Magyarság, 1966 (42. évfolyam, 1-47. szám)
1966-10-28 / 38. szám
4. oldal MAGYARSÁG NAGYMAGYARORSZÁG vagy NEMZETHALÁI. Irta Csobáncai v Elemér V. Nyugatmagyarország az idő és a történelem mérlegén Német-magyar kapcsolatok és egyuagt kérdése a történelem tükrében Az Innsbruckiban megjelenő “VOLKSBOTE” című lap 1958. július 12-i számában a következőket olvashatjuk: “A magyarok csak egy feltétel alatt biztosíthatnák m elszakított területein élő magyarok számára a szudétanémet terv szerinti jogokat, vagyis a határterületeken élő magyarság esetleges visszatérérést ha Magyarország lemond minden további revíziós igényéről, s egyidejűleg a Magyarországból kiutasított, vagy ott visszamaradt németség részére átadná Ausztria számára “KELET-BURGENLAND”-ot, azaz Moson, Sopron és Vas vármegyék területét.” — . . . A magyar gyilkos pokolnak a lángja egyre erősebben lobog. Ausztriában, mely belekényszertette Magyarországot ez első világháborúba és amely Trianonban a vágóhídra tett Magyar Nemzet-testből szintém levágott egy darabot, — ahol ma már csak mintha a sírból zokogna felgyengén a magyar szó. A fiatal magyarság magyar iskolák nélkül, német szóra kényszerítve, elfelejti anyanyelvét s ha az öregek elmúlnak, elnémul örökre a magyar szó ezen az ősi magyar vidéken. — így mondotta Kúr Géza a “Fáklya’ szerkesztője. Lapozzunk most vissza a történelemben és keressük meg a németségnek azt a “történelmi jogát”, melynek alapján a már szerműen megcsonkított ősi magyar földből a még megmaradt utolsó rögökből is szeretne lenyesni valamit. Az előzményekben már többször rámutattunk arra, hogy a jégkorszaktól kezdődéséig a régészeti és embertani tudomány, a sírleletek cáfolhatatlan és megs hamisíthatatlan bizonyítékai alapján megállapította, hogy egész Közép-, Nyugat- és Déleurópában a rövidfejű nép lakott. A svájci tavakon a rövidfejű emberek építették cölöpre házaikat, majd pedig a “Csiszolt kőkorszakban” ennek az emberfajtának a változatai népesítették be a mai Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Németország legnagyobb részét. A nyugat-német régészeti kutatások folyamán a francia, német, belga határterületeken egy állítólag még soha nem említett nép települési helyét tárták fel, ahol a talált koponyák a “húrokkal valórokonságra” következtetnek. A Bronzkorban egész Németország területén “összittya-hún nép” lakott, amelyet síkeletek igazolnak. Germánokról, vagy németekről először csak Krisztus születése előtti közvetlen évszázadokból van tudomásunk, mert a germán, vagy német törzsek a mai Oroszország területéről Kr. előtt 500 táján vándoroltak át Skandináviába és Észak-Európa erdőibe, ahol évszázadok elmúltával különböző tájtípusokra különültek el. A mai Nyugatteurópa egyik legrégibbnek hitt népe, a kelták (Gelts) is kb. Kr. e. a VI. évszázad folyamán tűntek fel először a Balti tenger vidékén, ahonnnak lassan és fokozatosan Európa belsejébe szivárogtak és annak őslakosságát a hegyek közé szorították, részben megölték, vagyleigázták és maguk közé olvasztották. A kelták szintén ázsiai eredetűek voltak, lásd Prof. A. Schleicher “Grammar of the Indo-European Languages”. — Londonban 1874-ben kiadott könyvét és a mai időkben írt történelmi munkákat. — A germánok, a mai német nép ősei a kelták nyomán vándoroltak Közép- Európába s a keltáktól keletre telepedetek