Magyarság, 1966 (42. évfolyam, 1-47. szám)

1966-10-28 / 38. szám

1966. október 28. 76. v 75. később, mint lovas-harcos küzdet s végül így alakult ki a fegyelmezett, “szittya­ban lovas hadsereg”.­­ A német törzsek csak Krisztus születése után a IV. évszázadban árasztották el Nyugat- és Délnyugat Európát, amit a történelemkönyvek igazolnak. A dél­­németországi sírok feltárói a csontvázakból megállapították a német beözönlés idejét és mértékét. A nyelvészek téves utakra vezették a történészeket, akik aztán a magyaro­kat egy “alsóbbrendű, kezdetleges nyelvet beszélő néptől” származta­tták és barbárok utódaikként Európában idegennek vádolták, — de a vádlottból vádlóvá emeltek minket a cáfolhatatlan tények . . . Európában még mindig szokás a régi római írók példájára úgy emlegetni a magyar­ fajú, összittya-hún népeiket, mint pusztító és kegyetlen emberek csor­dáját, de azok a krónikák, amelyeket a rómaiak ha­gytak ránk, a rémület nap­jaiban íródtak és a rómaiak olyan bátran és olyan nagyo­kat tudtak hazudni ellen­ségeikről, hogy még a modern zsidó sajtóhadjárat vezetőit is messze maguk mögött hagyják.­­ Sohasem szabad elfelejteni, hogy a magyar­ fajú népek vad és rettenetes jelleméről szóló feljegyzések olyan néptől származnak, amely nép a lázadásokat és a forradalmakat úgy verte le, hogy a bűnösnek talált embereket keresztre fe­szítette és a legfőbb mulatsága a gladiátori viadalok voltak. Cáfolhatatlan az a tény:­­ ”A Magyar Nemzettest ugyanabból az ősváltozat­­ból alakult ki, amely Európában őshonos (autochton) volt — az örökléstan tör­vénye szerint, — az azonos eredetű testi bélyegek találkozásából az utódban az elkülönülésük előtti változat-jelleg jut túlsúlyba, mert az azonos törzs­ atyától származó fajok keveredésének az eredménye hatványozott, felfokozott értékű.” — A faji rokonság alapja tisztán a közös ősöktől való életani leszármazás, — tehát az öröklési anyagnak a közössége. Ez pedig lényegesen különbözik a nem­zetiségtől, a nye­lvrokonságtól és az állami hovatartozandóságtól. Gyakran előfordult, hogy egy nép “faji jellegét változatlanul megtartva” — nyelvet cserélt. — Ez a sors érte a bolgár, a horvát, a tót és az oláhországi el­nyomásba került ő­smagyar, kún és bessenyő vértestvéreinket is. Megdöbbentő az a felelőtlenség, amely a Nyugat elárulásával meri vádolni a mai magyar történelemkutatást, amely újabb történelem-szemléletében a ma­gyarság távolabbi életkeretét kutatja, és amely nem más, mint a turáni gondolat és ezzel a magyar létérdek további irányát akarja megszabni. Sohasem szabad elfelejtenünk azt, hogy nekünk, magyaroknak egy évezred óta hazudtak és hazudnak. — Hazudtak és hazudjék a kereszténységet, a szocializmust, a liberalizmus, a demokráciát, az önrendelkezést, az emberi jogo­kat, az Atlanti- és egyéb chartákat, a wilsoni és tamnani elveket és most meg a munkás-proletár szolidaritást. — Nekünk, magyaroknak egy évezred óta nem jutott más a szép és fennkölt eszményekből, rendszerekből, csak az áldozat, az elnyomás, a rémuralom és a pusztulás.— Végre, ennyi csalódás, véráldozat és tengernyi szenvedés után érkeztünk már el annak felismeréséig, hogy n­e legyünk idegen érdekek játékszerei és ne fogadjunk el semmiféle idegen szellemi salakot, amely mit sem tesz, mint­hogy a magyar lelket elnyomja. — — “Mi, magyarok vagyunk a nyugat és a magunk világnézete, erkölcsi és gazdasági rendünk a helyes. Ami tőlünk nyugatabbra, van, vagy keletebbre, — az hazugság! Erkölcstelen, romlott, fertőzött és halálraítélt! — A távolnyugati kultúrvilág, amelytől eddig a felszabadulásunkat reméltük, “erkölcsi lejtőre csú­szott”, — és mi most vagy ú­j magyar utat keresünk, — amely nem más, mint a TURÁNI GONDOLAT, vagy belesodródunk a megsemmisülés szakadékába! • • * Lássuk csak most, mit bizonyít a történelem: 1 895-ben, amkorikor a Kárpát­­m­edence őslakossága Árpád vezér­ fejedelem névadó, vértestvér