Magyarság, 1941. október (22. évfolyam, 213-239. szám)

1941-10-09 / 220. szám

XXII. ÉVFOLYAM 220. (5­9 S 5.) SZÁM BUDAPEST, 1941. OKTÓBER 9. CSÜTÖRTÖK KIADÓTULAJDONOS:MAGYARSÁQ LAPKIADÓ INT. A B­­­MIM . FELELŐS SZERKESZTŐ ELNÖK-VEZEHOAK/JO IW BATTKAY B. KALMAN D. FŐSZEKESZTŐ ES FOEUIS KIADÓ" 1 H. FELELŐS SZERKESZTŐ" IF], VIOTSOLOUI BUPPRECHTOLIVED DD. W MATTVASOVSZKY KODNÁL­T A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A MAGYAR NEAPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ ÚJ EURÓPA ÚTJÁN A vjazmai térségben több szovjet hadsereg, az Azovi-tengernél hét hadosztály szorult a halálzsákba A német arcvonal 200 kilométerre van Moszkvától . A megvei­ ellenség üldözése közben Mariupolig nyomultak előre a németek Megkezdődött a bekerített vörös csapatok megsemmisítése A magyar honvédek is részt vesznek az ukrajnai szovjet erők bekerítésében ÜTÉS A FEJRE A mai nap örömet hozott mindnyájunk számára, akik lélekkel és meggyőződéssel ott küzdünk a keleti fronton, ahol a világ új formáját kovácsolják győzelmes és le­győzhetetlen fegyverek! Megérkezett a német hivatalos jelentés annak a minden eddigit felülmúló új tá­madó hadműveletnek első sikeréről, ame­lyet október 4-én közölt a nyilvánosságg­al Hitler vezér és kancellár. A német hiva­talos jelentés szerint a 2000 kilométeres óriási front középső szakaszán, Timosenko szovjet marsall hadseregcsoportjával szem­ben értek el most a németek újabb és ki­hatásaiban szinte kiszámíthatatlan sike­reket: a vjazmai térségben több hadse­regcsoportot kerítettek be s az új halál­zsákban folyik azok felmorzsolása. Megismétlődik a kievi halálzsák esete, amikor is tudvalévőleg a déli szakaszon Budjennivel szemben vívott ki döntő sikert Németország és a szövetségesek hadereje: itt közel 700.000 fogoly esett és megsem­misült Budjenni ágyú- és tankállományá­nak igen nagy részt. A kievi knock-out után nem is tudott magához térni a Bud­jenni hadseregcsoport, megingott az egész déli szárnya a szovjet haderőnek, ren­detlen visszavonulásban özönlik hátra­felé, az ami még megmaradt ebből a hadseregcsoportból és éppen tegnap kö­zölte a német hivatalos jelentés, hogy az Azovi-tenger fölötti térségben újabb csa­pást szenvedett e hátráló déli frontszakasz; e pillanatban bizonyos az, hogy Budjenni hadseregcso­portja zömének felmorzsolása a kievi halálgyűrűben teljességgel megnyi­totta az utat a Donec-iparmedence felé. Ha a Donec elvesztése — ami ma már nem kétséges — a szovjet vörös kolosszus kezének és lábának levágását jelenti, — akkor most a vjazmai új halálgyűrű a szovjet kolosszus fejére mért kivédhetetlen ütést jelenti. Marad még a szovjet szíve, fönn a jobbszárnyon, — Vorosilovnál, a le­­ningrádi térségben. Itt viszont német és finn acélgyűrűkbe szorítva vergődik Voro­­silov marsall haderejének zöme, legalább egymillió katona Leningrádban és külvá­rosaiban. Valóban a „totalitás” jellemzi a pillanatnyi hadi helyzetet: az egész 2000 kilométeres hosszúságú szovjet óriásfront rendült meg, a déli szárny veresége teljes, a középső frontszakasz megingott és az északi reménytelen harcot vív a biztos ha­lállal! És mindez pár nappal azután történt, hogy Anglia elsőszámú katonai szakértője és nyomában az amerikai bostoni leadó­állomás úgy jellemezték a keleti front hely­zetét, hogy­ megkezdődött az ellenfelek kölcsönös egymást felmorzsolása; a döntő kezdeményezésre egyik fél sem képes már, s így valószínű a front megmerevedése és a világháborúl ismert állás­háború kez­dete. Maga a moszkvai rádió pár nappal ezelőtt még azzal kérkedett, hogy Timo­senko hetek