Magyarság, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-07 / 78. szám
XXIV. ÉVFOLYAM 78. (642 5.) SZÁM )Bi*brTn^DOf0M4MMes&'iAmMa^Nl . Jsl ill mads smma6IANOMVizfaUMd \®f Jlf pBB WE ^ATTKAY D. KÁLMÁN Oft FÖSZERKEUTŐ ti FELELŐS KlAtXJi JEL Pf \ vu&V? *FfL£LÓS SZERKESZTŐ« VIRTSOLOu RUPPRECHT OUVÉ* DK ▼ 'W WATTYASOVSZKY KOOnA. A MAGYAR NÉPPEL A MAGVA*. NÉPÉRT: Az UJ EURÓPA ÚTJÁN( Az előző napi sikertelen próbálkozás után a kubáni hídfőnél abbahagyta támadásait a Szovjet Európa most vonul fel teljes erejével a döntő küzdelemre A Times beismeri, hoty az angolszászok helyzete ma rosszabb, mint 1918-ban volt — A 8. brit hadsereg nagy veszteségei miatt kénytelen takarékoskodni erejével — Az angolok folytatják terrortámadásaikat: Antwerpenben 180 gyermeket bombáztak Össze Bolívia a napokban hadat üzen a tengelynek SZEMREBBENÉS NÉLKÜL A most dúló háborúnak talán legpozitívabb értéke Európa nemzetei számára az, hogy megerősítette bennük az európai szolidaritás tudatát. A veszélyben egyébként is a lélektan törvényeinél fogva növekszik az összetartozandóság érzése és tudatossá válik az egymásrautaltság. Nem kétséges, hogy azok a súlyos légitámadások, amelyeket a legutóbbi két-három hétben intéztek az angolszász légierők az északnyugateurópai virágzó városközpontok ellen, és ezáltal elpusztítottak pótolhatatlan értékeket és műkincseket, s ugyanakkor a délolaszországi városok ellen intézett légitámadások még szorosabbá kovácsolják ezt az európai szolidaritástudatot. Angol és amerikai megnyilatkozásokból már a tavasz beköszöntésekor következtetni lehetett arra, hogy ezek a légitámadások egyre nagyobb mértéket fognak ölteni. Mintegy két héttel ezelőtt az Angliában állomásozó egyik amerikai légidandár parancsnoka Longfellow dandártábornok leplezetlen kétkedéssel bejelentette a fokozódó légiterrortámadásokat, közölte a sajtó képviselőivel, hogy a téli hónapokat az amerikai légierő arra használta fel, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a tavaszi nagy légi offenzívához, hogy kidolgozza a legnagyobb arányú légitámadásoknak technikáját és taktikáját. Longfellow megállapította, hogy a szerzett tapasztalatokat most már a legnagyobb arányokban fogják hasznosítani!Eldicsekedett azzal, hogy most már az Angliában állomásozó amerikai légierők veszik át a vezetőszerepet és az új típusú négymotoros amerikai „Repülő-erődök” és a „Liberator” nehézbombázók legfeljebb köszönettel fogadják az angol királyi légierő vadászgépeinek támogatását, de egyébként kizárólag az Angliában állomásozó amerikai légierők főparancsnoksága fogja meghatározni a légioffenzíva menetét és méreteit. Longfellow bejóslása azóta valósággá vált: a nyugateruópai légitámadásokról kiadott legutóbbi jelentések egybehangzóan állapítják meg, hogy ezekben a szörnyű pusztításokkal járó támadásokban valóban az amerikai légierők „intézkedtek”. Kezdődött mintegy két héttel ezelőtt a francia Rouen bombázásával; utána következett a Berlin ellen intézett második nagy légi- támadás, majd sorra következtek Rotterdam holland város, utána a vasárnapi párisi légi orvtámadás és most hétfőn az ugyancsak hollandul Antwerpen ellen intézett pusztító légitámadások. Longfellow bejelentette azt is, hogy az amerikai légierők ezután már főként nappali támadásokat vezetnek majd válogatás nélkül az északi és északnyugat-európai városok ellen, mert ezeket az éjszakainál hatásosabbnak tartják és mert a nappali támadásoknál a „célzási biztonság” sokkal nagyobb fokú, mint az elsötétített városok ellen intézett éjszakai támadások célzási biztonsága. A két