Magyarság, 1936. október (17. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-25 / 245. szám
10 T«Um »•mtarttal «nátaN, titaiklflUN 2 -szobás garzonlakás november 1-i« kiadó. Benciur-utca U. u. alatti APARYMEHT HOUSE-unkban 1 BSwebbet heljselaen ttfr " “* és l-IOO 00 telefonon 1271-SS ! Budapesti nem fogyaszt vadat Odahaza sose jutok vadpecsenyéhez. Pedig hogy szeretem a szalonnával megspékelt foglyot, a vadasan elkészített nyúlgerincet gombóccal... hiába. Nem kapom. A kifogás mindig az, hogy nincs vad a pesti piacon. Vagy egyáltalában nem kapni, vagy igen selejtes az áru. Most kedden elindultam magam, hogy az első üzletben megvásároljam a foglyokat és diadallal vigyem haza. Megmutatni: — íme, én hoztam! Pénzért mindent kapni Budapestent A Garai téri csarnok közet van a lakásomhoz, először odamentem. A vadkereskedő csodálkozva nézett rám. Fogoly? Nincs. Tegnap még volt. De ma, kedden? Egész Pesten nem tetszik találni vadat. Köszönöm, de nem hittem neki. Villamoson kimentem a központi vásárcsarnokba. Ott biztosan lesz! Nem volt. A vadasok pucolt csirkét, vagy libát árulnak. Fogoly, fácán, nyúl sehol. Az egyik vadassal beszélgetek. Ugyanazt mondja, mint a Garai téri. — Ne is tessék keresni. Vadat Pesten csak hétfőn, korán reggel lehet venni. Vasárnap sok vadász megy ki a vidékre, azok hoznak árut, de hétfőn reggel elfogy minden. — Szóval Budapesten a hét hat napján nem lehet vadat vásárolni? — kérdeztem ámulva. — Nem lehet. — És mi ennek az oka? Vállat von. — A vad nem árucikk Pesten. A vadhús drága, pénze a zsidónak van, az pedig nem eszik vadat. Az úri, vagyonos keresztény pedig vagy maga lövi a vadat, vagy ajándákba kapja. — Ez képtelenség — lázadozom, hogy egy milliós városban, a szezon alatt ne tudjak egy rongyos foglyot szerezni! — Tessék gyöngytyukot venni — mondja. — Az van. Erre már dühbe gurulok. — Hogyan, hát már a gyöngytyukot is a vadállatok közé sorolják? Ő is nevet. — Kérem — mondja —, van egy, egyetlen egyenvillám, de az annyira össze van sörétezve, hogy nem merem ajánlani. — Ez az egész? — Pillanatnyilag igen. — És mikor lesz friss áru? — Jövő héten. Hétfőn. De jó korán kell jönni. Még egy utolsó kísérlet. A központi vásárcsarnokból elmegyek a belváros egyik vad kereskedésébe. Talán csak a vásárcsarnokokban nincs vad. De itt se találok semmit A magyarázat ugyanaz. — A hét elején van minden, ma (kedden!) már csak pucolt baromfit árulok. A vad húst nem is nagyon keresik. Pesten abban nincs nagy fantázia. — Talán azért nincs kereslet, mert nincs ára — mondom. — Leszoktatták a közönséget. Látja, én is keresem. De hiába. — Az is oka a vadhúsnak - magyarázza—, hogy rengeteg áru megy ki a külföldre A trianoni szerződés kötelez minket arra hogy évente mennyi vadat kell kiszállítanunk. Ez már értelmesebb magyarázat volna ,de még mindig nem értem Agrárállamban és Magyarországon, ahol annyi a vadász — a milliós fővárosban, ha történetesen kedden, vagy mondjuk, szombaton, kedvem támád fogoly-, vagy nyúlpecsenyét enni, se hol, drága pénzen se tudok vadat kapni Mert nincs. 