Magyarság, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-07 / 78. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 7­8. (6­42 5.) SZÁM )Bi*b­rTn^DOf0M4MMes&'iAmMa^Nl . Jsl ill mads smma6I­ANOMVizfaUMd \®f Jlf pBB WE ^ATTKAY D. KÁLMÁN Oft FÖSZERKEUTŐ ti FELELŐS KlAtXJi JEL Pf \ vu&V? *FfL£LÓS SZERKESZTŐ« VIRTSOLOu RUPPRECHT OUVÉ* DK ▼ 'W WATTYASOVSZKY KOOnA. A MAGYAR NÉPPEL A MAGVA*. NÉPÉRT: Az UJ EUR­ÓPA ÚTJÁN( Az előző napi sikertelen próbálkozás után a kubáni hídfőnél­­ abbahagyta támadásait a Szovjet Európa most vonul fel teljes erejével a döntő küzdelemre A Times beismeri, hot­y az angolszászok helyzete ma rosszabb, mint 1918-ban volt — A 8. brit hadsereg nagy veszteségei miatt kénytelen takarékoskodni erejével — Az angolok foly­tatják terrortámadásaikat: Antwerpenben 180 gyermeket bombáztak Össze Bolívia a napokban hadat üzen a tengelynek SZEMREBBENÉS NÉLKÜL A most dúló háborúnak talán legpozití­vabb értéke Európa nemzetei számára az, hogy megerősítette bennük az európai szo­lidaritás tudatát. A veszélyben egyébként is a lélektan törvényeinél fogva növekszik az összetartozandóság érzése és tudatossá válik az egymásrautaltság. Nem kétséges, hogy azok a súlyos légitámadások, amelye­ket a legutóbbi két-három hétben intéztek az angolszász légierők az északnyugat­európai virágzó városközpontok ellen,­­ és ezáltal elpusztítottak pótolhatatlan érté­keket és műkincseket, s ugyanakkor a dél­olaszországi városok ellen intézett légi­támadások még szorosabbá kovácsolják ezt az európai szolidaritástudatot. Angol és amerikai megnyilatkozásokból már a tavasz beköszöntésekor következtet­ni lehetett arra, hogy ezek a légitámadások egyre nagyobb mértéket fognak ölteni. Mintegy két héttel ezelőtt az Angliában állomásozó egyik amerikai légidandár pa­rancsnoka Longfellow dandártábornok lep­lezetlen kétkedéssel bejelentette a fokozó­dó légiterrortámadásokat, közölte a sajtó képviselőivel, hogy a téli hónapokat az amerikai légierő arra használta fel, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a tavaszi nagy légi­ offenzívához, hogy kidolgozza a leg­nagyobb arányú légitámadásoknak techni­káját és taktikáját. Longfellow megálla­pította, hogy a szerzett tapasztalatokat most már a legnagyobb arányokban fogják hasznosítani!­­Eldicsekedett azzal, hogy most már az Angliában állomásozó ameri­kai légierők veszik át a vezetőszerepet és az új típusú négymotoros amerikai „Re­pülő-erődök” és a „Liberator” nehézbom­bázók legfeljebb köszönettel fogadják az angol királyi légierő vadászgépeinek tá­mogatását,­­ de egyébként kizárólag az Angliában állomásozó amerikai légierők főparancsnoksága fogja meghatározni a légioffenzíva menetét és méreteit. Longfellow bejóslása azóta valósággá vált: a nyugateruópai légitámadásokról kiadott legutóbbi jelentések egybehangzóan állapítják meg, hogy ezekben a szörnyű pusztításokkal járó támadásokban valóban az amerikai légierők „intézkedtek”. Kezdő­dött mintegy két héttel ezelőtt a francia Rouen bombázásával; utána következett a Berlin ellen intézett második nagy légi-­ támadás, majd sorra következtek Rotter­dam holland város, utána a vasárnapi pá­risi légi orvtámadás és most hétfőn az ugyancsak hollandul Antwerpen ellen in­tézett pusztító légitámadások. Longfellow bejelentette azt is, hogy az amerikai légi­erők ezután már főként nappali támadáso­kat vezetnek majd válogatás nélkül az északi és északnyugat-európai városok el­len,­­ mert ezeket az éjszakainál hatáso­sabbnak tartják és mert a nappali támadá­soknál a „célzási biztonság” sokkal na­­gyobb fokú, mint az elsötétített városok el­len intézett éjszakai támadások célzási biztonsága. A két hollandi város és Paris Longfellow bejelentése óta meg is kapta a beígért nap­pali légitámadást!