Magyarság, 1940. május (21. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-04 / 100. szám

2 MlfiBIBLJfft BUDAPEST, 1940. MÁJUS 4. Chamberlain bevallotta a norvégiai kudarcot és elismerte, hogy a németek angliai partralépésétől lehet tartani London, május 3. Chamberlain angol miniszterelnök az alsó­­ház ülésén nyilatkozott a norvégiai helyzetről. Kijelentette, hogy csak ideiglenes nyilatkoza­tot adhat ma, de azt hiszi, hogy Churchill és ő maga a jövő hét kezdetén jóval többet mondhat, amire a háznak alkalma lesz az egész ügyet az előtte levő jelentések alapján megítélni. A Norvégia elleni hadjárat április 7-én kezdődött. Azon a napon értesültünk, hogy erős német tengeri haderők Norvégia nyugati partja felé vonulnak. Április 7-én este több csatahajó és a második cirkálóraj elhagyta Scapa Flow és Rosyth haditengerészeti tám­pontokat. Április 8-án az első cirkálóraj is kifutott, hogy részt vegyen a hadműveletekben. Április 9-én a német haderők behatoltak Dániába és Oslóban, Stavangerben, Bergenben és Trondh­­jemben csapatokat szállítottak partra. A további vállalkozásokat, illetőleg szem előtt tartottuk elsősorban azt, hogy Norvé­giát minden tőlünk telhetően megsegítjük, másodsorban, hogy ellenálljunk, illetve visz­­szaverjük a dél felől jövő német támadást és végül harmadsorban, hogy megkönnyít­sük a norvég király és kormányának mene­külését. „Ami a németeknek mindig sikerült­­----- az angoloknak nem . . . “ A miniszterelnök kijelentette, hogy ezeket a célokat a leggyorsabban olyképen lehetett volna elérni, hogy Trondhjemet elfoglalják. _ Namsosban április 11-én hadihajók kö­töttek ki és április 16-án és 18-án angol csa­patok szálltak partra Namsosnál. A francia vadászok legnagyobb része gyorsított menet­ben Steinkjer felé igyekezett, hogy megsegít­se a norvégokat, akik megszállva tartották azt a helységet. Trondhjemtől délre több hajó április 17-én Andalsnesnél kötött ki és április 18-án és 19-én csapatokat szállított partra. Ezek a csapattestek Dombaas fontos vasúti gócpont felé törtek előre. Egy részük dél felé fordult, hogy egyesüljön a norvég csapatokkal. — Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ma részleteket közöljek azokról a harcokról, amelyek a szövetséges csapatok partraszállása óta Norvégiá­ban folytak. A szövetséges csapatok komoly nehézségekkel találták magu­kat szemben. A legnagyobb nehézség abban állott, hogy a fontos repülőterek majdnem kivétel nélkül az ellenség birtokában voltak. Ilyen körülmények között néhány nappal ezelőtt nyilvánvaló lett, hogy a németek helyi légi fölénye miatt tüzérséget és harckocsikat n­em lehet partra szállítani. Mindkét fegyvernem igen fontos lenne csapataink részére, hogy a dél felé elő­renyomuló ellenségnek ellenállhassanak. Bár az angol tengeralattjárók, a francia tengeri haderők és az angol légi haderők munkája nagyszerű teljesítményt nyújtott, a németeknek mégis mindig sikerült erősítéseket Norvégiába küldeni, még­pedig sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy nekünk sikerült. " A múlt héten úgy döntöttünk, hogy kénytelenek vagyunk lemondani arról a terv­ről, hogy Trondhjemet dél felől foglaljuk el. Ennek következtében csapatainkat vissza kell vonni erről a vidékről és máshova kell szállí­tani őket.­­— Háromheti háború után Németország­nak sem sikerült egész Norvégiát elfoglal­nia. Az angol haditengerészet veszteségei igen csekélyek. A német haditengerészetet ezzel szemben súlyos veszteség érte, úgy­hogy ezzel a tengeri erők egyensúlya tel­jesen megváltozott és lehetővé teszi az egész szövetséges hajóraj új elosztását. Az antant-flotta útban Alexandria felé . . . Ezután az angol miniszterelnök arról szólott, hogy ő mindazonáltal „meg van elé­gedve, mert a szövetséges csapatok által elért sikerek mérlege kielégítő”. Majd át­tért a földközitengeri helyzetre.