Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-05 / 202. szám
16 Melyik a szebb? Tóból falak! Szép, drága díszleteit! Előkelően illedelmesek. Titokzatos smaragdzöld éjszakák! 1A schönbrunni parki fák... "Itt rend van, csend van, forma, fegyelem. Lázadó galinnak nincsen kegyelem. Merev alattvalóvá lesz a fa. — Ember a zsarnoka. Feljebb a dombon kócos kis mező Fekszik a földön, fényben reszkető. És körülötte erdő bólogat,, Restenciánokat, Itt nincsen Törvény, nincsen etikett, Bomlik a lomb, ahogy teremtetett, Paraszt pompában pirulhat a rét, Nincs rajta cifra fék. A parkban lenn a Forma hóditó, Itt fenn a dombon hancúrozni jól Egyik fenséges, másik édesebb ... Melyik a szebb, a szebb? Schönbrunn, szept. 3. Dezse Eszter Éva Az étkező- és hálókocsiban A nyolcvankilométeres sebesség, amellyel a gyorsvonat száguld, nem hozza ki egyensúlyából a pincért, aki akrobata-ügyességgel egyensúlyozgat egy tál majonézzet. Valamennyi asztal mellett minden hely foglalt, röpködnek a levegőben az utazási célok, a fürdők, a nyári üdülőhelyek nevei. Vidám vakációs hangulat uralkodik az étkezőkocsiban, ismeretségeket kötnek, terveket beszélnek meg. A mindennapi gond eltűnt egy időre s az ember kozmopolitának érzi magát... A művésznő autogramja Ott szembe az a hölgy ... Ismert színésznőt... Természetesen hogy azt a pincér már észre is vette. És következik egy kedves intermezzo. A pincér sokkal fegyelmezettebb és korrektebb, mintsem hogy alkalmatlankodnék a művésznőnek és — bármennyire szeretné is — autogrammot kérne tőle. A véletlen azonban segít rajta. Az egyik állomáson a művésznő megkéri, hogy vegyen számára néhány újságot. A pincér megszerzi az újságokat, elfogadja azok árát, de a borravalót köszönettel elhárítja. •—Boldog vagyok, hogy szolgálatára leheltem, nagyságos asszony. Hiszen annyiszor megcsodáltam a színpadon! — De valahogy meg akarom hálálni a fáradságát — mosolyog a művésznő és néhány szellemes ötlettel együtt egy darab papirosra írja a nevét. Nemzetközi menü és nemzeti ételek Mikor vége az ebédnek, az ember szivarfüst mellett issza a mokkáját s egy keveset beszélget a pincérrel. — Ha az ember sokáig szolgál ugyanazon az útvonalon — magyarázza a pincér —, nem csak olyan utasai vannak, akiket soha nem lát többet, hanem valóságos törzsközönsége is s az ismerős arcokat bizonyos időközökben újra, meg újra látja az ember. Érdekes különben, hogy azok a vendégek, akik nem a mindennapi nemzetközi menühöz igazodnak, hanem külön kívánságaik vannak, mennyire elárulják már ezekkel a kívánságokkal is utazásuk célját. Mikor például a külföldiek gulyást kérnek, biztos, hogy útjük célja az utóbbi években divatba jött Budapest. Az Itáliába utazók gyakran alig tudják kivárni, hogy megkapják első, hamisítatlan olasz módra készített makarónijukat. Azt hiszem, helyes lenne, ha az egyes országokban a nemzetközi menü mellett az illető országok nemzeti ételeiből álló menüt is szolgálnának fel, így azok is ki lennének elégítve, akik érdeklődnek a specialitások után, azok is — és vannak elegen —, akik bizalmatlanok a szokatlan ételekkel szemben. Híres utasok Természetes, hogy nemcsak az étkezőkocsi pincérei, de hogy a hálókocsik kalauzai is több világnyelven beszélnek, hogy meg tudják érteni a nemzetközi közönséget. S ha nem mindegyik hálókocsi ellenére dicsekedhetik is olyan