Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-05 / 202. szám

16 Melyik a szebb? Tóból falak! Szép, drága díszleteit! Előkelően illedelmesek. Titokzatos smaragdzöld éjszakák! 1A schönbrunni parki fák... "Itt rend van, csend van, forma, fegyelem. Lázadó galinnak nincsen kegyelem. Merev alattvalóvá lesz a fa. —­ Ember a zsarnoka. Feljebb a dombon kócos kis mező Fekszik a földön, fényben reszkető. És körülötte erdő bólogat,, Rest­enciánokat, Itt nincsen Törvény, nincsen etikett, Bomlik a lomb, ahogy teremtetett, Paraszt pompában pirulhat a rét, Nincs rajta cifra fék. A parkban lenn a Forma hóditó, Itt fenn a dombon hancúrozni jól Egyik fenséges, másik édesebb ... Melyik a szebb, a szebb? Schönbrunn, szept. 3. Dezse Eszter Éva Az étkező- és hálókocsiban A nyolcvankilométeres sebesség, amellyel a gyorsvonat­ száguld, nem hozza ki egyen­súlyából a pincért, aki akrobata-ügyességgel egyensúlyozgat egy tál majonézzet. Valamennyi asztal mellett minden hely fog­lalt, röpködnek a levegőben az utazási célok, a fürdők, a nyári üdülőhelyek nevei. Vidám vakációs hangulat uralkodik az étkezőkocsi­­ban, is­meretségeket kötnek, terveket beszél­nek meg. A mindennapi gond eltűnt egy időre s az ember kozmopolitának érzi magát... A művésznő autogramja Ott szembe az a hölgy ... Ismert színésznőt... Természetesen hogy az­t a pincér már észre is vette. És következik egy kedves intermezzo. A pincér sokkal fegyelmezettebb és korrektebb, mintsem hogy alkalmatlankodnék a művész­nőnek és — bármennyire szeretné is — auto­­grammot kérne tőle. A véletlen azonban segít rajta. Az egyik állomáson a művésznő meg­kéri, hogy vegyen számára néhány újságot. A pincér megszerzi az újságokat, elfogadja azok árát, de a­ borravalót köszönettel elhárítja. •—­Boldog vagyok, hogy szolgálatára lehel­tem, nagyságos asszony. Hiszen annyiszor meg­csodáltam a színpa­don! — De valahogy meg akarom hálálni a fárad­ságát — mosolyog a művésznő és néhány szel­lemes ötlettel együtt egy darab papirosra írja a nevét. Nemzetközi menü és nemzeti ételek Mikor vége az ebédnek, az ember szivarfüst mellett issza a mokkáját s egy keveset beszél­get a pincérrel. — Ha az ember sokáig szolgál ugyanazon az útvonalon — magyarázza a pincér —, nem csak olyan utasai vannak, akiket soha nem lát többet, hanem valóságos törzsközönsége is s az ismerős arcokat bizonyos időközökben újra, meg újra látja az ember. Érdekes különben, hogy azok a vendégek, akik nem a mindennapi nemzetközi menühöz igazodnak, hanem külön kívánságaik vannak, mennyire elárulják már ezekkel a kívánságokkal is utazásuk célját. Mikor például a külföldiek gulyást kérnek, biztos, hogy útjük célja az utóbbi években divatba jött Budapest. Az Itáliába utazók gyakran alig tudják kivárni, hogy megkapják első, hamisítatlan olasz módra készített maka­rónijukat. Azt hiszem, helyes lenne, ha az egyes országokban a nemzetközi menü mellett az illető országok nemzeti ételeiből álló menüt is szolgálnának fel, így azok is ki lennének elégítve, akik érdeklődnek a specialitások után, azok is — és vannak elegen —, akik bi­zalmatlanok a szokatlan ételekkel szemben. Híres utasok Természetes, hogy nemcsak az étkezőkocsi pincérei, de hogy a hálókocsik kalauzai is több világnyelven beszélnek, hogy meg tudják ér­teni a nemzetközi közönséget. S ha nem mindegyik hálókocsi ellenére dicsekedhetik is olyan szenzációs