Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-03 / 2. szám
. Európa egyik tűzfészkévé kárhoztatta. Ahogyan a lateráni magyar emlékmű a maga beszédes egyszerűségében minden szónoklatnál, röpiratnál, tudományos fejtegetésnél megragadóbban és eredményesebben vette föl azokban az ájtatoskodó tót testvéreinkben a közös múlt emlékeit, a Szentszék és a magyar királyság csaknem ezeréves eljegyzettségének jelentését s az elgondolkozást azon, hogy mit jelentett tót testvéreinknek évszázadokon át jóban-rosszban együtt lenniök velünk és mit hozott számunkra a szétszakitottságnak történelmileg rövid, de emberileg egyre elviselhetetlenebb néhány esztendeje, azonképpen fogja a Csonkamagyarországot ért pápai kitüntetés sok mindenre ráeszméltetni elsősoron a magyarság keresztény szomszédait éppúgy, mint az egész világkatolicizmust. A pápa kitüntető gesztusa maga is annak bizonysága és akarva, nem akarva, nyomatékosan utal arra, hogy a pápaság s vele a latin művelődés és a megalakuló magyar királyság frigye egyike volt az akkori Európa történelmi szükségszerűségeinek s ezen nem változtattak a legzivatarosabb évszázadok sem. A katolikus Egyház és a benne működő kulturális erők földrajzi határvonala a múltban is ott végződött a Kelet felé, ahol Magyarország keleti határai húzódtak és ott végződnek ma is. Amennyivel a keleti magyar határokat beljebb parancsolta a trianoni téboly, annyival beljebb csempészte Európa testébe a Balkánt és amennyivel Magyarország határai kijebb húzódnak valamikor, annyival bővül a művelt Európa és szűkül a nemkatolikus, a barbár Balkán. A katolikus Ausztria pedig a katolikus horvátsággal, a katolikus románokkal és ruténekkel, a katolikus tótokkal együtt fokozottabban fog a magyarság kettős szentesztendejében ráeszmélni a maga problémáinak a mieinkkel való igen szoros összefüggésére az általános európai és a szűkebb középeurópai érdek jegyében. És mennél vörösebben lángolnak a rombolás, a forradalmiság tűzfényei, mennél feketébben komorlanak Európa holnapjainak vészes lehetőségei a jövő távlataiban, annál parancsolóbban fog megragyogni a minél teljesebb magyar megújhodás szükséglete Szent István király hatalmas alakjának és az Eucharistia aranykelyhének sugárkévéiben. Ezek azok a hitbuzgalmi aspektus mellett feltörő meggondolások, amelyek mint magyar hazafiakkal is a hála szavait küldetik velünk XI. Pius pápa felé. A boldog, de tragikumát már méhében hordozó „békevilág“ utolsó eucharisztikus világkongresszusa Bécsben volt. I. Ferenc József részvételével. Addig, mire ez a kongresszus Budapestre ért, sok minden omlott össze. Higyjük és reméljük, hogy amiképpen az a kongreszszus egy békekorszak befejeződését jelölte meg szinte naptárszerűen — a budapesti eucharisztikus kongresszus egy úgynevezett fegyvertelen háborús korszak végét és az igazi békekorszak kezdetét fogja elősegíteni. tette az előbbit, aztán beóvakodott az oldalajtón a szállóba. A kapitány földbegyökerezetten állott. Agyában vad képek hömpölyögtek és képtelen lehetőségek gyötörték. Csak Johann többszöri nógatására ocsúdott föl és hosszas tanakodás után azt vélte legjobbnak, ha fölkeresi valamelyik orvosbarátját, útbaigazítást kér tőle és esetleg bebocsátási engedélyt is, ha szükség volna rá. Több kávéházban járt, míg végre előtalálta egyik barátját. Úgy adta elő neki a dolgot, mintha egyik rokonát szeretné fölkeresni. Az orvos névjegyet adott neki és a lehetőség szerint útbaigazította, bár nem sok reménnyel, mert különleges beosztása folytán fogalma sem volt a karanténnek belső szolgálati szervezetéről. Húsz percnyi autózás után értek a daraktáborhoz. Semmiképpen se akarták beengedni és csak hosszas könyörgés után hívtak ki egy fiatal orvost. — Te vagy az, Kurt? — kérdezte az orvos örvendezve, amikor Kahlenberget megismerte. — Mi keresnivalód van itt? A