Magyarság, 1969 (45. évfolyam, 1-47. szám)
1969-08-22 / 30. szám
film s 1969. augusztus 22. Tormay Cecil: “AN OUTLAWS DIARY” (Volume I.) Ciril angol nyelvű könyve kapható a MAGYARSAG Kiadohivaalaban Ara: $ 5.00 HALLO! HALLO! ITT HOLLYWOOD! Hosszani&tsz6, uj magyar hanglemezek — $ 1.99-tol darabja XEROX - fenym&solatol. — • iratokroll • levelekrol, • oknUnyokr6l, • konyvekrol, e ujsSgokro31, stb., stb., __ Magyaroknak 10 c darabja • Fenyk^p 2x3 foot ( latest eletnagysagban) 60x90 cm $4.95 vSnykSp: 2x6 foot (egesz 61elnagysagban) 60x180 cm $900 — r5gi f5nyk›5prdl, negativr 51, nyomtatv^nyirbl, stb. • Kdrje a rhtak nevei szerim betftrendes nevsorban osszedllitatt nagy Iemez Arjegyzekinket * Azonnali postai elintSz*s * Postai kezel&re 10%al tobbet kuldjbn Money Orderrel, vagy pedig csekkben. JOHN PAPP MAGYAR BOLTJA 6 2 0 0 Santa Monica Blvd Hollywood, Los Angeles, Calif. 9 0 0 3 8 Q, Tel. 464-86216s 463-5872 (Area 213) — Hijel is Wwhat! MAGYARSAG Kis lak all a nagy Duna menteban (Folytatjás a 4. oldalrol) cimet adtak neki. Vegül kisitottem. Ez lett a cime: “Kis lak all a nagy Duna menteben”. Petofitol kblcsbnleztem a cimet s ugy ereztem, kicsike elorzoval okolom meg ezt. Jol kifaragtam a ceruzamat s kimentem a komaromi szigetre, Egy dreg kars fa ala telepedtem, talan eppen oda, ahol az ifju Jokai Mor irogatta elso regenyf-nek, a “Hetkoznapok”-nak sorait. S ott rottam papírra az eloszot, mialatt elottem muzsikasan ballingalt a Duna. Szolt vala pedig ez eloszo ekeppen: “Kis lakoll a nagy Duna menteben.... — igen. Petofivel igyutt sohajton ezt. Petofivel, aki egyszer, regen, Orlay Petrich Somarbardtjaval, Jokai Mdricnal tett latogatasa utan lejel hajokdzvan a Dundn, kikotott par percre e kis falu alatt. Mit lehet tudni, nem ekkor viragzott-e ki lelkeben annak a koltemenynek elso gondolata, amely ezzel a sorral kezdodik? Hatha eppen ezt a kis zsupfedeles hajlekot latta meg ott a mocsi ,'fixek kozt, amelyikben kesobb, nagyido elmultdval en szulettem! Mert az a kishajlek mar akkor is dllt. Hatha eppen akkor jutott eszebe — az a masik hajlek, az a szinten zsupiedeles, amelyikbe ő is visszavdgyott . . . Petofi Sandorral egyutt sohajtozom. Vornak abba a kishajlekba s en is mennek, repulnek befeje. Csakhogy nem lehet. Hat ez a kicsike könyv legyen a vdgyam szereny teljesilese. Szivemrol szakitottam s az dreg Dandba ejtem: vigye el, vesse ki a hazunk elott s talalja meg titokban az edesanyam meg az edesapam ...” Meg aznap, frissiben leadtam a keziratot Mottlesieh Kalman nyomdajaba. Kalman bacsi feltette az okularejat s mikor elolvasta az eloszot, kijelentette, hogy szemelyesen fogja kizsedni, kurzivbol. Ahogy a konyvecske elso peldanya elkeszult, nyomban arany sztaniolba csongoltam s express feladtam edesanyam címere. Aztan par nap mulva en is szedtem a satorfamat s hazamentem Mocsra. Ahogy beertem a faluba, mar este volt. A hold ezustje csorgott ra a hazunkra. Nem kopogtam mindazt az ajton, mert eszrevettem, hogy az ablak nyitva van. Odasettenkedtem az ablak ala s bekukkantottam rajta a muskatli levelei kozott. Odabent egett a petroleum-lampas. Edesapam a tuzhely mellett lilt, edesanyam az asztalnal. A lampas fenyeben, s elotte egy nyitott konyv. Madazt megismertem: az en konyvem volt. S ekkor megszolalt, edesanyam: — Kezdhetem, Ferenc? —■ Csak kezdjed, Agnes, — felelte edesapam. S edesanyam olvasni kezdett. Reszketo hangon olvasta az floszot. Mire a vegere ert, mar sirt s hullottak a konnyei, mint a zaporeso. De edesapam is alaposan dorzsolte a szemet, ■— mintha a tuzhelybol arcaba esapott volna a fiuit — Te miert sirsz,J Agnes? — kerdezte dorzsoles kdzben. — . . .