élményekkel, mint az, akinek emlékiratai két esztendővel ezelőtt jelentek meg — a Magyarság részletesen írt róla —, de hivatása valamennyit összehozza viág­­hírességekkel. — Ha valamennyi világhírű ember nevét, akikkel utaztam — meséli kalauzunk, mig be­veti ágyunkat —, feljegyeztem volna, igen ter­jedelmes névsort tenne ki. Hosszú szolgálati időm alatt keresztül kasul beutaztam egész Európát s ha kapásból fel akarom sorolni a sirs­ességeket, akik hálókocsimban utaztak, Ap­p­o­n­y­i Albert gróf Toscanini, Wein­gartner Félix, Farriére Claude, J­e­­ritza Mária, Dietrich Marlene, Lehár Ferenc, Wiesenthal Grete, Henie Sonja nevei jutnak hirtelen eszembe, akikkel szolgá­ latt s igy sajnos, csak nagyon is futólagos is­meretséget köthettem. Legnépszerűbb, legis­mertebb utasom talán mégis Chaplin Char­lie volt s mikor láttam azt az életveszélyes to­longást, mellyel Bécsbe való érkezésekor fo­gadták, komolyan aggódtam. Szédelgők, kalandornők... Természetesen magától értetődik, hogy uta­zásaim közt volt mindenféle szédelgő és ka­landornő is, akik eszembe jutottak, mikor le­tartóztatásukkor olvastam, vagy mikor arról értesültem, hogy köröző­ levelet adtak ki elle­nük. Természetes azonban, hogy az ember nagyon tévedhet utasait illetően. Ha valamelyik utas, ahelyett, hogy ágyában töltené az éjsza­kát, nyugtalanul és idegesen sétál le-fel háló­kocsija folyosóján, egyáltalában nem bizonyos, hogy üldözött gonosztevő, hanem talán nagyon is bőségesen vacsorázott, vagy családi, vagy üzleti gondjai vannak. Sokszor pedig valaki olyan jóízűen alszik, mint a megtestesült tiszta lelkiismeret s lehet, hogy a határon mint csem­pészt leplezik le. — A legkedvesebb utasaim s a legboldogab­bak is mindenesetre — a nászutasok. Balmoral Ahol az angol királyi pár pihen Sokan azt hiszik, hogy szeretetet tanúsítanak, pedig alkalmatlankodásukkal csak terhesek. A népek szeretete is sokszor terhes az uralko­dókra. Mert éjjeleiket, nappalaikat a maguk számára akarják lefoglalni. György király és Erzsébet királyné belefáradva a koronázási ünnepségek hiva­talos szertartásaiba, kimerülve az egymást érő fogadásokban, levetették vállukról a palástot, hogy élvezhessék Balmoral békéjét. De hogy megtalálják az elvonulás annyira áhított magánosságát, a csendet, a csendőrséget kellett igénybe venni, hogy távoltartsák az­­ indiszkré­teket. Egy közlekedési vállalkozó — s hogy min­dent eláruljunk, asszonyról van szó — a követ­kezőt találta ki: minden vasárnap a kiváncsiak tömegeit szólította Craigie kis parókiális temp­lomához, ahova a királyi pár istentiszteletre jár. Masztodon autokárok parkíroztak a kis szentély körül, amelyet a királyi párt látni kívánók karavánjai szállottak meg. A királyi pár nyugalma érdekében Aber­­d­e­e s­h­i­r­e rendőrfőnökének kellett közbe­lépnie s az egész sajtó támogatta, követelve, hogy mindenki tartsa tiszteletben az uralkodó­pár pihenését. A királyi pár még A­b­e­r­d­e­e­n­b­e való ér­kezésükkor is fáradságos ceremóniát volt kény­telen vállalni. A kikötőben, melynek gazdag dekorációja elárulta, hogy a koronázási ünnep­ségek dísze, ünnepélyesen fogadták a királyi párt s a szuverének csak Balmoralba való érke­zésük után jutottak pihenéshez. A Dee partján Balmoralban végre élvezheti az uralkodópár a családi élet meghittségét, a vadászatot, a ha­lászatot és sétákat az egyesült királyság leg­­grandiózusabb vidékén. A