kapitány boldog volt, hogy a szerencse ennyire segíti. Valami idegen orvos talán elutasította volna, de Dehmen, egyik volt osztálytársának öccse, mégiscsak támogatni fogja, — gondolta. És elmondta az esetet töviről hegyire őszintén, és szerelmét, és a csodálatos eltűnést, a szállodai személyzet titkolódzását, a rendőrtiszt feltűnő szűkszavúságát. — És még most se érted, amikor a karanténban keresed a bárónőt? — kérdezte Dehmen. A kapitánynak hideg futott a hátába. •— Pajtás, segíts meg, — könyörögte. kérdőzött, a doktor végül is megsajnálta. — Szegény fiú, — mondta halkan. — A bárónő meghalt. Ma délután temettük el... Hogy miért titkolták a dolgot? Mert pestises volt! Képzeld, ha becsuknák a szállodát... ha a hír szétmenne a városban! Pánik fogná el az embereket... A kapitány nagyot nyelt. A kétségbeesés sötét függönyöket dobott a szeme elé. Lábujjait görcsösen mozgatta cipőjében. — Mondd.... te nem? Hiszen érintkeztél vele, ugy-e, — kérdezte az orvos aztán. — Csúnya baj! Vigyázz magadra, öregem ! — Ne-em... ne-em, — dadogta Kahlenberg, és a szája vonaglott. — De talán jobb volna, ha én is ... — tette aztán hozzá. — Hidd el, jobb volnál Aztán búcsúztak. Kiment az utcára. Járt, tántorgott, megállt. Johann szolgálatkészen vigyázott rá. A kórház kapuján kézikocsit toltak ki, meszes, piszkos létrák, vödrök voltak rajta. A fordulatnál az egyik létra a kapitány karját érte és bepiszkította. Észre se vette, jobban mondva, nem tudott ezzel törődni. Csak a lábujjait mozgatta egyre, mintha ezzel átsegítené magát valamin. Johann érezte, hogy baj van, de csak figyelt. Egyszer aztán közelebb ment a kapitányhoz és megkérdezte, hogy hova hajtson. De megijedt a kapitány hamuszürke arcától. — Prosszul Van a kapitány úr? — Nekem, — mondta halkan — csak vigyél haza. És amikor a kocsiba szállt, csöndesen fordult Johannhoz: — Tudod, hogy a francia hadseregben A kapitány szentül fogatkozott és es-*kitört a pestis?... Bizony, fiam. USSMMIS 1937 Január 3. vasárnap Ezerötszáz részvéttávirat érkezett eddig Frigyes főherceg gyászoló családjához Magyaróvárról jelentik. Az egész város a kedden délelőtt tizenegy órára kitűzött nagy temetés előkészületeivel van elfoglalva. Nemcsak a magyaróvári szállodákban foglaltak le minden talpalatnyi helyet, hanem Mosonban sem kapható szoba, sőt Frigyes főherceg udvari titkársága is mindent elkövet, hogy a kastélyban elhelyezze a temetésre érkező külföldi előkelőségeket. Frigyes főherceg tábornagy ravatalánál csütörtök délután óta díszőrség áll. Négy rohamsisakos katona feszes vigyázz állásban a ravatal négy sarkánál és két rohamsisakos gyalogos a szentély bejáratánál. Pénteken reggel nyolc órakor a szentélyt megnyitották a nagyközönség számára is és délelőtt tíz órakor gyászmisét mondtak a kegyúri templomban az elhunyt hadvezér lelki üdvéért, amelyen azonban csak a család tagjai és az udvartartás tisztviselői, alkalmazottai vettek részt Szombaton délután Albrecht főherceg is díszőrséget állott elhunyt édesatyjának ravatalánál. A részvétüáviratok nagy tömegben érkeznek és a magyaróvári postahivatal eddig több mint ezerötszáz ilyen táviratot kézbesített Többek között Hitler Adolf vezér és kancellár is részvéttáviratot intézett Albrecht főherceghez, amelyben kiemelte az elhunytnak, mint porosz tábornagynak a világháborúban a német csapatok vezetése terén elért kiváló érdemeit Ottó királyt és Zita királynét Jenő főherceg, Hitlert Blomberg vezérkari főnök, Vilmos császárt Oszkár porosz herceg képviselik a temetésen, amelyen Alfonz spanyol király is részt vesz, nemzetőrökre kegyelettel fogja megőrizni. Horthy Miklós, Albrecht főherceg válasza A részvéttáviratra Albrecht főherceg a következő sürgönnyel válaszolt: Nővéreim nevében is hálás szívből mondok köszönetet Főméltóságodnak és Főméltóságod személyében a magyar nemzetnek