Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-05 / 3. szám

i A férjes tisztviselőnők szükségből járnak irodába Igen tisztelt Szerkesztő úri Egy tisztviselő felesége, Sz. M.-né aláírás­sal a Magyarság nagy nyilvánossága előtt december 18-iki levelében a kereső nők pro­blémájához statisztikai adatok alapján szól hozzá. Nem keresem az adatok helyességét. De a hozzájuk fűzött következtetés helyessé­gét valakinek ellenőriznie kell. Ki kell jelen­tenem, a közölt statisztikához fűzött követ­keztetése minden irányban helytelen. Egyik tanügyi státus adatait közlöm. 1926 óta, tehát az utolsó 10 évben az illető státus­ban kinevezett egyének 52%-a nő és csak 48%-a férfi. A női alkalmazottak 72%-a fér­jes, 28%-a hajadon. Ezek is valamennyien szívesen férjhez mennének, de úgy látszik a csekély tisztviselői javadalom nem bizonyul elég hozománynak, mert a jövedelem óriási teherrel és a feleségnek az otthonból való ki­ragadásával jár. Röviden ennyit a nők sta­tisztikájáról. Lássuk ezután a férfiak statisztikáját. Az 1926 óta kinevezett férfiaknak 70%-a nős, ,30%-a nőtlen. Ezek valamennyien harminc évnél idősebb férfiak és főiskolai végzett­ségűek. Javadalmuk azonban olyan csekély, hogy vagy a kultúrigényeikről kell lemon­­daniuk, vagy arról, hogy egy szegény nővel családot alapítsanak, ön erre azzal az ellenvetéssel felel, hogy miből él meg a má­sik 70%, a többség, a nősek csoportja? Dupla­ keresetből, asszonyom! Ugyanis a 70%-ból 40% kereső nőt bír feleségül. Ma­radt még 30%. Igaz! De ezek sem a férj fize­tésére alapították boldogságukat, mert az esetek legnagyobb százalékában a feleség ilyen esetekben tisztes magánvagyonnal ren­delkezik. Igaz, csak legnagyobb része, de mégsem mind. Ne felejtsük el azonban azt, akiknek nincs magánvagyonuk, azoknak ez esetben van összeköttetésük, magyarul pro­tekciójuk és hozományos állást, gyorsabb előmenetelt, jó mellékfoglalkozást biztosíta­nak férjüknek. Nem tagadom, olyan is van, aki ilyen összeköttetéssel sem rendelkezik és aki kistisztviselő leánya. Az ilyen feleség ta­lán a férj kezdő fizetésére építi háztartását? Nem! A leányból feleség lesz, de a szülők gondviselése nem szűnik meg. A szülők to­vábbra is gondoskodnak leányuk ruházatá­ról, apanázsról, stb., stb. Ha nem vállalkoz­nak ilyenre, beláthatatlan sorsra jut diploma nélküli­ gyermekük. A férj pedig küzd, hogy majdáik szülői-­támogatások megszűnése utáni -írjére érje el azt a pozíciót, amelyre tulajdonképpen családot alapíthatott volna. De ekkor már az élet delén régen túl lesz. Ez a beszélő statisztika a maga valóságában. Ha most ezt a statisztikát az egész státusra kiterjesztjük, akkor módosulnak az adatok. Az alkalmazottaknak csak 12 százaléka nő és 14 százaléka a kereső nőt feleségül bíró tisztviselők száma. Ezek a státus kinevezett­­jei. Ha ezekhez hozzászámítjuk a ki nem nevezett, de már évek óta alkalmazásban lévő fiatalokat, nőseket (szinte kivétel nél­kül kereső nőt bírnak) és nőtleneket, akkor körülbelül az ön által közölt statisztikai ada­tokat kapjuk. Asszonyom, az ön terve csak a fiataloknak, a még így is nincsteleneknek ártana. A nagyjövedelmeket meg egyáltalán vagy csak 3,5 százalékban érintené. És ne felejtsük el, hogy a fent számszerűen közölt női alkalmazottak 90 százaléka kistisztviselő leány gyermeke, akiknek a szülők a diplo­mán kívül más hozományt adni nem tudtak. A statisztikai tévedése mellett, illetéktelenül súlyosan megsért családanyákat, feleségeket, ön azt állítja említett levelében, hogy a ke­reső nők adósságba keverik házastársaikat, mert ugyan megkeresik, de nem ismerik a pénz értékét. Megengedem, hogy ismer