Magyarság, 1939. november (20. évfolyam, 120-143. szám)
1939-11-26 / 140. szám
*!ÁDOTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. A MAGYAR —----v. FELELŐS SZERKESZTŐ, ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, NEMZETI SZOCIALISTA RAJ1KAY «• RAJKAN - FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ: MOZGALOM NAPILAPJA FŐMUNKATÁRS IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVER DR. FIALA FERENC november 26. Vasárnap "'"\ 140 (5 447) szám Rffiay® XI^JXXiiu- asi^graa-EaMLH«»^ mn A„HÁROMPONTOS“ VÁROSHÁZA írta: FIALA FERENC Parlamenti hírek szerint rövidesen a Ház plénuma elé kerül az a javaslat, amelyet a belügyminiszter nyújt be a megyei és városi autonómiák mandátumainakmeghosszabbítása tárgyában. Kissé gyanúsan hat az a körülmény, hogy a javaslat közvetlenül a májusi választások után látott napvilágot. Az első nagy meglepetés tulajdonképen a szélsőjobboldali felfogásáról ismert vitéz Endre László pestvármegyei alispánná választásakor következett be. A példa úgylátszik igen ragadós lehetett annak ellenére is, hogy vitéz Endre László alispánságát a baloldali sajtó mindössze néhány hónapra jósolgatta. Endre László azóta a „vaskezű alispán” címet kapta, s a vármegyei adminisztráció megszégyenítő gyorsasággal teremtett rendet Pest vármegyében, a főváros határában elterülő, kispesti, újpesti, stb., stb. szociáldemokrata dzsungelekben, ekképen is bizonyítván, hogy a szélsőjobboldali felfogás elsősorban a konstruktív politikát és a szociális kérdések gyors elintézését jelenti. Az illetékesek tehát joggal féltek egy újabb meglepetéstől, amely kétségtelenül bekövetkezett volna akkor, ha a városházi törvény értelmében megtartják a fővárosi közigazgatási választásokat. Feltehető, hogy a képviselőválasztások alapján ötvenöt—hatvanszázalékos többséghez jutottak volna a nyilaskeresztes pártok, mely győzelemnek országos hatását nem igen tudta volna ellensúlyozni. Ilyen előzmények után tehát, legalább is célszerű volt benyújtani a cikkünk elején ismertetett mandátum-kitiltó javaslatot, mely továbbra is biztosítja elsősorban a budapesti Városházán a ma uralkodó pártok status quóját, legfőképen pedig azt a nyugodt emésztést, amely idestova húsz esztendeje tart a volt gránátosok kaszárnyájában elhelyezett hivatalban. Semmi kétség az iránt, hogy a parlament plénuma valóban megszavazza a belügyminiszter mandátumhosszabbító javaslatát. Lehet, hogy két-három esztendeig semmi változás nem történik az Újvárosháza Váci- utcai közgyűlési termében, de egy biztos: A fővárosi közönség soha nem fogja elfelejteni azt az egyhelyben való topogást és azt a kétszínű politikát, amely a keresztény Városháza falai között folyik, nem is húsz, év, hanem mondhatjuk közel fél évszázad óta, amikor is Vázsonyi Vilmosék és Bárczy Istvánék megerősítették a hárompontos testvérek uralmát és bőséges erőforrást nyitottak a fővárosi zsidóság számára. Emlékezünk még szegény Wolff Károlyra, aki a maga tiszta, becsületes és mély keresztényi hitből fakadó politikájával annyi mindent megpróbált és annyi minden nem sikerült neki. Hányszor állott ki a fórumra, hogy megvédelmezze a kulisszák mögött dolgozó „keresztény városházi politikát” és hányszor tért haza csüggedten Sashegy alatti villájába, mikor látta, hogy ismét kijátszották, s hogy még ő, a keresztény gondolat őszinte és igaz harcosa sem veheti fel a küzdelmet az ismeretlen hatalmak ellen. Később a fővárosi „keresztény”Városházán uralkodó pártok egy gazdasági Treuga Dei kedvéért közös platformra helyezkedtek a szociáldemokratákkal, a demokaratákkal, s míg a fővárosi tömegek előtt a „kérlelhetetlen” keresztény politikát hirdették, addig a zöldasztal mellett szépen megosztották egymás között a jól jövedelmező fővárosi üzemek igazgatóságait és a tágabb értelemben vett, pártpolitikai célokat szolgáló, Beszkárt-kalauzi, portási és a többi kisebb állás arányszámát is. A „ keresztény” Városháza a nem éppen glóriás emlékű Kozma Jenő diktátorsága alatt élte fénykorát, mikor évi kétmilliós sajtóalapot osztogattak szét a fővárosi napi- és hetilapok kiadóhivatalai között, — de ebből a kétmillió pengőből csak néhány fillér jutott a keresztény sajtó első két harcosának, a Szózatnak és a Népnek, mely lapok nem bírva a zsidó közgazdászok „üzleti” szellemével versenyre kelni, feladták a küzdelmet és megszűntük hosszú esztendőre visszavetette a nacionalista magyar gondolat kibontakozását. Pedig pénz, az volt bőven. 