1006-ban, amikor mindenben túlkínálat van! Hogy 's mondta a’ kereskedő? Pénze zsidónak van. Az nem eszik nyulat A keresztény meg maga lövi. De én nem vagyok vadász. Se vadorzó. Én honnan vegyem?. Cséry Dezső: Falusiak Budapesten Mindenütt megtalálhatók ők, a falu hitehagyói, vagy kivetettjei. Az ország minden része önti őket, különösen így az őszi időkben. Nem kalandorvágy űzi őket, sejtelmes mesék zümmögnek lelkükben a kenyérről, húsról és a pengőről. Tönkrement gazda nem egy van közöttük, munkát kereső erős férfiak nehézkes lépése dobban a sivár aszfaltra, jönnek, útrakelnek az ősszel. Éhező családokat hagynak odahaza, csillogószemű gyerekeket, filléreken tengődő menyecskefeleségeket reménybe ringatva. Ígérik- hazajönnek ők, pénzt tépnek ki a nagyváros szívéből ruhára, húsra, fehér kalácsra. Ajándékokat is küldenek, kendőt, cifraságot az aszszonynak, hadd dicsekedjék vele a kedves. A gyerekeknek pedig aranyos játékokat ígérik, mindent ígérnek, mikor a szegénység és az álom tettre sűrűsödik bennük, hogy mehessenek. És odahaza meghatva pakolják őket, a sovány kamara megürül, a feleség inkább spórol, a gyerek szívesen lemond, az apjuk indul messzi nagy harcban a kenyérért. A pénzt az útiköltségre összekuporgatják, sokszor kölcsönkérik. A remény viszi esetlen, tört lépéseiket. Otthon álmodnak róluk, a gyerekek az esti világnál meséket lesnek az aggódó anya vértelen ajkáról, lekuporodnak, térdre ereszkednek az ágy mellett, az őrzőangyal képére vetik ártatlan, rimánkodó tekintetüket és imádkoznak az árvák apjukért. Az asszony pedig a feszületet keresi szemével. Mikor aztán megérkeznek egy kicsikét ügyetlenül, egy kicsit bután merednek a nagy, csábító, csillogó világvárosra és sokszor szivükben megszomorodnak De összeszorítják fogukat, csikorgó inakkal rettentő akarásokkal megindulnak. Szájukon van még az otthoni csók ize, szívükben sír még az otthoni szó, várnak reájuk, reménykednek bennük. Nem fordulhatnak vissza. ptCMBSAO 1936 október 25. vasárnap Hajsza a kenyérért Most aztán kezdődik az ő magános, viaskodó életük. A harc, a hajsza a kenyérért. A boldogabbakat és a szerencséseket ismerősök várják, akiknek utánjárása bedugja őket valahová, mások egyedül szaladnak, rohannak, könyörögnek, keresnek elhelyezkedést. Valamikor Amerikát rohanták így meg, ma Budapest jelenti számukra az ígéretek földjét. Olyan idők is voltak, — amikor a búzának, a földnek keletrét túl magasra licitált értékét éltük, szenvedtük, — hogy a falusiak Budapestről kivonultak. Ezt már sokan megbánták. A mai helyzet az, hogy a falu ömlik a főváros felé. Tagadhatatlan, némelyiknek sikerül Budapest. Sokan mint pincér, portás, kifutó, napszámos, segédmunkás, viceházmester, szobalány — a nők sorsa sokkal könnyebb, mint a férfiaké — kapnak alkalmazást. Ám a legtöbb munka nélkül marad. Lassanként felélik a hazulról hozott tartalékot, elfogy a lakáspénzük, megismerkednek az ágyrajárás irtózatosságával, a poloskával, lezüllenek a teljes és tökéletes lakástalanságig, az éjszakákat padokon, a szabadban töltik, beléjük botlik a rendőr, minden alkalmi munkán kapnak, meleg ételt heteken át nem esznek, szalonnán tengődnek, megírni pedig nem merik, hogy milyen embertelen szenvedéseken mennek keresztül. Otthon, az otthoniakban tartaniok kell a hitet, hiszen tőlük várnak, ők most hősök, akiből jobb sorsot remélnek. Hazudnak szép mondatokban, amikben a remény és a mese gyönyörűsége remeg. „Várjatok, csak — írják, ha van pénzük levélre — várjatok még majd az Isten megsegít bennünk.