Magyarság, 1937. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-03 / 2. szám

­. Európa egyik tűzfészkévé kárhoztatta. Ahogyan a lateráni magyar emlékmű a maga beszédes egyszerűségében min­den szónoklatnál, röpiratnál, tudomá­nyos fejtegetésnél megragadóbban és eredményesebben vette föl azokban az ájtatoskodó tót testvéreinkben a közös múlt emlékeit, a Szentszék és a magyar királyság csaknem ezeréves eljegyzett­­ségének jelentését s az elgondolkozást azon, hogy mit jelentett tót te­stvéreink­­nek évszázadokon át jóban-rosszban együtt lenniök velünk és mit hozott szá­munkra a szétszakitottságnak történel­mileg rövid, de emberileg egyre elvisel­hetetlenebb néhány esztendeje, azonkép­pen fogja a Csonkamagyarországot ért pápai kitüntetés sok mindenre ráeszmél­tetni elsősoron a magyarság keresztény szomszédait éppúgy, mint az egész világkatolicizmust. A pápa kitüntető gesztusa maga is annak bizonysága és akarva, nem akarva, nyomatékosan utal arra, hogy a pápaság s vele a latin mű­velődés és a megalakuló magyar király­ság frigye egyike volt az akkori Európa történelmi szükségszerűségeinek s ezen nem változtattak a legzivatarosabb év­századok sem. A katolikus Egyház és a benne működő kulturális erők földrajzi határvonala a múltban is ott végződött a Kelet felé, ahol Magyarország keleti ha­tárai húzódtak és ott végződnek ma is. Amennyivel a keleti magyar határokat beljebb parancsolta a trianoni téboly, annyival beljebb csempészte Európa tes­tébe a Balkánt és amennyivel Magyar­­ország határai kijebb húzódnak valami­kor, annyival bővül a művelt Európa és szűkül a nemkatolikus, a barbár Balkán. A katolikus Ausztria pedig a katolikus horvátsággal, a katolikus románokkal és ruténekkel, a katolikus tótokkal együtt fokozottabban fog a magyarság kettős szentesztendejében ráeszmélni a maga problémáinak a mieinkkel való igen szo­ros összefüggésére az általános európai és a szűkebb középeurópai érdek jegyé­ben. És mennél vörösebben lángolnak a rombolás, a forradalmiság tűzfényei, mennél feketébben komorlanak Európa holnapjainak vészes lehetőségei a jövő távlataiban, annál parancsolóbban fog megragyogni a minél teljesebb magyar megújhodás szükséglete Szent István ki­rály hatalmas alakjának és az Eucha­­ristia aranykelyhének sugárkévéiben. Ezek azok a hitbuzgalmi aspektus mel­lett feltörő meggondolások, amelyek mint magyar hazafiakkal is a hála sza­vait küldetik velünk XI. Pius pápa felé. A boldog, de tragikumát már méhé­­ben hordozó „békevilág“ utolsó eucharisz­­tikus világkongresszusa Bécsben volt. I. Ferenc József részvételével. Addig, mire ez a kongresszus Budapestre ért, sok minden omlott össze. Higyjük és re­méljük, hogy amiképpen az a kongresz­­szus egy békekorszak befejeződését je­lölte meg szinte naptárszerűen — a bu­dapesti eucharisztikus kongresszus egy úgynevezett fegyvertelen háborús kor­szak végét és az igazi békekorszak kez­detét fogja elősegíteni. tette az előbbit, aztán beóvakodott az ol­dalajtón a szállóba. A kapitány földbegyökerezetten állott. Agyában vad képek hömpölyögtek és képtelen lehetőségek gyötörték. Csak Jo­hann többszöri nógatására ocsúdott föl és hosszas tanakodás után azt vélte leg­jobbnak, ha fölkeresi valamelyik orvos­barátját, útbaigazítást kér tőle és esetleg bebocsátási engedélyt is, ha szükség vol­na rá. Több kávéházban járt, míg végre elő­találta egyik barátját. Úgy adta elő neki a dolgot, mintha egyik rokonát szeretné fölkeresni. Az orvos névjegyet adott neki és a lehetőség szerint útbaigazította, bár nem sok reménnyel, mert különleges be­osztása folytán fogalma sem volt a ka­­ranténnek belső szolgálati szervezetéről. Húsz percnyi autózás után értek a da­­raktáborhoz. Semmiképpen se akarták beengedni és csak hosszas könyörgés után hívtak ki egy fiatal orvost. — Te vagy az, Kurt? — kérdezte az orvos örvendezve, amikor Kahlenberget megismerte. — Mi