Magyarság, 1966 (42. évfolyam, 1-47. szám)

1966-10-28 / 38. szám

4. oldal MAGYARSÁG NAGYMAGYARORSZÁG vagy NEMZETHALÁI. Irta Csobáncai v Elemér V. Nyugatmagyar­ország az idő és a történelem mérlegén Német-magyar kapcsolatok és egyuagt kérdése a történelem tükrében Az Innsbruckiban megjelenő “VOLKSBOTE” című lap 1958. július 12-i szá­mában a következőket olvashatjuk:­­ “A magyarok csak egy feltétel alatt biz­tosíthatnák m elszakított területein­ élő magyarok számára a szudétanémet terv szerinti jogokat, vagyis a határ­területeken élő magyarság esetleges visszatérérést ha Magyarország lemond minden további revíziós igényéről, s egyidejűleg a Magyarországból kiutasított, vagy ott visszamaradt németség részére átadná Ausztria számára “KELET-BURGENLAND”-ot, azaz Moson, Sopron és Vas vár­megyék területét.” — . . . A magyar gyilkos pokolnak a lángja egyre erősebben lobog. Ausztriában, mely belekényszertette Magyarországot ez első világháborúba és amely Trianon­ban a vágóhídra tett Magyar Nemzet-testből szintém levágott egy darabot, — ahol ma már csak mintha a sírból zokogna fel­­gyengén a magyar szó. A fiatal magyarság magyar iskolák nélkül, német szóra kényszerítve, elfelejti anyanyel­vét s ha az öregek elmúlnak, elnémul örökre a magyar szó ezen az ősi magyar vidéken. — így mondotta Kúr Géza a “Fáklya’ szerkesztője. Lapozzunk most vissza a történelemben és keressük meg a németségnek azt a “történelmi jogát”, melynek alapján a már s­zerműen megcsonkított ősi magyar földből a még megmaradt utolsó rögökből is szeretne lenyes­ni valamit. Az előzményekben már többször rámutattunk arra, hogy a jégkorszaktól kezdődéséig a régészeti és embertani tudomány, a sírleletek cáfolhatatlan és meg­­s­­ hamisíthatatlan bizonyítékai alapján megállapította, hogy egész Közép-, Nyugat- és Déleurópában a rövidfejű nép lakott. A svájci tavakon a rövidfejű emberek építették cölöpre házaikat, majd pedig a “Csiszolt kőkorszakban” ennek az emberfajtának a változatai népesítették be a mai Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Németország legnagyobb részét. A nyugat-német régészeti kutatások folyamán a francia, német, belga határ­­területeken egy állítólag még soha nem említett nép települési helyét tárták fel, ahol a talált koponyák a “húrokkal való­­rokonságra” következtetnek. A Bronzkorban egész Németország területén “összittya-hún nép” lakott, a­­melyet sík­eletek igazolnak. Germánokról, vagy németekről először csak Krisztus születése előtti közvetlen évszázadokból van tudomásunk, mert a germán, vagy német törzsek a mai Oroszország területéről Kr. előtt 500 táján vándoroltak át Skandináviába és Észak-Európa erdőibe, ahol évszázadok elmúltával különböző tájtípusokra különültek el. A mai Nyugatteurópa egyik legrégibbnek hitt népe, a kelták (Gelts) is kb. Kr. e. a VI. évszázad folyamán tűntek fel először a Balti tenger vidékén, ahonn­­nak lassan és fokozatosan Európa belsejébe szivárogtak és annak őslakosságát a hegyek közé szorították, részben megölték, vagy­­leigázták és maguk közé ol­vasztották. A kelták szintén ázsiai eredetűek voltak, lásd Prof. A. Schleicher “Grammar of the Indo-European Languages”. — Londonban 1874-ben kiadott könyvét és a mai időkben írt történelmi munkákat. — A germánok, a mai német nép ősei a kelták nyomán vándoroltak Közép- Eu­rópába s a keltáktól keletre telepedetek