Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-05 / 3. szám
i A férjes tisztviselőnők szükségből járnak irodába Igen tisztelt Szerkesztő úri Egy tisztviselő felesége, Sz. M.-né aláírással a Magyarság nagy nyilvánossága előtt december 18-iki levelében a kereső nők problémájához statisztikai adatok alapján szól hozzá. Nem keresem az adatok helyességét. De a hozzájuk fűzött következtetés helyességét valakinek ellenőriznie kell. Ki kell jelentenem, a közölt statisztikához fűzött következtetése minden irányban helytelen. Egyik tanügyi státus adatait közlöm. 1926 óta, tehát az utolsó 10 évben az illető státusban kinevezett egyének 52%-a nő és csak 48%-a férfi. A női alkalmazottak 72%-a férjes, 28%-a hajadon. Ezek is valamennyien szívesen férjhez mennének, de úgy látszik a csekély tisztviselői javadalom nem bizonyul elég hozománynak, mert a jövedelem óriási teherrel és a feleségnek az otthonból való kiragadásával jár. Röviden ennyit a nők statisztikájáról. Lássuk ezután a férfiak statisztikáját. Az 1926 óta kinevezett férfiaknak 70%-a nős, ,30%-a nőtlen. Ezek valamennyien harminc évnél idősebb férfiak és főiskolai végzettségűek. Javadalmuk azonban olyan csekély, hogy vagy a kultúrigényeikről kell lemondaniuk, vagy arról, hogy egy szegény nővel családot alapítsanak, ön erre azzal az ellenvetéssel felel, hogy miből él meg a másik 70%, a többség, a nősek csoportja? Dupla keresetből, asszonyom! Ugyanis a 70%-ból 40% kereső nőt bír feleségül. Maradt még 30%. Igaz! De ezek sem a férj fizetésére alapították boldogságukat, mert az esetek legnagyobb százalékában a feleség ilyen esetekben tisztes magánvagyonnal rendelkezik. Igaz, csak legnagyobb része, de mégsem mind. Ne felejtsük el azonban azt, akiknek nincs magánvagyonuk, azoknak ez esetben van összeköttetésük, magyarul protekciójuk és hozományos állást, gyorsabb előmenetelt, jó mellékfoglalkozást biztosítanak férjüknek. Nem tagadom, olyan is van, aki ilyen összeköttetéssel sem rendelkezik és aki kistisztviselő leánya. Az ilyen feleség talán a férj kezdő fizetésére építi háztartását? Nem! A leányból feleség lesz, de a szülők gondviselése nem szűnik meg. A szülők továbbra is gondoskodnak leányuk ruházatáról, apanázsról, stb., stb. Ha nem vállalkoznak ilyenre, beláthatatlan sorsra jut diploma nélküli gyermekük. A férj pedig küzd, hogy majdáik szülői-támogatások megszűnése utáni -írjére érje el azt a pozíciót, amelyre tulajdonképpen családot alapíthatott volna. De ekkor már az élet delén régen túl lesz. Ez a beszélő statisztika a maga valóságában. Ha most ezt a statisztikát az egész státusra kiterjesztjük, akkor módosulnak az adatok. Az alkalmazottaknak csak 12 százaléka nő és 14 százaléka a kereső nőt feleségül bíró tisztviselők száma. Ezek a státus kinevezettjei. Ha ezekhez hozzászámítjuk a ki nem nevezett, de már évek óta alkalmazásban lévő fiatalokat, nőseket (szinte kivétel nélkül kereső nőt bírnak) és nőtleneket, akkor körülbelül az ön által közölt statisztikai adatokat kapjuk. Asszonyom, az ön terve csak a fiataloknak, a még így is nincsteleneknek ártana. A nagyjövedelmeket meg egyáltalán vagy csak 3,5 százalékban érintené. És ne felejtsük el, hogy a fent számszerűen közölt női alkalmazottak 90 százaléka kistisztviselő leány gyermeke, akiknek a szülők a diplomán kívül más hozományt adni nem tudtak. A statisztikai tévedése mellett, illetéktelenül súlyosan megsért családanyákat, feleségeket, ön azt állítja említett levelében, hogy a kereső nők adósságba keverik házastársaikat, mert ugyan megkeresik, de nem ismerik a pénz értékét. Megengedem, hogy ismer