hollandi város és Paris Longfellow bejelentése óta meg is kapta a beígért nappali légitámadást! Egyben azonban nem volt igaza az amerikai dandár-tábornoknak, mert egyik támadásnál sem tüntették ki magukat az amerikai pilóták azzal, hogy valóban hadászati szempontból fontos célpontokat bombáztak. — ellenben bombázták Rotterdam és Antwerpen belvárosát, ahol a középkori építészet pótolhatatlan remekei pusztultak el, eltaláltak egy holland gyermekotthont, ahol több, mint kétszáz gyermek lelte halálát a romok alatt és — végül a párisi nappali bombázásnál pontosan eltalálták vasárnap a zsúfolt lóversenypályát, — amelyet a legjobb akarattal és legamerikaibb fantáziával sem lehet hadifontosságú célpontnak tekinteni! Ilyen tehát a valóságban a nappali amerikai légitámadás „célzási biztonsága!” A modern hadászatban valamikor azt tanították, hogy kétféle légitámadás lehetséges: az úgynevezett „célzott támadás”, amikor is a pilóták egy előre meghatározott, fontos hadászati pontra kötelesek a lehetőség szerint ledobni bombáikat, s a másik az úgynevezett „szabad légitámadás”, amikor is választás nélkül, kizárólag pánikhangulat keltése céljából és a lelki ellenálló erő összemorzsolása érdekében szórják tele válogatás nélkül a városokat pusztító bombákkal. Az a módszer, ahogy az amerikai légierő most dolgozik, — akár nappali, akár éjszakai légitámadásról van szó, — kétségkívül azt bizonyítja, hogy az angolszász légierő a légiháború utóbbi formáját gyakorolja és fölénye téves tudatában nem hadászati érdekeket szolgál, hanem kifejezetten terrortámadásokat vezet az európai kontinens városai ellen. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy ezek a légitámadások az elkövetkező hetekben még fokozódni fognak, elősegíti ezeket a kedvező koratavaszi időjárás is, a csillagos és tiszta látású éjszakák, — nappal pedig a felhőzet védelme alatt lephetik meg a nyugateurópai városokat, — orvul, mint most Páris esetében is történt. Most csak az a kérdés, meddig marad ez megtorlatlanul ? A háború eddigi menete azt igazolja, hogy a zseniális német haditechnika még minden esetben ura volt a helyzetnek és előbb-utóbb, de mindig idejében megtalálta a védekezés új és leghatásosabb formáját és annak eszközeit. Nem kételkedünk abban, hogy most is ez fog történni! Úgy Göring birodalmi marschall, mint Hitler vezér és kancellár legutóbbi beszédeikben, kertelés nélkül bejelentették, hogy a német hadiipar éjjel és nappal, megszakítás nélkül gyártja azokat az új, félelmetes fegyvereket, amelyeket ebben az évben fognak első ízben harcba vetni. Bizonyos az, hogy a német légielhárítás is megkapja a maga új elhárító fegyvereit, amelyekkel visszaüthet és duplán fizethet ezekért a töméntelen könnyet, fájdalmat és gyászt okozó céltalan, bestiális , sőt minden ízében katonátlan légi orvtámadásokért. Már hallatszanak hírek arról, hogy készen vannak a legújabb típusú, legnehezebb német légi elhárító ágyuk, amelyeknek optikai célzókészülékét annyira tökélétesítették a németek, hogy a találati valószínűség elméletileg szinte százszázalékos lesz, feltételezve természetesen a jó látási viszonyokat. Nem kétséges, hogy a nappali légitámadások esetén ezek az új félelmes elhárító fegyverek szörnyű rést fognak vágni Longfellow légi dandáréban. Van még egy érdekes hírünk ezzel kapcsolatban : a Rotterdam bombázásából visszatért amerikai pilóták arról számoltak be, hogy a német légelhárító ütegek egy új típusú, eddig nem látott, igen nagy hatásfokú lövedékkel dolgoznak, ennek az új gránátnak az a lényege, hogy a robbanás után, a robbanási