Magyarság, 1942. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-18 / 39. szám

Start», TMS, Mirnor II. MagEIRSIG Lord Chatfield angol vezértengernagy szerint Nagybritanniának nincs elég hajója Az angol szakszervezetek azt állítják, hogy a kapitalisták szabotálják a haditermelést Tiore Belisha volt angol hadügyminisz­ter az egyik londoni lapban haladéktala­nul magyarázatot követel a német hajó­hadnak a La­ Manche csatornán történt át­töréséről — A német páncélosok elvonulása Do-Wer sziklái alatt — írja többek között — a háború egyik legfontosabb és legjelentő­sebb eseménye. Most már tudjuk, hogy partjaink nem sebezhetetlenek és hogy hagyományos tengeri hatalmunk olyan csapást szenvedett, amelyet nem hever­het ki. Lord Chatfield vezértengernagy a Daily Sketch szerint Coventryben mondott be­szédében kijelentette, hogy Nagybritan­­nia Szingapúr eleste után ugyan még nincs egészen sarokba szorítva, de már nincs messze attól, hogy tényleg sarokba szorít­sák. Különösen a brit hajóhadnak kell most súlyos csapásokat elviselnie és eltűr­nie. Nagybritanniának sajnos nem áll ren­delkezésére elég hajó. AZ ANGOL KAPITALISTÁK SZABOTÁLJÁK A BRIT HADITER-­­­MELÉST Egy szovjet küldöttség, mint ismeretes, nemrég szemlekörútat tett Angliában és ennek végeztével igen lesújtóan nyilatko­zott az angol haditermelésről. Az angol szakszervezeti kongresszus ezzel kapcsolat­ban most egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy az angol hadianyagtermelés csekély voltának nem az angol munkásság csekély teljesítménye az oka, hanem inkább a politikai vezetés hiányossága. Wilk­es szakszervezeti titkár a kongresz­­szuson azt állította, meggyőző bizonyékai vannak arról, hogy a kapitalisták szabotál­ják a brit fegyverkezési termelést. Több mérnököt és tervező rajzolót állítólag el­­szólítottak hadigazdálkodási szempontból helyükről, és hadigazdálkodási szempont­ból közömbös feladatok megoldásával bíz­ták meg őket Ugyancsak ilyen feladatok­kal bíztak meg számos tudóst is, akkor, amikor a kormány laboratóriumaiban a hadiipari problémák százszámra maradnak m megoldatlanul HA CHURCHILL ZSARNOKSÁGA MEG NEM SZŰNIK, AKKOR EGÉSZ BIZTOSAN ELVESZÍTJÜK A HÁBORÚT - ÍRJA A DAILY MAIL A londoni svéd laptudósítók egybehang­zó véleménye szerint az angol belső válság nagymértékben kiéleződött és elkerülhe­tetlennek látszik az alsóház és a miniszter­­elnök erőpróbája. Úgy tudják, hogy Chur­chill még mindig kitart régebbi álláspont­ja mellett, amely szerint nincs szükség a kormány átalakítására. Az alsóház tagjai­nak körülbelül háromnegyed része azon­ban úgy véli, hogy egyrészt szükség van a háborús kormány teljes átalakítására, más­részt pedig Churchillnek át kell adnia a nemzetvédelmi miniszteri tárcát. Ma már aligha áll Churchill rendelkezésére a bi­zalmi kérdés felvetésének eszköze, mert túlságosan gyakori használata elkoptatná hatásosságát A Daily Mail azt írja, hogy „Ha Chur­chillt nem kényszerítik arra, hogy a hatás­körök összeségét amelyet jelenleg félté­keny zsarnoksággal kezében tart, más kor­mányférfiakkal megossza, akkor egész bi­zonyosan elveszítjük a háborút”. OLASZ VÉLEMÉNY A BRIT HADITENGERÉSZET VÁLSÁGOS HELYZETÉRŐL A Popolo di Roma tengerészeti szakér­tője foglalkozik az angol haditengerészet válságos helyzetével. Az angol hajóhad — írja a szakértő — eddig elkerülte a csatát a Csendes-óceánon és az Északi-tengeren, hogy a Földközi-tengerre összpontosíthassa erejét De itt is bebizonyította tehetetlen­ségét, mert nemcsak hogy nem tudta meg­akadályozni a hajókaravánok közlekedését Olaszország és