Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-05 / 202. szám
1937 szeptember 5. vasárnap HtcoBato B Miért mellőzik a kinevezéseknél a megszállt területről kifitiszittisztviselőket? A háború befejezése után megszállt területen maradt magyar tisztviselők nagy részének igen szomorú sors jutott osztályrészül. Az akkori kormány felhívást intézett az ideiglenesen idegen fennhatóság alá került magyar területen szolgálatot végző közalkalmazottakhoz, hogy a magyar érdekek védelmére maradjanak meg régebbi beosztásukban. A magyar tisztviselők jórészben ott is maradtak a megszállott területeken, a cseh, román és jugoszláv vezetés alá jutott hivatalokban. Később azután, amikor a megszálló országok a saját embereikkel tudták pótolni a magyar tisztviselőket, akkor ezeket vagy elküldték az állásukból, vagy pedig hűségeskü letevését követelték tőlük. Amikor például Erdélyben a hűségfogadalom letevésére felszólították a magyar hivatalnokokat, a magyar kormány akkor is azon az állásponton volt, hogy a magyar tisztviselőknek meg kell maradniuk régi állásukban, még ha hűségesküt követelnek is tőlük. Igen sok magyar tisztviselő azonban nem volt hajlandó felesküdni a megszálló hatalmaknak, többeket pedig a hűségfogadalomra való felhívás nélkül bocsátottak el az állásukból. Azok a magyar tisztviselők, akiknek a helyzete odaát ezeknél az okoknál fogva tűrhetetlenné vált, hová mehettek volna masinává, mint ide, az őshazába. Ezek a tisztviselők visszavándoroltak Csonka-Magyarország területére, itt azután igen szomorú sors és évekig tartó kálváriajárás várt reájuk. A magyar kormány a békeszerződés alapján úgy intézkedett, hogy a megszállt területről a magyar tisztviselők csak 1921. júniusáig jöhettek át. Akik ezen időpont után jöttek, Csonka-Magyarországra, azoknak a régebbi szolgálatát itthon nem vették figyelembe és a megszállt területen viselt tisztséget vagy állást itthon nem biztosították számukra. Számtalan olyan magyar tisztviselő van, aki 1921. után kényszerült elhagyni régebbi otthonát, mert a megszálló hatalmak kiüldözték őket az állásaikból. Ezek a magyar tisztviselők nem kaptak beköltözési engedélyt, amihez idehaza a nyugdíjigény és a további alkalmazás kötve volt. Az állásukat és otthonukat vesztett magyar testvéreink idehaza, a szűkebb hazában földönfutókká lettek. Néhány menekült tisztviselő, akinek már tíz-húszévi szolgálata is volt állami alkalmazásban, itthon nagy nehézségek árán, mint dijvokt vagy ideiglenes hivatalnok tudott csak közhivatalokban elhelyezkedni. A fővárosnál is vannak olyan ideiglenes férfi- és nőtisztviselők, akik hoszszabb szolgálat után, mint ideiglenes hivatalnokok, ideiglenes tanügyi alkalmazottak munkálkodnak különböző beosztásban Ezeknek a szerencsétlen sorsú tisztviselőknek a megszállt területen eltöltött szolgálati idejét nem veszik figyelembe sem az előléptetésnél, sem pedig nyugdíjat régebbi szolgálatuk után nem adnak nekik. A kormány egyes tagjai részéről már külön ígéretek is hangzottak el arra nézve, hogy a nehezebb sorsba jutott tisztviselők ügyét valamilyen formában rendezik. Kilátásba helyezték egyeseknek azt is, hogy elősegítik kinevezésüket. Eddig azonban a menekült magyar honfitársaink érdekében jóformán semmi sem történt. Az illetékes tényezők arra hivatkoznak, hogy törvényes alap nincsen a menekült tisztviselők megsegítésére, mert az 1921 után jött hivatalnokok részére nyugdíjat vagy régi szolgálatuk beszámítását nem lehet engedélyezni. A kormánynak azonban meg kellene m Most már értenie, hogy a törvények előírásain túl is van az államintéző köröknek kötelességeik. Vannak olyan esetek, amikor a törvények szigorúságán enyhíteni emberbaráti kötelesség is. Ezt a méltányossági és emberbaráti szempontot alkalmazzák legalább azokkal a menekült tisztviselőkkel szemben, akik a csonka hazában nem tudják maguknak a mindennapi kenyeret sem biztosítani. Az ilyen intézkedések foganatosítása esetén bizonyára senki sem fogja felelősségre vonni az illetékes tényezőket azért, hogy túlléptek a törvények előírásainak keretét. Hétezer ember félállati sorban tengődik az Auguszta-telepen Korhadt banképületek végtelen sora, por, korom és piszok, a kanális lélegzetétől, a pukkadásig telt szemétládák kipárolgásától terhes minden Tenyérnyi kertek dekorálják