szenzációs élményekkel, mint az, akinek emlékiratai két esztendővel ezelőtt jelentek meg — a Magyarság részletesen írt róla —, de hivatása valamennyit összehozza viághírességekkel. — Ha valamennyi világhírű ember nevét, akikkel utaztam — meséli kalauzunk, mig beveti ágyunkat —, feljegyeztem volna, igen terjedelmes névsort tenne ki. Hosszú szolgálati időm alatt keresztül kasul beutaztam egész Európát s ha kapásból fel akarom sorolni a sirsességeket, akik hálókocsimban utaztak, Apponyi Albert gróf Toscanini, Weingartner Félix, Farriére Claude, Jeritza Mária, Dietrich Marlene, Lehár Ferenc, Wiesenthal Grete, Henie Sonja nevei jutnak hirtelen eszembe, akikkel szolgá latt s igy sajnos, csak nagyon is futólagos ismeretséget köthettem. Legnépszerűbb, legismertebb utasom talán mégis Chaplin Charlie volt s mikor láttam azt az életveszélyes tolongást, mellyel Bécsbe való érkezésekor fogadták, komolyan aggódtam. Szédelgők, kalandornők... Természetesen magától értetődik, hogy utazásaim közt volt mindenféle szédelgő és kalandornő is, akik eszembe jutottak, mikor letartóztatásukkor olvastam, vagy mikor arról értesültem, hogy köröző levelet adtak ki ellenük. Természetes azonban, hogy az ember nagyon tévedhet utasait illetően. Ha valamelyik utas, ahelyett, hogy ágyában töltené az éjszakát, nyugtalanul és idegesen sétál le-fel hálókocsija folyosóján, egyáltalában nem bizonyos, hogy üldözött gonosztevő, hanem talán nagyon is bőségesen vacsorázott, vagy családi, vagy üzleti gondjai vannak. Sokszor pedig valaki olyan jóízűen alszik, mint a megtestesült tiszta lelkiismeret s lehet, hogy a határon mint csempészt leplezik le. — A legkedvesebb utasaim s a legboldogabbak is mindenesetre — a nászutasok. Balmoral Ahol az angol királyi pár pihen Sokan azt hiszik, hogy szeretetet tanúsítanak, pedig alkalmatlankodásukkal csak terhesek. A népek szeretete is sokszor terhes az uralkodókra. Mert éjjeleiket, nappalaikat a maguk számára akarják lefoglalni. György király és Erzsébet királyné belefáradva a koronázási ünnepségek hivatalos szertartásaiba, kimerülve az egymást érő fogadásokban, levetették vállukról a palástot, hogy élvezhessék Balmoral békéjét. De hogy megtalálják az elvonulás annyira áhított magánosságát, a csendet, a csendőrséget kellett igénybe venni, hogy távoltartsák az indiszkréteket. Egy közlekedési vállalkozó — s hogy mindent eláruljunk, asszonyról van szó — a következőt találta ki: minden vasárnap a kiváncsiak tömegeit szólította Craigie kis parókiális templomához, ahova a királyi pár istentiszteletre jár. Masztodon autokárok parkíroztak a kis szentély körül, amelyet a királyi párt látni kívánók karavánjai szállottak meg. A királyi pár nyugalma érdekében Aberdee shire rendőrfőnökének kellett közbelépnie s az egész sajtó támogatta, követelve, hogy mindenki tartsa tiszteletben az uralkodópár pihenését. A királyi pár még Aberdeenbe való érkezésükkor is fáradságos ceremóniát volt kénytelen vállalni. A kikötőben, melynek gazdag dekorációja elárulta, hogy a koronázási ünnepségek dísze, ünnepélyesen fogadták a királyi párt s a szuverének csak Balmoralba való érkezésük után jutottak pihenéshez. A Dee partján Balmoralban végre élvezheti az uralkodópár a családi élet meghittségét, a vadászatot, a halászatot és sétákat az egyesült királyság leggrandiózusabb vidékén. A