Magyarság, 1941. március (22. évfolyam, 40-63. szám)
1941-03-28 / 61. szám
6 SZÁLASI ETSDJEZfJ^fiE •• _ . . _. _. *v!al"1 "**1 ***"■ Málnási Ödön a zsidó vágytengelyről beszélt Szatmárnémetiben Ujjongó lelkesedés a székely fővárosban Három hónappal ezelőtt alakult meg a Nyilaskeresztes Párt első erdélyi szervezete, Kolozsvárott. Azóta egymásután nyíltak meg a párthelyiségek és szombaton a pártvezető is elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szervezés munkájáról személyesen győződjék meg. Reggel hét órakor indultak az autók Szá- lasi Ferenc lakása elől. Az első kocsiban a pártvezető-testvér és Málnási Ödön foglaltak helyet. A másodikban Hubay Kálmán és Széchenyi Lajos ült, a harmadik pedig az ifjúsági vezetőt és az újságírókat hozta magával. Az útról csak azokat a városokat értesítenik, amelyeket a pártvezető meglátogat. Mégis akadtak községek ahová eljutott a hír és a testvérek mindennapi munkájukat letéve kijöttek az országútra, hogy ha csak egy pár szóval és virággal is, de üdvözöljék Szálasi Ferencet. A debreceni nagytemplom órája pontosan fél tizenkettőt mutatott, amikor a pártjelvényes autók befutottak a legmagyarabb városba. Az utcákon már kisebb-nagyobb csoportok álltak és az öröm végig futott az arcokon. A párthelyiség előtt a megyevezető és díszőrsig jelentkezett. Felzúgott az első „Éljen Szálasi” és utána perceken át dörgött a hangorkán. Két oldalt a bejáratig sorfal. Tagbaszakadt alföldi magyarok állanak őrt. Az udvar színültig tele. A párthelyiségbe egyetlen telpalatnyi hely sem üres. A pártvezető-testvért a megyevezető üdvözli . Akkor jöttünk ide — mondja Hubay —, amikor az utolsó hetek során súlyos megpróbáltatások érik a pártot. Ez azonban nem baj, mert mi minőségi szervezést folytatunk. Csak az jöjjön közénk, aki hittel jön. Kiszelektált, kiválogatott emberekre van csak szükségünk. — Az utóbbi időben ellenfeleink sajtója ismét sokat emlegette, hogy a Hungarista Mozgalom bomlik. Erre mindenekelőtt azt válaszoljuk, hogy seperjen mindenki a saját portája előtt: a mi mozgalmunk soha fel nem bomlik, mert nem egyszerű parlamenti párt, hanem maga a megszervezett nép. Egyébként amikor képviselőinket ide-oda kombinálgatták, akkor erősítették meg aláírásukkal a vezető iránti hűségüket. — Mi nem óhajtunk egyszerű parlamenti párt lenni. A mi erőnk nem képviselőink számában ,hanem ezekben a városi és falusi szervezetekben van. Bár ha képviselőink szavazóinak számát vesszük alapul, úgyis sokkal erősebbek vagyunk, mint a mostani arányban. Hubay Kálmán végül a párt gazdasági programját ismertette ,amelynek egyetlen alapja a munka. Beszédét többször szakította meg a szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás. Amikor felszólalását befejezte, az értekezlet tagjai Szálasi Ferencet akarták hallani. A pártvezető tehát az egybegyűltek közé ment és keresetlen szavakkal elbeszélgetett a testvérekkel. Hangoztatta, hogy a pártunk a becsületre épül fel és ez mindennél tartósabb alap. Az értekezlet után Szálasi Ferenc kisétált a városba és közben a főkerület a város és a megye vezetőivel beszélgetett. A kísérő tömeg egyre nagyobb lett, valósággal elakadt a forgalom és szinte percenként hangzott fel ismét az éljenzés. Meg kell jegyezni, hogy a rendőrség itt még a lehető legudvariasabban tartotta fenn a rendet. Fél kettőkor 300 