Magyarság, 1940. május (21. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-04 / 100. szám
2 MlfiBIBLJfft BUDAPEST, 1940. MÁJUS 4. Chamberlain bevallotta a norvégiai kudarcot és elismerte, hogy a németek angliai partralépésétől lehet tartani London, május 3. Chamberlain angol miniszterelnök az alsóház ülésén nyilatkozott a norvégiai helyzetről. Kijelentette, hogy csak ideiglenes nyilatkozatot adhat ma, de azt hiszi, hogy Churchill és ő maga a jövő hét kezdetén jóval többet mondhat, amire a háznak alkalma lesz az egész ügyet az előtte levő jelentések alapján megítélni. A Norvégia elleni hadjárat április 7-én kezdődött. Azon a napon értesültünk, hogy erős német tengeri haderők Norvégia nyugati partja felé vonulnak. Április 7-én este több csatahajó és a második cirkálóraj elhagyta Scapa Flow és Rosyth haditengerészeti támpontokat. Április 8-án az első cirkálóraj is kifutott, hogy részt vegyen a hadműveletekben. Április 9-én a német haderők behatoltak Dániába és Oslóban, Stavangerben, Bergenben és Trondhjemben csapatokat szállítottak partra. A további vállalkozásokat, illetőleg szem előtt tartottuk elsősorban azt, hogy Norvégiát minden tőlünk telhetően megsegítjük, másodsorban, hogy ellenálljunk, illetve viszszaverjük a dél felől jövő német támadást és végül harmadsorban, hogy megkönnyítsük a norvég király és kormányának menekülését. „Ami a németeknek mindig sikerült----- az angoloknak nem . . . “ A miniszterelnök kijelentette, hogy ezeket a célokat a leggyorsabban olyképen lehetett volna elérni, hogy Trondhjemet elfoglalják. _ Namsosban április 11-én hadihajók kötöttek ki és április 16-án és 18-án angol csapatok szálltak partra Namsosnál. A francia vadászok legnagyobb része gyorsított menetben Steinkjer felé igyekezett, hogy megsegítse a norvégokat, akik megszállva tartották azt a helységet. Trondhjemtől délre több hajó április 17-én Andalsnesnél kötött ki és április 18-án és 19-én csapatokat szállított partra. Ezek a csapattestek Dombaas fontos vasúti gócpont felé törtek előre. Egy részük dél felé fordult, hogy egyesüljön a norvég csapatokkal. — Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ma részleteket közöljek azokról a harcokról, amelyek a szövetséges csapatok partraszállása óta Norvégiában folytak. A szövetséges csapatok komoly nehézségekkel találták magukat szemben. A legnagyobb nehézség abban állott, hogy a fontos repülőterek majdnem kivétel nélkül az ellenség birtokában voltak. Ilyen körülmények között néhány nappal ezelőtt nyilvánvaló lett, hogy a németek helyi légi fölénye miatt tüzérséget és harckocsikat nem lehet partra szállítani. Mindkét fegyvernem igen fontos lenne csapataink részére, hogy a dél felé előrenyomuló ellenségnek ellenállhassanak. Bár az angol tengeralattjárók, a francia tengeri haderők és az angol légi haderők munkája nagyszerű teljesítményt nyújtott, a németeknek mégis mindig sikerült erősítéseket Norvégiába küldeni, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy nekünk sikerült. " A múlt héten úgy döntöttünk, hogy kénytelenek vagyunk lemondani arról a tervről, hogy Trondhjemet dél felől foglaljuk el. Ennek következtében csapatainkat vissza kell vonni erről a vidékről és máshova kell szállítani őket.— Háromheti háború után Németországnak sem sikerült egész Norvégiát elfoglalnia. Az angol haditengerészet veszteségei igen csekélyek. A német haditengerészetet ezzel szemben súlyos veszteség érte, úgyhogy ezzel a tengeri erők egyensúlya teljesen megváltozott és lehetővé teszi az egész szövetséges hajóraj új elosztását. Az antant-flotta útban Alexandria felé . . . Ezután az angol miniszterelnök arról szólott, hogy ő mindazonáltal „meg van elégedve, mert a szövetséges csapatok által elért sikerek mérlege kielégítő”. Majd áttért a földközitengeri helyzetre. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy lehetséges lenne visszaállítani a szükséghez képest a Földközi-tengeren a hajók elosztását, amely elosztásra kihatással voltak az északitengeri események. A jelen pillanatban egy angol és egy francia csatahajó, több cirkáló és más hajóegységek kíséretében, a Földközi-tenger keleti részén útban van Alexandria felé. „Németország nagyszabású támadást kísérelhet meg Anglia ellen“ Chamberlain e bejelentés után újból visszatért a norvégiai hadjáratra mondván, hogy ennek még csak első szakasza fejeződött be s így folytatta: — Az ellenség megszállva tartja Norvégia legfontosabb pontjait. Hatalmas erők állanak rendelkezésére, hogy bármely pillanatban támadhasson. A támadást villámgyorsan elindíthatják valamilyen irányban. Az ellenség készen áll és nem riadna vissza, Hollandia vagy Belgium, vagy mindkét ország megszállásától. Lehetséges azonban az is, hogy a Délkelet-Európában lévő szomszédai ellen fordul. Az ellenség még ennél is többet tehet: nagyszabású támadást kísérelhet meg nyugaton vagy Anglia ellen. Bolondság lenne, az ellenség előtt feltárni a harcászati terveket. Mindamellet nem engedhetjük meg magunknak — mondotta Chamberlain —, hogy letérjünk a „hosszú időre szóló harcászati tervről, amellyel meg akarjuk nyerni a háborút”. Beszéde végén Chamberlain kijelentette, hogy bizonyos műveletek folyamatban vannak, azonban semmi olyat sem szabad tenni, ami veszélyeztethetné a műveletekben résztvevők életét. Ezért kérte a Házat, hogy megjegyzéseit és kérdéseit a jövő hétre halassza el. (MTI) Angol kormányválság a beszéd nyomán Chamberlain beszédét csendben hallgatták. A Ház csak akkor helyeselt, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány nem tekinti Norvégiát mellékhadszíntérnek. Erős moraj fogadta azt az utalást, hogy német expedíciós csapatot küldhetnek brit területre, úgyszintén azt a kijelentést, hogy a brit aknalerakás április 8-án, a német norvégiai csapatszállítás pedig április 9-én történt. Parlamenti körökben kijelentik, hogy Churchill nyilatkozatát meg akarják várni, de nem keddig. Annyi bizonyos, hogy Chamberlainnek igen szigorú bírálatokat kell majd a vitában hallania. A Westminster-palota folyosóin Chamberlain beszéde után a kormány küszöbönálló átalakításáról beszélnek. (MTI) lensúlyozására újabb tevékenységi teret keres. Hol fog most Anglia támadni? — kérdi a Berliner Börsenzeitung. A Lokalanzeiger az angolok megfélemlítési akciójáról ír a Földközi-tenger környékén. A Deutsche Allgemeine Zeitung Anglia újabb támadási szándékáról tesz említést. Anglia — írja a lap — minden eszközt felhasznál, hogy a Közelkeleten és a Földközi tenger környékén, valamint a Balkánon nyugtalanságot szítson. London és Páris megmarad tehát elhatározásánál, hogy a hadiszerencsét új harcterek bevonása útján mégis a maga oldalára kényszerítse. A norvégiai események nagy kihatással lesznek az európai eseményekre Róma, május 3. Virginia Gayda, a Giornale d’Italiában megállapítja, hogy a szövetséges csapatok első, közvetlen veresége a németekkel szemben nem döntő jelentőségű az egész háború szempontjából, de a szövetségesek tekintélye szempontjából mégis igen súlyosan esik latba. A novemberi háborúnak ez a második szakasza Németország szempontjából mindamellett igen nagy aktívummal zárul. A norvégiai események kétségtelenül nagy kihatással lesznek az egész európai helyzetre. Főleg nagy nyugtalanságot keltenek azoknak a nemzeteknek körében, amelyek elfogadták a szövetségesek garanciáját. „Hol fog most támadni Anglia?