egy, esetleg több ilyen hölgyet, de ezt általánosítani mégis merészség. Mutathatok nemkereső feleségben is olyanokat, akik, és ezt hangsúlyozom, nemcsak a tisztviselő férj fizetésére, hanem tisztes magánvagyonnal alátámasztott háztartást kátyúba vittek. De azt állítom, hogy ezek a nemkereső feleségek sem a „miképpen adjuk ki“ formában ismerték meg a pénz értékét — mert ebben nem lehet —, hanem abban a küzdelemben, munkában tanulták meg értékelni, amellyel fáradniok kellett a megtartásáért, hogy a szükségletek kielégítése mellett jusson és maradjon a következő fizetésig és esetleg keveset tartalékolni is tudjon. A pénz nem megtakarított kiadás, hanem megtakarított munka. Igazi értékét tehát csak a munkán, a megszerzéséért és megtartásáért folytatott küzdelemben lehetmegismerni. Asszonyom ön még azt is proponálja, hogy a nőket minden további nélkül tegyék ki a hivatalból. Alátámasztásul hivatkozik a bukott magánvállalatokra. Ne haragudjon, ha itt felhívom a figyelmét az OTI és MABI és a népjóléti reformtörvényekre. Véleményem szerint, ha a magángazdaságban ma még lehetséges a javasolt jog és javaktól való megfosztás, az állam kötelessége az ilyeneket megakadályozni és nem az, hogy a legmagasabb erkölcsi testület szolgáltasson az ilyenre példát. Megmagyarázná, Asszonyom azt, hogy az Ön elve szerint mi iimen sállal közhivatalt az, aki a magánvagyonából is megélhet? Vagy akinek a felesége lesz ilyen ingatlant? Esetleg megmagyarázná azt, hogy mennyivel több annak a hölgynek a joga a családalapításhoz, aki magánvagyont örököl, mint annak, aki tudást, szorgalmat örököl és diplomát szerez? De ne felejtsük el, hogy a kereső nők 90%-a kistisztviselő gyermeke és azt, hogy nekik is volt magánvagyonuk, csakhogy szüleik, nagyszüleik — akik szintén kistisztviselők voltak —, mindenkor teljesítették hazafias kötelességeiket! Megtakarított filléreiket hadikölcsönbe fektették, mert a hazának szüksége volt a pénzükre. És azt talán már nem is kell mondanom: odaveszett. Ezeknek a haza sorsával mindig együttérző, kifosztott, elszegényített, de művelt egyéneknek szájából akarják kivenni a kenyeret? Még a családi pótlék kérdéséről. Ezt sem úgy rendezném, mint a levélíró. A feleség után 24...30 pengő családi pótlékot javasolnék. Az első élő gyermek után 10 pengőt, a második után 16, a harmadik után 22 pengőt és így 6 pengőnként emekedően, így képzelném én a kistisztviselők megsegítését. Egy vidéki kistisztviselő Mücmtsifi 1937 január 9, kedd Újra lehet tatarozási kölcsönt kérni A munkanélküliség enyhítése érdekében és az elhanyagolt állapotban lévő bérházak és családi lakóházak helyreállításának, átalakításának és modernizálásának lehetővé tételére az előző években már folyamatban volt tatarozási kölcsönakció folytatásaképpen a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetek a bérházak és családi lakóházak tulajdonosait ezeknek a házaknak tatarozására, átalakítására és modernizálására, a rendelkezésére álló hitel keretében kölcsönben részesítik, ha erre irányuló kérelmüket legkésőbb 1937 október 31-ig a hitelnyújtásban résztvevő pénzintézeteknél beszerezhető hiteligénylési lapon előterjesztik. A kellően kitöltött és az előírt okmányokkal felszerelt hiteligénylési lapokat az érdekelteknek Budapest székesfőváros területén, továbbá Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Rákospalota, Újpest és Pestszentlőrinc megyei városok, valamint Csepel nagyközség területén tervezett tatarozások esetében az iparügyi minisztérium kebelében működő Lakásépítési Állandó Bizottságnál (röviden LAB), Budapest, II. kerület, Lánchíd