Magyarság, 1939. november (20. évfolyam, 120-143. szám)

1939-11-26 / 140. szám

*!ÁDOTULAJDONOS­ MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT. A MAGYAR —----v. FELELŐS SZERKESZTŐ,­­ ELNÖK-VEZÉR­IGAZGATÓ, NEMZETI SZOCIALISTA RAJ1KAY «• RAJK­AN - FŐSZERKESZTŐ ÉS FELEL­ŐS KIADÓ: MOZGALOM NAPILAPJA FŐMUNKATÁRS­­ IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVER DR. F­I­A­L­A FERENC november 26. Vasárnap "'"\ 140 (5 44­7) szám Rffiay® XI^JXXiiu- asi^graa-EaMLH«»^ mn A„HÁROMPONTOS“ VÁROSHÁZA írta: FIALA FERENC Parlamenti hírek szerint rövidesen a Ház plénuma elé kerül az a javaslat, ame­lyet a belügyminiszter nyújt be a megyei és városi autonómiák mandátumainak­­meghosszabbítása tárgyában. Kissé gyanú­san hat az a körülmény, hogy a javaslat közvetlenül a májusi választások után lá­tott napvilágot. Az első nagy meglepetés tulajdonképen a szélsőjobboldali felfogásáról ismert vitéz Endre László pestvármegyei alispánná vá­lasztásakor következett be. A példa úgy­látszik igen ragadós lehetett annak elle­nére is, hogy vitéz Endre László alispán­­ságát a baloldali sajtó mindössze néhány hónapra jósolgatta. Endre László azóta a „vaskezű alispán” címet kapta, s a várme­gyei adminisztráció megszégyenítő gyorsa­sággal teremtett rendet Pest vármegyében, a főváros határában elterülő, kispesti, új­pesti, stb., stb. szociáldemokrata dzsunge­­lekben, ekképen is bizonyítván, hogy a szélsőjobboldali felfogás elsősorban a kon­struktív politikát és a szociális kérdések gyors elintézését jelenti. Az illetékesek te­hát joggal féltek egy újabb meglepetéstől, amely kétségtelenül bekövetkezett volna akkor, ha a városházi törvény értelmé­ben megtartják a fővárosi közigazgatási választásokat. Feltehető, hogy a képviselő­­választások alapján ötvenöt—hatvanszáza­lékos többséghez jutottak volna a­ nyilas­keresztes pártok, mely győzelemnek or­szágos hatását nem igen tudta volna ellen­súlyozni. Ilyen előzmények után tehát, legalább is célszerű volt benyújtani a cikkünk elején ismertetett mandátum-kitiltó javaslatot, mely továbbra is biztosítja elsősorban a budapesti Városházán a ma uralkodó pár­tok status quóját, legfőképen pedig azt a nyugodt emésztést, amely idestova húsz esztendeje tart a volt gránátosok kaszár­nyájában elhelyezett hivatalban. Semmi kétség az iránt, hogy a parlament plénuma valóban megszavazza a belügyminiszter mandátumhosszabbító javaslatát. Lehet, hogy két-három esztendeig semmi válto­zás nem történik az Újvárosháza Váci-­ utcai közgyűlési termében, de egy biztos: A fővárosi közönség soha nem fogja el­felejteni azt az egyhelyben való topogást és azt a kétszínű politikát, amely a keresztény Városháza falai között folyik, nem is húsz, év, hanem mondhatjuk közel fél évszázad óta, amikor is Vázsonyi Vilmosék és Bárczy Istvánék megerősítették a hárompontos testvérek uralmát és bőséges erőforrást nyitottak a fővárosi zsidóság számára. Em­lékezünk még szegény Wolff Károlyra, aki a maga tiszta, becsületes és mély keresz­tényi hitből fakadó politikájával annyi mindent megpróbált és­­ annyi minden nem sikerült neki. Hányszor állott ki a fórumra, hogy megvédelmezze a kulisszák mögött dol­gozó „keresztény városházi po­litikát” és hányszor tért haza csüggedten Sashegy­ alatti villájába, mikor látta, hogy ismét kijátszották, s hogy még ő, a keresz­tény gondolat őszinte és igaz harcosa sem veheti fel a küzdelmet az ismeretlen hatal­mak ellen. Később a fővárosi „keresztény”­­Városházán uralkodó pártok egy gazdasági Treuga Dei kedvéért közös platformra he­lyezkedtek a szociáldemokratákkal, a de­­mokaratákkal, s míg a fővárosi tömegek előtt a „kérlelhetetlen” keresztény politi­kát hirdették, addig a zöldasztal mellett szépen megosztották egymás között a jól jövedelmező fővárosi üzemek igazgatósá­gait és a tágabb értelemben vett, pártpoli­tikai célokat szolgáló, Beszkárt-kalauzi, portási és a többi kisebb állás arányszámát is. A „ keresztény” Városháza a nem éppen glóriás emlékű Kozma Jenő diktátorsága alatt élte fénykorát, mikor évi kétmilliós sajtóalapot osztogattak szét a fővárosi napi- és hetilapok kiadóhivatalai között, — de ebből a kétmillió pengőből csak néhány fillér jutott a keresztény sajtó első két harcosának, a Szózatnak és a Népnek, mely lapok nem bírva a zsidó közgazdá­szok „üzleti” szellemével versenyre kelni, feladták a küzdelmet és megszűntük hosszú esztendőre visszavetette a nacionalista ma­gyar gondolat kibontakozását. Pedig pénz, az volt bőven. 