Magyarság, 1961 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1961-01-20 / 3. szám

2. oldal “MAGYARSÁG” — ’»HUNGARIAN PEOPLE - AMERICAN - HUNGARIAN NEWSPAPER - A Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of the United States of America — Issued weekly September to June; be-weekly July and August * Megjelenik hetenként szept.-töl jun -ig; kéthetenként JuL-aug.-ban * Eugene Szebedinszky, Editor & Publisher Szebedinszky Jenő szerkesztő és kiadó SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL.: 4753 Monongahela Street Pittsburgh, 7, Pa. (A hazelwoodi Carnegie Library-val szemben) Szerkesztőség és Kiadóhivatal telefonszáma: Jackson 1-6586 Pannónia nyomda: 5403 2nd Avenue, Pittsburgh 7, Pa. Nyomda telefonszáma: HAzel 1-6544 Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondence should be mailed to: “MAGYARSÁG” — P. O. Box 5649, Pittsburgh 7. Pa. (“Special Delivery*’: 4753 Monongahela Street, Pgh., 7, Pa.) — Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg — nem egyeznek feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjával. — Felkérés nél­kül beküldött kéziratot nem őrztünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és amelynek írója választ kíván, válasz-bélyeg mellékelését kérjük. — Akik címet változtatnak, idejében közöljék régi és új címüket! Előfizetés egy évre: $5.00 — Subscription rate: on© year: $5.00 — Külföldre évi előfizetés: $6.00 Légiposta példányonként Európába 45 cent, Délamerikába 30 cent Second-class postage paid at Pittsburgh, Pa. ERRŐL - A R R J l DI GERŐ LÁSZLÓ evangélikus lelkész és neje Tmimseh, Mich.-ból küldött egy pici levelet, melyből megtudhattuk, hogy január 9-én egy egészséges fiú­gyermekük született : Earl Carl. Isten hozta az új­szülött amerikai polgárt ! * TÍZÉVES A MU­NHALLI ÚJ R. X. TEMPLOM. A munhalli Szent Margit r. kath. templom­ban feb­ruár 12-én, vasárnap d. e. ünnepélyes hálaadás lesz abból az alkalomból, hogy ^ ú­j templomépület a tizedik évi jubileumához érkezik.­­ ^ A “DETROITI Ú­JSÁG” ÖTVEN ÉVES ju­bileumához érkezett. — Az amerikai magyar újság­írás küzdőterén a “Detroiti Újság” komoly tevékeny­sége általános elismerést érdemel. Még mi is láttuk a lap alapító szerkesztőjének, néhai Fodor lapjának odaadó munkásságát és őszinte nagyrabecsülésünk kíséri özvegyének, Fodor Gyulánénak fáradságos és áldozatos küzdelmét, mellyel úgy a lapot, mint nagy magyar nyomdáját irányítja. — Őszinte szeretettel kívánjuk, hogy adjon Isten további erőt és kitartást özv. Fodor Gyulán­énak további munkájához! A A CLEVELANDI MHBK-BÁL szép sikerrel zajlott le az idén. , A PITTSBURGH­ MHBK csoport az elmúlt héten tartotta évi rendes összejövetelét, melyen a ve­zetőség beszámolt a közösség múltévi működéséről és az új eztendő terveit tárgyalták meg. ' * * , • /PHILADELPHIÁBAN február 4-én, szombat este 8 órakor a Bellevue-Stratford Hotel nagy bál­termében az Amerikai Magyar Szövetség “Gála­bált” rendez elsőbálos párok bemutatásával. Az idei bál tiszteletbeli elnöke Henry Cabot Lodge. * • * — Mr Sufli, — mondja a kis Pista nővére ud­varlójának az utcán, — ma nem kell eljönnie hozzánk — Miért ne mennék, öcsi? — Mert megharagudtam Mancira és eldugtam a mű­ fogsorát! TOLLAS TIBOR, az ismert nevű szabadság­­harcos költő hír szerint Ausztriából a közeljövő­ben második amerikai előadó körútjára indul és fel­keresi Pittsburghot is. A minap a pittsburghi magyar református egyháznál rendező­bizottság alakult és a megbeszélés során elhatározták, hogy mindent el­követnek, hogy az előadói est sikere a két év előttihez­­ hasonló legyen. — Bozanich István: Testvér, kelj fel...! Én tőletek már semmit se kérdek, — minek is kérdenék, minek ? hiszen tudom, hogy e ferde élet célját tévesztve futunk a semminek. Hogn­ jártok-e senyvesztő tél után néha még napos soron? azt se kérdem, és hits őszi délután mélázva kortyolom­ fanyar korom. — Hol a vessző, mely ringatta a fürtöt, a levél, mely védte az orkán ellen, s a szünetelőnek a kürtöt meg fúttt­ák-e már az