Líbia között, hanem maga sem tudott hajókaravánt eljuttatni Alexandriából Máltába. Ez a válságos te­hetetlenség azokra a súlyos veszteségekre vezethető vissza, amelyeket az angol hajó­had a háború kezdete óta szenvedett. És ez a majdnem halálos válság — bárhogy igyekszik is azt az angol tengernagyi hi­vatal a világ előtt legalább részben eltit­kolni — döntő szakaszát nyitja meg a há­borúnak. Anglia csak egyetlen feltétellel szerezhetné vissza tengeri hatalmát: ha si­kerülne gyorsan pótolnia az elveszett ha­jókat. Igen kétséges azonban, hogy az an­gol és északamerikai hajógyárak gyorsí­tott ütemben elő tudnák-e állítani mindazo­kat az egységeket, amelyek a hajóhad hiányainak pótlására szükségesek. Anglia tehát kénytelen lesz a közeljövőben újabb területeket és birtokokat elveszteni anél­kül, hogy hathatós segítséget kaphatna az északamerikai flottától. Számításba kell venni továbbá azt is, milyen lesz a hár­mas szerződés hatalmainak helyzete addig­ra, mire az angolszász tengeri hatalom helyreállításához szükséges idő eltelik. A Wilhelmstrasse kellő értékére szállítja le Churchill legutóbbi beszédét Berán, február 17. (Magyar Távirati Iroda) Schmidt dr. a hétfőn tartott sajtóértekez­leten a következő hat pontban ismertette a Wilhelmstrasse állásfoglalását a Churchill­­beszéddel kapcsolatban: 1. Churchill úr — mondotta Schmidt követ szó szerint — ön a legutóbbi világháború kitörésekor egyike volt a főbűnösöknek és katonai tehetetlensége már akkor bebizonyult a gallipoli-i vereséggel. Már az első világhá­borúval elvesztette Anglia részére az egyed­uralmat a tengerek fölött és ezzel vitathatat­lan világuralmát. 2. Mik voltak az ön háborús politikájának következményei, Churchill úr? Katonai szem­pontból: az angol történelem legnagyobb ka­tonai vereségei: Andalsnes, Dünkirchen, Gö­rögország, Kréta, Líbia, Szingapúr. Politikai szempontból: Anglia a szárazföldön elvesz­tette valamennyi barátját. Szövetségeseit: Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, Francia­­országot, Jugoszláviát, Görögországot a német és az olasz hadsereg legyőzte, katonailag megszállta, Anglia többi barátja pedig a ten­gely oldalára állott. Ma az angol befolyást Európából teljesen kikapcsolták és Európa maga Anglia ellen egyesült. 3. Miután ön­hibái következtében az euró­pai népeket, mint szövetségeseket elvesztette, elkövette életénk legnagyobb gonosztettét, amikor a bolsevizmussal szövetkezett. A né­met hadsereg szövetségeseivel: Olaszország­gal, Romániával, Magyarországgal, Szlová­kiával és a spanyolországi, horvátországi, hol­landiai, belgiumi, dánia, norvégiai, francia­­országi önkéntes csapatokkal, valamint a finn hadsereggel, megakadályozta a bolsevizmus­­nak Európa való beözönlését és visszavetette őket Moszkva kapujáig. Több mint tízmillió fegyverfogható orosz férfiú semmisült meg vagy esett fogságba s csaknem az egész orosz hadianyag zsákmányul esett vagy elpusztult. A német hadsereg most a tél vége felé erős arcvonalat tart Leningrádtól az Azovi-ten­­gerig. Sztálinnak a német hadsereg ellen indított téli offenzívája ma már teljesen meghiúsult. A Szovjetunói embertartalékai elhasználódtak, miután már hónapokkal ezelőtt a 18 és 50 éveseket is sorozni kellett Sztálin nem lesz abban a helyzetben, hogy pótolja emberben és anyagban elszenvedett veszteségeit A német hadsereg azonban szövetségeseivel, akiknek veszteségei a világháborúval ellentétben rend­kívül szerény keretek között mozognak, a melegebb időszak kezdetével megtámadja és megsemmisíti a még meglévő szovjet haderő­ket. Ön Moszkvába küldte Eden urat, hogy Sztá­linnak, a bolsevista tömeggyilkosnak háborús szolgálataiért és véráldozatainak folytatásáért megígérje Európának a bolsevizmus részére való kiszolgáltatását Magában Angliában kénytelen volt a bolsevista ügynököknek sza­bad kezet adni propagandájukhoz az angol munkásság körében. Majszki munkáskörökben már úgy szerepel, mint a bolsevizált Anglia jövendő koronázatlan királya. 