“ — kérdi a Berliner Börsenzeitung Róma, május 3. A német sajtó behatóan foglalkozik Chamberlain beszédével, amelyben a norvégiai vereségtől azzal igyekezett a figyelmet elterelni, hogy a földközitengeri flotta megerősítéséről beszélt. A lapok ebből a körülményből azt a következtetést vonják le, hogy Anglia új területekre kívánja a háborút kiterjeszteni és hogy Anglia norvégiai veszteségének el kezdődnek az angol-francia súrlódások Paris, május 3. A Tevere idézi Hervé ismert francia közírónak az Ordreban tett nyilatkozatát, amelyből az olasz lap angol-francia ellentétre következtet. A Tevere szerint Hervé azt írta, hogy nem fér ugyan kétség az angolok bátorságához, de „a régi francia harcosok” jobb eredményt értek volna el. Anglia új hadikölcsönt bocsát ki London, május 3. London egyes pénzügyi köreiben valószínűnek tartják, hogy az angol kormány fél hónapon belül újabb hadikölcsönt bocsát ki. Ennek kamatlába magasabb lesz, mint a legutóbbi kölcsöné. (MTI) Hol a norvég király? Stockholm, május 3. Az Aftonbladet londoni jelentést közöl, amely szerint a norvég király és a Nygaardsrold-kormány néhány tagja állítólag Londonba érkezett, hogy Churchill és Chamberlainnel tanácskozzék. A király állítólag rövidesen vissza akar térni Norvégiába. A londoni svéd követség megcáfolta ezeket a híreszteléseket. A Nya Dagligt Allehanda jelentése szerint a svéd külügyminisztérium megcáfolja azt a hírt, hogy Haakon király és a kormány néhány tagja Svédországban tartózkodik. (MTI.) Német repülők bombázták a Namsosnál hajóra szálló angolokat Stockholm, május 3. Az Aftonbladet grongi levelezőjének jelentése szerint a namsosi visszavonulást fedező angol torpedórombolót bombatalálat érte: 30 ember meghalt, 60 megsebesült. A szövetséges csapatok a német harci repülőgépek heves bombázása közben szálltak hajóra. A svédek a norvégek elárulásával vádolják az angolokat és a franciákat London, május 3. Az Evening Standard első oldalán közli, hogy a svédek az angolokat és fraciákat Norvégia elárulásával vádolják. Az angol lap idézi a stockholmi újságok cikkeit, amelyek a szövetségesek kudarcát második Gallipolinak nevezik. Az amerikai lapok is a gallipoli-i kudarcra emlékeztetnek a norvégia eseményekkel kapcsolatban s ezeket a megjegyzéseket a londoni lapok is átveszik. Róma, május 3. A Tevere és a Piccolo stockholmi forrásból olyan jelentéseket közöl, hogy amikor a szövetkezett csapatok ismét hajóra szálltak Andalsnesben, heves összetűzés támadt az angol és a norvég tisztek között, mert a norvég tisztek súlyos szemrehányásokkal illették az angolokat, akik magukra hagyják őket a közelgő német csapatokkal szemben. Hitler beszédet mondott a Sportpalastban Berlin, május 3. A Führer a haderő, a légi fegyvernem és az SS 6000 tisztjéhez és vezető jelöltjéhez a sportpalotában beszédet intézett. Beszédében a német nép létéért vagy nem-létéért folyó harcban végzendő feladatokról beszélt. Göring vezértábornagy a sorakozót a vezér éltetésével zárta be. (MTI.) Az ankarai szovjet nagykövet és a szófiai követ váratlanul Moszkvába repült Bukarest május 3. Ankarából jelenti a Somnalul, hogy Szovjetoroszország ankarai nagykövete váratlanul elutazott, Törökországból repülőgépen Moszkvába ment. Elutazása azért is meglepetést keltett, mert előre nem jelentette be. Másrészről a lap azt a hírt kapta, hogy a szófiai szovjet követ a katonai attasé társaságában szintén Moszkvába repült. Az angolok a norvégeket küldték az első vonalba Róma, május 3. Anglia legyőzhetetlenségének elve elmerült a norvég vizeken — ezzel a címmel közli pénteken a Tevere a norvégiai eseményekről beszámoló tudósításait. Az angol-francia expedíciós