u. 2. szám, HI. emelet, más városokban és községekben pedig az illetékes államépítészeti hivatalnál kell előterjeszteni. Bérházaknál tervbevett tatarozási munkálatokra az elfogadott költségvetési előirányzat keretében engedélyezhető hitel nem lehet nagyobb annál az összegnél amely négy év alatt a kamatokkal együtt a tatarozás alá került) és az esetleg , pótfedezetül felajánlott bérház tiszta jövedelméből, visszafizethető. . . Családi lakóháznál.. . tervbevett tatarozás! munkálatokra hitel csak elsőhelyű telekkönyvi rangsorban való bekebelezés mellett és oly összeg erejéig folyósítható, ami, kamatokkal együtt közalkalmazottaknál és nyugdíjasoknál azok négyévi lakpénzéből visszafizethető, míg magántisztviselőknél és egyéb foglalkozásúaknál a tatarozási hitel az igazolt évi összjövedelemnek legfeljebb 40%-a erejéig terjedhet. Úgy a lakáspénzből, mint az évi összjövedelem 40 százalékából levonásba hozandó a családi háznak adója és egyéb közterhe. Abban az esetben, ha a házban a tulajdonos által használt lakáson felül még más lakás is van, a tatarozási hitel összegének megállapításánál a fentieken felül a bérbeadott lakás évi bére is figyelembe veendő, ha pedig a tulajdonos nem a családiházban lakik, úgy a tatarozási hitel összegének a megállapítása nem a lakáspénz, illetőleg jövedelem, hanem a családiház tiszta bérjövedelme alapján történik. Családi lakóházaknál a tatarozási hitel az ingatlan vagyonadója alapjául elfogadott érték 15 százalékánál magasabb, a felsorolt esetek egyikében sem lehet. A hitelnyújtás alapjául oly háromhavi lejáratú és a Pénzintézeti Központhoz telepített váltók szolgálnak, melyeket a tatarozás alá kerülő ingatlannak a telekkönyvben feltüntetett összes tulajdonosai elfogadói aláírással, a hitelnyújtásban résztvevő pénzintézetek pedig kibocsátói és forgatói aláírással látnak el. Ezek a váltók, amelyekre negyedévenként az eredeti hitelösszeg 64 százalékát kitevő törlesztést kell teljesíteni, tizenöt ízben ugyancsak háromhavi váltókkal újithatók meg. A pénzintézetek a tatarozási hitel alapjául szolgáló váltókat azok benyújtásakor, illetőleg megújításakor a Magyar Nemzeti Bank mindenkori váltóleszámítolási kamattétele 2 A (kettő és fél) százalékkal meghaladó évi kamat mellett számítolják le. A tatarozási hitel rendeltetésszerű felhasználását Budapest székesfőváros, továbbá Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Rákospalota, Újpest és Pestszentlőrinc megyei városok, valamint Csepel nagyközség területén a LÁB műszaki közegei, más városokban és községekben az illetékes államépítészeti hivatalok ellenőrzik. Az ellenőrzés a hiteligénylők költségére helyszíni vizsgálattal történik. A tatarozási kölcsönnel végrehajtott tatarozási, illetőleg átalakítási munkálatokkal kapcsolatban engedélyezhető adókedvezmények ügyében a Budapesti Közlöny 1936. évi december 22-én megjelent 293. számában közzétett 160.000/1936. VIII. a. számú pénzügyminiszteri rendelet intézkedik. Eme rendelet 12. paragrafusa értelmében az, aki az adókedvezményeket igénybe akarja venni, köteles legalább nyolc nappal az átalakítási munkálatok megkezdése előtt a pontos méretekkel ellátott kiviteli terveket és az átalakítási, valamint tatarozási munkálatokról szóló részletes költségvetést kétkét példányban városokban a város polgármesterénél, községekben a járási főszolgabíróhoz leendő továbbítás végett a községi elöljáróságnál, Budapest székesfővárosban pedig egy-egy példányban a kerületi m. kir. adófelügyelőségnél benyújtani és egyúttal bejelenteni a kedvezmény iránti igényét is. Ugyane bejelentésben