4. ön már Chamberlain idejében összees­küvést szőtt Froosevelttel saját miniszterelnöke ellen és Roosevelt eszközévé vált a Németor­szág elleni háborús uszításban. ön most megkísérli, hogy az angolokat óriá­si amerikai háborús segítség reményével utolsó erőfeszítésre indítsa, ön tudja ponto­san, hogy a Roosevelt-féle felszerelési számok nem egyebek, mint valamennyi amerikai blöff legnagyobbika. Az Angliának szánt amerikai segítségről ez a kifejezés volt és marad most is érvényben: „Too late and too little” „túl későn és túl kevés”. 5. Az Anglia és­ Japán közötti háború kizárólag az Ön bűne. Miután az angol politika Ön miatt teljes függőségbe került az Egyesült Államokkal szemben, Ön szükségképen kénytelen volt Roose­­veltnek Japán ellen folytatott kihívó politikáját folytatni. A Rooseveltnek ön által átnyújtott üres csekk arra indította őt, hogy amennyire sértő, éppen olyan ostoba politikával Japánt háborúra provo­kálja és ez szolgál látott okot arra, hogy Japán beavatkozzék Anglia és az Egyesült Államok el­len Kelet-Ázsiában. A Csendes-óceánon és Kelet- Ázsiában szenvedett vereségek tehát közvetlen következményei az ön részéről tanúsított hiányos előrelátásnak. 8. Az ön háborúja már általános elszegénye­désre vezetett Angliában. Nemcsak a felső réteg és a középosztály, hanem az angol munkásság is a háború minden egyes napjával szegényebb lesz. Angliában most már milliók éheznek, akik, miután ön csütörtököt mondott, könnyű áldoza­tai lesznek a bolsevista felforgató munkának és hírverésnek, összefoglalás: így tehát ön a háború kitörése óta egyik v­őségét a másik után szenvedte, egyik po­zíciót a másik után vesztette es ön kirob­­bantotta a háborút Németországgal és Olasz­­országgal és ezzel elvesztette befolyását egés Európában. Háborút szított Japánnal és ezzel elvesztette uralmát és egész birto­kát Keletássiában. A birodalom magvát, In­diát kockára tette, ön a gyűlölet és az ér­­telmetlenség politikájában teljes függőségbe jutott Roosevelttel szemben s most már kezd k­iszolgáltatni az Egyesült Államoknak a brit világbirodalom további fontos birto­kait. Az ön politikája Anglia bolsevizálá­­sához vezet, ön katonai műkedvelő, erkölcs nélküli politikus s hozzá még szerencsétlen flótás, akinek semmi sem sikerül, amihez nyúl. Az ősei címerében szereplő áldatlan jelszó: ,,Bíró lélekkel és szerencsétlenül“ — más módon vált igazsággá, mint ahogy akkor akarták: ön a brit birodalom sírásója. Berlin Tojo japán miniszterelnök beszédéről Berlin, február 17. (TP) Tojo japán miniszterelnök Burmára és Indiára vonatkozó fejtegetéseivel kapcsolatban elhangzott kérdésre a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője kijelentette, hogy Tojo általában, de különösen beszédének abban a részében, amely­ben kijelenti, hogy Burma és India szabadság­­mozgalmát Japán hathatósan támogatná, a ten­gely népeinek szíve szerint beszélt. Arra a kérdésre, hogy Tojo beszéde a három­hatalmi egyezmény államai politikai nyilatkoza­tának tekinthető-e, a Wilhelmstrassén kijelentet­ték, hogy a háromhatalmi egyezmény államai a demokráciákkal ellentétben lemondanak a nyi­latkozatokról. Minden állam önmaga