le. Nevük is kelta eredetű és — “Kiabálót, kérkedőt” jelent, és germán régészeti k­ultúrleletek nincsenek, mert puszta, erdőlakó, kóbor, bandákba tömörült nép a történelem folyamán soha­sem épített városokat. — Tacitus, a nagy római történész egy kicsiny, de klasszikus értékű munkájá­ban. — “Germania iseu de origin©, situ, mob­ibus ac populis Germanorum” _ írta: — “Germánia zord éghajlatú, mocsaras és erdőkkel borított föld volt. A germánok nem alkottak egységes államot, hanem törzsenkint éltek. Városokat nem építettek, sőt még összeépített falvaik sem igen voltak, hanem szétszórt ta­nyáikon laktak. Az állami szervezetet kezdetben nem ismerték. A család volt az összekötő kapocs a törzsek keretein belül..” — A németek ősei ökrös szekereken vándorló erdei népek voltak, akik csak később, Európában kaptak lóra. Európa őslakói a “magyar­ fajú népek”, már Kr. előtt 8 - 10,000 évvel ezelőtt, közvetlenül a Jégkorszak után megszelídítették a lovat és lovagolni kezdtek.­­ A zabla, a nyereg, a kengyel már nem kezdet­leges szerszámok, nélkülük a ló és lovas hosszú utat megtenni nem tud. A ma­gyar­ fajú ember 8-10,000 éve lovagol, ő használta először a haredszekeret is, majd * * « EGYEDÜL VAGYUNK! (Folytatás az 1. oldalról) féktelen külpolitikai heccnek tudták tve a kremlini reakciót. Ahonnan csúnyán rácsaptak megint elnökünk kinyújtott jobbjára, mellyel egy kis amerikai vodkázás­ra invitálta a moszkvai főnököket. Ilyen körülmények között szabadságharcosozni??? A republikánusok pillanatnyilag nincsenek nyeregben. Nekik aztán csakugyan kemény diót jelentett volna egy ilyen, véres napokra emlékeztető magyar jubileum. A rendezők tévedtek, amikor azt hitték, hogy pont Nixon, vagy Goldwater lesz az, a­ki az asztalra csap! — Szerény megítélésem szerint még ők viselkedtek a legszebben, amikor negligálták a meleg szívből küldött meghívót. — Be nem váltott ígéretekből eddig már a kelleténél jóval többet kaptunk! * * * EGYEDÜL VAGYUNK ! . Ezt hangoztatta az a vöröshajó amerikai kát. újságíró is (Mir. B. Bozell), f eképpen: “ . . .ne várjatok semmit Amerikától! Hogyha ma törné ki Magyarországon egy hasonló forradalom, mint amilyen az 1956-os volt, — ugyanolyan egykedvűséggel fogadnák azt nyugaton, mint akkor!” A jóember szerint innen mi sem­­látható, mint­ha odaát, pl. Magyarországon valami nem lenne a rendjén. “Most valami új korszak kezdetén vagyunk, amikor valamiféle nagy-nagy humanitáriánus eszme van kibonta­kozóban. Az emberek szíves-örömest felejtik a rosszat és keresik a lehetőséget, ami­nek révén közelebb­­kerülhetnek egymáshoz­...’” — Satöbbi. — Elég volt. — # * * A vacsora közel négyszázfőnyi közönsége pedig­­megdermedten ült a helyén és hallgatott. — Néha jólesett kinyújtózkodni, akkor felállva tapsoltunk. — Megragadta a számára remek lehetőséget E. Benson, az Eisenhower-kormány födmívelésügyi mi­nisztere és­­fél egyig tartott a beszéde. Amit többbek véleménye szerint 1956 okt. 23- án kellett volna elmondania Washingtonban: “Miss the bus!” Elment a gyorsvonat! Végére hagytam, hogy dr. Pogány, a SzSz amerikai elnöke mondta a meg­nyitó beszédet, amit igazán kár hogy a magas vendégek nem hallottak. — Magyar beszéd nem volt, — pedig nem ártott volna megmondani a magunkét magyarul! * * * A rendezőség kiosztott vagy tíz emlék­plakettet. A kitüntetettek neveit csak ott hallottam először. Hibásan miért írnám ide? Megható volt, amikor Dél-Korea nagy­követe átvette a magáét azoknak­­a koreai diákoknak a nevében, akik 1956-ban Buda­pesten együtt harcoltak a “pesti srácokkal”!! Ken Sung Lee szemében az őszinte fájdalom könnyei csillogtak.