“ De kérni hazulról semmit nem mernek. Szégyellős fajta ez az árva népség. Mert számítanak rájuk, az utolsó fillérükön is küldenek valamit haza. Közben pedig tanalnak, jajgatnak, hangjuk levékonyul a nélkülözéstől, ruhájuk elnyüvődik, megsoványodnak, lesápadnak, a világváros ridegsége elszilja vérük, erejük, kiszakassza csontjuk és hajdan való egészséges lelkük velejét. És megtanulnak követelni Átkozzák a fővárost, azt a pillanatot, amikor elkanyarodott életük a falutól. A falut nem bántják, pedig attól lenne követelnivalójuk. A végső reménytelenségük tehetetlenségében Budapestet okolják minden kudarcért. Hiszen ezt akarták megosztani, belőle akartak kenyeret facsarni, jólétet csiholni. A csalódottság keserve ez és annak a mélységes antagonizmusnak tudattalatti kifejezése, amellyel a falu van a város iránt. Mondják meg, hogy nincs segítség Kifürkésznek minden utat, ösvényt, ahonnét valamit remélnek. Protekcióért rohannak a tőrbeesettek és ha elkapják valamelyik földijüket, akinek akár a politika, akár a társadalmi beidegezettségén keresztül van befolyása, ezerszeresen jaj annak. Nincs nyugodalma többé tőlük. Állást, állást, ezt hallja szüntelen Csavaros eszük minden átlátszó raffinériájával behálózzák az áldozatot, akinek, szegénynek vérzik a szíve értük. Ha sikerül engem ide, vagy oda bejuttatni, meglátja a képviselő úr, milyen könnyű lesz a következő választás Azt mondják az emberek otthon, ha ezt megcsinálja a mi képviselőnk, akkor mindnyájan mellé állunk, egy szálig. A képviselő úr mit tehetne mást, mintemt beígér. Most már ő talpal,k, ajánl, biztogat, hogy ez a miniszter ezt mondta, az a vezérigazgató így biztatja, nézze meg csak , munkakereső választója, olvassa el a válaszokat, no lám, hogy meggyőződhetik arról, hogy ő eljár dolgában, hogy lesz eredmény, csak várjon, tartson ki és bízzon. — Nincs ennél borzasztóbb, — panaszolja egy bátaszéki fiatalember, aki hónapok óta hasztalan reménykedik. — Minek ígérnek a levél nem számít. Aki mellé igazán oda állnak, az kap állást. Legalább akkor mondanák meg őszintén, hogy nem segítenek — Mit csinálna akkor, ha ezt mondanák? — Mit? ! — elgondolkodik. — Ha kíméletlenül, nyersen odavágnák.. Visszamenne? — Az Istenért! — mondja, — szóljon a kegyelmes urnák érdekemben, tudom, hogy beszédes vele, az L. vállalatnál most vannak felvételek. — Visszamenne?! — Konok ez az ember, konok munkakeresője Pestnek. Ráismitlem a kérdést. — Most nem, de amikor még volt pénzem, egy kicsikét kerestem és jó húsban voltam, akkor igen. De most kopottan, ruhátlanul... nem, nem merek. — Pedig ez volna a helyes megoldás. Maguk falusiak, nem ismerik Pestet, itthon van, az erősek, az okosok, ti ravaszok küzdelme. Ez nem a maguk világa. Vilssza a falura! Ezen a nagy versenypályán hogyan állhatná meg helyét a felszűremkedő falu maga egyszerűségével és kis ravaszdiságával. Ide azokat küldje csak a falu, azok jöjjenek, akiket a tehetség és a belső elhivatottság jogán felhív