1935-ben 146 millió, 1936- ban majdnem 148 millió pengő volt a főváros bevétele, s ebből a pénzből sok mindenre tellett. Külön regényt lehetne írni az úgynevezett „keresztény” Városháza nagy üzleteiről, melyek közül a pálmát kétségtelenül a huszonnyolc millió pengőért megvásárolt, deficites HÉV- ügye viszi el. A csáklyás Ripka Ferenc és Kozma Jenő országos érdekekre való hivatkozással megvásároltatták a Községi Takarékpénztárral a helyérdekű vasút részvényeit, annak ellenére, hogy a legtisztábbkezű fővárosi vezérpolitikus — Wolff Károly — ötször utasította vissza a HÉV ajánlatát. A HÉV-et azonban meg kellett vásárolni, hiszen a józan ész új, modern autóbusz-vonalak beállítását követelte, mint amely vonalakkal rövid pár hónap alatt, tizedrész költséggel modernizálni lehetett volna a nagykiterjedésű főváros közlekedési rendszerét. A HÉV azonban ma is döcög az ócska cineken, s a Ripka—Kozma duó bizonyára önelégült mosollyal nézi suhanó autóiból a Gödöllő —Pest közötti utat majd két óra alatt megtevő öreg szerelvényeket. Tanulmányokat lehetne írni a Vásárpénztár elpocsékolt millióiról, a Károlyi-palota ötmilliós vásárlási kiadásáról, Talbot-centrálé drága áramáról, melynek révén a milliós világváros a világ túlsó feléről szerzi be áramszükségletének igen nagy százalékát. Nem akarunk bővebben beszélni a fővárosi kórházak hét-nyolcmillió pengős évi deficitjéről és arról sem, hogy a fehérasztalok mellett és a fővárosi tömegek előtt számtalanszor meghirdetett „keresztény” Városháza idejében zsidó vezérigazgatója volt úgy a fővárosi Gázgyárnak, mint a Villamosműveknek. Bizonyára kevesen tudják, hogy a „keresztény" Városháza évtizedek óta a teljesen zsidó vascsőkarteltől szerzi be anyagszükségletét. Feledtetvén akarván a múlt hibáit, éppen pár hónappal ezelőtt tárgyalta le a főváros illetékes ügyosztálya annak a háromezer kislakásos bérháznak az ügyét, amelyből november végére mindössze kétezernégyszáz maradt, mert a hivatalos megállapítás szerint az időközben bekövetkezett anyagdrágulás miatt a szobák előállítási költsége 5900 pengőről 7500 pengőre emelkedett, mely emelkedés éppen a főváros által megindított bérházépítkezések nyomán következett be, ekképen bizonyítván a róka fogta csuka, csuka fogta róka, magyar közmondás bölcs igazságát. A népkonyhák felállításán, a havi öttízpengős segélyek kiosztásán és a havi 75 pengős érettségizett, sőt diplomás szükségmunkás-fizetések „korszerű vívmányain” túl körülbelül a fentiekben foglalhatjuk össze az elmúlt húsz esztendő „keresztény” városházi politikájának „markáns” eredményeit. Szent meggyőződésünk, hogy a budapesti „keresztény” Városház urai igen megelégedetten nézik óriási munkájuk eredményét, de talán mégis üdvös volna elvetni a törvényhatósági mandátumok meghosszabbítását célzó javaslatot és megkérdezni egy kiírandó választással a milliós fővárosnak véleményét is. Mini angol hadihajót ért telitalálat • a szombati német légitámadás alkalmával Berlinből jelentik: Szombaton német harci repülőgépek köteléke az Északi-tenger északi részében 900 kilométernyire az Északi-tengeri német parttól több bombatámadást intézett angol tengeri haderők ellen. Kétségbevonhatatlan megfigyelés szerint négy angol hadihajót telitalálat ért. Valamennyi német repülőgép az igen erős légvédelmi tűz ellenére sértetlenül visszatért kiindulópontjára. Kedden kezdődik a szigorított blokád • Olaszország, Japán, Hollandia, Belgium Svédország és Dánia tiltakozott az angol és a francia kormányoknál LONDONBÓL jelentik: Angliának a németellenes blokád megszigorítására hozott intézkedései élénk diplomáciai tevékenységet váltottak ki a semlegesek részéről. Ennek során az olasz nagykövet, valamint a belga és holland, svéd követek és Japán nagykövete látogatást tettek a külügyminisztériumban. Diplomáciai körökben nem hiszik, hogy ezek a lépések késleltethetik a német külkereskedelem ellenőrzési módjának keddre tervezett nyilvánosságra hozatalát. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy a lehetőséghez képest tekintetbe veszik a semlegesek megjegyzéseit. „A német népnek szánt éhséget Angliára fogjuk hárítani” írja a Völkischer Beobachter Berlinből jelentik. A Völkischer Beobachter tengerészetügyi szakértője a lap szombati számában vezércikkben foglalkozik a németangol tengeri háborúval. A szakértő többek között a következőket írja: „Az angol behozatal elleni háború még kezdeti állapotban van, de azt óriási mértékben fokozni fogjuk. Az angolok meg fogják érezni, hogy ennek a háborúnak más arca lesz. Az éhséget, amelyet a német népnek szánt Anglia és amelynek során nem volt tekintettel a blokád által veszélyeztetett semleges államokra sem, Angliára fogjuk hárítani”. A cikkíró részletes fejtegetések után a következőket állapítja meg: „A flották arculatát ma nem a csatahajók jellemzik. Olyan tengeri ütközetek, mint amilyen a skagerraki volt, nem lesznek ebben a háborúban. Az angol hajók elől a Keleti-tengert elzártuk. Kereskedelmi forgalmunk az északi államokkal zavartalanulfolytatódik. Anglia kereskedelmi összeköttetését Skandináviával nagymértékben veszélyeztetjük. A német tengerfeletti és tengeralatti haderők sikerrel vették fel a harcot az óceánon Anglia ,ellen. Hadiflottánk és légierőink képesek halálos sebet ejteni Anglián. Készen állunk a támadásra és várjuk a Führer parancsát. A Daily Herald szerint az aknák lerakásával a háború újabb és veszélyesebb fejezete kezdődik. A Daily Telegraph véleménye szerint, az angol tengernagyi hivatal tudja már, hogy milygn eszközökkel harcoljon az aknák ellen. Olasz lapvélemény szerint az angol-francia zárlat nem egyeztethető össze szuverén államok jogaival Rómából jelentik. Az olasz érdeklődésnek középpontjában a tengeri ostrom megszigorításának kérdése áll. Ciano gróf pénteki közlésével kapcsolatos olasz politikai körökben hangsúlyozzák, hogy annak nem tiltakozás, hanem megelőző lépés jellege van. Ez annál is érthetőbb, mert az angol-francia tengeri ostromzár megszigorítása Olaszország életterét és létérdekeit érinti. A Tribuna egyébként szombati vezércikkében a következőket írja: Az angol-francia zárlat megszigorítása a legnagyobb mértékben zavarja a semleges élet érdekeit és olyan állapotokat teremt, amelyek nehezen egyeztethetők össze szuverén államok jogaival. Az új intézkedések folytán olyan államokat építenek a viszály következményei, amelyek abban nem vesznek részt. A lobogó védelmezi az árut, ez az alapja a nemzetközi kereskedelmnek. Olaszország, amely meg akarja védeni nagyhatalmi érdekeit, nem maradhat közömbös a viszály ilyen következményeivel szemben. „Az aknák lerakásával a háború veszélyesebb része kezdődik“ írja a Daily Herald Londonból jelentik. A szombat reggeli lapok hosszabb cikkekben foglalkoznak az Anglia partjai mentén elhelyezett mágneses aknák kérdésével. A lapok nem titkolják, hogy a háború kilátásai komoly veszélyt vetítenek előre. A Daily Mail tengerészeti szerkesztője úgy véli, hogy az aknák már eddig is súlyos károkat okoztak és néhány héten át a károk nem szűnnek meg. ARAX 20 FILLÉR Tokió is ellenintézkedésekkel fenyeget Tokióból jelentik. A japán külügyminisztérium szószólója pénteken közölte, hogy a japán kormány november 24-én felhatalmazta a londoni japán nagykövetet, hogy az angol kormánynál élesen tilakozzék a német kivitellel kapcsolatban bejelentett kiterjesztett zárlatintézkedések ellen. A japán kormány kénytelen lesz intézkedéseket tenni, amennyiben ezzel az intézkedéssel fontos japán érdekeket sértenének meg. (MTI.) Német árut bevitelező amerikai cégek tiltakoznak a kormánynál a szigorított blokád ellen Hágából jelentik. A Times newyorki levelezőjének jelentése szerinttöbbszáz olyan amerikai vállalat vezetője, aki a német áruk bevitelével foglalkozik, táviratilag felhívta Hull államtitkárt, hogy tiltakozzék az angol kormánynál a bejelentett angol tengerzár ellen. Felkérték a washingtoni kormányt, hasson oda, hogy a londoni kormány azonnal vonja vissza ezt a tervet, mert „az amerikai tulajdon lefoglalása“ megengedhetetlen lenne. (MTI)