terítékes díszebéd volt, ahol ismét egyik kedves jelenet a másikat érte, majd az autók megindultak Nagybányára. A főkerület határán az Erdélyi Részek Vezetője, Sziklay Béla és a szatmári főkerület vezető, Gergely Gyula üdvözölte a pártvezető-testvért. Az Erdélyi Pártra nincs szükség és nem is lesz! A sötét este már leszállt, esett a hó, mire Nagybányára értünk. Nagybánya a gerinces kispolgárok és a legmagasabb értelmiségi fokon álló bányamunkások városa. Három hónappal ezelőtt indult meg a szervezkedés, de a fogadtatás olyan volt, mintha már több éves lenne a szervezet. A párthelyiség előtt itt is díszőrség várt. Zöldinges bányászok és a teremben zöldinges asszonyok. A szemek elfátyolosodtak és a meghatott örömujjongás örömkönnyekbe fulladt. A városvezető mondotta el az első üdvözlő szavakat. Utána Gergely Gyula főkerületvezető beszélt. Gergely Gyula a bányászok létkérdéseiről beszélt. Azt fejtegette, hogy a nagy széttagoltságban és tervszerűtlenségben csak egy út van: a nemzetiszocializmus Utána Hubay Kálmán pártvezetőhelyettes beszélt, majd a vezető-testvér fogadta a bányászküldöttséget. Este pedig a Szent Istvánban 400 terítékes vacsora volt, elöntötte a várost. Mégis bámulatosan tökéletes volt a fegyelem. A keddi vezetői értekezleten a székely főkerület vezetője, a megyevezető és a városvezető számolt be az eddig végzett munkáról. Minden mondatukból kicsendült az, amit az ország már régen hitt: a székelyek alaposan megfontolják mielőtt elhatároznák magukat, akkor azonban kitartanak. Este a vacsorán beszélgettünk sokáig Árkossy Istvánnal a székelyföldi vezetővel, Panajoth Alberttel a marosvásárhelyi városvezetővel, Sziklay Bélával az erdélyi részek vezetőjével, Gergely Gyulával a pompás szatmári főkerület vezetőjével, a kolozsvári főkerület vezetővel, Brayer Károllyal és a többi erdélyi testvérrel. Hangjukból az erő biztonságérzete, mondanivalójukból a győzelem tudata és a megfontolt elszántság csendült ki. Szálasi Ferenc erdélyi útjának történelmi jelentősége van. Hiába minden acsarkodás, a történelem kerekét nem lehet visszatartani. Szabó Gyula dr. Szálasi: Ezt a harcot egyedül kell megvívnunk, Európa követeli tőlünk! Vasárnap reggel Nagykárolyba indult a pártvezető-testvér. Útba esik Sárköz, egy színmagyar falu is, ahol a pártnak már régen igen erős szervezete van. A látogatás itt nem volt programban. A főkerületvezető kérésére azonban megálltak az autók. Egy pillanatig még üres volt a párthelyiség. Azután mintha csak a földből nőttek volna ki a testvérek, percek alatt megtelt a terem. Egy talpalatnyi hely sem maradt üres. A pártvezető-testvér beszélgetett el velük. A nagykárolyi párthelyiség előtt díszszázad várta Szálasi Ferencet. És ezrekre menő tömeg. Nincs újságíró, aki le tudná írni a lelkesedésnek azt a mámorát, ami felzúgott, amikor kilépett a kocsiból. Talán még azokat a budapesti 1938-as hónapokat is felülmúlta, amelyekre a párt öreg harcosai egy életen vissza fognak emlékezni. Az üdvözlések után ismét Hubay Kálmán beszélt, majd a pártvezető-testvér szólt az egybegyűltekhez. Nem beszédet mondott, hanem fesztelenül elbeszélgetett a testvérekkel. Arról, hogy nekünk a saját erőnkből kell ezt a harcot megvívni. Európa követeli így tőlünk. Ő tehát nem magyar Hitler és nem magyar Mussolini, hanem Szálasi, aki nem tisztel meg senkit