­­ Egyben azonban nem volt igaza az amerikai dandár-tá­bornoknak, mert egyik támadásnál sem tüntették ki magukat az amerikai pilóták azzal, hogy valóban hadászati szempontból fontos cél­pontokat bombáztak. — ellenben bombáz­ták Rotterdam és Antwerpen belvárosát, ahol a középkori építészet pótolhatatlan remekei pusztultak el, eltaláltak egy hol­land gyermekotthont, ahol több, mint két­száz gyermek lelte halálát a romok alatt és — végül a párisi nappali bombázásnál pontosan eltalálták vasárnap a zsúfolt ló­versenypályát, — amelyet a legjobb aka­rattal és legamerikaibb fantáziával sem lehet hadifontosságú célpontnak tekinteni! Ilyen tehát a valóságban a nappali ameri­kai légitámadás „célzási biztonsága!” A modern hadászatban valamikor azt tanították, hogy kétféle légitámadás lehet­séges: az úgynevezett „célzott támadás”, amikor is a pilóták egy előre meghatáro­zott, fontos hadászati pontra kötelesek a lehetőség szerint ledobni bombáikat, s a másik az úgynevezett „szabad légitáma­dás”, amikor is választás nélkül, kizárólag pánikhangulat keltése céljából és a lelki ellenálló erő összemorzsolása érdekében szórják tele válogatás nélkül a városokat pusztító bombákkal. Az a módszer, ahogy az amerikai légierő most dolgozik, — akár nappali, akár éjszakai légitámadásról van szó, — kétségkívül azt bizonyítja, hogy az angolszász légierő a légiháború utóbbi for­máját gyakorolja és fölénye téves tudatá­ban nem hadászati érdekek­et szolgál, ha­nem kifejezetten terror­támadásokat vezet az európai kontinens városai ellen. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy ezek a légitámadások az elkövetkező he­tekben még fokozódni fognak, elősegíti ezeket a kedvező koratavaszi időjárás is, a csillagos és tiszta látású éjszakák, — nappal pedig a felhőzet védelme alatt lep­hetik meg a nyugateurópai városokat, — orvul, mint most Páris esetében is történt. Most csak az a kérdés, meddig marad ez megtorlatlanul ? A háború eddigi mene­te azt igazolja, hogy a zseniális német ha­ditechnika még minden esetben ura volt a helyzetnek és előbb-utóbb, de mindig ide­jében megtalálta a védekezés új és legha­tásosabb formáját és annak eszközeit. Nem kételkedünk abban, hogy most is ez fog történni! Úgy Göring birodalmi mar­schall, mint Hitler vezér és kancellár leg­utóbbi beszédeikben, kertelés nélkül be­jelentették, hogy a német hadiipar éjjel és nappal, megszakítás nélkül gyártja azo­kat az új, félelmetes fegyvereket, amelye­ket ebben az évben fognak első ízben harc­­ba vetni. Bizonyos az, hogy a német légi­elhárítás is megkapja a maga új elhárító fegyvereit, amelyekkel visszaüthet és dup­lán fizethet ezekért a töméntelen könnyet, fájdalmat és gyászt okozó céltalan, besti­ális , sőt minden ízében katonátlan légi orvtámadásokért. Már hallatszanak hírek arról, hogy ké­szen vannak a legújabb típusú, legnehe­zebb német légi elhárító ágyuk, amelyek­nek optikai célzókészülékét annyira töké­létesítették a németek, hogy a találati valószínűség elméletileg szinte százszáza­lékos lesz,­­ feltételezve természetesen a jó látási viszonyokat. Nem kétséges, hogy a nappali légitámadások esetén ezek az új félelmes elhárító fegyverek szörnyű rést fognak vágni Longfellow légi dandá­réban. Van még egy érdekes hírünk ezzel kap­csolatban : a Rotterdam bombázásából visszatért amerikai pilóták arról számol­tak be, hogy a német légelhárító ütegek egy új típusú, eddig nem látott, igen nagy hatásfokú lövedékkel dolgoznak, ennek az új gránátnak az a lényege, hogy a robba­nás után, a