óta erőlteti offenzívája a frant középső szakaszán, főleg a szmolenszki tér­ségben, lépésről-lépésre halad előre, — sőt, hogy körülzárták magát Szmolenszket. S ine derült égből villámcsapás,Timo­senko több hadserege került új halál­zsákba, —­ és éppen vagy 150 kilométerre északkeletre Szmolenszktől. Ennyire meg­bízhatók a moszkvai hadi jelentések és ilyen kitűnő stratégák Liddel Hart angol kapi­tány és a bostoni rádió katonai bemondója. Hogy mi lesz az ember , ágyú-, tank és hadiszerzsákmány az új vjazmai halálgyű­rűben, — erre csak­ következtetni tudunk a kievi zsákmány fantasztikus számaiból. Ott hadifoglyokban és sebesültekben több mint egymillió embert veszített a vörös ko­losszus, bizonyos az, hogy a front középső szakaszán, ahol rendszerint az erők zömét tömörítik,­­ a kievinél is nagyobb szá­mokra számíthatunk. Azt tudjuk, hogy vi­szont az északi frontszakaszon Leningrád­ban egymillió katona van bezárva. Ismer­jük az érvet, hogy a szovjet ember­ rezer­­voárja „kimeríthetetlen”. Lehet, hogy a de­rűlátók kimeríthetetlennek találják,­­ de bizonyos az, hogy kiképzett katonaanyaga nem kimeríthetetlen. Elképzelhetetlen az, hogy ha egy haderőt néhány hét leforgása alatt kiképzett emberanyagban sokmilliós veszteség ér, — itt pedig négy héten belül 3—3,5 millió katonát veszített a szovjet! — elképzelhetetlen, hogy ez a hihetetlen vesz­teség bármi úton-módon, oly rövid idő alatt pótolható legyen, hogy a megingott hadse­reg valahol újból megvethesse a lábát, — egy hátrább fekvő természetes védővona­lon. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a vjazmai új halálgyűrű, — a halá­los csapást jellenti az egész szovjet had­erő számára. Hogy utána mi következik,­­ ez már nem a moszkvai hadvezetőség­től függ, hanem egyedül és kizárólag a német hadvezetőségtől, amely ennek az új és páratlan méretű győzelemnek minden stratégiai előnyét ki fogja használni. Van egy kis pikantériája is a hadszín­tér új fordulatának: a moszkvai nagy garral beharangozott angol-amerikai­­szovjet megbeszéléseket feltűnő hirtelen­séggel éppen azon a napon fejezték be, — négy nappal korábban, mint tervezték, — amelyen az új nagyszabású német táma­dás Timosenkó hadserege ellen kezdetét vette. Mintha csak megérezték volna a moszkvai angol urak és bolsi elvtársak, hogy nem sok értelme van a hosszú lére eresztett tárgyalásoknak, amikor a front­ról nagy támadás híre érkezik. Bár a lo­gikus­ észjárás azt diktálta volna, hogy in­kább maradjanak és tárgyaljanak tovább­­, mert az új támadás valóban még sür­gősebbé teszi a megsegítést... WASHINGTON HULLASZAGOT ÉREZ Úgy látszik azonban nemcsak a Moszk­vában tárgyaló angol és amerikai gentle­manok orrintottak meg valamit, — de a hullaszag át­csapott már a tengerentúlra is, — a washingtoni fehérmárvány Capi­­toliumig . Mi mással lehetne megmagya­rázni azt, hogy Roosevelt és környezete már napok óta szakadatlan és sürgős tár­gyalásokat folytat az Egyesült Államok­ban élő orosz emigránsokkal, — főként ezek vezetőjével, — Kerenszkij­vel. Hogy kicsoda Kerenszkij? Rövidem így jelle­mezhetnénk: az orosz Károlyi Mihály. A cári uralom összeomlása után, 1917. tava­szán ez a moszkvai félzsidó ügyvéd ra­gadta magához a hatalmat, és ajándékozta meg önmagát nagy gyorsan a köztársasági elnöki címmel. Püskösdi királyságának Lenin vetett véget még ez év kora őszén, amikor is győzött a kommunista proletá­­riátus és a köztársaság romjain kikiáltotta a proletár diktatúrát. Kerenszkij akkor külfölre menekült, sokáig élt Franciaor­szágban, Angliában, majd néhány év előtt Amerikába tette át