a látogatásával, hanem kötelességét teljesíti a testvérekkel és a hazával szemben. Ezt a kötelességteljesítést azonban mindenkitől megkívánja, legyen bárki az illető. Vasárnap délután két órakor értünk Szatmárnémetibe. A lelkesedést itt sem lehet leírni. Már az utcákon hosszú sorokban álltak az emberek és a párthelyiségből százak és százak szorultak ki. Az üdvözlések után Málnási Ödön beszélt A nagyhatású beszéd után perceken át a ------------------------------------------------------tartó tüntetés következett.A résztvevő testvérek lekísérték a vezető testvért kocsiéig és nem akart szűnni a hangorkán. Percekkel később a rendőrség is beavatkozott, de azért a szatmárnémetiek örömünnepe mégis különösebb atrocitások nélkül ért véget. A főkerület látogatásának következő állomása Hosszúfalu volt. MOST JELENT MEG! MORVAY GYULA: FINU A HAVASOK ALATT c. regényében megrendítsen hű képét tárja elénk a csehek által elnyomott s a zsidók által kiszipolyozott testvér ruszin nép élettragédiájának A 328 oldalas regény ára kartonéivá 5.40 P, kötve 6.60 P. Kapható a „Magyarság" Könyvosztályában: Budapest, II., Hunyadi J.út 2. Postán az ár és 20 fill. portó beküldése után vagy utánvét mellett szállítjuk. Ahol Teleki Lászlóné grófnő fogadja a pártvezetőt Késő este értünk Hosszúfaluba a Telekiek ősi kúriájára. Teleki Lászlóné nagyasszony várta a pártvezető-testvért. A hófehérhajú grófnő magas kora ellenére még mindig rajongásig szeretett jótevője a környéknek. Az a főrangú hölgy, aki együtt érez a legutolsó munkájával, de nemcsak vele érez, hanem ahol teheti, támogatja is. A kastély elől gyűltek össze a környék földművelői. Vezetőjük üdvözölte Szálasi Ferencet, majd a pártvezető-testvér szólt hozzájuk. Hétfőn reggel az első állomás Dés volt. Itt alig pár napja alakult a szervezet, de már párthelyiségük van és a párt talán legifjabb katonái a legrajongóbb szeretettel üdvözölték a vezető testvért. Málnási Ödön beszélt itt is. Hangoztatta, hogy a románságnak hazánkban nem voltak sérelmei, hiszen egész kulturális kibontakozásukat nekünk köszönhetik. A békességpolitikáját kell keresnünk, mert végre rendnek és nyugalomnak kell lenni ebben az országban. Végül arról beszélt, hogy nem csoda, ha ma a magyarság elkeseredetten gondol vissza az elmúlt 22 esztendőre, mert meg van rá az oka. Az értekezlet után pár percre a Hungáriába ment a pártvezető-testvér és kísérete és itt beszélgetés közben Szálasi testvér elismerését fejezte ki a városvezetőnek, aki rövid idő alatt valóban komoly eredményeket ért el. Besztercén szintén fiatal szervezete van a pártnak. A vezető-testvér itt is megdicsérte a vezetőség valóban áldozatos munkáját és velük ebédelt. Szászrégenben Götfert István városvezető fogadta Szálasi Ferencet. Ez a szervezet is példaadó munkát végzett. Áldozatos munkájukért ők is megkapták az elismerést. Sötétedett, mire az autók a székely fővárosba értek. A vámnál várták a testvérek a pártvezetőt. Nyilas zászló alatt és percekig nem szűnő éljenzéssel A párthelyiség előtt már ezrekre menő tömeg sorakozott fel. Az éljenzés valósággal Vonják meg a behozatali engedélyeket a zsidóktól! Kivonulnak a magyar szűcsmesterek az ipartestületből Tegyék magyarrá ismét a szűcsipart? A magyar szűcsipar valamikor világhírű volt és úgy a magyar szűcsmunka, mint a magyar szűcsmunkás keresett