le. Nevük is kelta eredetű és — “Kiabálót, kérkedőt” jelent, és germán régészeti kultúrleletek nincsenek, mert puszta, erdőlakó, kóbor, bandákba tömörült nép a történelem folyamán sohasem épített városokat. — Tacitus, a nagy római történész egy kicsiny, de klasszikus értékű munkájában. — “Germania iseu de origin©, situ, mobibus ac populis Germanorum” _ írta: — “Germánia zord éghajlatú, mocsaras és erdőkkel borított föld volt. A germánok nem alkottak egységes államot, hanem törzsenkint éltek. Városokat nem építettek, sőt még összeépített falvaik sem igen voltak, hanem szétszórt tanyáikon laktak. Az állami szervezetet kezdetben nem ismerték. A család volt az összekötő kapocs a törzsek keretein belül..” — A németek ősei ökrös szekereken vándorló erdei népek voltak, akik csak később, Európában kaptak lóra. Európa őslakói a “magyar fajú népek”, már Kr. előtt 8 - 10,000 évvel ezelőtt, közvetlenül a Jégkorszak után megszelídítették a lovat és lovagolni kezdtek. A zabla, a nyereg, a kengyel már nem kezdetleges szerszámok, nélkülük a ló és lovas hosszú utat megtenni nem tud. A magyar fajú ember 8-10,000 éve lovagol, ő használta először a haredszekeret is, majd * * « EGYEDÜL VAGYUNK! (Folytatás az 1. oldalról) féktelen külpolitikai heccnek tudták tve a kremlini reakciót. Ahonnan csúnyán rácsaptak megint elnökünk kinyújtott jobbjára, mellyel egy kis amerikai vodkázásra invitálta a moszkvai főnököket. Ilyen körülmények között szabadságharcosozni??? A republikánusok pillanatnyilag nincsenek nyeregben. Nekik aztán csakugyan kemény diót jelentett volna egy ilyen, véres napokra emlékeztető magyar jubileum. A rendezők tévedtek, amikor azt hitték, hogy pont Nixon, vagy Goldwater lesz az, aki az asztalra csap! — Szerény megítélésem szerint még ők viselkedtek a legszebben, amikor negligálták a meleg szívből küldött meghívót. — Be nem váltott ígéretekből eddig már a kelleténél jóval többet kaptunk! * * * EGYEDÜL VAGYUNK ! . Ezt hangoztatta az a vöröshajó amerikai kát. újságíró is (Mir. B. Bozell), f eképpen: “ . . .ne várjatok semmit Amerikától! Hogyha ma törné ki Magyarországon egy hasonló forradalom, mint amilyen az 1956-os volt, — ugyanolyan egykedvűséggel fogadnák azt nyugaton, mint akkor!” A jóember szerint innen mi semlátható, mintha odaát, pl. Magyarországon valami nem lenne a rendjén. “Most valami új korszak kezdetén vagyunk, amikor valamiféle nagy-nagy humanitáriánus eszme van kibontakozóban. Az emberek szíves-örömest felejtik a rosszat és keresik a lehetőséget, aminek révén közelebbkerülhetnek egymáshoz...’” — Satöbbi. — Elég volt. — # * * A vacsora közel négyszázfőnyi közönsége pedigmegdermedten ült a helyén és hallgatott. — Néha jólesett kinyújtózkodni, akkor felállva tapsoltunk. — Megragadta a számára remek lehetőséget E. Benson, az Eisenhower-kormány födmívelésügyi minisztere ésfél egyig tartott a beszéde. Amit többbek véleménye szerint 1956 okt. 23- án kellett volna elmondania Washingtonban: “Miss the bus!” Elment a gyorsvonat! Végére hagytam, hogy dr. Pogány, a SzSz amerikai elnöke mondta a megnyitó beszédet, amit igazán kár hogy a magas vendégek nem hallottak. — Magyar beszéd nem volt, — pedig nem ártott volna megmondani a magunkét magyarul! * * * A rendezőség kiosztott vagy tíz emlékplakettet. A kitüntetettek neveit csak ott hallottam