székhelyét Ugyan miről tárgyalhat ma Roosevelt és környezete Kerenszkij­jel ? A józan ész azt­­súgja, hogy a legaktuálisabb kérdésről tárgyalnak! És amerikai és szovjet szem­pontból a legaktuálisabb kérdés ma ez: mi történjen Szovjet-Oroszországban akkor, ha Hitler pöröly csapásai alatt esetleg drá­maian rövid időn belül összeomlik a ho­mokra épített egész vörös uralmi és poli­tikai rendszer? Jó ilyenkor előrántani egy ügyes emigránst, aki azonnal megadja a tanácsot, — bizonyára ilyen formában. Én már voltam egyszer kiskirály Orosz­országban, — s igazán nem rajtam múlott, hogy csak rövid ideig országolhattam, — de vállalom a megbízatást, — ha megtisz­teltek azzal. Egyszóval: ha megbukik a vörös cár Sztálin, — Roosevelt megelékszik a rózsa­színű Kerenszkijjel. És bizonyára rövide­sen meg fogják érteni egymást Roosevelt és Kerenszkij, hiszen elválaszthatatlan kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Nem ép­pen politika természetű, vagy üzleti vo­natkozású ez a kapcsolat, — de olyan, amely fölötte áll még a politikának és üz­letnek is: — mindketten és régóta­— sza­badkőművesek. Kerenszkij páholymester volt és Roosevelt is tiszteletbeli nagymes­tere az egyik amerikai nagypáholynak. Furcsa komédiának tanúja az emberiség: egy halálraítélt és összeomló világ füstöl­gő, égő romjain egymás kezét szorongat­ják és egymást segítik a világ legfélelme­tesebb titkos szervezetének, a szabad­kőműves fekete internacionálénak lovag­jai. Segíti-e őket gyakorlati politikájukban az arany internacionáléja, — hiszen ebből rekrutálják a vezetőségüket! És csak jel­lemző a moráljukra, hogy most ilyen könnyűszerrel készek hátat fordítani a harmadik internacionálénak, — a proleta­riátus vörös internacionáléjának: elejtik Sztálint,­­ ha ezzel azt érhetik el, hogy a világuralom megszerzésére törő pokoli aknamunkájukat tovább folytathatják. CHURCHILL KONTRA CHURCHILL A Finnország-ellenes példátlan angol terror csődöt mondott: Finnország önérze­tesen visszautasította az angol ultimátu­mot, amely arra irányult, hogy megállítsa a finn előnyomulást azokon a határokon, amelyekben kényszerből egyezett meg ta­valy télen Moszkvával a megtámadott hős kis nemzet. Churchill kijelentette, ha Finn­ország nem vonja vissza csapatait erre a „trianoni” finn határra, — ellenséges ál­lamnak fogja tekinteni. Ezt az ultimátumot pár nappal ezelőtt ugyanaz a Churchill intézte a finn nem­zethez, — kétségkívül az új szövetséges­társnak, a Szovjetnek védelmében, — aki 1940 január 20-án az angol parlament nyílt ülésén szó szerint a következőket mondotta: „A kommunizmus elrothasztja a nemzetek lelkét és azt békeidőben zül­lötté és haszonlesővé, háborús időkben pe­­dig alattomossá és aljassá teszi. Finn­ország hősies ellenállása az őt megtámadó szovjet­ kommunizmussal szemben nagy szolgálatot jelent az egész emberiség szá­mára”. Érdekes, nagyon érdekes ez! Hiszen a szereplők ugyanazok, mint tavaly január­ban: ugyanaz Churchill, ugyanaz Finnor­szág, ugyanaz a Szovjet, sőt ugyanaz a Mannerheim tábornagy rohamozza ma a vörös állásokat, aki akkor kétségbeeset­ten védte hazája földjét. Mi történt hát itt közben? Semmi, — csak éppen a világ fordult ki a sarkaiból, — de olyan lódulás­­sal, hogy a Churchillek lába alól egy­szerre kicsúszott a tisztesség és becsület talaja. Ennyi az egész! / Ruttkay R. Kálmán / ÁRA 12 FILLÉR Eckhard­ Tibor! megfosztották magyar állampolgárságától A szovjet zsidók teljesen kifosztották Észtországot Milyen a tehetségkutató vizsgálat Sárospatakon ? Rozvaczy naisztos-vezérőrnagy az Mim­mj országos Hmm

Next