a szeretet, ragaszkodás és részvét megható megnyilatkozásáért és külön azért, hogy a világháborúban hontalanná vált dicsőséges fővezérnek annak idején hazát adott. Ezt a hazát háláljuk meg akkor, amikor édesatyánkat visszaadjuk a magyar földnek, — melynek védeknezését első hadvezéri kötelességének tartotta — hogy eggyé forrjon azzal a reggel, mely a megpróbáltatások idején a legszilárdabbnak bizonyult. ősz marsall és a régi ezredek egymás mellett, egy arcvonalban vannak újra. Kérem Főméltóságodat, hogy köszönetemet nővéreim köszönetével együtt a Főméltóságú Asszony előtt is tolmácsolni méltóztassék. Albrecht főherceg. A kormányzó részvéttávirata Horthy Miklós kormányzó az alábbi részvéttáviratot küldte Albrecht főhercegnek: Kérem Fenséges Urat, fogadja és tolmácsolja testvéreinél legmélyebb együttérzésünket és meleg részvétünket fenséges atyja elhunyta alkalmából. Fenköll személyét és nemes egyéniségét úgy a régi boldog időkben, mint a bábomban és az azt követő nehéz megpróbáltatások szomorú idejében mindig szeretettel és tisztelettel vette körül az egész magyar nemzet, emlékét ezért a Jelentkezés a különvonatra Frigyes főherceg temetése alkalmából, mint ismeretes, kedden, január 5-én a keleti pályaudvarról Mosonmagyaróvárra és vissza külön gyorsvonat indul. A keleti pályaudvarról 7 óra 20 perckor, Kelenföldről 7 óra 34 perckor indul a vonat, amely Komáromban 8 óra 51 perckor és Győrött 9 óra 24 perckor áll meg, hogy utasokat vegyen fel. Mosonmagyaróvárra 9 óra 65 perckor érkezik a különvonat, amely visszafelé délután 3 óra 30 perckor indul és ugyanazoknak az állomásoknak az érintésével, mint odamenet, 6 óra 05 perckor érkezik meg a Keleti pályaudvarra. A vonathoz I., 11. és III. osztályú kocsikat, valamint étkezőkocsit csatolnak. A menetdíjak és az utazási kedvezmények azonosak a többi gyorsvonatokkal. Mindazok, akik Frigyes főherceg temetésére koszorút kívánnak küldeni, szíveskedjenek a koszorúkat hétfőn reggel a keleti pályaudvarra juttatni, legkésőbb 9 óra10 percig, mert a délelőtt 10 óra 30 perckor induló személyvonat szállítja a koszorúkat, amely délben 2 óra 15 perckor érkezik Moson-Magyaróvárra. Ott a koszorúkat átveszik és elhelyezésükről gondoskodnak. A temetési szertartás rendje Szombat estére a gyászszertartás rendezősége megállapította a temetés rendjét. A megjelenteknek legkésőbb féltizenegyig el kell foglalniok helyeiket a templomban. Horthy Miklós kormányzó és felesége különvonaton érkeznek Magyaróvárra. A kormányzói párnak a templomba történő bevonulása után — pontosan tizenegy órakor — Serédi Jusztinián hercegprímás megkezdi a beszentelési szertartást A gyászmenet ezután, a megállapított sorrend szerint a Szent László-tér, Magyar-utca, Deák Ferenc-tér, Gróf Széchenyi István-utca, Városkapu-utca, Kórház-at Magyar-utcán át a templom kriptabejáratához vonul a koporsót a kriptába kíséri. A hercegprímás elvégzi a beszentelés második részét és imát mond, azután a gyászszertartás résztvevői, ugyancsak megállapított sorrend szerint a kivonul a kriptából. A román kormány nem akarja elismerni a premontrei rend jogi személyiségét Nagyváradról jelentik. A román belügyminisztérium visszavonta azt az 1930-ban kiadott rendeletét, amelyben elismerte a romániai premontrei szerzetesrend jogi személyiségét. A rendelettel kapcsolatosan Nagyváradon még semmiféle intézkedés sem történt. Patzkó Elemér dr., a premontrei rend ügyésze, kijelentette, hogy a rend 1930-ban óvatosságból a jogi személyiség elismerését kérte s meg is kapta. Tulajdonképpen nem is lett volna szükség erre, mert a konkordátum és a kultusztörvény biztosítja valamennyi romániai szerzetesrend jogi személyiségét. Hogy a rendelet visszavonását mi idézte elő, azt jelen pillanatban nem tudják és azt sem, hogy mi lesz ennek a következménye. A főváros egy sasaai telket