1935-ben 146 millió, 1936- ban majdnem 148 millió pengő volt a fő­város bevétele, s ebből a pénzből sok min­denre tellett. Külön regényt le­hetne írni az úgynevezett „keresztény” Városháza nagy üzleteiről, melyek közül a pálmát kétségtelenül a huszonnyolc mil­lió pengőért megvásárolt, deficites HÉV- ügye viszi el. A csáklyás Ripka Ferenc és Kozma Jenő országos érdekekre való hi­vatkozással megvásároltatták a Községi Takarékpénztárral a helyérdekű vasút részvényeit, annak ellenére, hogy a leg­­tisztábbkezű fővárosi vezérpolitikus — Wolff Károly — ötször utasította vissza a HÉV ajánlatát. A HÉV-et azonban meg kellett vásárolni,­­ hiszen a józan ész új, modern autóbusz-vonalak beállítását kö­vetelte, mint amely vonalakkal rövid pár hónap alatt, tizedrész költséggel moderni­zálni lehetett volna a nagykiterjedésű fő­város közlekedési rendszerét. A HÉV azon­ban ma is döcög az ócska cineken, s a Ripka—Kozma duó bizonyára önelégült mosollyal nézi suhanó autóiból a Gödöllő —Pest közötti utat majd két óra alatt meg­tevő öreg szerelvényeket. Tanulmányokat lehetne írni a Vásárpénztár elpocsékolt millióiról, a Károlyi-palota ötmilliós vá­sárlási kiadásáról, Talbot-centrálé drága áramáról, melynek révén a milliós világ­város a világ túlsó feléről szerzi be áram­szükségletének igen nagy százalékát. Nem akarunk bővebben beszélni a fővárosi kór­házak hét-nyolcmillió pengős évi deficit­jéről és arról sem, hogy a fehérasztalok mellett és a fővárosi tömegek előtt szám­talanszor meghirdetett „keresztény” Vá­rosháza idejében zsidó vezérigazgatója volt úgy a fővárosi Gázgyárnak, mint a Villa­mosműveknek. Bizonyára kevesen tud­ják, hogy a „keresztény" Városháza évti­zedek óta a teljesen zsidó vascsőkarteltől szerzi be anyagszükségletét. Feledtetvén akarván a múlt­ hibáit, ép­pen pár hónappal ezelőtt tárgyalta le a főváros illetékes ügyosztálya annak a há­romezer kislakásos bérháznak az ügyét, amelyből november végére mindössze két­ezernégyszáz maradt, mert a hivatalos megállapítás szerint az időközben bekövet­kezett anyagdrágulás miatt a szobák elő­állítási költsége 5900 pengőről 7500 pen­gőre emelkedett, mely emelkedés éppen a főváros által megindított bérházépítkezé­sek nyomán következett be, ekképen bizo­nyítván a róka fogta csuka, csuka fogta róka, magyar közmondás bölcs igazságát. A népkonyhák felállításán, a havi öt­­tízpengős segélyek kiosztásán és a havi 75 pengős érettségizett, sőt diplomás szükség­­munkás-fizetések „korszerű vívmányai­n” túl körülbelül a fentiekben foglalhatjuk össze az elmúlt húsz esztendő „keresztény” városházi politikájának „markáns” ered­ményeit. Szent meggyőződésünk, hogy a buda­pesti „keresztény” Városház urai igen megelégedetten nézik óriási munkájuk eredményét, de talán mégis üdvös volna elvetni a törvényhatósági mandátumok meghosszabbítását célzó javaslatot és meg­kérdezni egy kiírandó választással a mil­liós fővárosnak véleményét is. Mini angol hadihajót ért telitalálat • a szombati német légitámadás alkalmával Berlinből jelentik: Szombaton német harci repülőgépek köteléke az Északi-ten­ger északi részében 900 kilométernyire az Északi-tengeri német parttól több bombatáma­dást intézett angol tengeri haderők ellen. Kétségbevonhatatlan megfigyelés szerint négy angol h­a­d­i­h­aj­ó­t telitalálat ért. Valamennyi német repülő­gép az igen erős légvédelmi tűz ellenére sértetlenül visszatért kiindulópontjára. Kedden kezdődik a szigorított blokád • Olaszország, Japán, Hollandia, Belgium Svédország és Dánia tiltakozott az angol és a francia kormányoknál LONDONBÓL jelentik: Angliának a németellenes blokád megszigorítására ho­zott intézkedései élénk diplomáciai tevé­kenységet váltottak ki a semlegesek ré­széről. Ennek során az olasz nagykövet, valamint a belga és holland, svéd köve­tek és Japán nagykövete látogatást tet­tek a külügyminisztériumban. Diplomá­ciai körökben nem hiszik, hogy ezek a lépések késleltethetik a német