kanyargós, kristálytiszta vizű D­e­e­t, a gyö­nyörű vonalú, ég felé törő hegyeket, a hanga­füvekkel biborló ereszkedőket, a mocsarakat, melyek elrejtik a kavicsgázlókat, mindazt, ami ennek a földnek nagyszerűségét és családias szépségét teszi, először élvezi a királyi pár Balmoral kastélyban, nem pedig Birk­­hallban, amely trónralépésü­k előtt volt ott­­—mann—Mi«­uuin. ’i — m— mm ír hónuk s amely most a szezon idejére a kenti hercegi pár otthona. A vadászok és ínyencek nagy örömére a híres fajdkakasnak, amely a skót földek gazdagságát jelenti, az­­idén nem kellett sokat szenvednie egy hideg téltől, késői hóviharoktól. Sok a szarvas, egészséges, gyönyörű példányok. A sze­zon pompás s a vadászat, a mindig pesszimista vadőrök jóslatai ellenére — kitűnő. Vadászat Skóciában Skótország legfőbb jövedelmét a vadászat fényűző sportja révén szerzi. Ennek a hegyes földnek egyhatoda teljesen improduktív lenne vad nélkül. A birtokosok „moorjaikat“ fejedelmi árakért adják bérbe;­ a lakosság egy része a vadászatból és a vadból él. Minden esztendőben legalább kétmillió fontot jelent a lakosságnak a rőt madár, melynek Skótország természetes lakóhelye. A vadásznak, aki zsákmányai listá­jára pár fajdkakast akar írni, jó egynéhány fontjába kerül ez a dicsőség. Területbérlet, la­kás, a hajtók, a pánik, a kutyák, puska, lő­szer, vadászati engedély, biztosítási díj... S a gazdag vendéglátások... Augusztus 12-én kezdődik a vadászat s a Londonból érkező vonatok száma meghárom­szorozódik. Az utakon hemzsegnek a károk, az autók s az égen egymásután tűnnek fel a re­pülőgépek. A nagy szállodák szégyennek tarta­­nák, ha augusztus 12-től kezdve a löncs és a diner menüjén nem szerepelne a madár, amely az illető nap hajnalán még vígan repült. Étlapi ára nagyság szerint 23—30 silling. Legyenek földbirtokosok, bérlők, vagy csak egyszerű meghívott vendégek, soha annyian nem vadásztak Skóciában, mint ebben az esz­tendőben. VIII. Ed­várd nem csinált belőle titkot, hogy egyáltalában nem rokonszenvezik Balmorallal. Ha trónon maradt volna, ez a Victoria királynőnek annyira kedves rezi­dencia sokáig üres, maradt volna. Az ezidősze­­rinti uralkodópár azonban­ visszatért a victoriá­­nus hagyományokhoz és mikor nyílott limoi,­­sinejukon csendes tempóban megtették a 75 kilométert, mely Balmoralt elválasztja Aber­­deentől, ugyanazt az utat választották, melyet 89 esztendővel ezelőtt V i c t o r i a királynő tett i»ivrws>..B.iauifc«^MW.wiaijg»r »iu.«waaL^HMPSi meg, mikor jachtjából kiszállva, landauerba ült, hogy a kastélyba vitesse magát, melyet akkor még nem ismert. A királyi család Balmoralba való érkezése egyszerre megváltoztatta a skót vidékek képét; az utak forgalmassá váltak, a szállodák meg­teltek, a vendégfogadók készletei megnöve­­kedtek. Az edinburgi juttatásoknak a királyi család megjelenése fényt kölcsönzött s a királynak is futott négy lova. A „the old man“ Balmoral terjedelmes uradalmához, melynek legendákkal tele levegője természetes atmoszfé­rája Erzsébet királynőnek, az utóbbi években kibérelt Michras és Glen Gallater moor­s-hoz erre a szezonra Mrs Farquhar­­s­o­n birtokát is kibérelte a király. S ott, a Dee mindig friss levegőjű partjain nagyszerű sétákat lett a királyi pár a két kis hercegnővel. S a va­dászatok és halászat teszik teljessé a pro­gramot. S ha a nép fiai közül valakit megkérdeznének VI. György