Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-05 / 202. szám

1937 szeptember 5. vasárnap HtcoBato B Miért mellőzik a kineve­zéseknél a megszállt területről kifitiszitt­iszt­viselőket? A háború befejezése után megszállt terü­leten maradt magyar tisztviselők nagy részé­nek igen szomorú sors jutott osztályrészül. Az akkori kormány felhívást intézett az ideiglenesen idegen fennhatóság alá került magyar területen szolgálatot végző közalkal­mazottakhoz, hogy a magyar érdekek vé­delmére maradjanak meg régebbi beosztá­sukban. A magyar tisztviselők jórészben ott is maradtak a megszállott területeken, a cseh, román és jugoszláv vezetés alá jutott hivatalokban. Később azután, amikor a meg­szálló országok a saját embereikkel tudták pótolni a magyar tisztviselőket, akkor eze­ket vagy elküldték az állásukból, vagy pe­dig hűségeskü letevését követelték tőlük. Amikor például Erdélyben a hűségfogada­­lom letevésére felszólították a magyar hiva­talnokokat, a magyar kormány akkor is azon az állásponton volt, hogy a magyar tiszt­viselőknek meg kell maradniuk régi állá­sukban, még ha hűségesküt követelnek is tőlük. Igen sok magyar tisztviselő azonban nem volt hajlandó felesküdni a megszálló hatalmaknak, többeket pedig a hűségfoga­­dalomra való felhívás nélkül bocsátottak el az állásukból. Azok a magyar tisztviselők, akiknek a helyzete odaát ezeknél az okoknál fogva tűr­hetetlenné vált, hová mehettek volna mas­inává, mint ide, az őshazába. Ezek a tiszt­viselők visszavándoroltak Csonka-Magyar­­ország területére, itt azután igen szomorú sors és évekig tartó kálváriajárás várt reá­juk. A magyar kormány a békeszerződés alapján úgy intézkedett, hogy a megszállt területről a magyar tisztviselők csak 1921. júniusáig jöhettek át. Akik ezen időpont után jöttek, Csonka-Magyarországra, azok­nak a régebbi szolgálatát itthon nem vették figyelembe és a megszállt területen viselt tisztséget vagy állást itthon nem biztosítot­ták számukra. Számtalan olyan magyar tisztviselő van, aki 1921. után kényszerült elhagyni régebbi otthonát, mert a megszálló hatalmak kiüldözték őket az állásaikból. Ezek a magyar tisztviselők nem kaptak be­­költözési engedélyt, amihez idehaza a nyug­díjigény és a további alkalmazás kötve volt. Az állásukat és otthonukat vesztett magyar testvéreink idehaza, a szűkebb hazában föl­dönfutókká lettek. Néhány menekült tiszt­viselő, akinek már tíz-húszévi szolgálata is volt állami alkalmazásban, itthon nagy ne­hézségek árán, mint dijvokt vagy ideiglenes hivatalnok tudott csak közhivatalokban el­helyezkedni. A fővárosnál is vannak olyan ideiglenes férfi- és nőtisztviselők, akik hosz­­szabb szolgálat után, mint ideiglenes hivatal­nokok, ideiglenes tanügyi alkalmazottak munkálkodnak különböző beosztásban Ezeknek a szerencsétlen sorsú tisztviselőknek a megszállt területen eltöltött szolgálati ide­jét nem veszik figyelembe sem az előlépte­tésnél, sem pedig nyugdíjat régebbi szolgá­latuk után nem adnak nekik. A kormány egyes tagjai részéről már kü­lön ígéretek is hangzottak el arra nézve, hogy a nehezebb sorsba jutott tisztviselők ügyét valamilyen formában rendezik. Kilá­tásba helyezték egyeseknek azt is, hogy elő­segítik kinevezésüket. Eddig azonban a me­nekült magyar honfitársaink