hadsereg teljes felbomlásban van s a győzelmes német hadak visszaszorították az ellenséget a tengerbe. Az olasz lapok haditudósítói azzal vádolják meg az angolokat, hogy mindenütt csak a norvégokat küldték az első vonalba, aminek az lett a vége, hogy a norvég haderők egyik magasrangú parancsnoka, Hauge tábornok megunta ezt a helyzetet és letette a fegyvert. A németek kezére jutott hadizsákmány elképzelhetetlenül nagy. A tulaj donképpeni hadianyagon kívül óriási menynyiségű vasúti anyag, teherkocsi és benzin is jutott a kezükre. óriási Anglia tekintélyvesztesége a sríkigesek előtt Paris, május 3. Az az angol bejelentés, hogy a szövetségesek norvégiai expedíciós hadserege Andalsnest feladja és a kikötőt kénytelen volt kiüríteni, Párisban lesújtó hatást váltott ki. Mindenkol tisztában van azzal, hogy a norvégiai vállalkozást a szövetkezett hatalmaknak teljesen fele kell hagyniok és ezzel olyan csorba esik tekintélyükön, különösen a semlegesek előtt, amelyet egyhamar nem tudnak kiköszörülni. Már a csütörtöki francia sajtó hangja is azt mutatta, hogy az északról érkező hiebritek lesújtó erkölcsi hatással voltak. A semleges államokban minden túlzás nélkül óriásinak mondható a szövetkezett hatalmak tekintélyvesztesége. A Berliner Börsenzeitung írja: „Budapesten csak a hivatásos sötétenlátók nyugtalankodnak“ Berlin, május 3. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Berliner Börsenzeitung „Budapesti tavasz és háború 1940-ben” cím alatt foglalkozik Budapest hangulatával. A lap megállapítja, hogy ebben a háborúban Magyarországnak is megvannak a maga gondjai és leírja azokat a korlátozásokat, amelyeket a magyar kormánynak el kellett rendelnie. Ezek a korlátozások — folytatja a lap — sok otthoni és kávéházi vitára szolgáltattak okot. A kormány azonban erélyesen közbelépett és eljár a rendbontók és uszítók ellen. A kormányzat intézkedései, valamint az a körülmény, hogy a legutóbbi időben több ízben nyomatékosan megcáfolták az uszító propagandát és a zsidó álhírterjesztést, azt eredményezték, hogy Magyarországon ma nem tapasztalható idegesség és csak a hivatalos sötétenlátók nyugtalankodnak. A „Magyarság“-ot idézik a német lapok Berlin, május 3. A német lapok ismertetik a magyar lapok véleményét a németek norvégiai katonai sikereiről és azokról az utalásokról, amelyek szerint a német siker meszszemenő következményekkel jár a további fejlődés szempontjából. A magyar lapok — írja a német sajtó — hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi érdeklődést főkép Olaszország magatartása köti le. A legtöbbet idézett magyar lapok egyike a Magyarság. A Regime Fascista a Vatikán sajtószerve ellen Milánó, május 3. A Regime Fascista, Farinacci lapja erélyes rendszabályokat követel az Osservatore Romano, a Vatikán sajtószerve ellen. Farinacci azt hányja a Vatikán lapjának szemére, hogy nyíltan a nyugati hatalmak mellett és Németország, meg a tengelypolitika ellen foglal állást. A Regime Fascista kifejti, hogy Olaszországból kitiltottak néhány külföldi lapot hasonló magatartás miatt. Nem szabad tehát eltűrni, hogy olasz nyelven jelenjék meg napilap, amely ily szöges ellentétbe kerül a Németországgal kötött szövetség alapján álló hivatalos olasz politikával. Az Osservatore Romano — írja Farinacci — megsérti a fasiszta érzelmeket és politikát. Be kell tiltani az ilyen lapot, mert aláássa az ország politikai egységét s ezzel árt a katolikus egyháznak is. Ha azonban nem akarják megtiltani az Osservatore Romano olaszországi terjesztését, akkor arra kell kényszeríteni a Vatikán lapját, hogy vagy változtassa meg politikai magatartását, vagy pedig ezentúl csak egyházi kérdésekkel foglalkozzék.