keresnivalód van itt? A kapitány boldog volt, hogy a sze­rencse ennyire segíti. Valami idegen orvos talán elutasította volna, de Dehmen, egyik volt osztálytársának öccse, mégis­csak támogatni fogja, — gondolta. És elmondta az esetet töviről hegyire őszin­tén, és szerelmét, és a csodálatos eltűnést, a szállodai személyzet titkolódzását, a rendőrtiszt feltűnő szűkszavúságát. — És még most se érted, amikor a ka­ranténban keresed a bárónőt? — kérdezte Dehmen. A kapitánynak hideg futott a hátába. •— Pajtás, segíts meg, — könyörögte. kérdőzött, a doktor végül is megsajnálta. — Szegény fiú, — mondta halkan. — A bárónő meghalt. Ma délután temettük el... Hogy miért titkolták a dolgot? Mert pestises volt! Képzeld, ha becsuk­nák a szállodát... ha a hír szétm­enne a városban! Pánik fogná el az embere­ket... A kapitány nagyot nyelt. A kétségbe­esés sötét függönyöket dobott a szeme elé. Lábujjait görcsösen mozgatta cipőjében. — Mondd.... te nem? Hiszen érint­keztél vele, ugy-e, — kérdezte az orvos aztán. — Csúnya baj! Vigyázz magadra, öregem ! — Ne-em... ne-em, — dadogta Kahlenberg, és a szája vonaglott. — De talán jobb volna, ha én is ... — tette az­tán hozzá. — Hidd el, jobb volnál Aztán búcsúztak. Kiment az utcára. Járt, tántorgott, megállt. Johann szolgá­latkészen vigyázott rá. A kórház kapuján kézikocsit toltak ki, meszes, piszkos lét­rák, vödrök voltak rajta. A fordulatnál az egyik létra a kapitány karját érte és bepiszkította. Észre se vette, jobban mondva, nem tudott ezzel törődni. Csak a lábujjait mozgatta egyre, mintha ezzel átsegítené magát valamin. Johann érezte, hogy baj van, de csak figyelt. Egyszer aztán közelebb ment a kapitányhoz és megkérdezte, hogy hova hajtson. De megijedt a kapitány hamu­szürke arcától. — Prosszul Van a kapitány úr? — Nekem, — mondta halkan — csak vigyél haza. És amikor a kocsiba szállt, csöndesen fordult Johannhoz: — Tudod, hogy a francia hadseregben A kapitány szentül fogat­kozott és es-*kitört a pestis?... Bizony, fiam. USSMMIS 1937 Január 3. vasárnap Ezerötszáz részvéttávirat érkezett eddig Frigyes főherceg gyászoló családjához Magyaróvárról jelentik. Az egész város a kedden délelőtt tizenegy órára kitűzött nagy temetés előkészületeivel van elfoglalva. Nem­csak a magyaróvári szállodákban foglaltak le minden talpalatnyi helyet, hanem Moson­­ban sem kapható szoba, sőt Frigyes főherceg udvari titkársága is mindent elkövet, hogy a kastélyban elhelyezze a temetésre érkező külföldi előkelőségeket. Frigyes főherceg tábornagy ravatalánál csütörtök délután óta díszőrség áll. Négy rohamsisakos katona feszes vigyázz­ állásban a ravatal négy sarkánál és két rohamsisakos gyalogos a szentély bejáratánál. Pénteken reggel nyolc órakor a szentélyt megnyitották a nagyközönség számára is és délelőtt tíz órakor gyászmisét mondtak a kegyúri tem­plomban az elhunyt hadvezér lelki üdvéért, amelyen azonban csak a család tagjai és az udvartartás tisztviselői, alkalmazottai vettek részt Szombaton délután Albrecht főherceg is díszőrséget állott elhunyt édesatyjának ra­vatalánál. A részvétüáviratok nagy tömegben érkez­nek és a magyaróvári postahivatal eddig több mint ezerötszáz ilyen táviratot kézbesí­tett Többek között Hitler Adolf vezér és kancellár is részvéttáviratot intézett Albrecht főherceghez, amelyben kiemelte az elhunyt­nak, mint porosz tábornagynak a világhábo­rúban a német csapatok vezetése terén elért kiváló érdemeit Ottó királyt és Zita királynét Jenő főher­ceg, Hitlert Blomberg vezérkari főnök, Vil­mos császárt Oszkár porosz herceg képvise­lik a temetésen, amelyen Alfonz spanyol ki­rály is részt vesz, nemzet­őrökre kegyelettel fogja megőrizni. Horthy Miklós, Albrecht főherceg válasza A részvéttáviratra Albrecht főherceg a kö­vetkező sürgönnyel válaszolt: Nővéreim nevében is hálás szívből mon­dok köszönetet Főméltóságodnak és Főmél­tóságod személyében a magyar