központtól minden irányban, tehát köralakban is számtalan kisebb gránát explodál és ezzel igen megnövekszik a találati valószínűség. Lehet azonban, hogy ez még csak a kezdet és a német haditechnika még csak ezután mondja ki a gyilkos légiháborúban az utolsó szót. BULGÁRIA A VÉDŐGÁTON! Európa védelmi berendezkedésének fontos fejezetéhez érkeztünk el most, amikor Bulgária félreérthetetlenül a világ tudomására hozta elhatározását, mely szerint a tengely oldalán vállalja a déli európai harcok védelmét, ha erre sor kerül. Az angolszász sajtó hetek óta tárgyalja az európai invázió kérdését: a legtöbb katonai szakértő fejtegetése arra irányul, hogy bebizonyítsa a Nyugat-Európa elleni támadás előnyösebb és könnyebben megoldható voltát. Nem valószínű azonban az, hogy az esetben, ha az angolszász vezérkar valóban az Atlanti-fal megtámadását tervezné, akkor ennek propagálására adott volna utasítást a sajtónak, inkább azt kell feltételeznünk, hogy ez csak egy figyelmet elterelő manőver és inkább foglalkozik az angolszász vezérkar a másik lehetőséggel, nevezetesen: a Dél-Európa ellen vezetendő invázió tervével. Azt tudjuk, hogy Churchillnek már az első világháborúban is ez volt a kedvenc terve. És bár a Gallipoli-félsziget partraszállás nem sikerült a háború első felében, — annál sikeresebb volt a háború végén a görögországi, — szaloniki-i partraszállás, amelynek segítségével a szó szoros értelmében hátulról gyöngyölítették fel a központi hatalmak déli védővonalát: a lai vina innen indult és az összeomlás folyamatát feltartóztatni nem lehetett. Az angol hadvezetőség erről a kedvenc tervéről a mostani háború folyamán sem mondott le és a háború elején, együtt a francia vezérkarral, teljesen kidolgozták az európai tengely dél felől történő hátbatámadásának hadműveleti tervét. Amikor a németek bevonultak Parisba, — a francia hadügyminisztériumban talált bizalmas iratok között a kezükbe került Weygand francia tábornoknak azon bizalmas jelentése, amelyet még 1939. december 9-én küldött, szigorúan bizalmas formában a francia kormánynak, — Szíriából, ahol akkor Weygand a közelkeleti angol-francia haderő főparancsnoka volt. Ebben a jelentésében Weygand felfedi a nagy titkot, mely szerint megvalósításra teljesen készen állanak a tervek. —Bulgárián, Románián és a Duna-deltán át hátba támadni tengelyt. A helyzet azóta közelkeleti viszonylatban semmivel sem változott: ma angol, amerikai és szovjet erők állomásoznak Közel-Keleten, — a Szovjettel azóta kötött angolszász megállapodás pedig még csábítóbban hathat az angolszász vezérkarokra, — hiszen ma már nem kell számolniok a szovjet vezérkar ellenzésével sem. A Szovjet egyébként nem titkolta soha, hogy támadó tervei vannak Bulgáriával szemben: ismeretes Molotov 1940. évi decemberi tárgyalása Hitler vezér és kancellárral, mely tárgyalás során nyíltan bejelentette a Szovjet igényét arra, hogy Bulgáriába csapatokat küldhessen és támaszpontokat szállhasson meg. Mint tudjuk, úgy ezen Szovjet-követelést, mint a többi Szovjet-igényt, akkor a német birodalom vezére kereken visszautasította. Lehet, hogy az angolszász déli inváziós terveken az utolsó simításokat még csak most végzik, de a szövetséges Bulgária hamarább tett pontot mondanivalója végére és már együtt Európával, fegyverrel a kézben, néz a közeljövőbe. Ruttkay R. Kálmán. Ára 16 fillér BUDAPEST, 1943. ÁPRILIS 7. SZERDA Ünnepélyesen fogadták a Rómából hazaérkező miniszterelnököt Riport a lakásfrontról A tisztifőorvos jelentése szerint sok a gyengetüdejű tanuló Megszüntették a gyártási titkot Németországban