érdekében jó­formán semmi sem történt. Az illetékes té­nyezők arra hivatkoznak, hogy törvényes alap nincsen a menekült tisztviselők meg­segítésére, mert az 1921 után jött hivatalno­kok részére nyugdíjat vagy régi szolgálatuk beszámítását nem lehet engedélyezni. A kor­mánynak azonban meg kellene m Most m­ár értenie, hogy a törvények előírásain túl is van az államintéző köröknek kötelességeik. Vannak olyan esetek, amikor a törvények szigorúságán enyhíteni emberbaráti köteles­ség is. Ezt a méltányossági és emberbaráti szempontot alkalmazzák legalább azokkal a menekült tisztviselőkkel szemben, akik a csonka hazában nem tudják maguknak a mindennapi kenyeret sem biztosítani. Az ilyen intézkedések foganatosítása esetén bi­zonyára senki sem fogja felelősségre vonni az illetékes tényezőket azért, hogy túlléptek a törvények előírásainak keretét. Hétezer ember félállati sorban tengődik az Auguszta-telepen Korhadt banképületek végtelen sora, por, korom és piszok, a kanális lélegzetétől, a pukkadásig telt szemétládák kipárolgásától terhes minden­ Tenyérnyi kertek dekorálják el a szürke nyomort, a kicsorbult bögrében, ócska fazékban leánder nő és muskátli vi­rul. A kétaraszos ablakra rámászott a futó­bab, félmeztelen gyerekek a porban, szá­radó fehérnemű keresztül-kasul az utcák felett. Ez az Auguszta-telep. A város szélébe fo­gódzik, zárt, megbolygathatatlan tömböt al­kot, hely, ahol a nyomorúság városa köve­sedett. Botrányos egészségügyi viszonyok Csupa kilakoltatott ember lakik ,idekünn. Az Auguszta-telepen csak az kaphat lakást, akinek a bírósági végrehajtó írásiban iga­zolja, hogy kilakoltatását foganasította. Ma­radék bútorokkal, csörgő eresz alól, kapu­aljból, Isten szabad ege alól kerülnek ide az emberek. Pár hijján hétezren vannak, kő- és faépületekben kapnak szállást, a kő­­épület itt, nyomorúságfalván előkelőséget je­lent, az ócska volt katonai kórházi barak­kokban még borzalmasabb az élet. A hétezer embert befogadó telepen egyet­len ház sincs alápincézve, tehát nedves és penészes minden, esőzések alkalmával egyes részek irgalmatlanul víz alá kerülnek, ilyen­­­kor a katonaság vonul ki és kézről-kézre adott vödrökkel meri ki a lakásokból a vi­zet. Van része a telepnek, ahol az „utcákon ” esőzések után teknőben szoktak a gyere­kek vígan ladikázni. Egyetlen padlás sincsen. Az épüle­tekre csak éppen hogy ráhúzták a fedelet és kész. De egyetlen közös mosókonyha sincs az egész nyomorult telepen, hétezer ember szennyese ott szárad télen-nyáron a háztól­­h házig kifeszített madzagok között. Aki ezt a telepet, annak idején, jóságos kézzel meg­alkotta, bizonyára fölöslegesnek tartotta, hogy a szegényember tisztát is vegyen ma­gára néhanapján, hogy mennyire felesleges luxusnak ítélték a tisztaságot, bizonyítja az, nem hogy uszoda, de még csak egy zu­hany­fürdő sincs az egész telepen. Primitív zuhanyfürdő, mely ma már min­den nagyobb gyárban, népszállóban, munka­helyen van... Ereje után csak természetes, hogy az óvo­dának nincsen kertje. Minek a szegény­ em­ber gyermekének a napsugár. Hempereghet a porban, amikor tetszik, minek legyen sza­bad levegőn a tanító nénivel. Kocsma van, fürdő nincs Az Auguszta-telep csatornázási viszonyai botrányosak. A leöntők legnagyobb része nyitott. A