népével egyesült, a Magyar név alatt csak felújította ősi birodalmát. A magyar­ fajú népek biro­dalom-megújítása Európa legsötétebb korszakának a kezdetén történt, mert a magyarság­­bárhová is tekintett, mindenütt csak törvénytelenséget, háborút és küzdelmet látott a hatalomért. Magyarország léte az első pillanattól kezdődőleg veszélyeztetve volt és ha a magyarok meg akartak maradni elődeik ősi örökén, előbb el kellett hárítaniuk minden fenyegető veszélyt és meg kellett mutatni Európa betolakodott , északázsiai eredetű, kicsapongó és rabló tömegének, hogy a Magyar­ Birodalom nem lesz olyan könnyű préda, mint az elődeiké, az avaroké. Aventins bajor udvari történész, aki a XV. század elején élt, — “Annales Boioh­ium” c. munkájában a következőket írta: “Nemcsak a magyar dicsőségért, hanem a puszta létért is kellett harcolniok a magyaroknak, — így érthető, hogy a támadásoknak hevesen ellenálltak.” — Árpád vezér­ fejedelem 899-től 907-ig bajt megelőző katonai vállalkozásaival biztosította az ország fennmaradását, tehát tervszerű hadműveletekkel, amelyeket nem nevezhetünk sem kalandozásoknak, sem pedig rablóhadjáratoknak (Lapunk következő számában folytatjuk) MAGYARSÁG * „Egyoldalú enyhülés kell nekünk?” (Folytatás a 3. oldalról) szállítanák, fel vannak tüzelve elő­ítéletekkel, régi gyűlöleteket szíta­nak újra, azon igyekezve, hogy e­­rőszakos felkelteket, forradalmakat és nyugataviságokat keltsenek. A megenyhülés szellemében miért nem hagyják ők ezt abba s miért nem tekintenek el ettől a világra­szóló propaganda-igyekezettől? — Aztán mit mondjunk Vietnam­ról? Vájjon láth­aó-e ott az enyhü­lés? A bizonyítékok az ellenkezőt mutatják! — Vájjon van-e ott egy szovjet részvételi, egy Észak-Viet­­namnak szóló támogatás formájá­ban ? A felelet: igen! És ez a vá­lasz nem kell, hogy a mi kémháló­­zatunktól jöjjön,­­ mert maga a Szovjet kijelentette, hogy orosz lég­elhárító felszerelések és orosz ka­tonai személyzet van jelen Észak- Vietnamban, résztvéve az amerikai veszteségek okozásában, hogy m­i folytassuk repülő-veszeségeinket, — mind fokozottabb mértékben — a világnak azon a részén. — Vájjon mindez az enyhülésnek a szelleme???? — Vájjon Budapest óta feladták a gazdasági hadviselés gyakorlá­sát? NEM! Ellenkezőleg, növek­vőben van e gazdasági háború!! — Aztán mit is mondjunk a Szov­jetunió egykori vezetőjének, Mr. Kruscsevnek, Budapest óta elhang­zott kijelentéséről: “Mi el fogjuk temetni önöket!’ — Vájjon volt-e akár egy felelős szovjet vezetőember is azóta, aki visszautasította volna ezt a kije­lentést? Senki!! —Van-e szabad választás Buda­pest óta Kelet-Európában, vagy a Szovjetunióban? NINCS! — Hogyan állunk azzal a békés koegzisztenciá­val ? Várjon Buda­pest óta ez a kinyilatkoztatott po­litika (megakadályozta őket abban, hogy a világuralom felé töreked­jenek és hogy u. o. “nemzeti fel­szabadító” háborúkat folytassa­nak, mely utóbbinak tipikus formá­ja Vietnam? Nemcsak, hogy kije­lentették, hogy ilyen szerű konflik­tusokat támogatnak, mint ahogyan fegyverrel is teszik É.-Vietnamban,­­ hanem azon is vannak, hogy a világ más részein is inspiráljanak konfliktusokat, hogy erőinket meg kelljen osszuk és forrásainkat ki­merítenünk. — összesítve mindent, úgy tűnik nekem, hogy a Budapest óta eltelt 10 esztendő alatt a hideg­háború­nak nevezett konfliktus megnöveke­dését láttuk. Bizonyos dolgokat meg kel tanulnunk itt Amerikában a magyar felkelés tizedik évfor­dulója közeledtével: egy szégyen­­teljes dolog van a varsói egyez­ményben. Az 1947-es megegyezés értelmében Ororszország engedélyt kapott megszálló csapatok tartásá­ra Magyarországon, avégből, hogy az Ausztriában lévő szovjet erők­kel fennálló közlekedési vonalakat szolgálja Az 1995-ös ausztriai szer­ződés keretében visszavonták a szovjet erőket Ausztriából. A varsói egyezmény valójában­­azért volt, hogy szovjet erőket tarthassanak a csatlós­ államokban a helyi