Budapest. Az ürőseknek, a kitűnőknek is próba a főváros. A vidékinek itt többet és frisset, újat kell adnia, mert a harc egyenlőtlen, beidegzett szokásokkal, a hely, a főváros ismeretének előnyével is számolni kell. Vissza tehát a falukat A nép egyre hatalmasabb fölvándorlása kórtünet, a falu betegségét, kenyertelenségét jelzi. Gyógyítsák meg a falut! nép konstruktív, vérében a ház, a csalásalapítás, a takarékosság vágya. Rögöz neki és munkát otthon! Ott van szükség reá, hogy a szélben, a munkában, a falvak szabad karaiban nevelődjön, szaporodjon. A fővárosban eltocsókolódik legtöbbször, fehér holló, kinek bevág Budapest. Menjetek menjetek falusiak szépen haza. Segítsetek az Úristennek a csodás kenyérszaporítás kenyérteremtés szent művészetében. Szántsátok meg áldott kezetekkel a kemény rövüket Szedjétek az őszökben a vörhenyes levelek között a dús szőlőfürtöket. (.sináljatok bort, kenyeret és húst. És szüljetek neveljetek, legyetek, maradjatok annak, ami voltatok: falu. Dolgozzatok, nevessetek, meséljetek, legyetek újból erő, egészség. Ki is vagytok ti, hogyan mondja a mi kitűnő Török Sándorunk legújabb darabjában nevelek?! Ti vagytok „a bor, kenyér, szalonna" Maradjatok ennek, hogy lehessetek boldogok. Sokan hangoztatják, Csanád püspöke is kihangsúlyozta a katolikus nagygyűlésen hogy a falut vissza kell csalni önmagába Mégis mindezeknek ellenére szüksége van Budapestnek is a vidéki munkaerőre, ám bár csak meghatározott és korlátolt menynyiségben Tagadhatatlan, hogy a főváros hűséges megbízhatóságot a falukból kapja fizikai erőt igénylő pályákon is Továbbá a szívóssággal párosult igénytelenséget Az általános felfogás az, hogy a rendőrök nehéz, felelősséges posztját csak a falusiakkal lehet betölteni igazán Egyébként a vidék sok érdekes szint és kedélyt ad Budapestnek. Ha nem lenne beszivárgás faluról. Háziúr ésLakeben megegyezik, hogy ■ DITRICHSTEIN ciánozzon ! pesti élet képe könnyen egyhangúvá válna. Nemcsak a szellemi téren szállít a vidék friss, termékeny erőket, átütő tehetségeket az ország székesfővárosának vérkeringésébe, hanem a testi munkánál is. És néhánynak nagyon beüt Budapest. Akiknek beüt Budapest A falu legnagyobb része a vendéglátó-, mészáros- és hentesiparban, továbbá ház-, mesteri, háztartási elhelyezkedésben kap alkalmazást. Ezek lassacskán, vidéki jellegzetességük megőrzésével beleolvadnak a főárosba. ők már rendes emberek, az egészség vizít róluk, látszik, hogy az élet anyagi részét jól megoldották. Csak egy szilárd pontot keres magának a falusi fölvándorló, iroda-, iskola-altiszti állásból már olyan egzisztenciát verekszik ki magának, hogy a falujában urnák nézik és megsüvegelik, ha néha hazanéz. Emiatt aztán sok kaján panasz éri őket Budapesten. Mondják: elveszik a kenyeret a bennszülöttektől. Különösen a vidékről beérkezett házmesterek ellen fakadnak ki. Egynémely panasz igazságos is. Állítják: könnyű a falusiaknak, hoznak magukkal 1- 2 ezer pengőt kaucióra, kapnak érte házmesterséget, kapuspénzt, lakást, van otthon siárhold földjük, ami megtermi évi eleségüket, ezenfelül pedig a félrerakott pesti keresetből egymásután veszik falujukban a dobraütött házakat és földeket. Nyugdíjas