is ad a kőérbereki erdőterületért? A következő sorokat kaptuk: A Magyarság újévi számában megjelent és a főváros különös Ingatlancseréjével foglalkozó cikkhez szeretnék egyetmást hozzáfűzni. A közleménynek a cserére vonatkozó állításai megfelelnek a valóságnak, az érték kiszámítása körül azonban valami tévedés történt, mert a cikknek a csereüzlethez fűzött következtetése nem egészen világos. A fővéros kisajátítási bizottsága által kiadott hivatalos közlés szerint a Szövetség utca 31. számú, 200 öles telken álló ház értéke 42.000 pengő, ugyanennyit ér az állítólag Fischer Józsefné tulajdonában lévő kőérbereki 14.000 ös kiterjedésű ingatlan, amely a főváros erdőterülete mellett fekszik. A Magyarság helyesen mutatott rá arra, hogy a Kőérberek környékén nem minden telket lehet eladni három pengő*ért, amennyire a főváros a Fischer-féle telket értékelte, viszont a Szövetség-utcában a főváros által számításba vett 20 pengő élenkénti árnál drágább házhelyek is vannak. Éppen a Magyarság közleményéből olvandták, hogy a Szövetség-utca 29. számú ház ingatlanát négyszögölenként 230 pengőért kínálja eladásra. A szomszédos, 31. számú háztelek tehát legalább is ugyanennyit ér. Számításba kell azonban venni még azt is, hogy a 31-es teleknek szélesebb az utcafrontja, ennélfogva az értéke nagyobb, tehát legalább 10 pengővel drágábban lehet eladni, mint a 29-es ingatlant, amelyet a főváros 230 pengőért kínál négyszögölenként. A Szövetségi utca 31. számú teleknek az értéke tehát, négyszögölenként 240 pengőt számítva, 43.000 pengő. Ha tehát csak a VII. kerületi Ingatlan helyi értékét vesszük figyelembe, akkor is mintegy 6000 pengővel magasabb értéket kapunk, mint amennyiért a főváros el akarja cserélni ezt a területet Meg kell azonban vizsgálni azt is: mennyit ér, mennyi a reális eladási ára a főváros házáért cserébe kínált kőérbereki teleknek. A környéken a közelmúltban alig lehetett elérni négyszögölenként két pengőnél magasabb vételárat. A Fischer Józsefné, illetőleg a jelenlegi tulajdonosok, Frank Ádám és társainak a telke ilyenformán nem igen érhet többet két pengőnél ölenként. Ezt az árat véve alapul, a telekkomplexum értéke nem 42.000, hanem csak 28.000 pengőt tesz ki. Ha ezt az árat összehasonlítjuk a Szövetség utcai ingatlanértékkel, a 48.000 pengővel, akkor azt látjuk, hogy 20.000 pengő jelentkezik a főváros hátrányára. Ilyenformán ha létrejönne a csereüzlet, a főváros olyan belső területet adna a Buda külső részében fekvő telekért, amelynek a reális forgalmmi értéke 20.000 pengővel magasabb. Van azonban még tovább is: a hírek szerint a főváros a Szövetség utcai házon kívül egy Sasadi-úti telket is felajánlott a kőérbereki telek átadásáért. Mi, környékbeli telektulajdonosok nem tudják még pontosan, mekkora kiterjedésű sasadi telekről van szó, ámde valószínű, hogy többszázöles ingatlanrész lesz ez a cserére előkészített budai telek, mert a környéken egész kis házhelyek vagy telekrészek nincsenek. Ezen a vidéken a telekár igen különböző, de mindenesetre megadnak egy-egy négyszögölért legalább 30 pengőt. Ebből látszik, hogy a főváros a Sasadi-úti telekajándékozással még megtetézve, igen drágán fizeti meg a kőérbereki ingatlancserét. Az egész ingatlancsere ügyben pedig az az érthetetlen, miért titkolják az üzletkötés részleteit s miért hallgatták el a hivatalos jelentésben a Sasadi-úti telek felajánlását? A főváros polgársága azonban bízik abban, hogy a kisajátítási bizottság és a főváros illetékes ügyosztálya által előkészített ingatlancsere-megállapodást a polgármester nem fogja jóváhagyni és a fővárosnak nem kell lényeges ráfizetéssel megszerezni olyan telket, amelyhez csere nélkül talán sokkal olcsóbban hozzájuthatna. Kiváló tisztelettel Egy budai telektulajdonos. HOTEL UNION, Venezia a pályaudvarnál. Teljes komiért. Penzió: napi 30 lírától