fel­kelések érdekében és azért, hogy a lakosságot ellenőrizhessék,­­ és nem azért, amit el akarnak hitet­ni a világgal, hogy a NATO védel­mi berendezkedéssel szemben egy ellensúlyozó erőt tartsanak fenn. A­­ magyar felkelés tisztázta a világ előtt azt, hogy a világ legelsőbb gyarmati ál­lama ma a Szovjetunió. Tisz­tázta azt is, hogy a szovjet egy gyenge alapra épített em­pire, mely minden emberi as­piráció ellen működik! — A szabad emberek szívében mindig emlékezé­s m­arad Budapest­ről. — Mi i a legjobban úgy emlé­kezhetünk meg róla és úgy adha­tunk tiszthetet neki, ha tanulunk időle. — Vájjon kockáztathatjuk-e azt, hogy egy egyoldalú enyhülésben vegyünk részt? Lehetünk-e azon, hogy normális nemzetközi viszo­nyokat teremtsünk és ilyen meg­egyezéseket kössünk addig, amíg ők maguk adják meg a lehetősé­get az ellenünk álló erőknek, hogy háborút folytassanak? Nem foly­tathatunk egy — “Alice a Mese­országban’’ szellemű­­külpolitikát azzal, hogy mege­gyezé­seket kere­sünk egy olyan rendszerrel, amely a világ többi részein azon van, hogy ugyanazt csinálja, mint amit Budapesten csinált és továbbmenő­­leg saját országunkban is azt a­­karja véghezvinni. — — Ezek azok a bizonyos dolgok, melyeket úgy az amerikaiak, mint mindazon népek, melyek szabadon akarnak maradni, figyelmükben kell tartsanak most, hogy a ma­gyar felkelés tizedik évfordulójá­hoz közeledünk. — Szerzett már ön legalább egy új Előfizetőt a MAGYARSÁG számárai MAGYARSÁG más, mint a többi! Egy évre csak 5 dolár! Johnson keletázsiai missziója írta Dr. Betegh Péter Július hónapban Johnson elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államoknak világpolitikai célkitűzése Keletázsia felé irányul. Annak idején ezt a bejelentést Amerika színvallásának neveztem. A magyar emigrációt természetesen kell hogy érde­kelje befogadó hazájának ilyen irányú lépése, — azonban nem lehet elhallgatni aggodalmunkat, hogy ez a bejelentés, Ameri­­kának európai politikai vonalvezetésében változást fog elő­idézni. — Az elmúlt pár hónap nem túl hosszú idő, mégis meg lehet állapítani, hogy a bekövetkezett események ilyen for­mában még jobban kikristályosodtak. Európával viszont a mi magyar reményeink szorosan­ összefüggenek és annak előbbrevitele, hogy ne mondjam, ad Graecas Calendas, jó időre kitolódott. Kapcsoljuk ki egyelőre Amerikának önző gazdasági vo­natkozású érdekeit, mely e lépésében, a hábrú következtében önrendelkezésüket vesztett nemzetek sorsát háttérbe szorítot­ta, mer­t az Amerika biztonságát jelentő érdekek tényleg szem­­beötlőek. Amerika különösen kedvező fekvésű állam. Míg ke­leti partját 2069 mérföld hosszon az Atlanti óceán mossa,­­ addig nyugaton a Csendes Óceán mentén 7623 mérföld hosz­­szúságú tengerparttal rendelkezik. Viszont azt is tudjuk, hogy ma, amikor a hangsebességet többszörösen felülmúló sebes­séggel repülő, több száz katona befogadóképességű repülő­gépek közlekedhetnek, védelmének hídfője a Csendes óceán délkeletázsiai térségében nyugszik. Legyünk jó amerikaiak és vizsgáljuk Johnson elnökünknek jelenlegi délkelet ázsiai útját, melynek Amerika jövőjét jelen­tő csúcspontja, a hat államvezetővel való tanácskozása Ma­nilában. — A júliusi bejelentést helyesen stratégiai jellegűnek tekinthetjük, mely egy távolabbi jövőben bekövetkező hatal­mi pozíció lehetőségét vetíti előre. Ezzel szemben Johnson jelenlegi délkeletázsiai útját taktikai vállalkozásnak mond­hatjuk, mint ahogy Johnson a repülőgépre szállásakor be is jelentette, hogy útjától a közvélemény ne várjon meglepetés­­szerű eredményeket. Johnson államfői képességét dicséri, hogy az ilyen takti­kai lépésekre kitűnő érzékkel tudja megválasztani a legjobb időit. A szovjet vezetők fenntartásos viselkedése, és a vietnami háború gondjainak ellenére jól választotta meg a helyet és az időpontot, amikor a kommunizmus, stratégiai célkitűzésének (Folytatás a következő oldalon) 5 oldal

Next