külkeres­kedelem ellenőrzési módjának keddre tervezett nyilvánosságra hozatalát. Min­denesetre valószínűnek látszik, hogy a lehetőséghez képest tekintetbe veszik a semlegesek megjegyzéseit. „A német népnek szánt éhséget Angliára fogjuk hárítani” írja a Völkischer Beobachter Berlinből jelentik. A Völkischer Beobach­ter tengerészetügyi szakértője a lap szombati számában vezércikkben foglalkozik a német­angol tengeri háborúval. A szakértő többek között a következőket írja: „Az angol beho­zatal elleni háború még kezdeti állapotban van, de azt óriási mértékben fokozni fogjuk. Az angolok meg fogják érezni, hogy ennek a háborúnak más arca lesz. Az éhséget, amelyet a német népnek szánt Anglia és amelynek során nem volt tekintettel­ a blokád által veszélyeztetett semleges államokra sem, Angliára fogjuk hárítani”. A cikkíró rész­letes fejtegetések után a következőket álla­pítja meg: „A flották arculatát ma nem a csatahajók jellemzik. Olyan tengeri ütköze­tek, mint amilyen a skagerraki volt, nem lesznek ebben a háborúban. Az angol hajók elől a Keleti-tengert elzártuk. Kereskedelmi forgalmunk az északi államokkal zavartala­nul­­folytatódik. Anglia kereskedelmi össze­köttetését Skandináviával nagymértékben veszélyeztetjük. A német tengerfeletti és tengeralatti haderők sikerrel vették fel a harcot az óceánon Anglia ,ellen. Hadiflottánk és légierőink képesek halálos sebet ejteni Anglián. Készen állunk a támadásra és vár­juk a Führer parancsát. A Daily Herald szerint az aknák leraká­sával a háború újabb és veszélyesebb fejezete kezdődik. A Daily Telegraph véleménye szerint, az angol tengernagyi hivatal tudja már, hogy mi­­lygn eszközökkel harcoljon az aknák ellen. Olasz lapvélemény szerint az angol-francia zárlat nem egyeztethető össze szuverén államok jogaival Rómából jelentik. Az olasz érdeklődésnek középpontjában a tengeri ostrom megszigo­rításának kérdése áll. Ciano gróf pénteki köz­lésével kapcsolatos olasz politikai körökben hangsúlyozzák, hogy annak nem tiltakozás, hanem megelőző lépés jellege van. Ez annál is érthetőbb, mert az angol-francia tengeri ostromzár megszigorítása Olaszország élet­terét és létérdekeit érinti. A Tribuna egyébként szombati vezércikké­ben a következőket írja: Az angol-francia zárlat megszigorítása a legnagyobb mértékben zavarja a semleges élet érdekeit és olyan állapotokat teremt, ame­lyek nehezen egyeztethetők össze szuverén államok jogaival. Az új intézkedések folytán olyan államokat építenek a viszály következ­ményei, amelyek abban nem vesznek részt. A lobogó védelmezi az árut, ez az alapja a nem­zetközi kereskedelmnek. Olaszország, amely meg akarja védeni nagyhatalmi érdekeit, nem maradhat közöm­bös a viszály ilyen következményeivel szem­ben. „Az aknák lerakásával a háború veszélyesebb része kezdődik“ írja a Daily Herald Londonból jelentik. A szombat reggeli lapok hosszabb cikkekben foglalkoznak az Anglia partjai mentén­­ elhelyezett mágneses aknák kérdésével. A lapok nem titkolják, hogy a háború kilátásai komoly veszélyt vetítenek előre. A Daily Mail tengerészeti szerkesztője úgy véli, hogy az aknák már­ eddig is súlyos ká­rokat okoztak és néhány héten át a károk nem szűnnek meg. ARAX 20 FILLÉR Tokió is ellen­intézkedésekkel fenyeget Tokióból jelentik. A japán külügyminisz­térium szószólója pénteken közölte, hogy a japán kormány november 24-én felhatalmazta a londoni japán nagykövetet, hogy az angol kormánynál élesen tilakozzék a ném­et kivi­tellel kapcsolatban bejelentett kiterjesztett zárlatintézkedések ellen. A japán kormány kénytelen lesz intézkedéseket tenni, amennyi­ben ezzel az intézkedéssel fontos japán ér­dekeket sértenének meg. (MTI.) Német árut bevitelező amerikai cégek tiltakoznak a kormánynál a szigorított blokád ellen Hágából jelentik. A Times newyorki levele­zőjének jelentése szerint­­többszáz olyan ame­rikai vállalat vezetője, aki a német áruk be­vitelével foglalkozik, táviratilag felhívta Hull államtitkárt, hogy tiltakozzék az angol kor­mánynál a bejelentett angol tengerzár ellen. Felkérték a washingtoni kormányt, hasson oda, hogy a londoni kormány azonnal vonja vissza ezt a tervet, mert „az amerikai tulaj­don lefoglalása“ megengedhetetlen lenne. (MTI)

Next