kifejezetten meg kell említeni, hogy a házbirtokos a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetek által a házak tatarozása céljából rendelkezésre bocsátott hitelt igénybe veszi-e? Abban az esetben, ha az adósok a fentebb említett igazolási kötelezettségüknek kellő időben eleget nem tesznek, vagy ha az ellenőrzési jelentésből az tűnik ki, hogy a folyósított összeget vagy annak egy részét nem a kijelölt célra fordították, úgy a hitelnyújtásban résztvevő pénzintézetek a váltókat meghosszabbítani nem kötelesek, hanem az azokon alapuló követelésüket az adósok ellen haladéktalanul érvényesíthetik és az eredetileg kikötött kamattétel helyett a bíróilag megállapítható legmagasabb kamatot követelhetik. Gerliczy Félix báró perének újrafelvételét kéri a nemzetközi döntőbíróság előtt Évek hosszú sora óta húzódik már a harc egyfelől Gerliczy Félix báró, másfelől nővérei, Degenfeld Somburg Kristófné grófné és Gerliczy Felicia bárónő között szüleik hagyatékáért. A báró nővérei 1.200.000 pengő erejéig indítottak pert fivérük ellen azon a címen, hogy ennyi az örökrészük, amit a báró vett át és nekik kiadni nem akart. A per megjárta mind a három birói fórumot, végül is a Kúria jogerősen 600.000 pengőt ítélt meg Gerliczy Félix báróval szemben a két Gerliczy-örökösnek. A Kúria ítéletében sem nyugodott meg azonban Gerliczy báró, hanem arra való hivatkozással, hogy közben román állampolgárságot szerzett, a magyar —román döntőbirósághoz fordult s arra kérte, állapítsa meg a magyar Kúriával szemben a saját maga illetékességét a per elbírálására. Mint emlékezetes, ez a magyar —román nemzetközi döntőbíróság egy svájci elnök elnöklésével Budapesten az igazságügyminisztériumban össze is ült, döntése azonban újra csak kedvezőtlen lett Gerliczy Félix báróra, amennyiben kimondta, hogy a nemzetközi döntőbíróság a nagy per tárgyalására magát illetékesnek nem érzi. Ilyen előzmények után Degenfeld Lomburg Kristófné grófné és Gerliczy Felicia bárónő a jogerős kúriai ítélet alapján végrehajtást foganatosítottak fivérük deszki birtokán és letiltották Gerliczy Félix bárónak Szőreg községtől járó 248.000 pengős követelését. Szőreg ugyanis földeket vásárolt a bárótól és ezzel az összeggel még hátralékban van. Ez az összeg most esedékessé vált és Szőreg község, miután ez időszerint ilyen hatalmas öszszeggel nem rendelkezik, a legkomolyabb és a legsúlyosabb fizetési nehézségekbe jutott. Nem is valószínű, hogy a maga erejéből ezt az összeget megfizetni tudná. A deszki birtokot, miután a báró természetesen nem fizetett, a felperes hölgyek elárvereztették. Ebből az árverésből azután per támadt a két felperes hölgy, Degenfeld Somburg úl illatok világa Irta: Bréhm Alfréd. 2 kötetben. A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az uj felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített uj magyar kiadás. Kb. 1200 oldal, rengeteg színes képpel. Világhírű mű. Ára: P 16.— Kapható a Magyarság könyvosztályában, Essen-ut 6. Vidékre a portát felszámítjuk. Kristófné és Gerliczy Felicia között. Az ingatlan egy részét Degenfel Lomburgrté grófné vásárolta meg, miután azonban elég pénze a vételár kifizetéséhez nem volt, Gerliczy bárónőtől kért kölcsön 9000 pengőt és igy egyenlítette ki a vételárat. Biztosítékul a grófné a bárónőre engedményezte egyik követelését, ez azonban nem folyt be, a grófné nővére felszólítása ellenére sem fizetett, mire Gerliczy báróné beperelte nővérét, akivel eddig fivérével szemben mindig együttesen lépett fel. A keresetet kézbesíteni nem lehetett grófnénak, még végrehajtó útján sem, mert őt bejelentett lakása közül egyikben sem találták meg, így aztán a bíróság ügygondnokot rendelt ki részére és ennek kezéhez kézbesítette ki a keresetet. Kirendeléséről az ügygondnok külön ajánlott levélben is részesítette a grófnőt, a levél azonban visszajött ezzel a jelzéssel? „nem kereste.