­­ E­zzel kapcsolatban meg kell jegyez­nem, hogy lehetséges lenne visszaállítani a szükséghez képest a Földközi-tengeren a hajók elosztását, amely elosztásra kihatás­sal voltak az északitengeri események. A jelen pillanatban egy angol és egy fran­cia csatahajó, több cirkáló és más hajó­egységek kíséretében, a Földközi-tenger keleti részén útban van Alexandria felé. „Németország nagyszabású támadást kísérelhet meg Anglia ellen“ Chamberlain e bejelentés után újból visszatért a norvégiai hadjáratra mond­ván, hogy ennek még csak első szakasza fejeződött be s így folytatta: — Az ellenség megszállva tartja Nor­végia legfontosabb pontjait. Hatalmas erők állanak rendelkezésére, hogy bár­mely pillanatban támadhasson. A táma­dást villámgyorsan elindíthatják vala­milyen irányban. Az ellenség készen áll és nem riadna vissza, Hollandia vagy Belgium, vagy mindkét ország megszál­lásától. Lehetséges azonban az is, hogy a Délkelet-Európában lévő szomszédai ellen fordul. Az ellenség még ennél is többet tehet: nagyszabású támadást kí­sérelhet meg nyugaton vagy Anglia ellen. Bolondság lenne, az ellenség előtt feltárni a harcászati terveket. Mindamellet nem engedhetjük meg magunknak — mon­dotta Chamberlain —, hogy letérjünk a „hosszú időre szóló harcászati tervről, amellyel meg akarjuk nyerni a háborút”. Beszéde végén Chamberlain kijelentette, hogy bizonyos műveletek folyamatban vannak, azonban semmi olyat sem szabad tenni, ami veszélyeztethetné a műveletek­ben résztvevők életét. Ezért kérte a Házat, hogy megjegyzéseit és kérdéseit a jövő hétre halassza el. (MTI) Angol kormányválság a beszéd nyomán Chamberlain beszédét csendben hallgat­ták. A Ház csak akkor helyeselt, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy a kor­mány nem tekinti Norvégiát mellékhadszín­térnek. Erős moraj fogadta azt az utalást, hogy német expedíciós csapatot küld­hetnek brit területre, úgyszintén azt a kijelentést, hogy a brit aknalerakás április 8-án, a német norvégiai csapatszállítás pedig április 9-én történt. Parlamenti körökben kijelentik, hogy Churchill nyilatkozatát meg akarják várni, de nem keddig. Annyi bizonyos, hogy Chamberlainnek igen szigorú bírálatokat kell majd a vitában hallania. A Westminster-palota folyosóin Cham­berlain beszéde után a kormány küszöbön­­álló átalakításáról beszélnek. (MTI) lensúly­ozásár­a újabb tevékenységi teret ke­res. Hol fog most Anglia támadni? — kérdi a Berliner Börsenzeitung. A Lokalanzeiger az angolok megfélemlítési akciójáról ír a Földközi-tenger környékén. A Deutsche Allgemeine Zeitung Anglia újabb támadási szándékáról tesz említést. Anglia — írja a lap — minden eszközt felhasznál, hogy a Közelkeleten és a Földközi tenger környé­kén, valamint a Balkánon nyugtalanságot szítson. London és Páris megmarad tehát elhatározásánál, hogy a hadiszerencsét új harcterek bevonása útján mégis a maga oldalára kényszerítse. A norvégiai események nagy kihatással lesznek az európai eseményekre Róma, május 3. Virginia Gayda, a Giornale d’Italiában megállapítja, hogy a szövetséges csapatok el­ső, közvetlen veresége a németekkel szemben nem döntő jelentőségű az egész háború szem­pontjából, de a szövetségesek tekintélye szem­pontjából mégis igen súlyosan esik latba. A novemberi háborúnak ez a­ második szakasza Németország szempontjából mindamellett igen nagy aktívummal zárul. A norvégiai esemé­nyek kétségtelenül nagy kihatással lesznek az egész európai helyzetre. Főleg nagy nyugta­lanságot keltenek azoknak a nemzeteknek körében, amelyek elfogadták a szövetségesek garanciáját. „Hol fog most támadni Anglia?