel be­bizonyítsák, hogy a negyvenéves autóval is lehet sportteljesítményt elérni. A két egészségesen barnaszínű fiatalember az újságíró érdeklődésére először pár perc türelmet kér. Előbb odalépnek a Bárány­­szálló előtt veszteglő angol rendszámú autó­hoz, amely mellett egy angol úr és egy an­gol hölgy állanak tanácstalanul. Az angol autót már az országúton valami baj érte és a hibát a két magyar fiatalember hozta rendbe annyira, hogy az angol luxusautó el­érhette Zalaegerszeget. Itt Bognár Imre és Horváth Viktor magyar lovagiassággal ismét segítségükre sietnek a külföldieknek és tel­jesen eltüntetik a hibát. A hálálkodó kézfogás után a két autós tu­rista rendelkezésére áll az újságírónak és érdekesen mesélik el öthónapos élményeiket. — Sportcél vezetett bennünket — mond­ják —, mikor március elején elindultunk a magyar fővárosból. Meg akartuk tudni, mit bír el a negyvenéves gép és azt is, hogy mit bír el idegekkel az ember, aki a modern gép­csodák után egy ilyen ósdi alkotmányon vállalkozik hosszú túrára. — Egészen nagyszerű élmény volt — mondja Bognár. — Csak azt sajnáljuk, hogy a tervezett 40.000 kilométer 15.000 kilomé­terre csökkent. Nem a mi hibánkból. Norvé­gia, Svédország, Lengyelország, Olaszország, Délfranciaország azért maradt el a program­ból, mert nem kaptuk meg a megígért üzem­anyagtámogatást, Spanyolország pedig a pol­­gárháború miatt­ így is sok áldozatunkba került az út a támogatás hiánya miatt. — Március elején Buda­­pestről történt indulásunk után Bécs volt az első nagyobb állomásunk, majd Grácon, Salzburgon, Innsbruckon át haladtunk tovább Svájc felé. Ausztriában különösebb élményünk nem volt. Kocsink, amely jól bírta az utat és óránként 35—45 kilométeres teljesít­ményre is képes volt, természetesen minden­felé nagy feltűnést keltett. De a kiváncsi tömegeket hamar megszoktuk, ép­­gy az újságírók érdeklődéseit is. Autónk első erőpróbája április 23-án történt. Az 1804 méter magas Arlberg-hágóra különösebb akadály nélkül jutott fel, pedig fent 50 centi­­méteres hóval is találkoztunk.­­ Legkedvesebb emlékünk Svájchoz fű­ződik, amelyet hat héten át keresztül-kasul bejártunk. Átkeltünk 2048 méter magasság­ban az Oberalpon, megjártuk St. Gallent, Zürichet és a többi városokat. A svájciak feledhetetlenül kedvesen fogadtak bennün­ket mindenfelé. Mingyárt első esténkén, St. Gallenben tapasztaltuk ezt a meglepő vendégszeretetet, amit a svájci ember ked­vességén túl annak tulajdonítunk, hogy Svájcban tudják értékelni az érdekes vállal­kozásokat. Az ottani autóklub titkára per­­cek alatt összetelefonálta a klub mintegy harminc tagját és valóságos bankettet ren­deztek a kedvünkért. — Itt találkoztunk az első magyarral, Stefanovics Endrével, a volt budapesti fut­ballistával, aki ott is futballal foglalkozik és havonta 400 pengőt keres. Elég sok ma­gyar van Svájcban és a svájciak igen ked­velik őket, akár vendégek, akár alkalma­zottak. Az utóbbiak többnyire pincérek, szobalányok, borbélysegédek. Flaville-ban összetalálkoztunk egy svájci borbélymester­rel, aki sírva panaszolta, hogy el kellett bocsátania kitűnő magyar segédét, mert nem hosszabbították meg munkavállalási engedélyét. Svájcban is jelentkezik a munkanélküliség s ezért az idegen alkalma­zotok számát csökkenteni igyekeznek. — A kedvező hangulatot arra használtuk fel, hogy idegenforgalmi propagandát csinál­junk Magyarországnak budapesti és bala­toni képekkel. Kaptunk is ígéretet magyar­­országi látogatásra. Érdekes, hogy a svájcia­kat főleg a magyar puszta érdekli, ezt emle­­geték legtöbbet. A Svájci utunk további része megfelelt az első benyomásnak. Mindenütt élveztük az autóklubok vendégszeretetét, mindenütt körülvettek bennünket az újságírók. A kü­lönböző országokból többkilónyi újságunk van, melyekben rólunk írnak, képekkel illusztrálva. Zürichben éppen autókiállítás volt, mikor