kanyargós, kristálytiszta vizű Deet, a gyönyörű vonalú, ég felé törő hegyeket, a hangafüvekkel biborló ereszkedőket, a mocsarakat, melyek elrejtik a kavicsgázlókat, mindazt, ami ennek a földnek nagyszerűségét és családias szépségét teszi, először élvezi a királyi pár Balmoral kastélyban, nem pedig Birkhallban, amely trónralépésük előtt volt ott—mann—Mi«uuin. ’i — m— mm ír hónuk s amely most a szezon idejére a kenti hercegi pár otthona. A vadászok és ínyencek nagy örömére a híres fajdkakasnak, amely a skót földek gazdagságát jelenti, azidén nem kellett sokat szenvednie egy hideg téltől, késői hóviharoktól. Sok a szarvas, egészséges, gyönyörű példányok. A szezon pompás s a vadászat, a mindig pesszimista vadőrök jóslatai ellenére — kitűnő. Vadászat Skóciában Skótország legfőbb jövedelmét a vadászat fényűző sportja révén szerzi. Ennek a hegyes földnek egyhatoda teljesen improduktív lenne vad nélkül. A birtokosok „moorjaikat“ fejedelmi árakért adják bérbe; a lakosság egy része a vadászatból és a vadból él. Minden esztendőben legalább kétmillió fontot jelent a lakosságnak a rőt madár, melynek Skótország természetes lakóhelye. A vadásznak, aki zsákmányai listájára pár fajdkakast akar írni, jó egynéhány fontjába kerül ez a dicsőség. Területbérlet, lakás, a hajtók, a pánik, a kutyák, puska, lőszer, vadászati engedély, biztosítási díj... S a gazdag vendéglátások... Augusztus 12-én kezdődik a vadászat s a Londonból érkező vonatok száma megháromszorozódik. Az utakon hemzsegnek a károk, az autók s az égen egymásután tűnnek fel a repülőgépek. A nagy szállodák szégyennek tartanák, ha augusztus 12-től kezdve a löncs és a diner menüjén nem szerepelne a madár, amely az illető nap hajnalán még vígan repült. Étlapi ára nagyság szerint 23—30 silling. Legyenek földbirtokosok, bérlők, vagy csak egyszerű meghívott vendégek, soha annyian nem vadásztak Skóciában, mint ebben az esztendőben. VIII. Edvárd nem csinált belőle titkot, hogy egyáltalában nem rokonszenvezik Balmorallal. Ha trónon maradt volna, ez a Victoria királynőnek annyira kedves rezidencia sokáig üres, maradt volna. Az ezidőszerinti uralkodópár azonban visszatért a victoriánus hagyományokhoz és mikor nyílott limoi,sinejukon csendes tempóban megtették a 75 kilométert, mely Balmoralt elválasztja Aberdeentől, ugyanazt az utat választották, melyet 89 esztendővel ezelőtt V i c t o r i a királynő tett i»ivrws>..B.iauifc«^MW.wiaijg»r »iu.«waaL^HMPSi meg, mikor jachtjából kiszállva, landauerba ült, hogy a kastélyba vitesse magát, melyet akkor még nem ismert. A királyi család Balmoralba való érkezése egyszerre megváltoztatta a skót vidékek képét; az utak forgalmassá váltak, a szállodák megteltek, a vendégfogadók készletei megnövekedtek. Az edinburgi juttatásoknak a királyi család megjelenése fényt kölcsönzött s a királynak is futott négy lova. A „the old man“ Balmoral terjedelmes uradalmához, melynek legendákkal tele levegője természetes atmoszférája Erzsébet királynőnek, az utóbbi években kibérelt Michras és Glen Gallater moors-hoz erre a szezonra Mrs Farquharson birtokát is kibérelte a király. S ott, a Dee mindig friss levegőjű partjain nagyszerű sétákat lett a királyi pár a két kis hercegnővel. S a vadászatok és halászat teszik teljessé a programot. S ha a nép fiai közül valakit megkérdeznének VI. György