“ — kérdi a Berliner Börsenzeitung Róma, május 3. A német sajtó behatóan foglalkozik Chamberlain beszédével, amelyben a norvé­giai vereségtől azzal igyekezett a figyel­met elterelni, hogy a földközitengeri flotta megerősítéséről beszélt. A lapok ebből a körülményből azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy Anglia új te­rületekre kívánja a háborút kiterjeszteni és hogy Anglia norvégiai veszteségének el­­ kezdődnek az angol-francia súrlódások Paris, május 3. A Tevere idézi Hervé ismert francia közírónak az Ordreban tett nyilatkozatát, amelyből az olasz lap angol-francia ellen­tétre következtet. A Tevere szerint Hervé azt írta, hogy nem fér ugyan kétség az angolok bátorságához, de „a régi francia harcosok” jobb eredményt értek volna el. Anglia új hadikölcsönt bocsát ki London, május 3.­­ London egyes pénzügyi köreiben való­színűnek tartják, hogy az angol kormány fél hónapon belül újabb hadikölcsönt bo­csát ki. Ennek kamatlába magasabb lesz, mint a legutóbbi kölcsöné. (MTI) Hol a norvég király? Stockholm, május 3. Az Aftonbladet londoni jelentést közöl, amely szerint a norvég király és a Nygaards­­rold-kormány néhány tagja állítólag Londonba érkezett, hogy Churchill és Chamberlainnel tanácskozzék. A király állítólag rövidesen vissza akar térni Norvégiába. A londoni svéd követség megcáfolta eze­ket a híreszteléseket. A Nya Dagligt Allehanda jelentése szerint a svéd külügyminisztérium megcáfolja azt a hírt, hogy Haakon király és a kormány né­hány tagja Svédországban tartózkodik. (MTI.) Német repülők bombázták a Namsosnál hajóra szálló angolokat Stockholm, május 3. Az Aftonbladet grongi levelezőjének jelentése szerint a namsosi visszavonulást fedező angol torpedórombolót bomba­talá­lat érte: 30 ember meghalt, 60 megsebe­sült. A szövetséges csapatok a német harci repülőgépek heves bombázása közben szálltak hajóra. A svédek a norvégek elárulásával vádolják az angolokat és a franciákat London, május 3. Az Evening Standard első oldalán közli, hogy a svédek az angolokat és fraciákat Norvégia elárulásával vádolják. Az angol lap idézi a stockholmi újságok cikkeit, amelyek a szövetségesek kudarcát második Gallipolinak nevezik. Az amerikai lapok is a gallipoli-i kudarc­ra emlékeztetnek a norvégia eseményekkel kapcsolatban s ezeket a megjegyzéseket a londoni lapok is átveszik. Róma, május 3. A Tevere és a Piccolo stockholmi forrás­ból olyan jelentéseket közöl, hogy amikor a szövetkezett csapatok ismét hajóra száll­tak Andalsnesben, heves összetűzés támadt az angol és a norvég tisztek között, mert a norvég tisztek súlyos szemrehányásokkal illették az angolokat, akik magukra hagy­ják őket a közelgő német csapatokkal szemben. Hitler beszédet mondott a Sportpalastban Berlin, május 3. A Führer a haderő, a légi fegyvernem és az SS 6000 tisztjéhez és vezető jelöltjé­hez a sportpalotában beszédet intézett. Beszédében a német nép létéért vagy nem-létéért folyó harcban végzendő fel­adatokról beszélt. Göring vezértábornagy a sorakozót a vezér éltetésével zárta be. (MTI.) Az ankarai szovjet nagykövet és a szófiai követ váratlanul Moszkvába repült Bukarest május 3. Ankarából jelenti a Somnalul, hogy Szovjetoroszország ankarai nagykövete váratlanul elutazott, Törökországból re­pülőgépen Moszkvába ment. Elutazása azért is meglepetést keltett, mert előre nem jelentette be. Másrészről a lap azt a hírt kapta, hogy a szófiai szovjet követ a katonai attasé társaságában szintén Moszkvába repült. Az angolok a norvégeket küldték az első vonalba Róma, május 3. Anglia legyőzhetetlenségének elve elme­rült a norvég vizeken — ezzel a címmel közli pénteken a Tevere a norvégiai ese­ményekről beszámoló tudósításait. Az an­gol-francia expedíciós hadsereg