nemzetnek a szeretet, ragaszkodás és részvét megható megnyilatkozásáért és külön azért, hogy a világháborúban hontalanná vált dicsőséges fővezérnek annak idején hazát adott. Ezt a hazát háláljuk meg akkor, amikor édesatyánkat visszaadjuk a magyar földnek, — melynek védeknezését első hadvezéri kö­telességének tartotta — hogy eggyé forrjon azzal a reggel, mely a megpróbáltatások ide­jén a legszilárdabbnak bizonyult. ősz marsall és a régi ezredek egymás mel­lett, egy arcvonalban vannak újra. Kérem Főméltóságodat, hogy köszönete­­met nővéreim köszönetével együtt a Főmél­­tóságú Asszony előtt is tolmácsolni méltóz­­tassék. Albrecht főherceg. A kormányzó részvéttávirata Horthy Miklós kormányzó az alábbi rész­­véttáviratot küldte Albrecht főhercegnek: Kérem Fenséges Urat, fogadja és tolmá­csolja testvéreinél legmélyebb együttérzésün­ket és meleg részvétünket fenséges atyja el­hunyta alkalmából. Fenköll személyét és nemes egyéniségét úgy a régi boldog idők­ben, mint a bábomban és az azt követő ne­héz megpróbáltatások szomorú idejében mindig szeretettel és tisztelettel vette körül az egész magyar nemzet, emlékét ezért a Jelentkezés a különvonatra Frigyes főherceg temetése alkalmából, mint ismeretes, kedden, január 5-én a keleti pályaudvarról Mosonmagyaróvárra és vissza külön gyorsvonat indul. A keleti pályaudvar­ról 7 óra 20 perckor, Kelenföldről 7 óra 34 perckor indul a vonat, amely Komáromban 8 óra 51 perckor és Győrött 9 óra 24 perc­kor áll meg, hogy utasokat vegyen fel. Mosonmagyaróvárra 9 óra 65 perckor érke­zik a különvonat, amely visszafelé délután 3 óra 30 perckor indul és ugyanazoknak az állomásoknak az érintésével, mint odamenet, 6 óra 05 perckor érkezik meg a Keleti pálya­udvarra. A vonathoz I., 11. és III. osztályú kocsikat, valamint étkezőkocsit csatolnak. A menetdíjak és az utazási kedvezmények azonosak a többi gyorsvonatokkal. Mindazok, akik Frigyes főherceg temeté­sére koszorút kívánnak küldeni, szívesked­jenek a koszorúkat hétfőn reggel a keleti pályaudvarra juttatni, legkésőbb 9 óra­­10 percig, mert a délelőtt 10 óra 30 perckor in­duló személyvonat szállítja a koszorúkat, amely délben 2 óra 15 perckor érkezik Mo­son-Magyaróvárra. Ott a koszorúkat át­veszik és elhelyezésükről gondoskodnak. A temetési szertartás rendje Szombat estére a gyászszertartás rendező­sége megállapította a temetés rendjét. A megjelenteknek legkésőbb féltizenegyig el kell foglalniok helyeiket a templomban. Horthy Miklós kormányzó és felesége kü­­lönvonaton érkeznek Magyaróvárra. A kor­mányzói párnak a templomba történő bevo­nulása után — pontosan tizenegy órakor — Serédi Jusztinián hercegprímás megkezdi a beszentelési szertartást A gyászmenet ezután, a megállapított sorrend szerint a Szent László-tér, Magyar-utca, Deák Ferenc-tér, Gróf Széchenyi István-utca, Városkapu-utca, Kórház-at Magyar-utcán át a templom kriptabejáratához vonul a­­ koporsót a kriptába kíséri. A hercegprímás elvégzi a beszentelés második részét és imát mond, azután a gyászszertartás résztvevői, ugyan­csak megállapított sorrend szerint a kivo­nul a kriptából. A román kormány nem akarja elismerni a premontrei rend jogi személyiségét Nagyváradról jelentik. A román belügy­minisztérium visszavonta azt az 1930-ban ki­adott rendeletét, amelyben elismerte a romá­niai premontrei szerzetesrend jogi személyi­ségét. A rendelettel kapcsolatosan Nagyvára­don még semmiféle intézkedés sem történt. Patzkó Elemér dr., a premontrei rend ügyésze, kijelentette, hogy a rend 1930-ban óvatosságból a jogi személyiség elismerését kérte s meg is kapta. Tulajdonképpen nem is lett volna szükség erre, mert a konkordátum és a kultusztörvény biztosítja valamennyi ro­mániai szerzetesrend jogi személyiségét. Hogy a rendelet visszavonását mi idézte elő, azt jelen pillanatban nem tudják és azt sem, hogy mi lesz ennek a következménye. A főváros egy sasaai telket