el a szürke nyomort, a kicsorbult bögrében, ócska fazékban leánder nő és muskátli virul. A kétaraszos ablakra rámászott a futóbab, félmeztelen gyerekek a porban, száradó fehérnemű keresztül-kasul az utcák felett. Ez az Auguszta-telep. A város szélébe fogódzik, zárt, megbolygathatatlan tömböt alkot, hely, ahol a nyomorúság városa kövesedett. Botrányos egészségügyi viszonyok Csupa kilakoltatott ember lakik ,idekünn. Az Auguszta-telepen csak az kaphat lakást, akinek a bírósági végrehajtó írásiban igazolja, hogy kilakoltatását foganasította. Maradék bútorokkal, csörgő eresz alól, kapualjból, Isten szabad ege alól kerülnek ide az emberek. Pár hijján hétezren vannak, kő- és faépületekben kapnak szállást, a kőépület itt, nyomorúságfalván előkelőséget jelent, az ócska volt katonai kórházi barakkokban még borzalmasabb az élet. A hétezer embert befogadó telepen egyetlen ház sincs alápincézve, tehát nedves és penészes minden, esőzések alkalmával egyes részek irgalmatlanul víz alá kerülnek, ilyenkor a katonaság vonul ki és kézről-kézre adott vödrökkel meri ki a lakásokból a vizet. Van része a telepnek, ahol az „utcákon ” esőzések után teknőben szoktak a gyerekek vígan ladikázni. Egyetlen padlás sincsen. Az épületekre csak éppen hogy ráhúzták a fedelet és kész. De egyetlen közös mosókonyha sincs az egész nyomorult telepen, hétezer ember szennyese ott szárad télen-nyáron a háztólh házig kifeszített madzagok között. Aki ezt a telepet, annak idején, jóságos kézzel megalkotta, bizonyára fölöslegesnek tartotta, hogy a szegényember tisztát is vegyen magára néhanapján, hogy mennyire felesleges luxusnak ítélték a tisztaságot, bizonyítja az, nem hogy uszoda, de még csak egy zuhanyfürdő sincs az egész telepen. Primitív zuhanyfürdő, mely ma már minden nagyobb gyárban, népszállóban, munkahelyen van... Ereje után csak természetes, hogy az óvodának nincsen kertje. Minek a szegény ember gyermekének a napsugár. Hempereghet a porban, amikor tetszik, minek legyen szabad levegőn a tanító nénivel. Kocsma van, fürdő nincs Az Auguszta-telep csatornázási viszonyai botrányosak. A leöntők legnagyobb része nyitott. A vízvezeték hálózatot annak idején olyan vékony csövekkel oldották meg, hogy a kőépületekben a víznek semmi, de semmi nyomása sincsen, télen gyakran, de nyáron délután majdnem állandóan alig ad a vízvezeték vizet. Ehhez tartozik az, hogy az illemhelyek infernális jellegűek, mert hiszen a víznek kellő nyomása nincs, azonkívül minden épületnek csak egyetlen helységben van két illemhelye, egyik jobbra, a másik balra, középre pedig, szellemes megoldással odaállították a vízvezetéket. Azt a vízvezetéket, ahonnan az ivóvizet, a főzéshez a vizet, minden csepp vizet vesznek. Körülbelül negyven ember lehet átlag egy épületben, erre a negyven emberre két illemhely jut és egyetlen vízvezeték. A telepen tehát nincs fürdő, de van három korcsma, az egyik a telepgondnoksághoz beosztott városi tisztviselő apjáé. Miért nincs állandó orvos? Fürdő tehát nincs. De nincs orvos sem. Hétezer embernek nincs állandó orvosa, mert a hatósági orvos reggel fél 6-tól fél 10-ig rendel, azontúl pedig nem tartózkodik a telepen. A Kelemen utcában lakik, ami sok mértföldes távolság, szegény embernek pedig, akinek villamosra sincs pénze, télvíz idején szinte elérhetetlen messze. Arra mindenesetre elérhetetlenül, ha valakit gyorssegélyben kell részesíteni. Kiváló adminisztrációink leggyönyörűbb vadhajtásai közé tartozik az, hogy ez a hatósági orvos nem rendelhet, csak érvényes szegénységi bizonyítvány ellenében. Ami sokszor, bizony hiányzik. Máshol kell, máshová adjuk be ... Ott volna tehát az inségkönyvecske, mely igazolja, hogy az ínséges közellátásban részesül, mit kap a várostól, milyen adományokat ellát, ha a szegénységi éppen nincsen kéznél, ez az inségkönyv nem elég. Valószínűleg Rockefeller és Morgan szokott bablevesért és napi félliter tejért jelentkezni a IX. ügyosztálynál. Ezt a kiskönyvet csak előzetes nyomozás és Szegénységi bizonyítvány ellenében adják ki. De az orvosnál nem elég... A szegények orvosa A telepen volna mégis egy orvos. Tizenöt évvel ezelőtt, Erdélyből került a telepre. Akkor még sok nagyságos, sőt méltóságos úr lakott idekünn, menekültek, akiket jobbhijján a lakáshivatal idetelepített. Ezek lassanként