kovácsolja politikáját, amely nagy vonalakban összhangban van a partnerek politikájával. Éppen ez jellemzi a háromhatalmi egyezmény politikáját: minden partner saját nemzeti céljaira törekszik és ezek a célok összhangban vannak a háromhatalmi egyezmény koalíciójának közös céljával. Arra a kérdésre, hogy mi értendő a „Nagy- Ázsia“ fogalom alatt, amelyet a Tenno használ a Führerhez intézett választáviratában, a Wil­helmstrasse illetékes szóvivője nem válaszolt, mivel ez a kérdés a háborús célok problémájával kapcsolatos, amelyek viszont erősen hadászati jellegűek. jelentik teleffnlan „A britek hatalma megszűnt a Távolkeleten“ Éles szovjetellenes hang­lap a svéd sajtóban A Domed ügynökség berlini képivseleté­hez érkezett rádiójelentés szerint a Tokió Asahi Simbum keddi vezzécikke végérvényesen felszámol a távolkeleti angol uralommal. A japán lap többek között szóról-szóra ezt írja: " A valóságban és gyakorlatban a britek hatalma megszűnt a Távolk­eleten és az Empire ezen a területen már csak a múlt emléke. A Dömei különben hangsúlyozta, hogy az amerikai hírverés az utóbbi időben az újságok türelmes papirosán néhány japán hajót süllyesztett el. Japán ezeken a légből kapott, hazug híreken legfeljebb csak mosolyog. A japán flotta sértetlen és hogy mennyire az, azt megtudhatják az amerikaiak, ha esetleg majd kedvük kerekedik a két flotta erejét összemérni. Stockholmi telefonj­elentésünk sze­rint, komoly feltűnést keltett az Öst­­goetha Korrespondenten nyílt kiállása azzal kapcsolatban, hogy Svédországnak harci ténykedéssel is bele kell avatkoz­nia a bolsevizmus elleni élet-halál küz­delembe. A svéd cikk szerint ugyanis valamennyi európai nemzet és így el­sősorban az északi államok halálát je­lentené, ha a Szovjetunió Európa leg­erősebb hotama lehetne. Szerencse, hogy ez az európahódítási szándék a német véd­erő és szövetségeseinek közbelépésén már megtört és reménytelenné vált. En­nek ellenére Európának csak akkor le­het nyugalma és békéje, ha a Szovjetet valóban halálos csapás éri. Ebben a döntő harcban az eddig semleges álla­moknak is tudniok kell, hogy mi a kö­telességük. A svéd sajtóban általában újabban meglepően éles szovjetellenes hang jut kifejezésre, így például a stockholmi Helsinborg Dagblad a következő kérdést teszi fel vezércikkében: — Mit gondolnak hát demokratáink, ha Finnországot, a balti államokat és esetleg Németországot is megszállhatná a Szovjet, Svédország ebben az esetben is független állam maradhatna? Szó sincs róla! Akkor majd ráeszmélhetné­nek a közömbös politikusok arra, hogy odaveszett a szép, meleg és kényelmes semleges fészek, amelyben felületes nemtörődömséggel ültek a bolsevizmus elleni harcok idején. A Senectady amerikai rádióállomás azt a világrengető hírt közölte hallgatói­val, hogy az USA, Mexikó, Kanada és Középamerika indián törzsei Sztálin elvtársat tiszteletbeli törzsfőnökké választották. Berlinben ezt a gyerekes reklámhírt illő derűvel fogadták s meg­jegyzik, hogy a Szovjetunióban végre­hajtott számos skalpolás valóban érde­messé teszi Sztálint arra, hogy t.Vsí.et­­beli indián törzsfőnök legyen. (K. B. A.) 3 nagyszabású filmjének, amelynek felvételeit Harlan Veit Sederbaum Krisztinával mint fősze­replővel készíti. A DIE WOCHE sok egyéb igen időszerű cikk mellett ebből a filmből hozza az első színes reproduktiókat és állást foglal ehhez az új nagyszabású film­problémához DIE WOCHE 54 fillérért mindenhol kapható, ahol folyóratokat árulnak, különben megren­delhető az IBUSZ, Budapest, utján 4A «» ■«. óta • -taV • -ta.­ • 'ta. . kVta”Abn'«'.

Next