egy, esetleg több ilyen hölgyet, de ezt általánosí­tani mégis merészség. Mutathatok nemkereső feleségben is olyanokat, akik, és ezt hang­súlyozom, nemcsak a tisztviselő férj fizeté­sére, hanem tisztes magánvagyonnal alá­támasztott háztartást kátyúba vittek. De azt állítom, hogy ezek a nemkereső feleségek sem a „miképpen adjuk ki“ formában is­merték meg a pénz értékét — mert ebben nem lehet —, hanem abban a küzdelemben, munkában tanulták meg értékelni, amellyel fáradniok kellett a megtartásáért, hogy a szükségletek kielégítése mellett jusson és maradjon a következő fizetésig és esetleg keveset tartalékolni is tudjon. A pénz nem megtakarított kiadás, hanem megtakarított munka. Igazi értékét tehát csak a munkán, a megszerzéséért és megtartásáért folytatott küzdelemben lehet­­megismerni. Asszonyom ön még azt is proponálja, hogy a nőket minden további nélkül tegyék ki a hivatalból. Alátámasztásul hivatkozik a bu­kott magánvállalatokra. Ne haragudjon, ha itt felhívom a figyelmét az OTI és MABI és a népjóléti reformtörvényekre. Véleményem szerint, ha a magángazdaság­ban ma még lehetséges a javasolt jog és javaktól való megfosztás, az állam köteles­sége az ilyeneket megakadályozni és nem az, hogy a legmagasabb erkölcsi testület szol­gáltasson az ilyenre példát. Megmagyarázná, Asszonyom azt, hogy az Ön elve szerint mi iimen sállal közhivatalt az, aki a magánvagyonából is megélhet? Vagy akinek a felesége lesz ilyen ingatlant? Esetleg megmagyarázná azt, hogy mennyivel több annak a hölgynek a joga a családalapí­táshoz, aki magánvagyont örököl, mint an­nak, aki tudást, szorgalmat örököl és diplo­mát szerez? De ne felejtsük el, hogy a kereső nők 90%-a kistisztviselő gyermeke és azt, hogy nekik is volt magánvagyonuk, csakhogy szü­leik, nagyszüleik — akik szintén kistisztvise­lők voltak —, mindenkor teljesítették haza­fias kötelességeiket! Megtakarított filléreiket hadikölcsönbe fektették, mert a hazának szüksége volt a pénzükre. És azt talán már nem is kell mondanom: odaveszett. Ezeknek a haza sorsával mindig együtt­érző, kifosztott, elszegényített, de művelt egyéneknek szájából akarják kivenni a ke­nyeret? Még a családi pótlék kérdéséről. Ezt sem úgy rendezném, mint a levélíró. A feleség után 24...30 pengő családi pótlékot javasol­nék. Az első élő gyermek után 10 pengőt, a második után 16, a harmadik után 22 pen­gőt és így 6 pengőnként emekedően, így képzelném én a kistisztviselők megsegítését. Egy vidéki kistisztviselő Mücmtsifi 1937 január 9, kedd Újra lehet tatarozási kölcsönt kérni A munkanélküliség enyhítése érdekében és az elhanyagolt állapotban lévő bérházak és családi lakóházak helyreállításának, át­alakításának és modernizálásának lehetővé tételére az előző években már folyamatban volt tatarozási kölcsönakció folytatása­képpen a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetek a bérházak és családi lakóházak tulajdonosait ezeknek a házaknak tatarozására, átalakítására és modernizálá­sára, a rendelkezésére álló hitel keretében kölcsönben részesítik, ha erre irányuló ké­relmüket legkésőbb 1937 október 31-ig a hitelnyújtásban résztvevő pénzintézeteknél beszerezhető hiteligénylési lapon előter­jesztik. A kellően kitöltött és az előírt okmányok­kal felszerelt hiteligénylési lapokat az érde­kelteknek Budapest székesfőváros területén, továbbá Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Rákospalota, Újpest és Pestszentlőrinc me­gyei városok, valamint Csepel nagyközség területén tervezett tatarozások esetében az iparügyi minisztérium kebelében működő Lakásépítési Állandó Bizottságnál (röviden LAB), Budapest, II. kerület, Lánchíd­ u. 2. szám, HI. emelet, más városokban és közsé­gekben pedig az illetékes államépítészeti hi­vatalnál kell előterjeszteni. Bérházaknál tervbevett tatarozási munká­latokra az elfogadott költségvetési előirány­zat keretében engedélyezhető hitel nem lehet nagyobb annál az összegnél amely négy év alatt a kamatokkal együtt a tatarozás alá ke­rült) és az esetleg , pótfedezetül­­ felajánlott bérház tiszta jövedelméből, visszafizethető. . . Családi lakóháznál.. . tervbevett tatarozás! munkálatokra hitel csak elsőhelyű telek­könyvi rangsorban való bekebelezés mellett és oly összeg erejéig folyósítható, ami, ka­matokkal együtt közalkalmazottaknál és nyugdíjasoknál azok négyévi lakpénzéből visszafizethető, míg magántisztviselőknél és egyéb foglalkozásúaknál a tatarozási hitel az igazolt évi összjövedelemnek legfeljebb 40%-a erejéig terjedhet. Úgy a lakáspénzből, mint az évi összjövedelem 40 százalékából levo­násba hozandó a családi háznak adója és egyéb közterhe. Abban az esetben, ha a házban a tulajdo­nos által használt lakáson felül még más lakás is van, a tatarozási hitel összegének megállapításánál a fentieken felül a bérbe­adott lakás évi bére is figyelembe veendő, ha pedig a tulajdonos nem a családiházban lakik, úgy a tatarozási hitel összegének a megállapítása nem a lakáspénz, illetőleg jöve­delem, hanem a családiház tiszta bérjöve­delme alapján történik. Családi lakóházaknál a tatarozási hitel az ingatlan vagyonadója alapjául elfogadott érték 15 százalékánál magasabb, a felsorolt esetek egyikében sem lehet. A hitelnyújtás alapjául oly háromhavi lejáratú és a Pénzintézeti Központhoz telepí­tett váltók szolgálnak, melyeket a tatarozás alá kerülő ingatlannak a telekkönyvben fel­tüntetett összes tulajdonosai elfogadói alá­írással, a hitelnyújtásban résztvevő pénzinté­zetek pedig kibocsátói és forgatói aláírással látnak el. Ezek a váltók, amelyekre negyedévenként az eredeti hitelösszeg 6­4 százalékát kitevő törlesztést kell teljesíteni, tizenöt ízben ugyan­csak háromhavi váltókkal újithatók meg. A pénzintézetek a tatarozási hitel alapjául szolgáló váltókat azok benyújtásakor, illető­leg megújításakor a Magyar Nemzeti Bank mindenkori váltóleszámítolási kamattétele 2­ A (kettő és fél) százalékkal meghaladó évi kamat mellett számítolják le. A tatarozási hitel rendeltetésszerű felhasz­nálását Budapest székesfőváros, továbbá Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Rákos­palota, Újpest és Pestszentlőrinc megyei vá­rosok, valamint Csepel nagyközség területén a LÁB műszaki közegei, más városokban és községekben az illetékes államépítészeti hiva­talok ellenőrzik. Az ellenőrzés a hiteligény­lők költségére helyszíni vizsgálattal történik. A tatarozási kölcsönnel végrehajtott tataro­zási, illetőleg átalakítási munkálatokkal kap­csolatban engedélyezhető adókedvezmények ügyében a Budapesti Közlöny 1936. évi de­cember 22-én megjelent 293. számában közzé­tett 160.000/1936. VIII. a. számú pénzügy­­miniszteri rendelet intézkedik. Eme­ rendelet 12. paragrafusa értelmében az, aki az adókedvezményeket igénybe akarja venni, köteles legalább nyolc nappal az át­alakítási munkálatok megkezdése előtt a pontos méretekkel ellátott kiviteli terveket és az átalakítási, valamint tatarozási mun­kálatokról szóló részletes költségvetést két­két példányban városokban a város polgár­­mesterénél, községekben a járási főszolga­bíróhoz leendő továbbítás végett a községi elöljáróságnál, Budapest székesfővárosban pedig egy-egy példányban a kerületi m. kir. adófelügyelőségnél benyújtani és egyúttal bejelenteni a kedvezmény iránti igényét is. Ugyane bejelentésben kifejezetten