robbanási központtól minden irányban, tehát köralakban is számtalan kisebb gránát explodál és ezzel igen meg­növekszik a találati valószínűség. Lehet azonban, hogy ez még csak a kezdet és a német haditechnika még csak ezután mondja ki a gyilkos légiháborúban az utolsó szót. BULGÁRIA A VÉDŐGÁTON! Európa védelmi berendezkedésének fon­tos fejezetéhez érkeztünk el most, amikor Bulgária félreérthetetlenül a világ tudo­mására hozta elhatározását, mely szerint a tengely oldalán vállalja a déli európai har­cok védelmét,­­ ha erre sor kerül. Az angolszász sajtó hetek óta tárgyalja az euró­pai invázió kérdését: a legtöbb kato­nai szakértő fejtegetése arra irányul, hogy bebizonyítsa a Nyugat-Európa elleni tá­madás előnyösebb és könnyebben megold­ható voltát. Nem valószínű azonban az, hogy az esetben, ha az angolszász vezér­kar valóban az Atlanti-fal megtámadását tervezné,­­ akkor ennek propagálására adott volna utasítást a sajtónak, inkább azt kell feltételeznünk, hogy ez csak egy figyelmet elterelő manőver és inkább fog­lalkozik az angolszász vezérkar a másik lehetőséggel,­­ nevezetesen: a Dél-Euró­­pa ellen vezetendő invázió tervével. Azt tudjuk, hogy Churchillnek már az első világháborúban is ez volt a kedvenc terve. És bár a Gallipoli-félsziget partra­szállás nem sikerült a háború első felében, — annál sikeresebb volt a háború végén a görögországi, — szaloniki-i partraszál­lás, amelynek segítségével a szó szoros értelmében hátulról gyöngyölítették fel a központi hatalmak déli védő­vonalát: a la­­i vina innen indult­­ és az összeomlás fo­lyamatát feltartóztatni nem lehetett. Az angol hadvezetőség erről a kedvenc ter­véről a mostani háború folyamán sem mondott le és a háború elején, együtt a francia vezérkarral, teljesen kidolgozták az európai tengely dél felől történő hátba­támadásának hadműveleti tervét. Ami­kor a németek bevonultak Parisba, — a francia hadügyminisztériumban talált bi­zalmas iratok között a kezükbe került Weygand francia tábornoknak azon bizal­mas jelentése, amelyet még 1939. decem­ber 9-én küldött, szigorúan bizalmas for­mában a francia kormánynak, — Szíriá­ból, ahol akkor Weygand a közelkeleti an­gol-francia haderő főparancsnoka volt. Eb­ben a jelentésében Weygand felfedi a nagy titkot, mely szerint megvalósításra teljesen készen állanak a tervek. —Bulgá­rián, Románián és a Duna-deltán át hátba támadni tengelyt. A helyzet azóta közelkeleti viszonylat­ban semmivel sem változott: ma angol, amerikai és szovjet erők állomásoznak Közel-Keleten, — a Szovjettel azóta kö­tött angolszász megállapodás pedig még csábítóbban hathat az angolszász vezérka­rokra, — hiszen ma már nem kell számol­­niok a szovjet vezérkar ellenzésével sem. A Szovjet egyébként nem titkolta soha, hogy támadó tervei vannak Bulgáriával szemben: ismeretes Molotov 1940. évi de­cemberi tárgyalása Hitler vezér és kan­cellárral, mely tárgyalás során nyíltan be­jelentette a Szovjet igényét arra, hogy Bulgáriába csapatokat küldhessen és tá­maszpontokat szállhasson meg. Mint tud­juk, úgy ezen Szovjet-követelést, mint a többi Szovjet-igényt, akkor a német bi­rodalom vezére kereken visszautasította. Lehet, hogy az angolszász déli inváziós terveken az utolsó simításokat még csak most végzik,­­ de a szövetséges Bulgá­ria hamarább tett pontot mondanivalója végére és már együtt Európával, fegy­verrel a kézben, néz a közeljövőbe. Ruttkay R. Kálmán. Ára 16 fillér BUDAPEST, 194­3. ÁPRILIS 7. SZERDA Ünnepélyesen fogadták a Rómából hazaérkező miniszterelnököt Riport a lakásfrontról A tisztifőorvos jelentése szerint sok a gyengetüdejű tanuló Megszüntették a gyártási titkot Németországban

Next