teljes fel­bomlásban van s a győzelmes német hadak visszaszorították az ellenséget a tengerbe. Az olasz lapok haditudósítói azzal vádol­ják meg az angolokat, hogy mindenütt csak a norvégokat küldték az első vonalba, ami­nek az lett a vége, hogy a norvég haderők egyik magasrangú parancsnoka, Hauge tá­bornok megunta ezt a helyzetet és letette a fegyvert. A németek kezére jutott hadi­zsákmány elképzelhetetlenül nagy. A tulaj­ donképpeni hadianyagon kívül óriási meny­­nyiségű vasúti anyag, teherkocsi és ben­zin is jutott a kezükre. óriási Anglia tekintélyvesztesége a srí­kigesek előtt Paris, május 3. Az az angol bejelentés, hogy a szövetsége­sek norvégiai expedíciós hadserege Andalsnest feladja és a kikötőt kénytelen volt kiüríteni, Párisban lesújtó hatást váltott ki. Mindenkol tisztában van azzal, hogy a norvégiai vállal­kozást a szövetkezett hatalmaknak teljesen fele kell hagyniok és ezzel olyan csorba esik tekintélyükön, különösen a semlegesek előtt, amelyet egyhamar nem tudnak kiköszörülni. Már a csütörtöki francia sajtó hangja is azt mutatta, hogy az északról érkező hiebritek lesújtó erkölcsi hatással voltak. A semleges államokban minden túlzás nélkül óriásinak mondható a szövetkezett hatalmak tekintély­vesztesége. A Berliner Börsenzeitung írja: „Budapesten csak a hivatásos sötéten­­látók nyugtalankodnak“ Berlin, május 3. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Ber­liner Börsenzeitung „Budapesti tavasz és há­ború 1940-ben” cím alatt foglalkozik Buda­pest hangulatával. A lap megállapítja, hogy ebben a háborúban Magyarországnak is meg­vannak a maga gondjai és leírja azokat a korlátozásokat, amelyeket a magyar kor­mánynak el kellett rendelnie. Ezek a korlá­tozások — folytatja a lap — sok otthoni és kávéházi vitára szolgáltattak okot. A kor­mány azonban erélyesen közbelépett és eljár a rendbontók és uszítók ellen. A kormányzat intézkedései, valamint az a körülmény, hogy a legutóbbi időben több ízben nyomatéko­san megcáfolták a­z uszító propagandát és a zsidó álhírterjesztést, azt eredményezték, hogy Magyarországon ma nem tapasztalható idegesség és csak a hivatalos sötétenlátók nyugtalankodnak. A „Magyarság“-ot idézik a német lapok Berlin, május 3. A német lapok ismertetik a magyar lapok véleményét a németek norvégiai katonai sikereiről és azokról az utalások­ról, amelyek szerint a német siker mesz­­szemenő következményekkel jár a további fejlődés szempontjából. A magyar lapok — írja a német sajtó — hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi érdeklődést főkép Olaszország magatartása köti le. A leg­többet idézett magyar lapok egyike a Magyarság. A Regime Fascista a Vatikán sajtószer­ve ellen Milánó, május 3. A Regime Fascista, Farinacci lapja eré­lyes rendszabályokat követel az Osserva­­tore Romano, a Vatikán sajtószerve ellen. Farinacci azt hányja a Vatikán lapjának szemére, hogy nyíltan a nyugati hatalmak mellett és Németország, meg a tengely­­politika ellen foglal állást. A Regime Fascista kifejti, hogy Olasz­országból kitiltottak néhány külföldi lapot hasonló magatartás miatt. Nem szabad te­hát eltűrni, hogy olasz nyelven jelenjék meg napilap, amely ily szöges ellentétbe ke­rül a Németországgal kötött szövetség alapján álló hivatalos olasz politikával. Az Osservatore Romano — írja Farinacci — megsérti a fasiszta érzelmeket és politikát. Be kell tiltani az ilyen lapot, mert aláássa az ország politikai egységét s ezzel árt a katolikus egyháznak is. Ha azonban nem akarják megtiltani az Osservatore Romano olaszországi terjesztését, akkor arra kell kényszeríteni a Vatikán lapját, hogy va­gy változtassa meg politikai magatartását, vagy pedig ezentúl csak egyházi kérdések­kel foglalkozzék.

Next