is ad a kőérbereki erdőterületért? A következő sorokat kaptuk: A Magyarság újévi számában megjelent és a főváros különös Ingatlancseréjével foglal­­kozó cikkhez szeretnék egyetmást hozzá­fűzni. A közleménynek a cserére vonatkozó állításai megfelelnek a valóságnak, az érték kiszámítása körül azonban valami tévedés történt, mert a cikknek a csereüzlethez fűzött következtetése nem egészen világos. A fővéros kisajátítási bizottsága által kiadott hivatalos közlés szerint a Szövetség­ utca 31. számú, 200 öles telken álló ház értéke 42.000 pengő, ugyanennyit ér az állítólag Fischer Józsefné tulajdonában lévő kőérbereki 14.000 ös kiter­jedésű ingatlan, amely a főváros erdőterülete mellett fekszik. A Magyarság helyesen muta­tott rá arra, hogy a Kőérberek környékén nem minden telket lehet eladni három pengő*­ért, amennyire a főváros a Fischer-féle telket értékelte, viszont a Szövetség-utcában a fő­város által számításba vett 2­0 pengő élen­­kénti árnál drágább házhelyek is vannak. Éppen a Magyarság közleményéből olvand­ták, hogy a Szövetség-utca 29. számú ház ingatlanát négyszögölenként 230 pengőért kínálja eladásra. A szomszédos, 31. számú háztelek tehát legalább is ugyanennyit ér. Számításba kell azonban venni még azt is, hogy a 31-es teleknek szélesebb az utca­frontja, ennélfogva az értéke nagyobb, tehát legalább 10 pengővel drágábban lehet eladni, mint a 29-es ingatlant, amelyet a főváros 230 pengőért kínál négyszögölenként. A Szövetségi utca 31. számú teleknek az értéke tehát, négyszögölenként 240 pengőt számítva, 43.000 pengő. Ha tehát csak a VII. kerületi Ingatlan helyi értékét vesszük figyelembe, akkor is mintegy 6000 pengővel magasabb értéket ka­punk, mint amennyiért a főváros el akarja cserélni ezt a területet Meg kell azonban vizsgálni azt is: mennyit ér, mennyi a reális eladási ára a főváros házáért cserébe kínált kőérbereki teleknek. A környéken a közelmúltban alig lehetett el­érni négyszögölenként két pengőnél maga­sabb vételárat. A Fischer Józsefné, illetőleg a jelenlegi tulajdonosok, Frank Ádám és társainak a telke ilyenformán nem igen ér­het többet két pengőnél ölenként. Ezt az árat véve alapul, a telekkomplexum értéke nem 42.000, hanem csak 28.000 pengőt tesz ki. Ha ezt az árat összehasonlítjuk a Szövet­­ség­ utcai ingatlanértékkel, a 48.000 pengő­vel, akkor azt látjuk, hogy 20.000 pengő je­lentkezik a főváros hátrányára. Ilyenfor­mán ha létrejönne a csereüzlet, a főváros olyan belső területet adna a Buda külső ré­­szében fekvő telekért, amelynek a reális for­­galmmi értéke 20.000 pengővel magasabb. Van azonban még tovább is: a hírek sze­rint a főváros a Szövetség­ utcai házon kívül egy Sasadi-úti telket is felajánlott a kőér­­bereki telek átadásáért. Mi, környékbeli telektulajdonosok nem tudják még pontosan, mekkora kiterjedésű sasadi telekről van szó, ámde valószínű, hogy többszázöles ingatlan­­rész lesz ez a cserére előkészített budai telek, mert a környéken egész kis házhelyek vagy telekrészek nincsenek. Ezen a vidéken a telekár igen különböző, de mindenesetre megadnak egy-egy négyszögölért legalább 30 pengőt. Ebből látszik, hogy a főváros a Sasadi-úti telekajándékozással még megte­tézve, igen drágán fizeti meg a kőérbereki ingatlancserét. Az egész ingatlancsere ügyben pedig az az érthetetlen, miért titkolják az üzletkötés részleteit s miért hallgatták el a hivatalos jelentésben a Sasadi-úti telek felajánlását? A főváros polgársága azonban bízik abban, hogy a kisajátítási bizottság és a főváros illetékes ügyosztálya által előkészített ingat­lancsere-megállapodást a polgármester nem fogja jóváhagyni és a fővárosnak nem kell lényeges ráfizetéssel megszerezni olyan tel­ket, amelyhez csere nélkül talán sokkal ol­csóbban hozzájuthatna. Kiváló tisztelettel Egy budai telektulajdonos. HOTEL UNION, Venezia a pályaudvarnál. Teljes komiért. Penzió: napi 30 lírától

Next