odaérkeztünk. Autónkat itt elkérték és há­rom napig volt a kiállításon. Nagyon emlé­kezetes lesz számunkra Luzern, mert itt ismét nagy bankett, sőt hajókirándulás volt kedvünkért. — Svájcból Elzászba mentünk át, innét pedig Belgiumba, ahol mindenfelé megfor­dultunk, többek között Ostende-ban. Majd Hollandiát jártuk be, ahol ugyancsak meleg vendégszeretettel találkoztunk. Itt sokat foglalkoztak velünk a lapok. — Hollandiából Bremenen, Hamburgon át jutottunk el Berlinbe, éppen az olimpiász megnyitó napján. Az olimpiai lázban égő német fővárosban is keltettünk némi fel­tűnést. Egy német újságíró autón éppen egy mexikói görlcsapatot szállító autót követett egyik főútvonalon, mikor meglátott bennün­ket. Megfordította kocsiját és a görlök helyett velünk készített interjút. — Berlint az olimpiász második napján hagytuk el és Münchenen, az újabb erő­próbát jelentő Grossglockneren, Grácon át érkeztünk vissza Magyarországra fáradtan, de rengeteg élménnyel. Bognár Imre és Horváth Tibor félórás időzés után hagyták el Zalaegerszeget. Az indítókar egy-kettőre begyújtott s a vete­rán autó szapora pöfögéssel pillanatok alatt eltűnt Keszthely irányában, hiába próbálta megelőzni egy kerékpáros. A két vállalkozó kedvű magyar fiatal­ember most egy hétig a Balatonon piheni ki fáradalmait, azután bevonul Budapestre, ahonnét öt hónap előtt a filmfelvevőgép pör­­gése közben indult el nagy útjára. A múlt költségvetési évben 54,5 millió pengő volt az állami üzemek hiánya A pénzügyminiszter jelentése A Magyarország pénzügyi helyzetére vo­natkozó június havi pénzügyminiszteri köz­lemények szerint júniusban az állami köz­­igazgatás kiadása 86­7 millió pengő, bevétele­­a kölcsönkezelés bevétele nélkül) 74­2 mil­lió pengő volt, vagyis az állami közigazgatás kiadásai 12­5 millió pengővel haladták meg a bevételeket. A népszövetségi kölcsön szolgálatára e hó­napban a Magyar Nemzeti Banknál 2­2 mil­lió pengő fizettetett be, amiből nem transzfe­ráltatott és kincstári jegyek ellenében utóbb igénybevétetett 1­7 millió pengő. Az egyéb állami adósságok szolgálatának keretében esedékessé vált összegek helyett 0,9 millió pengő névértékű kincstári jegy helyeztetett letétbe. A kölcsönkezelésben az 1935. évi X. törvénycikk alapján felvett beruházási kölcsönből 8­0 millió pengő folyt be. A teljes 1935—36. költségvetési évben az állami közigazgatás összes kiadása — a kü­lön kölcsönökből fedezett beruházások nél­kül — 753­5 millió pengő, bevétele (a köl­csönkezelés bevétele nélkül) 803­1 millió pengő volt, vagyis az állami közigazgatás bevételei 4,9-6 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. A külön kölcsönökből fede­zendő beruházásokra a közigazgatásnál 7,5 millió pengő fordíttatott. A kölcsönökből az ugyanezen idő alatt említett bevételi össze­gen felül — beleértve a népszövetségi köl­csön szolgálatával kapcsolatban kifizetett, de kincstári jegyek ellenében utóbb igénybe­vett összegeket is — 31­7 millió pengő folyt be. Ezenfelül a külföldi állami adósságok szolgálatával kapcsolatban az 1935—36. költségvetési évben összesen 17­0 millió pengő névértékű kincstári jegy helyeztetett letétbe a Külföldi Hitelek pénztáránál. Az összes állami üzemek júniusi kiadásai együttvéve 53­6 millió pengőt, bevételei pe­dig 37,7 millió pengőt tettek, vagyis az üze­meknél együttvéve 15,9 millió pengő kiadási többlet jelentkezett. A külön kölcsönökből fedezendő beruházásokra júniusban az üze­meknél 0-6 millió pengő fordíttatott. Június hónapban az állami közigazgatás az előlegkezelésben a postának 0-4 millió pengőt, az Államvasutaknak 7­0 millió pen­gőt, a selyemtenyésztésnek­­ pedig 0-3 millió pengőt bocsátott rendelkezésre, viszont az állami erdőgazdasági birtokok feleslegéből 0-1 millió pengő az állami közigazgatás ja­vára utaltatott át. Az egész 1935—36. költségvetési évben az összes állami üzemek kiadásai — a külön