égi portán? — Kérdjem-e, hogy gyermeked­­ drága bimbó ajakon még magyar szó csörgedez s miért van az, hogy asszonyad ringó lelke csak a múlton réved ez? Kérdjem-e búdat, arcodon a ráncot, .homlokod redőj­ét és a non­dot. ■ és ami bánta a láthatatlan láncot, .. a könnyet, mit szemed sose ontott? Vaay kérdjem-e éveid számát, miket beőrölt idenev­aarat, s azt, hogy a kínok sebesre váj­ják szívedet, mely a fényben hidea maradt? Nem, kérdem, azt sem, kísért-e a fátér?, memn mögötted int, mint ottmaradt kedves keszkenőié és boán fái mén lelked a más csillanok alatt? Nincs értelme ,se ennek, se annak, aranynak, reménynek hitnek, bár akik maén híznak■ itt-ott vannak és molars hitükkel egerre hisznek. Nem látok benned sem újat, sem régit, csak maayart és tudom­, hogy elén van vére is számkivetve és a végig elkísér a kén, mely bensődben ég. Testvér, kitől már semmit se kérdtem, — minek is kérdenék, minek ? S én, kóbor poéta, most, mégis kérdem­­ , maradt-e még hát parányi hited? Maradt-e szikra telkednek mélyén, fa apasztó, meddő tél után, ban­ll­­óbbat vessen magányod élén és égjen lángolva, vagy akár sután? Mindegy, hogy így, vagy úgy, csak kelj fel, előttünk jár a hívő menet,­­ a nap lesz felettünk az égi rendjel s arany mosollyal biztatón, vezet. Kék palástját ránk adja majd az ég is, velünk, indulnak völgyek és hegyek, akár így, vagy úgy, de kelj fel mégis, ha itt az óra és mondd: testvér, én megyek! AZ AMERICAN HUNGARIAN INSTITUTE február 20-án New Yorkban, a Columbia University Clubban bank­etet rendez. Két “George Washington Award” emléket adnak át, az egyiket dr Mason W. Gross-nak, a Rutgers Egyetem elnökének, a másikat pedig dr Kármán Tódornak, a világhírű magyar tu­dósnak. Az “award”, Washington György első ame­rikai elnök budapesti szobrának kicsinyben elkészí­tett mása, megfelelő felírással. NEM LESZ “MAGYAR CSOPORT” az idén, a pittsburghi Duquesne egyetem által rendezett nagy nemzetiségi bemutatón. — Az UMCA, mint a nyugat­­pennsylvaniai magyarok csúcs­szervezetének utóbbi­­közgyűlése döntött így. Ok: az eddigi szereplés is túl­­sá­gosan költséges volt és az UMCA úgy határozott, hogy majd inkább az idei Magyar Napra fordít több gondot. — • • * MAGYARSÁG , 1961. január 20. Félreértés régen,­­— félreértés most Az első történet megér­téséhez szükséges egyet­­mást előre­bocsátani! A másik, — hála a fej­lett technikának, — ma­gától fog beszélni. .. Az első ‘történésének’ ideje arra az időpontra e­­sik, amikor az 1914-1918. évi világháború során a minden oroszok cárja pa­rancsára (váljon akaratá­ra is ??) — ember-óceá­nok kezdtek özönleni nyu­gatnak. Azért, hogy lova­ikat előbb a Tisza és a Duna, majd a Rajna és a La Manche vizében kissé megitassák . . . Ahol pedig ez a kis kis­­história megtörtént, ott mind a mai napig jó ha­zafiak, lélekben jó ma­gyarok éltek-élnek. Dehát főként akkortájt az idő­sebb nemzedékek szép és ■ drága anyanyelvünket — nem mindig aranyjánosi stílusban alkalmazták. A másik, amit még tud­nunk kell, hogy azon a vi­déken a ‘kozák’ nemcsak­ egyszerű főnévként szere­pelt, hanem mint család­­név is, így: Kozák. (Áll­­tólag a Kozák nevnek az egykori tokaji szőlőt őrző kozák cári csapat külö­nítménynek hazánkban ragadt, elmagyarosodott leszármazottai lennének.) Doj­csák néni gombát szedni, vagy a tehénkéjé­nek kis füvet sarlózni járt az erdőben. Dojcsák néni sem sza­batos magyarsággal mon­dogatta mondanivalóit, s mikor a gyalogotok vala­ki elment mellette, imígy kiáltott oda: — Hé, nem látál Kozá­kot?? Mire jött is a válasz: — Dehogyisnemcsak — láttam. Arrafelé ment a Sztrebominál Méhesbe. E közvetlen diskurzust meghallotta egy távolabb, arra gallyat gyűjtő kis menyecske, ki nem lévén bennszülött, fogalma sem volt arról, hogy létezik itt Kozák nevű família is. Háború volt, tehát, — uccu, vesd el magad, ész nélkül haza szaladt és a sietségtől elfulladva közöl­te első szomszédjával: — Kozákok járnak az erdőn! Lett is erre nagy riada­lom, rémület s a hír­futó­­(Folytatte a 8. oldalon)

Next