“ A perben a perfelvételi tárgyalást Varrók dr. törvényszéki bíró az ügygondnok közbenjöttével megtartotta és arra utasította a feleket, hogy a pert a január 15-ére kitűzött újabb tárgyalásig írásiban készítsék elő. A dolgoknak ebben a stádiumában újabb fordulat következett be, olyan, amelyre a fz érdekeltek közül senki sem számított. A külföldön, részben Münchenben, részben Vaduzban vagy Romániában tartózkodó Gerliczy Félix báró a nemzetközi döntőbírósághoz intézett újabb beadványában a magyar—román döntőbíróság előtt kezdett, de illetéktelenség folytán megszüntetett per újrafelvételét kérte azon az alapon, hogy a döntőbíróság lényeges kérdésekben tévedett. Az Ördögsziget helyett lett három új fegyenctelep Mint a lapok megírták, a francia kormány feloszlatta az Ördög-szigeten eddig fenntartott hirhedett fegyenctelepét és a Martinitre hajót, mely eddig a fegyenceket szállítgatta az Ördög-szigetre, kivonják a forgalomból s eladják ócskavasnak. Az Ördög-sziget pótlására a francia kormány három új fegyenctelepet bővített ki, ezek: Clairvaux, Caen és Fontervault. Ezek valamelyikére kerülnek már a horvát utasák is, akik Sándor szerb királyt és Barthon francia minisztert lelőtték., Caen hatalmas köralakú fegyházépület, vastag, áthághatatlan falakkal, ahonnan lehetetlen megszökni. Clairvaux és Fonterrault középkori apátsági épületekből vannak fegyházzá átalakítva. Clairvauxot Szent Bernet építtette, Fonterraultban nyugszanak többek között Oroszlánszivű Richárd hamvai. A házirend mind a három fegyintézetben egyforma. A fegyenceket nyáron hét órakor, télen nyolc órakor keltik. Egynegyed óra alatt fel kell öltözniök, ki kell takarítaniuk cellájukat és fel kell sorakozniuk a folyosón, ahol számbaveszik őket. Reggelire kávét kapnak egy negyedkiló kenyérrel. Aztán megkezdődik a munka. Halászhálót szőnek, takarókat varrnak, vagy széküléseket fonnak. Ha a fegyenc túlkevés munkát végez, fegyelmi büntetésben részesül. Az aránylag bőséges ebéd után egyórás séta következik az udvarban. Dohányozni szigorúan tilos. Aztán folytatódik a munka, míg el nem jön a sovány vacsora ideje, így folyik az élet minden nap, kemény munkában, fásult egyhangúságban, ugyanúgy, mint az Ördögszigeten, még kevesebb szabadsággal, de valamivel egészségesebb életkörülmények közepette. A fegyházszabályzat szigorú s aki vét ellene, súlyosan bűnhődik. A büntetés fokozatai egy- vagy többnapos magánzárka, esetleg böjttel, sötétzárka vagy a büntetőterem. Bármilyen gyötrelmes is hosszabb időt tölteni a nedves, rosszul szellőzött pincében lévő sötétzárkában, megközelítőleg sem rettegnek tőle annyira a fegyvencek, mint a büntetőteremtől. Ez terjedelmes, téglaalakú helyiség, amelynek a közepén kis cementtömbök állanak. Aki idekerül, annak nyolc órát kell gyalogolnia közben. Húsz perc gyaloglás, tíz perc pihenés, húsz perc gyaloglás, tíz perc pihenés a cementtömbökön, szünet nélkül, egy hang nélkül, a háton keresztben kézzel. Eközben a fegyenc reggel egy tál levest és napközben egy negyedkiló kenyeret kap, semmi egyebet. Kiszámították, hogy a büntetőterembe helyezett fegyenc naponta legalább negyven kilométert kénytelen gyalogolni. Ennek a szörnyű büntetésnek felső határa negyven nap. De a legtöbb fegyenc csak néhány napig bírja ki ezt a büntetést. Akkor kórházba kell szállítani őket.