elszállingóztak, de Forintos Dénes dr. megmaradt a telepen. Az ő szívességére, jóságára vannak utalva a betegek. Mert hiszen, ha valahol, akkor az Augusztán ugyancsak kell az orvos. Forintos dr. aki az OTI-nál alorvos, látja el emberi tisztességből ennek az egész telepnek az orvosi kezelését. Azt, úgy hiszem, mondani sem kell, hogy fizetni nem szoktak errefelé az emberek ... Beszélni szerettem volna vele. Nem sikerült. Mindenféle nyilatkozatot elhárít magától— szóba sem áll újságíró-félével. De tudta és beleegyezése nélkül, amikor nem volt otthon, bementem a lakásába, leültem a „rendelőjébe“ és belepillantottan az orvosi naplóba, ami ott hevert az íróasztalán. Féléves kisgyerek, akivel megitattak egy deci rumot — exit, áll mellette a bejegyzés, — epilepsziásak, szivasztmások és késelések sűrű egymásutánban, foghúzás, ahol három foggal együtt a csontmedret is kipusztították — ehhez a kezeléshez minden megjegyzés felesleges, olvasom Forintos Írását —, rengeteg a gyorssegély, foghúzás után, mert a szájból dől a vér. Az Auguszta lakói, úgy látszik, nem előkelő belvárosi fogorvosnál szoktak sok ceremónia után fogat huzatni... Vajúdó asszonyok, összevert szájú gyerekek, tüdőbajos férfiak rémlenek föl, szúrt sebekből, betört fejekből, összeroppant mellkasokból frecskendezik a vér, féltékenységek, verekedések kelnek életre, leforrázott gyerekek sikítanak, összerugdalt asszonyok nyögnek, bicska villan, ököl emekedik. A mentőknél és a Rókus ágynyilvántartójában már ismerősként üdvözlik Forintost, amikor az Auguszta-telep részére kéri őket. A cigány előbbrevaló mint az orvos Forintos Dénes dr. a napközi otthon gyermekeinek kezelését látja el, ezért jár neki, természetben, egy szoba, kamra lakás. Minden nélkül. Ezt az egyetlen szobát aztán rabitz-falakkal több részre osztotta. Parányi előtér, éppen csak hogy fordulni lehet benne, mákszemnyi rendelő, ahol egy kis műtőszekrény, egy rozoga divány és egy tenyérnyi asztal elfér — ez az a helység, ahol az Auguszta-telep orvosi kezelése lebonyolódik. Ezen kívül van még Forintoséknak egyetlen rendes, tiszta, polgári lakószobájuk. Neki, a feleségének és a gyermekének. Forintos megkérvényezte a várostól, hogy adják oda neki a mellette lévő lakásnak a kamráját vagy egy fél szobát. A vöröskereszt nem hogy jóvá hagyta ezt a kérvényét, hanem egyenesen a legmelegebb ajánló sorokkal látta el, kérte Forintos kérésének teljesítését. A kérvényt visszautasították. A lakást odaadták egy cigánynak... Nem hisszük, hogy Szendy polgármester úrnak tudomása van a felőle. Adminisztráció A telepen, az adminisztráció legteljesebb dicséretére, ahol az orvosnak nem jut lakás, viszont ott vannak az adminisztrációs lakások. A gondnoknak például kétszobás, összkomfortos lakása volt, úgy látszik kevésnek találta, mert november 1-re gondoskodott háromszobás lakásról magának. A gondnoksághoz beosztott másik tisztviselőnek — nincs a telepen hivatala, hanem bern, a városban régi egyszobás lakásból építettek át egy kétszobás lakást. Konyhával, mellékhelyiségekkel. A házmesteri funkciókat végző egyik terepfelügyelőnek szintén kétszobás, konyhás lakása van. Isten látja lelkemet, nem irigylem senkitől az emberi élet színvonalát, de ha jut az adminisztrációs uraknak mindenből, miért nem jut annak az orvosnak, aki éjjel-nappal készenlétben van egy Isten fizesse meg ellenében! 15 wamsEsamm Szendy polgármester figyelmébe Szendy polgármester szíves figyelmébe ajánlom az egész Auguszta-telepet, úgy, ahogy van. Ne jelentesse be magát, nehogy készüljenek a látogatására, hanem jó Harun Al Rasid módjára menjen ki egy délután az Auguszta-telepre. Volna ott sok érdekes. Például az: mi lehet ama hangzatos címmel ékeskedő Menekültek Országos Segélyegyletének Központi Székhelye, vagy mi a csuda? Kik azok a menekültek? Akik Erdélyből menekültek? Mit működik, mire fordítja a pénzt ez az önsegélyző egyesület? És mi van az augusztai színházzal, milyen vállalkozónak adták ki bérbe? Miért nem tartott ott előadást, mondjuk a Népművelési Bizottság vagy egyébb, hasonló alakulat? Muszáj ott ripacselőadásokat tartani? Értesüléseim szerint, ez a színház is vonatkozásban van a menekültesdit játszó egylettel. Egy kis figyelmet, jóakaratot hétezer embernek — annyi, de annyi gyermeknek! Izsáky Margit