volt az egész világon. A múlt század kilencvenes éveiben azután felfedezte a zsidóság, hogy a szűcsiparban nagy a vagyonosodási lehetőség. Ezzel megkezdődött a zsidó invázió, amely a világháború alatt még jobban fokozódott. Jöttek a menekült galíciai zsidók és pár év alatt, sőt gyakran pár hónap alatt szűcsmesterek lettek. Ezzel az addig megbízható szűcsipar arculata egészen megváltozott. Kialakult két típus: a pénzzel dolgoztató és a teljesen elszegényedett bedolgozó kisiparosság. A rendelési munkát végeztető, valamint a konfekcióba dolgoztató vállalatok túlnyomó része zsidó, így azután azt a munkát, amelyen lehetett keresni, a zsidó cégek, míg a filléres munkát a magyar szűcskisiparosok kapták. A rosszul fizetett magyar kisiparos még az ipartestületi tagsági díját sem tudta gyakran hosszabb ideig megfizetni, úgyhogy szavazat jogát sem gyakorolhatja a szűcsipartestületi közgyűlésen. 414 szűcsmesterből 214 zsidó De még hogyha minden magyar szűcsiparosnak meg is lenne a szavazati joga, akkor sem érvényesülhetne a magyarság akarata, mert a zsidók többségben vannak a budapesti szűcsmesterek között, az 1940-ben megjelent fővárosi Statisztikai Lexikon szerint ugyanis 414 szűcsmesterből 214, vagyis több mint 50 százalék zsidó. A zsidók tehát abszolút többségben vannak és így, ismerve a zsidó szolidaritás mindent lebíró erejét, nem csodálkozhatunk azon, hogy a szűcsipartestület vezetőségébe saját embereiket igyekeznek beválasztani. A legutóbb 1941 február 26-án megtartott évi rendes közgyűlésen is a zsidók győztek természetesen, ami kifejezésre jut az ipartestület új vezetőségének faji összetételében is. A magyar szűcsiparosok, mivel az ipartestület vezetőségének mai összetétele miatt úgysem tudnak semmit sem keresztülvinni, március 18-án a Baross Szövetségben tartott értekezletükön elhatározták, hogy nem hajlandók továbbra is a kisebbség megalázó helyzetét tűrni és kivonulnak a szűcsipartestületből. A magyar szűcsiparosok a kormányzattól kérik a magyarság jogainak érvényesítését és ebből a célból: kormánybiztos kirendelését a szűcsipari testülethez, a behozatali engedélyek megvonását a zsidó cégektől, az iparengedélyek felülvizsgálását 1918-ig visszamenőleg, továbbá a zsidók általános kereseti adóalapjának felülvizsgálását. Nézetünk szerint a magyar szűcsiparosok túl szerények, mert ezek az intézkedések önmagukban nem elegendők a szűcsipar magyarrá tételére. Nemcsak a behozatali engedélyeket kellene a zsidóktól elvenni, hanemt az iparengedélyeket is oly módom, hogy csak a szűcsmesterek 16 százaléka lehessen zsidó és addig is, míg az iparengedélyek elvonása megtörténik, a zsidókat meg kellene teljesen fosztani ipartestületi szavazati joguktól. Tűrhetetlen, hogy Magyarországon bármely szervezetnél zsidóknak beleszólási joguk lehessen s hogy mint 6 százalékos kisebbség, mégis a többség jogán irányíthassanak! Várjuk nemcsak a szűcsipartestület, hanem az összes ipartestületek vezetőségének zsidómentessé tételét i Ötvenéves a röntgensugár 1895. december 28-án Röntgen Vilmos Konrád, a würzburgi egyetem fizikatanára tanulmányt ismertett „megjegyeznivalóim egy újfajta sugárzásról“ címen. Ez a mű 17 fejezetben ismertette a Röntgen- X-sugarak felfedezésének körülményeit és leszögezte, hogy a felfedezés már négy évvel korábban, tehát 1891-ben történt meg. Az