vadásztehetségéről, ezt a feleletet kapná: — Óh, a király még nem éri el a „the old m­a­n-t“, de azért máris kiváló puskás! A „the old man“ VII. Ed­várd, aki az egye­sült királyság legjobb vadásza volt. De ha nem is éri el még VI. György nagyapja vadásztudományát, azért vendégeivel, akik közt ott van legkedveltebb vadásztársa, Macken­­z­i­e Victor, akinek uradalma, Braichie, közel van Balmoralhoz, igen gazdag zsákmánnyal szo­­kott visszatérni Ballater és Abergeldie hal­mai közül és Morgan I. P. moorjairól. Az uralkodó egyébként már yorki herceg korában is többször volt az amerikai milliárdos ven­­­dége, aki, mint igazi amerikai pénzfejedelem, nem hagyhatta ki a skótországi fajdvadászatok örömeit. Az uralkodópár, mint tudni vélik, meg fogja látogatni a ködös Hebridákat is, amelyek­ről a híres Johnson doktor útleírásában annyi nosztalgiával emlékezett meg. Egy félszázadon keresztül ezek a szigetek egyik uralkodójukat se látták és most a terve­­zeti látogatás szinte tündéries esemény lesz. Ellátogat az uralkodópár Mrs Lead Mac kastélyába, Dunveganba is, melynek vendégi szeretetét szintén nem először fogják élvezni. Balog Józsi hatéves cigány­prímás ezer éve hegedül A 6-os villamos a végállomásáról a nyugati pályaudvar elé gördül. A kocsikat megrohan­ják az utasok s egymást lökdösve kapaszkod­nak fel a lépcsőn. Egy apró emberke is igyek­szik fölfelé. Megkerüli a letaposással fenye­gető cipőket és besurran a kocsi belsejébe. A pad széle körülbelül az állával van egy magas­ságban, de ez számára nem akadály ahhoz, hogy helyet foglaljon. Hason csúszva mászik fel az ülésre. A következő pillanatban miniatűr hegedűt ránt elő a hóna alól és muzsikálni kezd. — A muzsikusnak dalból van a lelke... Valamennyi szem a kis cigányfióka felé for­dul. Rendesen és tisztán öltöztette az anyja, a haját rendesen lenyirták s értelmes arcocs­káját megmosdatták. Csak a körmei feketék. Kétaraszos hegedűjén­­mindössze három húr van, a ceruzanagyságu vonó pedig két darab­ból áll, úgy kötözték össze cukorspárgával. Ez azonban nem zavartatja a legkisebb cigány­­muzsikust. Húzza, húzza keservesen: — A muzsikusnak szmoking a kabátja, S nincs egy igaz, jó barátja... Aztán új nótára zendít. — Szép a rózsám, nincs hibája, Libe-libe-libegős a járása. Ne csudálja ha hibája nincs neki. Én vagyok a szeretője szívbéli... Máskor a villamoson úgy ülnek az emberek, mintha kardot nyeltek volna, vagy legalább is csupa régi haragos ülne a padokon. Most csupa mosoly mindenki. Előkerülnek a sovány pénztárcák s kétfillléresek, sőt tíz- és húszfillé­­resek hullnak az apró cigány kicsi markába. Pedig nem kér, nem koldul. De köszönettel el­fogadja. S közben leejti a hegedűt a földre. Tizen is utána nyúlnak a szárazfának, hogy felemeljék. Szerencsém van, mellette ülök az ünnepelt­­nek Tíz fillért adok neki s olyan szerényen és hálás arccal tünteti el, hogy még én szégyen­lem magam, mert nem pengőst adtam. Szóba elegyedek vele. — Mondd, öregeim, hogy hívnak? Tisztelettel válaszol.