meg kell említeni, hogy a házbirtokos a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetek által a házak tatarozása céljából rendelke­zésre bocsátott hitelt igénybe veszi-e? Abban az esetben, ha az adósok a fentebb említett igazolási kötelezettségüknek kellő időben eleget nem tesznek, vagy ha az ellen­őrzési jelentésb­ől az tűnik ki, hogy a folyó­sított összeget vagy annak egy részét nem a kijelölt célra fordították, úgy a hitelnyújtás­ban résztvevő pénzintézetek a váltókat meg­hosszabbítani nem kötelesek, hanem az azo­kon alapuló követelésüket az adósok ellen haladéktalanul érvényesíthetik és az eredeti­leg kikötött kamattétel helyett a bíróilag megállapítható legmagasabb kamatot köve­telhetik. Gerliczy Félix báró perének újrafelvételét kéri a nemzetközi döntőbíróság előtt Évek hosszú sora óta húzódik már a harc egyfelől Gerliczy Félix báró, másfelől nővé­rei, Degenfeld Somburg Kristófné grófné és Gerliczy Felicia bárónő között szüleik ha­gyatékáért. A báró nővérei 1.200.000 pengő erejéig indítottak pert fivérük ellen azon a címen, hogy ennyi az örökrészük, amit a báró vett át és nekik kiadni nem akart. A per megjárta mind a három birói fórumot, végül is a Kúria jogerősen 600.000 pengőt ítélt meg Gerliczy Félix báróval szemben a két Gerliczy-örökösnek. A Kúria ítéletében sem nyugodott meg azonban Gerliczy báró, hanem arra való hivatkozással, hogy közben román állampolgárságot szerzett, a magyar —román döntőbirósághoz fordult s arra kérte, állapítsa meg a magyar Kúriával szemben a saját maga illetékességét a per elbírálására. Mint emlékezetes, ez a magyar —román nemzetközi döntőbíróság egy svájci elnök elnöklésével Budapesten az igazságügy­­minisztériumban össze is ült, döntése azon­ban újra csak kedvezőtlen lett Gerliczy Félix báróra, amennyiben kimondta, hogy a nem­zetközi döntőbíróság a nagy per tárgyalá­sára magát illetékesnek nem érzi. Ilyen előz­mények után Degenfeld Lomburg Kristófné grófné és Gerliczy Felicia bárónő a jogerős kúriai ítélet alapján végrehajtást foganatosí­tottak fivérük deszki birtokán és letiltották Gerliczy Félix bárónak Szőreg községtől járó 248.000 pengős követelését. Szőreg ugyanis földeket vásárolt a bárótól és ezzel az összeggel még hátralékban van. Ez az összeg most esedékessé vált és Szőreg köz­ség, miután ez időszerint ilyen hatalmas ösz­­szeggel nem rendelkezik, a legkomolyabb és a legsúlyosabb fizetési nehézségekbe jutott. Nem is valószínű, hogy a maga erejéből ezt az összeget megfizetni tudná. A deszki bir­tokot, miután a báró természetesen nem fize­tett, a felperes hölgyek elárvereztették. Ebből az árverésből azután per támadt a két felperes hölgy, Degen­feld Somburg úl illatok világa Irta: Bréhm Alfréd. 2 kötetben. A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az uj felfedezésekkel és a ma­gyar vonatkozásokkal kiegészített uj ma­gyar kiadás. Kb. 1200 oldal, rengeteg színes képpel. Világhírű mű. Ára: P 16.— Kapható a Magyarság könyvosztályában, Essen-ut 6. Vidékre a portát felszámítjuk. Kristófné és Gerliczy Felicia között. Az in­gatlan egy részét Degenfel Lomburgrté grófné vásárolta meg, miután azonban elég pénze a vételár kifizetéséhez nem volt, Ger­liczy bárónőtől kért kölcsön 9000 pengőt és igy egyenlítette ki a vételárat. Biztosítékul a grófné a bárónőre engedményezte egyik követelését, ez azonban nem folyt be, a grófné nővére felszólítása ellenére sem fizetett, mire Gerliczy báróné beperelte nő­vérét, akivel eddig fivérével szemben min­dig együttesen lépett fel. A keresetet kézbe­síteni nem lehetett grófnénak, még végre­hajtó útján sem, mert őt bejelentett lakása közül egyikben sem találták meg, így aztán a bíróság ügygondnokot rendelt ki részére és ennek kezéhez kézbesítette ki a keresetet. Kirendeléséről az ügygondnok külön aján­lott levélben is részesítette a grófnőt, a le­vél azonban visszajött ezzel a jelzéssel? „nem kereste.