­­ Drámai perceket éltünk át,, amikor Tollas Tibor versét (“Bebádogoztak minden ablakot”) hallottuk John Lorenz angol előadásában. — összetöröttségünk abban az imában oldódott fel, amit­­befejezésül Ft. dr. Béky Zoltán ny. püspök mondott a sötét­re vált teremben. Érezzük lelkünk mélyén, csak Istenben bízhatunk! A magyar himnusz után mély szomorúsággal hagytuk el a színhelyet..... * » * Végezetül elmesélem még, hogy a clevelandiak közül majdnem ötvenen jöttek el autókon, míg Pittsburghból egy autóbuszon harmincketten voltunk. Pazar kiállítása, __ (A cikksorozat előző közleménye lapunk f. évi 31. számában jelent meg ) színpompás magyarruhás asszonyok — (Bíró Béláné, Dénes Ferencné, Dénes Tiborné, Deteky Ágostonná, Dundics Mártonná, dr. Kárpáthy Sándorné, Pásztor Lászlóné, Pozs­­gay Dezsőné, Tekneczi Józsefné, Smith Lajosné, Szécskay­­Glória, Szebedinszky Jenőné, Uzonyi J­ánosné, dr. Vietórisz Józsefné, Zsám­boky Lászlóné és dr. Zsigmomd Eleménné), — mikor felvonultak a dobogóra, hasonlóan na­gy tapsot kaptak, mint a newyorki ma­gyar táncosok, meg a lengyelek csoportja, kiknek művészete melengette szívünket. — A pittsburghi asszonyok üdvözletét Zsámboky Lászlóné (Fábián Éva) adta át szép angol beszédében és meg kell jegyeznem, hogy dr. Vietórisz Józsefné szervezte meg a kirándulást és a pittsburghi szabadságharcosok tették lehetővé. — # * * Az amerikai magyarság vezetői közül­ ott láttuk Fiók A. Albert pittsburghi bírót, az AMSz országos elnökét, dr Füry Lajos főtitkárt,­­Nt. Kecskeméthy Józsefet, dt. Markovits Pált, dr Eszterhás Istvánt, Eszenyi Lászlót, Pásztor Lászlót, dr Kár­páthy Sándort, Smith Lajost, dr. Lelbach Antalt. Megismerkedhettem Mr. N. Spencer Barnes-sel, aki ügyvivője volt 1956-ban a pesti USA követségnek, melynek akkori egyik attaséja, a munhalli Katona Géza mutatott be neki. — * * * Tanulságképpen annyit leszűrhetünk magunknak, hogy ne fussunk olyan sze­kér után, mely nem vesz fel minket! Mert: Egyedül vagyunk!!! 1966. október 28. Igazat adok Dalnoki Veress Lajos világszövetségi elnök alábbi sorainak: „A küzdelmet folytatnunk kell!” Mi Hazánkat boldognak és szabadnak akartuk látni, s mivel ezideig ez be nem következett, a kezünkből kiütött zász­lót újra magasra emelve a küzdelmet folytatnunk kell, amíg célunkat el nem érjük. Ebben a küzdelemben nem lankad­hatunk, ezt követeli tőlünk hősi halottaink emléke és hagya­téka is. Mint ahogy Ti azt már meg is hirdettétek: :“A HARC CSAK MOST KEZDŐDIK!” MEGERŐSÖDTÜNK!!! — Tízéves gazdag tapasztalat alapján szabjuk meg módszerünket és eszközeinket úgy a befo­gadó országok felé, mint Hazánk elnyomóival szemben is! Erősebb, jobb és hangosabb közvéleményre van szükségünk!” * * * Ne igyekezzünk “jófiúknak” mutatkozni,­­ hanem, ha maradt még a hősi halált halt, örökké emlékezetes és dicső “pesti srácok” igazi magyar virtusából,­­ azzal igyekezzünk megrezdíteni a nyugati világ szundikáló lelkiismeretét­ .Akkor talán előbb észrevesznek bennünket és évtizedek után a magyar emigráció valami kézzel­fogható eredményt tud felmutatni odahaza szenvedő magyarságunk felé! ( sz. j. ) 77.

Next