egyetemi tanár becsatolta tanulmányához a világ legelső röntgenfelvételeit is, amiket a tudós a saját felesége kezeiről, egy iránytűszerkezetről és egy darab inhomogén vasról készített. Megjegyezte azt is a felfedező, hogy művével bátran léphetett volna az emberiség elé korábban is, de találmánya minden részéről biztos adatokat akar szolgáltatni s ezek kiszámítása időt vett igénybe. Az egész művelt világ láthatott a felfedezés hírére. Az első, erről megjelenő hírlapi cikket szélhámosságnak bélyegezték. 1896. január 13-án azonban a tudós már a császár előtt mutatta be készülékét. Erre egy amerikai újságíró személyesen kereste fel Röntgent és cikkében, mint korunk legértékesebb gyógyászati készülékéről emlékezett meg a röntgencsövekkel kapcsolatban. Ezek után az egész világon alkalmazni kezdték a csodálatos röntgencsöveket. Egyik tökéletesítés a másikat követte s mikor 1900-ban sikerült olyan mértékű antikatód-hűtés, hogy ez a röntgensugarak hatása alatt nem izott fel, a készülék máris tökéletessé vált. A Német Múzeum müncheni röntgengyűjteményét a közeledő ötvenéves évforduló alkalmára megnyitják a nagyközönség előtt s a német tanintézetek növendékeinek búcsú járása oda már meg is kezdődött. Péntek, 1941. március 28. Miért nem lett Tunisz az olaszoké? „Ha megengednék Franciaországnak, hogy Tuniszt birtokába vegye, Itália nemcsak megsértve, hanem fenyegetve is érezné magát, mind érdekeiben, mind biztonságában“. Ezt írta Garibaldi 1881 májusában és ezzel jellemezte legjobban a tuniszi kérdés súlyosságát Itália római őseitől örökölte a jogot Tuniszra, amely mégis a franciáké lett Már Mazzini úgy állította Tuniszt az egyesült Itália elé, mint természetes terjeszkedésének területét és Bismarck a berlini kongresszuson figyelmeztette az olasz kiküldötteket, ne vesztegessék az időt, mert Franciaország lesben áll. Az akkori olasz kormányférfiak nem érezték át kellően a kérdés rendkívüli fontosságát és bíztak Anglia szavatosságában. Anglia figyelmeztette Franciaországot, ne tegyen semmi olyasmit Tuniszban, amely bármiképpen is ellenkeznek az olaszság érdekeivel, maguk a franciák pedig azt bizonyítgatták Giardini tábornok, olasz nagykövet előtt, hogy soha semmit sem tesznek „Itáliával való előzetes és teljes megegyezés nélkül“. Még 1881 május 11-én is, amikor már megindult a francia expedíció, Ferri miniszterelnök kijelentette, hogy a francia kormány még csak nem is gondol Tunisz elfoglalására, annak még csak egy részét sem akarja megszállani, kivéve néhány pontot a krumizok földjén. Ezzel a kijelentéssel azt a látszatot akarták elérni, hogy Franciaország tuniszi expedíciója csupán rendőri intézkedés, amellyel néhány határsértő törzset akarnak megbüntetni és ártalmatlanná tenni. Ámde mi történt? A franciák minden ígéretüket megszegték. A bejre azonnal rákényszerítették védnökségüket, de ugyanakkor Itáliának, valamint a többi hatalmaknak megígérték, hogy Bizertát nem fogják megerősíteni. Az újabb ígéret megint csak ígéret maradt Alig hogy megerősödött helyzete a régensségben, Franciaország felrúgta vállalt kötelezettségeit, Bizertát erőddé építette ki, úgy hogy von Marschall német külügyminiszter emiatt erélyes tiltakozást is jelentett be. Ez volt a francia politika Itália irányától ötven évvel ezelőtt és ilyen is maradt az elmúlt fél évszázadon keresztül.