falusi és vidéki csendőrök is pályáznak ilyenfajta állásokra, legfőképpen ezeknek szól a kifakadás. Hát van is benne valami. Nyugdíjuk épen megmarad, amiből egész vagyonokat vásárolnak össze falun. De bármikép van, a falu, ha talajt kap Budapesten, erős, élni tudó és legyőzhetetlen, mert igénytelen és takarékos. Kúriai ítélet a székesfővárosi tanszerszállítások körül keletkezett bűnperben A budapesti ügyészség — mint a Magyarság annak idején jelentette — évekkel ezelőtt vádat emelt Bienenstock Dezső látszerész és több székesfővárosi tisztviselő ellen megvesztegetés, hivatali visszaélés és többrendbeli közokirathamisítás büntette címén. A vádirat szerint Bienenstock és a többi vádlott állítólag összejátszott egymással, meghamisították a szállítójegyeket, kisebb értékű tanügyi műszereket magasabb értékben számoltak el és ily módon tetemes kárt okoztak a székesfővárosnak. A büntetőtörvényszék annak idején bűnösnek mondta ki Bienenstock Dezsőt kétrendbeli közokirathamisítás bűntettében ezért nyolchónapi börtönre, 1000 pengő pénzbüntetésre és ötévi hivatalvesztésre ítélte. Bűnösnek találta az elsőfokú bíróság ezenkívül Dezső Elemér ny. székesfővárosi gazdasági felügyelőt és Kobler Ede székesfővárosi számtanácsost hivatali visszaélés vétségében és ezért az előbbit négyezer, az utóbbit háromezer percie pénzbüntetésre ítélte. A büntetőtörvényszék viszont Bienenstock Dezsőt a megvesztegetés bűntettének, valamint közokirathamisítás bűntettének vádja alól felmentette. Ugyancsak felmentette az elsőfokiú bíróság Dezső Elemér és Kobler Ede vádlottakat a közokirathamisítás bűntettének vádja alól. Lázár Kálmán székesfővárosi polgáriiskolai főigazgatót a megvesztegetés és többrendbeli közokirathamisítás vádja alól, Tyll Anna székesfővárosi kezelőnőt és Protzer Gyula székesfővárosi kezelőt hasonló vádak alól, Bossányi László dr. kereskedőt pedig a bűnpártolás vétségének vádja alól. A budapesti Ítélőtábla megsemmisítette a törvényszék ítéletét és egyedül Dezső Elemér ny. székesfővárosi gazdasági felügyelő bűnösségét állapította meg, hivatali visszaélés vétségében és emiatt 2000 pengő pénzbüntetéssel sújtotta. A tábla a többi vádlottat az ellenük emelt vádak alól részint bűncselekmény hiányában, részint bizonyítékok hijján kivétel nélkül felmentette. Az ügyet most tárgyalta a Kúria Polgári tanácsa, Bán József dr kúriai bíró előadásában. Polgár Viktor dr. kúriai tanácselnök szombaton délben hirdette ki a legfelsőbb bíróság ítéletét. A Kúria a bejelentett semmiségi panaszoknak részben helytadva, megsemmisítette a táblai ítéletet és Dezső Elemér vádlottat hűtlen kezelés vétségében monta ki bűnösnek és ezért kéthónapi fogházra és háromévi hivatalvesztésre ítélte. Bűnösnek mondta ki ezenkívül a Kúria a tábla által felmentett Kobler Ede vádlottat is, akit hivatali visszaélés vétsége miatt egyhónapi fogházbüntetéssel és viselt hivatalának elvesztésével sújtott. A többi vádlottra vonatkozólag a Kúria a másodfokú bíróság felmentő ítéletét helybenhagyta. Gyermekórai 6 drD mosoly albuma különböző levelezőlapot készítek saját otthonában, vagy műtermemben .. ... rerpren Hígyermekfényképéss V., Lipót körút 12. Telefon: 1-185-59