“ A perben a perfelvételi tárgyalást Varrók dr. törvényszéki bíró az ügygondnok köz­­benjöttével megtartotta és arra utasította a feleket, hogy a pert a január 15-ére kitű­zött újabb tárgyalásig írásiban készítsék elő. A dolgoknak ebben a stádiumában újabb fordulat következett be, olyan, amelyre a fz érdekeltek közül senki sem számított. A külföldön, részben Münchenben, részben Vaduzban vagy Romániában tartózkodó Gerliczy Félix báró a nemzetközi döntő­bírósághoz intézett újabb beadványában a magyar—román döntőbíróság előtt kezdett, de illetéktelenség folytán megszüntetett per újrafelvételét kérte azon az alapon, hogy a döntőbíróság lényeges kérdésekben tévedett. Az Ördögsziget helyett lett három új fegyenc­­telep Mint a lapok megírták, a francia kormány feloszlatta az Ördög-szigeten eddig fenn­tartott hirhedett fegyenctelepét és a Marti­­nitre hajót, mely eddig a fegyenceket szál­­lítgatta az Ördög-szigetre, kivonják a forga­lomból s eladják ócskavasnak. Az Ördög-sziget pótlására a francia kor­mány három új fegyenctelepet bővített ki, ezek: Clairvaux, Caen és Fontervault. Ezek valamelyikére kerülnek már a horvát u­ta­­sák is, akik Sándor szerb királyt és Barthon francia minisztert lelőtték., Caen hatalmas köralakú fegyházépület,­ vastag, áthághatatlan falakkal, ahonnan le­hetetlen megszökni. Clairvaux és Fonterrault középkori apátsági épületekből vannak fegy­­házzá átalakítva. Clairvauxot Szent Bernet építtette, Fonterraultban nyugszanak többek között Oroszlánszivű Richárd hamvai. A házirend mind a három fegyintézetben egyforma. A fegyenceket nyáron hét órakor, télen nyolc órakor keltik. Egynegyed óra alatt fel kell öltözniök, ki kell takarítaniuk cellájukat és fel kell sorakozniuk a folyosón, ahol számbaveszik őket. Reggelire kávét kapnak egy negyedkiló kenyérrel. Aztán megkezdődik a munka. Halászhálót szőnek, takarókat varrnak, vagy széküléseket fon­nak. Ha a fegyenc túlke­vés munkát végez, fegyelmi büntetésben részesül. Az aránylag bőséges ebéd után egyórás séta következik az udvarban. Dohányozni szigorúan tilos. Aztán folytatódik a munka, míg el nem jön a sovány vacsora ideje, így folyik az élet minden nap, kemény munkában, fásult egy­hangúságban, ugyanúgy, mint az Ördög­­szigeten, még kevesebb szabadsággal, de valamivel egészségesebb életkörülmények közepette. A fegyházszabályzat szigorú s aki vét ellene, súlyosan bűnhődik. A büntetés fokozatai egy- vagy többnapos magánzárka, esetleg böjttel, sötétzárka vagy a büntető­terem. Bármilyen gyötrelmes is hosszabb időt tölteni a nedves, rosszul szellőzött pin­cében lévő sötétzárkában, megközelítőleg sem rettegnek tőle annyira a fegyvencek, mint a büntetőteremtől. Ez terjedelmes, téglaalakú helyiség, amelynek a közepén kis cementtömbök állanak. Aki idekerül, annak nyolc órát kell gyalogolnia közben. Húsz perc gyaloglás, tíz perc pihenés, húsz perc gyaloglás, tíz perc pihenés a cementtömbö­­kön, szünet nélkül, egy hang nélkül, a háton keresztben kézzel. Eközben a fegyenc reg­gel egy tál levest és napközben egy negyed­kiló kenyeret kap, semmi egyebet. Kiszámí­tották, hogy a büntetőterembe helyezett fe­gyenc naponta legalább negyven kilométert kénytelen gyalogolni. Ennek a szörnyű bün­tetésnek felső határa negyven nap. De a leg­­több fegyenc csak néhány napig bírja ki ezt a büntetést. Akkor kórházba kell szállítani őket.

Next