kölcsönökből fedezett beruházások nélkül — együttvéve 435'1 millió pengőt, bevételei 380'6 millió pengőt tettek, vagyis az állami üzemek kezelése az 1935­—36. költségvetési évben 54,5 millió pengő hiányt mutatott. A külön kölcsönökből fedezendő beruházásokra az üzemeknél összesen 6'3 millió pengő for­díttatott. E költségvetési évben az állami közigazgatás az előlegkezelésben az üzemek hiányainak fedezésére 60­1 millió pengőt bocsátott rendelkezésre. A nagyobb üzemekre vonatkozó statiszti­kai táblázatok szerint a forgalom az előző évvel szemben júniusban mind a postánál, mind az Államvasutaknál általában emelke­dést mutatott. A junius havi közlemények­ben az állami kölcsönök és egyéb tartozások 1936. évi junius 30-i álladéka is ki van mu­tatva. A varvy és'C’t találtak a Vel®ncei-tó' h­egyvidékén ? Tudvalevő, hogy Csonkamagyarországon nincs aranybánya, bár az állam szakférfiai évekig tartó kutatást rendeztek egyes bánya­vidékeken. Még azt is megkísérelték, hogy ősi, kimerült aranybányákat tártak fel újra, azonban munkájuk meddő maradt. A múlt év őszén a geológusok figyelme a Fejér megye szívében elterülő Velencei-tó északi hegyes partvidékére irányult, mert egyes jelekből arra következtettek, hogy az itteni vulkanikus eredetű hegyek évezredek előtt megkövült lávarétegei alatt aranytar­­talmú közet rejtőzködik. Balassa főmérnök, geológus vezetésével megkezdődött a kutató munka a sukorói és szadapi csúcsos hegyek völgykatlanában, amely most a nadapi közbirtokosság lege­lője. Valamikor itt halastó volt. Állandóan 16—18 munkás dolgozott. Eddig két aknát ástak. Az egyik 15 méter mély, el-ellepi a talajvíz, amit szivattyúval távolítanak el. A másik akna szélesebb az elsőnél, de még csak 7 méter mélységű. A vájárok csákánya az elmúlt hét derekán olyan kőzetből csiholt ki szikrát, amiben vékony sárga esik vonul végig: aranyérei Számos olyan kőzetdarab is került felszínre, amelyben nem csíkban látható az arany­­fényű érc, hanem süni szemcsékben. Balassa főmérnök egyelőre leállíttatta a munkát s jelentésével együtt a kőzetdarabo­kat megvizsgálás végett illetékes helyre jut­tatta.★ Ebben az érdekes ügyben felkerestük a Földtani Intézetet, hogy kikérjük Lóczy La­jos dr. igazgató, a világhírű tudós vélemé­nyét. Titkára jelentést tett neki a sukorói leletről és azt a választ hozta, hogy tudo­mása van az aranykutatásról, azonban a dolog még nem tartozik a Földtani Intézet körébe, hanem az iparügyi minisztériuméba, melynek bányászati ügyosztálya foglalkozik most vele. » ★ Érdekes, hogy Fejér vármegye, melynek túlnyomóan nagyobb része mezőgazdasági terület, mily sok természeti kincset rejt ma­gában, melynek kibányászott produktumai értékben megközelitik a búzatermését. Gaz­dag szénbányái vannak Móron és Bodajkon és szinte csak csillagászati számokban ki­fejezhető értéke van a genti bauxit-terüle­­teknek, melyeken évről-évre rohamosan fo­kozódik a termelés irama. Néhány hónappal ezelőtt ólomércs­eletekre bukkantak Falu­­battyán határában, részint községi, részint pedig vármegyei tulajdonban levő földön. Itt a bányakutatási és kiaknázási jogot a vár­megye kisgyűlése Batthyány Lajos grófnak adta bérbe. Még megemlítjük, hogy a vár­megye sík területén, nem messze Marton­­vásártól, Gyuró-Kuldó község határában jó minőségű szenet találtak nemrég s ennek ki­­bányászását a Magyar Általános Kőszén­bánya Rt. fogja végezni, mert a község kép­viselőtestületével erre nézve kötött szerződé­sét a vármegyei törvényhatóság már jóvá­hagyta. ___,­___. , _________x 1036 augusztus 14. pinter Bicske polgársága megilleti: Ave üdvözölte Griger Miklóst Bicskéről jelentik: Griger Miklós a cseh­ csendőrökkel történt kínos afférja után szerdán este nyolc órakor hazaérkezett Bicskére, a plébánia épülete előtt már mint-n­égy ezerfőnyi közönség várta. Felekezeti és társadalmi különbség nélkül üdvözölni