vízvezeték hálózatot annak idején olyan vékony csövekkel oldották meg, hogy a kőépületekben a víznek semmi, de semmi nyomása sincsen, télen gyakran, de nyáron délután majdnem állandóan alig ad a víz­vezeték vizet. Ehhez tartozik az, hogy az illemhelyek infernális jellegűek, mert hiszen a víznek kellő nyomása nincs, azonkívül minden épületnek csak egyetlen helységben van két illemhelye, egyik jobbra, a másik balra, középre pedig, szellemes megoldással oda­állították a vízvezetéket. Azt a vízvezetéket, ahonnan az ivóvizet, a főzéshez a vizet, minden csepp vizet vesznek. Körülbelül negy­ven ember lehet átlag egy épületben, erre a negyven emberre két illemhely jut és egyetlen vízvezeték. A telepen tehát nincs fürdő, de van há­rom korcsma, az egyik a telepgondnokság­hoz beosztott városi tisztviselő apjáé. Miért nincs állandó orvos? Fürdő tehát nincs. De nincs orvos sem. Hétezer embernek nincs állandó orvosa, mert a hatósági orvos reggel fél 6-tól fél 10-ig rendel, azontúl pedig nem tartózkodik a telepen. A Kelemen­ utcában lakik, ami sok mértföldes távolság, szegény embernek pedig, akinek villamosra sincs pénze, télvíz idején szinte elérhetetlen messze. Arra min­denesetre elérhetetlenül, ha valakit gyors­segélyben kell részesíteni. Kiváló adminisztrációink leggyönyörűbb vadhajtásai közé tartozik az, hogy ez a ha­tósági orvos nem rendelhet, csak érvényes szegénységi bizonyítvány ellenében. Ami sokszor, bizony hiányzik. Máshol kell, más­hová adjuk be ... Ott volna tehát az inség­­könyvecske, mely igazolja, hogy az ínséges közellátásban részesül, mit kap a várostól, milyen adományokat e­llát, ha a szegénységi éppen nincsen kéznél, ez az inségkönyv nem elég. Valószínűleg Rockefeller és Morgan szokott bablevesért és napi félliter tejért je­lentkezni a IX. ügyosztálynál. Ezt a kis­könyvet csak előzetes nyomozás és Szegény­ségi bizonyítvány ellenében adják ki. De az orvosnál nem elég... A szegények orvosa A telepen volna mégis egy orvos. Tizenöt évvel ezelőtt, Erdélyből került a telepre. Akkor még sok nagyságos, sőt méltóságos úr lakott idekünn, menekültek, akiket jobb­­hijján a lakáshivatal idetelepített. Ezek las­sanként elszállingóztak, de Forintos Dénes dr. megmaradt a telepen. Az ő szívességére, jóságára vannak utalva a betegek. Mert hiszen, ha valahol, akkor az Augusztán ugyancsak kell az orvos. Forin­tos dr. aki az OTI-nál alorvos, látja el em­beri tisztességből ennek az egész telepnek az orvosi kezelését. Azt, úgy hiszem, mondani sem kell, hogy fizetni nem szoktak errefelé az emberek ... Beszélni szerettem volna vele. Nem sike­rült. Mindenféle nyilatkozatot elhárít magá­tól­­— szóba sem áll újságíró-félével. De tudta és beleegyezése nélkül, amikor nem volt otthon, bementem a lakásába, le­ültem a „rendelőjébe“ és belepillantottan az orvosi naplóba, ami ott hevert az íróaszta­lán. Féléves kisgyerek, akivel megitattak egy deci rumot — exit, áll mellette a bejegyzés, — epilepsziásak, szivasztmások és késelések sűrű egymásutánban, foghúzás, ahol három foggal együtt a csontmedret is kipusztítot­­ták — ehhez a kezeléshez minden megjegy­zés felesleges, olvasom Forintos Írását —, rengeteg a gyorssegély, foghúzás után, mert a szájból dől a vér. Az Auguszta lakói, úgy látszik, nem