vadásztehetségéről, ezt a feleletet kapná: — Óh, a király még nem éri el a „the old man-t“, de azért máris kiváló puskás! A „the old man“ VII. Edvárd, aki az egyesült királyság legjobb vadásza volt. De ha nem is éri el még VI. György nagyapja vadásztudományát, azért vendégeivel, akik közt ott van legkedveltebb vadásztársa, Mackenzie Victor, akinek uradalma, Braichie, közel van Balmoralhoz, igen gazdag zsákmánnyal szokott visszatérni Ballater és Abergeldie halmai közül és Morgan I. P. moorjairól. Az uralkodó egyébként már yorki herceg korában is többször volt az amerikai milliárdos vendége, aki, mint igazi amerikai pénzfejedelem, nem hagyhatta ki a skótországi fajdvadászatok örömeit. Az uralkodópár, mint tudni vélik, meg fogja látogatni a ködös Hebridákat is, amelyekről a híres Johnson doktor útleírásában annyi nosztalgiával emlékezett meg. Egy félszázadon keresztül ezek a szigetek egyik uralkodójukat se látták és most a tervezeti látogatás szinte tündéries esemény lesz. Ellátogat az uralkodópár Mrs Lead Mac kastélyába, Dunveganba is, melynek vendégi szeretetét szintén nem először fogják élvezni. Balog Józsi hatéves cigányprímás ezer éve hegedül A 6-os villamos a végállomásáról a nyugati pályaudvar elé gördül. A kocsikat megrohanják az utasok s egymást lökdösve kapaszkodnak fel a lépcsőn. Egy apró emberke is igyekszik fölfelé. Megkerüli a letaposással fenyegető cipőket és besurran a kocsi belsejébe. A pad széle körülbelül az állával van egy magasságban, de ez számára nem akadály ahhoz, hogy helyet foglaljon. Hason csúszva mászik fel az ülésre. A következő pillanatban miniatűr hegedűt ránt elő a hóna alól és muzsikálni kezd. — A muzsikusnak dalból van a lelke... Valamennyi szem a kis cigányfióka felé fordul. Rendesen és tisztán öltöztette az anyja, a haját rendesen lenyirták s értelmes arcocskáját megmosdatták. Csak a körmei feketék. Kétaraszos hegedűjénmindössze három húr van, a ceruzanagyságu vonó pedig két darabból áll, úgy kötözték össze cukorspárgával. Ez azonban nem zavartatja a legkisebb cigánymuzsikust. Húzza, húzza keservesen: — A muzsikusnak szmoking a kabátja, S nincs egy igaz, jó barátja... Aztán új nótára zendít. — Szép a rózsám, nincs hibája, Libe-libe-libegős a járása. Ne csudálja ha hibája nincs neki. Én vagyok a szeretője szívbéli... Máskor a villamoson úgy ülnek az emberek, mintha kardot nyeltek volna, vagy legalább is csupa régi haragos ülne a padokon. Most csupa mosoly mindenki. Előkerülnek a sovány pénztárcák s kétfillléresek, sőt tíz- és húszfilléresek hullnak az apró cigány kicsi markába. Pedig nem kér, nem koldul. De köszönettel elfogadja. S közben leejti a hegedűt a földre. Tizen is utána nyúlnak a szárazfának, hogy felemeljék. Szerencsém van, mellette ülök az ünnepeltnek Tíz fillért adok neki s olyan szerényen és hálás arccal tünteti el, hogy még én szégyenlem magam, mert nem pengőst adtam. Szóba elegyedek vele. — Mondd, öregeim, hogy hívnak? Tisztelettel válaszol.