először. Hibásan miért írnám ide? Megható volt, amikor Dél-Korea nagykövete átvette a magáét azoknaka koreai diákoknak a nevében, akik 1956-ban Budapesten együtt harcoltak a “pesti srácokkal”!! Ken Sung Lee szemében az őszinte fájdalom könnyei csillogtak. Drámai perceket éltünk át,, amikor Tollas Tibor versét (“Bebádogoztak minden ablakot”) hallottuk John Lorenz angol előadásában. — összetöröttségünk abban az imában oldódott fel, amitbefejezésül Ft. dr. Béky Zoltán ny. püspök mondott a sötétre vált teremben. Érezzük lelkünk mélyén, csak Istenben bízhatunk! A magyar himnusz után mély szomorúsággal hagytuk el a színhelyet..... * » * Végezetül elmesélem még, hogy a clevelandiak közül majdnem ötvenen jöttek el autókon, míg Pittsburghból egy autóbuszon harmincketten voltunk. Pazar kiállítása, __ (A cikksorozat előző közleménye lapunk f. évi 31. számában jelent meg ) színpompás magyarruhás asszonyok — (Bíró Béláné, Dénes Ferencné, Dénes Tiborné, Deteky Ágostonná, Dundics Mártonná, dr. Kárpáthy Sándorné, Pásztor Lászlóné, Pozsgay Dezsőné, Tekneczi Józsefné, Smith Lajosné, SzécskayGlória, Szebedinszky Jenőné, Uzonyi Jánosné, dr. Vietórisz Józsefné, Zsámboky Lászlóné és dr. Zsigmomd Eleménné), — mikor felvonultak a dobogóra, hasonlóan nagy tapsot kaptak, mint a newyorki magyar táncosok, meg a lengyelek csoportja, kiknek művészete melengette szívünket. — A pittsburghi asszonyok üdvözletét Zsámboky Lászlóné (Fábián Éva) adta át szép angol beszédében és meg kell jegyeznem, hogy dr. Vietórisz Józsefné szervezte meg a kirándulást és a pittsburghi szabadságharcosok tették lehetővé. — # * * Az amerikai magyarság vezetői közül ott láttuk Fiók A. Albert pittsburghi bírót, az AMSz országos elnökét, dr Füry Lajos főtitkárt,Nt. Kecskeméthy Józsefet, dt. Markovits Pált, dr Eszterhás Istvánt, Eszenyi Lászlót, Pásztor Lászlót, dr Kárpáthy Sándort, Smith Lajost, dr. Lelbach Antalt. Megismerkedhettem Mr. N. Spencer Barnes-sel, aki ügyvivője volt 1956-ban a pesti USA követségnek, melynek akkori egyik attaséja, a munhalli Katona Géza mutatott be neki. — * * * Tanulságképpen annyit leszűrhetünk magunknak, hogy ne fussunk olyan szekér után, mely nem vesz fel minket! Mert: Egyedül vagyunk!!! 1966. október 28. Igazat adok Dalnoki Veress Lajos világszövetségi elnök alábbi sorainak: „A küzdelmet folytatnunk kell!” Mi Hazánkat boldognak és szabadnak akartuk látni, s mivel ezideig ez be nem következett, a kezünkből kiütött zászlót újra magasra emelve a küzdelmet folytatnunk kell, amíg célunkat el nem érjük. Ebben a küzdelemben nem lankadhatunk, ezt követeli tőlünk hősi halottaink emléke és hagyatéka is. Mint ahogy Ti azt már meg is hirdettétek: :“A HARC CSAK MOST KEZDŐDIK!” MEGERŐSÖDTÜNK!!! — Tízéves gazdag tapasztalat alapján szabjuk meg módszerünket és eszközeinket úgy a befogadó országok felé, mint Hazánk elnyomóival szemben is! Erősebb, jobb és hangosabb közvéleményre van szükségünk!” * * * Ne igyekezzünk “jófiúknak” mutatkozni, hanem, ha maradt még a hősi halált halt, örökké emlékezetes és dicső “pesti srácok” igazi magyar virtusából, azzal igyekezzünk megrezdíteni a nyugati világ szundikáló lelkiismeretét .Akkor talán előbb észrevesznek bennünket és évtizedek után a magyar emigráció valami kézzelfogható eredményt tud felmutatni odahaza szenvedő magyarságunk felé! ( sz. j. ) 77.