előkelő belvárosi fogorvosnál szoktak sok ceremónia után fogat h­uzatni... Vajúdó asszonyok, összevert szájú gyere­kek, tüdőbajos férfiak rémlenek föl, szúrt sebekből, betört fejekből, összeroppant mell­kasokból frecskendezik a vér, féltékenysé­gek, verekedések kelnek életre, leforrázott gyerekek sikítanak, összerugdalt asszonyok nyögnek, bicska villan, ököl emekedik. A mentőknél és a Rókus ágynyilvántartó­­jában már ismerősként üdvözlik Forintost, amikor az Auguszta-telep részére kéri őket. A cigány előbbrevaló mint az orvos Forintos Dénes dr. a napközi otthon gyer­mekeinek kezelését látja el, ezért jár neki, természetben, egy szoba, kamra lakás. Min­den nélkül. Ezt az egyetlen szobát aztán rabitz-falak­­kal több részre osztotta. Parányi előtér, ép­pen csak hogy fordulni lehet benne, mák­­szemnyi rendelő, ahol egy kis m­űtőszek­­rény, egy rozoga divány és egy tenyérnyi asztal elfér — ez az a helység, ahol az Auguszta-telep orvosi kezelése lebonyolódik. Ezen kívül van még Forintoséknak egyet­len rendes, tiszta, polgári lakószobájuk. Neki, a feleségének és a gyermekének. Forintos megkérvényezte a várostól, hogy adják oda neki a mellette lévő lakásnak a kamráját vagy egy fél szobát. A vöröskereszt nem hogy jóvá hagyta ezt a kérvényét, hanem egyenesen a legmele­gebb ajánló sorokkal látta el, kérte Forintos kérésének teljesítését. A kérvényt visszautasították. A lakást odaadták egy cigánynak... Nem­ hisszük, hogy Szendy polgármester úrnak tudomása van a felőle. Adminisztráció A telepen, az adminisztráció legteljesebb dicséretére, ahol az orvosnak nem jut lakás, viszont ott vannak az adminisztrációs laká­sok. A gondnoknak például kétszobás, össz­komfortos lakása volt, úgy látszik kevésnek találta, mert november 1-re gondoskodott háromszobás lakásról magának. A gondnoksághoz beosztott másik tisztvi­selőnek — nincs a telepen hivatala, hanem bern, a városban régi egyszobás lakásból építettek át egy kétszobás lakást. Konyhá­val, mellékhelyiségekkel.­­ A házmesteri funkciókat végző egyik te­­repfelügyelőnek szintén kétszobás, konyhás lakása van. Isten látja lelkemet, nem irigylem senki­től az emberi élet színvonalát, de ha jut az adminisztrációs uraknak mindenből, miért nem jut annak az orvosnak, aki éjjel-nap­pal készenlétben van egy Isten fizesse meg ellenében! 15 wamsEsamm Szendy polgármester figyelmébe Szendy polgármester szíves figyelmébe ajánlom az egész Auguszta-telepet, úgy, ahogy van. Ne jelentesse be magát­­, ne­hogy készüljenek a látogatására, hanem jó Harun Al Rasid módjára menjen ki egy dél­után az Auguszta-telepre. Volna ott sok érdekes. Például az: mi le­het ama hangzatos címmel ékeskedő Mene­kültek Országos Segélyegyletének Központi Székhelye, vagy mi a csuda? Kik azok a me­nekültek? Akik Erdélyből menekültek? Mit működik, mire fordítja a pénzt ez az ön­segélyző egyesület? És mi van az augusztai színházzal, milyen vállalkozónak adták ki bérbe? Miért nem tartott ott előadást, mondjuk a Népművelési Bizottság vagy egyébb, hasonló alakulat? Muszáj ott ripacselőadásokat tartani? Érte­süléseim szerint, ez a színház is vonatkozás­ban van a menekültesdit játszó egylettel. Egy kis figyelmet, jóakaratot hétezer em­bernek — annyi, de annyi gyermeknek! Izsáky Margit

Next