­­— Balog Józsi vagyok. —­ Aztán hány éves vagy. — Hát leszek. Mindenki figyel­i a mosolygó szemek, mintha biztatnának, hogy folytassam a kérdezősködést. Folytatom. — Hány nótát tudsz, Balog Jóska? — Tizet, — vágja ki büszkén. — Na, ez szép. És mióta hegedülsz? Elgondolkozik. Kerekre nyílt gyermekszemét körüljártatja az embereken, az ablakokra ki­ragasztott reklámokon és csak ezután válaszol. — Hát — mondja kissé bizonytalanul — van vagy ezer éve. Valamennyien , nevetünk. Valami igazsága van a cigányporontynak, a fajtája Isten tudja mióta húzza a nótákat a sirva-vigadó magyar­ság fülébe. — Aztán játszottál-e már bandában? — faggatom tovább. — Igen, — bólint. — A Lehel-kürtben, ahol az apám bőgős és cimbalmos. Kontrázni szok­tam. — És mi szeretnél lenni? — Primás! — kiáltja. Most a kalauz lép hozzá. — Játszd — mondja — azt a nótát, hogy „Nincsen pénzem, de majd lesz‘‘... Zavartan néz fel az egyenruhás emberre. — Azt nem tudom — válaszolja. — Hát akkor semmit se tudsz! — legyint a kalauz és tovább megy a jegyeket lyukasztani. Balog Józsi pedig benyúl a zsebébe s egész halom pénzt szed elő onnan. Nézegeti, csör­geti, aztán visszateszi. — Hát te mit csinálsz ennyi pénzzel? — kérdem. — Odaadom az apámnak. — S az apád elenged téged? Hagyja, hogy így egyedül utazgass a városban? — Az apám — mondja és kimutat a per­ionra — ott van és vigyáz. Odanézünk. A gyereknek igaza van. Füstös­­képű cigány áll künn és figyel befelé. Kár, hogy nekem már le kell szállni. — Hát szervusz Balog Józsi — búcsúzom. — Éltessen sokáig az Isten. S Balog Józsi, aki már legalább ezer éve hegedül, harsányan kiált utánam: — Kezicsókolom, Királyi Pál 1937 szeptember 5. vasárnapi Tizenöt amerikai matróz, tizenöt francia menyasszony A maga nemében páratlan ünnepség játszót dőlt le Vi­l­l­ef­r­a­n­c­h­e-s­u­r-M­er-ben: az amerikai flotta 15 matróza ugyanazon a na­pon esküdöd hűséget 15 villefranchei fiatal leánynak. A matrózok a Raleigh cirkáló matrózai. A cirkáló rövid nyári látogatást tett Villefranche szép kikötőjében. A legnevezetesebb az, hogy a matrózok egy szót se tudnak franciául s a cirkáló az eskü­vő­­utáni napon, felszedte horgonyait, hogy a mat­rózokkal együtt vissza­induljon Amerikába. Az újdonsült fiatalasszonyok a legközelebb induló óceánjáró gőzössel indulnak Amerikába. Az egyik fiatal férj sürgönyileg kapta meg házasságához szülei beleegyezését s a sürgöny ezekkel a szavakkal végződött: „A háború alatt kötött csaknem minden amerikai—francia házasság nagyon boldog volt.“ . fi. •*. £ , ------------------------------------------------------------------------------------------- Humca* Hidegvér A Loire-vidék. A turisták egy régi királyi kastélyt látogatnak meg. A kalauz (ünnepélyes hangon): íme, höl­gyeim, uraim, Medici Katalin ágya. Az egyik turista. Ez nagyon meglepő, barátom, ha tekintetbe veszem, hogy ez az ágy a legtisztább XV. Lajos stílus. A k­a l­a­u­z (teljes hidegvérrel): Úgy van, uram. De úgy látszik, ön nem tudja, hogy a királynőnek ez volt a kedvenc stílusa. Miért nem nézi meg Shaw a párisi világ­kiállítást? Shaw Bernard, az angolok nagy humoris­tája, még nem nézte meg a párisi világ­­kiállítást. — Nem is fogom megnézni — jelentette ki. — Miért? — Mert imádom Franciaországot s félek, hogy túl sok angolt találnék ott. S később bizalmasan. S különben is respektálnom kell honfi­társaim vakációját... s meg akarom őket kí­mélni a velem való találkozás kellemetlensé­gétől ... Dilemma Még csak egy negyedórája, hogy Mariusnak fia­ született. A levélhordó csenget s mikor belép: — Ajánlott levél Marius urnak. Marius: Melyiknek? Az idősebbnek, vagy az ifjabbnak? Mindig atléta A nehézsúlyú birkózóbajnok beteg. — Milyen magas a lázam, doktor úr? — 41 fok. És mennyi a világrekord?

Next