— Balog Józsi vagyok. — Aztán hány éves vagy. — Hát leszek. Mindenki figyeli a mosolygó szemek, mintha biztatnának, hogy folytassam a kérdezősködést. Folytatom. — Hány nótát tudsz, Balog Jóska? — Tizet, — vágja ki büszkén. — Na, ez szép. És mióta hegedülsz? Elgondolkozik. Kerekre nyílt gyermekszemét körüljártatja az embereken, az ablakokra kiragasztott reklámokon és csak ezután válaszol. — Hát — mondja kissé bizonytalanul — van vagy ezer éve. Valamennyien , nevetünk. Valami igazsága van a cigányporontynak, a fajtája Isten tudja mióta húzza a nótákat a sirva-vigadó magyarság fülébe. — Aztán játszottál-e már bandában? — faggatom tovább. — Igen, — bólint. — A Lehel-kürtben, ahol az apám bőgős és cimbalmos. Kontrázni szoktam. — És mi szeretnél lenni? — Primás! — kiáltja. Most a kalauz lép hozzá. — Játszd — mondja — azt a nótát, hogy „Nincsen pénzem, de majd lesz‘‘... Zavartan néz fel az egyenruhás emberre. — Azt nem tudom — válaszolja. — Hát akkor semmit se tudsz! — legyint a kalauz és tovább megy a jegyeket lyukasztani. Balog Józsi pedig benyúl a zsebébe s egész halom pénzt szed elő onnan. Nézegeti, csörgeti, aztán visszateszi. — Hát te mit csinálsz ennyi pénzzel? — kérdem. — Odaadom az apámnak. — S az apád elenged téged? Hagyja, hogy így egyedül utazgass a városban? — Az apám — mondja és kimutat a perionra — ott van és vigyáz. Odanézünk. A gyereknek igaza van. Füstösképű cigány áll künn és figyel befelé. Kár, hogy nekem már le kell szállni. — Hát szervusz Balog Józsi — búcsúzom. — Éltessen sokáig az Isten. S Balog Józsi, aki már legalább ezer éve hegedül, harsányan kiált utánam: — Kezicsókolom, Királyi Pál 1937 szeptember 5. vasárnapi Tizenöt amerikai matróz, tizenöt francia menyasszony A maga nemében páratlan ünnepség játszót dőlt le Villefranche-sur-Mer-ben: az amerikai flotta 15 matróza ugyanazon a napon esküdöd hűséget 15 villefranchei fiatal leánynak. A matrózok a Raleigh cirkáló matrózai. A cirkáló rövid nyári látogatást tett Villefranche szép kikötőjében. A legnevezetesebb az, hogy a matrózok egy szót se tudnak franciául s a cirkáló az esküvőutáni napon, felszedte horgonyait, hogy a matrózokkal együtt visszainduljon Amerikába. Az újdonsült fiatalasszonyok a legközelebb induló óceánjáró gőzössel indulnak Amerikába. Az egyik fiatal férj sürgönyileg kapta meg házasságához szülei beleegyezését s a sürgöny ezekkel a szavakkal végződött: „A háború alatt kötött csaknem minden amerikai—francia házasság nagyon boldog volt.“ . fi. •*. £ , ------------------------------------------------------------------------------------------- Humca* Hidegvér A Loire-vidék. A turisták egy régi királyi kastélyt látogatnak meg. A kalauz (ünnepélyes hangon): íme, hölgyeim, uraim, Medici Katalin ágya. Az egyik turista. Ez nagyon meglepő, barátom, ha tekintetbe veszem, hogy ez az ágy a legtisztább XV. Lajos stílus. A ka lauz (teljes hidegvérrel): Úgy van, uram. De úgy látszik, ön nem tudja, hogy a királynőnek ez volt a kedvenc stílusa. Miért nem nézi meg Shaw a párisi világkiállítást? Shaw Bernard, az angolok nagy humoristája, még nem nézte meg a párisi világkiállítást. — Nem is fogom megnézni — jelentette ki. — Miért? — Mert imádom Franciaországot s félek, hogy túl sok angolt találnék ott. S később bizalmasan. S különben is respektálnom kell honfitársaim vakációját... s meg akarom őket kímélni a velem való találkozás kellemetlenségétől ... Dilemma Még csak egy negyedórája, hogy Mariusnak fia született. A levélhordó csenget s mikor belép: — Ajánlott levél Marius urnak. Marius: Melyiknek? Az idősebbnek, vagy az ifjabbnak? Mindig atléta A nehézsúlyú birkózóbajnok beteg. — Milyen magas a lázam, doktor úr? — 41 fok. És mennyi a világrekord?