óhaj­­tották Bicske közszeretetben álló plébáno­­­sát és népszerű politikus-papját. Grigert Isiik György tanár köszöntötte, akinek szavaira Griger meghatottan válaszolt és többek között a következőket mondotta: — Nemcsak szabadságom, hanem még életem is veszélyben forgott. Kérlek azért benneteket, kedves hívek, adjunk hálát az­ Istennek, hogy mi szabad magyarok lehe­tünk és minden erőnkkel tartsunk össze. Én már valószínűleg csak akkor megyek haza, ha Körmöcbányán a Szentháromság szobránál magyar lobogó mellett mondhatom el a Tedeumot. A jó Isten adja, hogy ez minél előbb bekövetkezzék. Egyébként elveimért és az ezeréves integer Magyar­­országért még élek, küzdeni fogok. A megható és teljesen spontán jellegű ünnepség a késő esti órákban ért véget a fúvószenekar játéka és a Himnusz el­­éneklése után. Wolff Károly emléke és az áruházi rendelettervezet a Baross Szövetségben Ilovszky János, a Baross Szövetség orszá­gos elnöke rendkívüli ülésre hívta össze a szövetség országos elnöki nagytanácsát. A napirend előtt Ilovszky János kegyeletes szavakkal emlékezett meg a keresztény po­litika és társadalom nagy veszteségéről, Wolff Károly haláláról. — Nagy gyászunk van nekünk, a Baross Szövetségnek is — mondta többek között —, mert egyik legkiválóbb tiszteleti tagunkat, a kilenc Baross-érdemlánc egyik birtokosát veszítettük el Wolff Károly halálával, őt, aki szövetségünknek alapítása óta támoga­tója és segítője volt. Wolff Károly lángoló szívvel dolgozott a keresztény magyarságért és ez a lobogó láng végül az ő szivét is el­égette ... Az ő nagy emléke méltó arra, hogy» alakját ércben állítsa oda Budapest székes­­főváros polgársága elé örök mementóként, hogyan kell szeretni a keresztény magyar­ságot, a fővárosunkat és hogyan kell érette dolgozni. A napirend tárgyalása során az áruházi rendelettervezet kérdése került szóba. Az ülésen hangoztatták, hogy a Baross Szö­vetség nem ellensége az áruházaknak, mert tudja, hogy ez hozzátartozik a kereskede­lem fejlődéséhez, de nincs a szerzett jogok konfiskálásáról szó, amikor harminc­­ötezer fű­szerkereskedő érdekeit úgy akarja a kormány biztosítani, hogy azoknak is jusson egy kis darab kenyér az áruházak kalácsa mellett. A Baross Szövetség öröm­mel fogadja az áruházi rendelettervezetet, de bizonyos módosításokat fog kérni a minisztertől és pedig az áruházakban az élelmiszerárusítás teljes eltiltását, az áru­házak arányos megadóztatását és tehervi­selését és az áruházi alkalmazottak szo­ciális helyzetének megjavítását. Végül el­határozták, hogy szeptemberben ünnepsé­gek keretében megalakítják Pécsett és Szen­tesen a Baross Szövetség fiókszervezeteit. Gyenge a gabonatermés , Pest megyében Pest vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön a vármegyeháza dísztermében Kátay-Krakker Kálmán főispán elnökletével ülést tartott. Elsőnek Ney Géza vármegyei főjegyző ismertette Pest vármegye mező­­gazdasági helyzetéről szóló jelentést, amely szerint a gabonaszemek szorulása és a rozs­károk miatt gyengébb lett a vármegye gabonatermése. Közepes termést ígér a bur­gonya, a tengeri, a lencse és a cukorrépa. A bőséges esőzések miatt a tengelek és a ré­tek állapota megjavult. A vármegyében jó termés van a gyümölcsfélékben, kivételt ké­pez azonban az alma. A jelentés örömmel közli, hogy a vármegye területén megjavul­­tak a munkásviszonyok, a munkapiacon nagy kereslet mutatkozik. Demzsa Pál vármegyei tiszti főorvos is­mertette, hogy január 1-től július végéig a vármegye területén összesen huszonhét gyermekbénulásos megbetegedés történt, fő­leg a községekben. Tekintettel arra, hogy a gyermekbénulásos megbetegedések további terjedésétől lehetett tartani, a tiszti főorvos szigorú rendeletet adott ki, amelyben köte­lezővé tette a­­gyermekbénulásos betegek kórházba szállítását és elrendelte, hogy a be­tegek hozzátartozóit különítsék el

Next