Györffy István - Viski Károly: A magyarság tárgyi néprajza 2. Gazdálkodás (gyűjtögetés, vadászat, halászat, állattartás, földmívelés, teherhordás, közlekedés, jármű), díszítőművészet, a hagyomány tárgyai - A magyarság néprajza 2. (Budapest, 1934)

Györffy István: Gazdálkodás

148 állófa, szerepe, eleséges taliga, szentalpas, kerekes kunyhó­ toron, Peszéradacson, a másik a köz­legelőkön itt-ott még látható. A mai 44 bugacmonostori állófát csak akkor látja az ember, ha közelébe ér, a másik ki­látszik a legmagasabb buckák közül is. Az állófa a cserénytől mintegy 10—12 lépésnyi távolságra van leállítva, ágaira ma is mindenféle cókmókot, tarisznyát, p­a­­­ó­k­á­t, kötelet stb. aggatnak; ahol külön fejőágas nincs, ott hozzákötik a tehenet is fejéskor; arra is jó, hogy a marha hozzádörgölődzék, mert külön­ben a cserény tábláit dörgölné szét és e tekintetben a jószág annyira hozzászo­kik az állófához, hogy meg sem áll ott, ahol nincs leállítva; ha az állófát a cse­rény másik oldalára állítják, a jószág ott fekszik le éjszakára. A fölsorolt adatok szerint valószínűnek kell tartanunk, hogy a pásztortanyáknál tulajdonképen kétféle állófáról lehet szó; az egyik az „ágasfa“, — mely olyanféle szolgálato­kat tesz, mint a fogas — a másik az „állófa“, mely lehetett mutatófája an­nak, hogy a buckák, erdők, nádasok között merre legeltet, illetve tanyázik a pásztor, de lehetett tilalomfája is az időlegesen szerzett legeltetési jognak.46 A cserény azonban csak az éléskam­rául, raktárul szolgáló kerekes házikó­val, a f eleséges taligával együtt teljes pásztortanya. (202., 494. o.) A taliga további szerepe régebben az volt, hogy egyik helyről a másikra szállította a cse­rény tábláit. E végből tetejét vízszin­tesre csinálták, hogy a cserény falait 493. CSERÉNY. (Kecskemét, Bugac.) L-SZ — ló­­szár­nyék. J = jászol. N — nyeregpad. CS = cserény. P = pad. GP = gúnyapad. S = sátor. ráfektethessék. Újabban nyerges tetővel készítik a taligát s a cse­­rényfalakat szekéren költöztetik. A hegyvidéki pásztoroknak nincs eleséges taligájuk. Helyette szántalpakra szerelt, hasonló ren­deltetésű, deszkából épült kuny­hót tartanak. Úttalan, meredek hegyi legelőkön ugyanis vontatásra a szán jobban megfelel, mint a kerekes jármű. Az Alföldön, nagyobb uradalmak pusztáin, a helyét könnyen változtató kerekes kunyhó helyettesíti a pásztorkunyhót. Tüzelni azonban ebben nem lehet. (201. o.) Az alföldi, részint raktárul, részint szállásul szolgáló taligák késő leszár­mazottai a nomád török népeknél is le­tűnőben levő, de egykor nagyobb sze­repet játszott hordozható, szekérre sze­relt sátraknak. Igen elterjedt pásztorhajlék a kör­alaprajzú hegyes vagy kontyos kunyhó. Leginkább az Alföldön ho­nos. (496. o.) A cserény elterjedési terü­letén azonban ritkábban találkozunk vele, mint a Tiszántúl. A kontyos kunyhók nádból készül­nek, mint a vasalók, de felül nem nyitot- FI fiurrriTi numini□c f T d 60 /­ 494. A TELJES CSERÉNY ALAPRAJZA: a = gúnyapad; b · tűzhely; c = szekrény ; d = szénázó saroglya; e = 1 ' " *?­­eleséges talyiga; f = kocsi.

Next