— mert olyan szep ez a konyv .... — Csak ezert sirsz? — Masert is. Azert is, mert a fiunk irta. — Rad iitott. — Hogy erted ezt? — Ugy, hogy te is annyira odavagy a konyvert. Mikor megismertelek, pesztonka voltal az urasagnal, de mar akkor is a konyvet bujtad. Mikor előszor hajtottam a fejemet az oledbe, akkor se az oledet erezte fejem, hanem egy konyvet. Fene kemeny tablaja volt ! — A “Ven gazember” volt. Irta Mikszath Kalman. — Noshat, a gyerek biztosan toled drokolte a konyv iranti szeretetet. Azert lett belole iro. — Hala a Joistennek. — Igazad van. Mert a Joisten mindig tudja, mit csinal. — Ezert kar beleszolni a dolgaba. Ekkor beleptem hozzajuk. S ahogy megöleltem az edesanyamat, rogton lattam, a szemebbl lattam, hogy semmi nehezteles se rejtdzkodik mar a sziveben irantam. Csak brom, boldogsag, buszkeseg rejtdzkodik ott. Hat igy volt Ez a tortenete az en elso konyvem sikerenek s ha a sved 9 " akademia most ugy dontene, hogy a jubileumom alkalmabol iekem adja a Nobel-dijat, bat Istenuccse, visszautasitanam. Vissza en, mert ahhozfoghato Nobel-dij, mint amit az edesanyam konnves-boldog tekintete jelentett nekem azon a regi-regi, harminc evvel elotti nyariesten, ott a Dunaparton, abban a kislakban, — ahhoz foghato Nobel-dij nem letezhetik sehol a vilagon! A ja f ek v e g e (Folytatas az ellezfi oldalról) homlok csuszamlo tisztdsdn legeleszve, hajladozo szempilldn kintazva, mig az ember kenyszeridt beldtni, hogy nincs kegyelem, nines tobb alvds, jdtszani kell. A legy meg egy cserep peremen, a jacint szoknyija mogul kukucskollt az emberre, amint az felült, semmibe csapkodott, elkesett utlegekkel csattintott az aredra, piszkolita az rrrdt, vakarta hatat, felült, kiugrott, kendőt ragadott, suhintva forgatott, feldontott poharat, tocsakba taposott, üvegszilankokat kerilgetett. A legy nesztelen ivelessel vissza-visszatert hozza es pdracseppjeit hbrbblo nyelesekkel serkentette tovabbi jatekra. — Rajta, rajta ! .— zizzent hol itt, hol ott. Kacerlejtesekkel mutogatta onmagot es mar is Iolthatatlannd volt fekete butoron, sdtet drnyak kozott, lelekzetvisszafojtva figyelve az embert. Azt mar magdval ragadta a sdtek here. Ujsdgpapirbol ,odott husanggal tapogatott falakat, kutatott porlepie sarkokat, vett tizobe mozdulatlan rovarnak sdtszo fall reseket, szegeket. Feldllt egy szekre, onnan az asztalra s mire husdngja isaknem elerte a menyezetet, a legy a szoba masik reszebol rugta: — Remek, remek, csak igy tovabb! Egyre szilajabb es egyre mnatsagosabb lett a hitek. Jatszani, ropddsve kergetodzni mindig esudajo szorakozas, de sohasem mulatsdgosabb, mint reggel az emberrel, aki buzgalmában mar szekeket oldntott fel, topogott-dohogott, levegot szeletelt es komoly onvedelmi harcba keveredve egy megduhodott dardzzsal addig-addig holtrolt hadonaszva, mig az aszt.il szkerol leereszkedett a foldre. Mar a szomszedok is resztvettek a jdtokban es szapora itlegekkel dongetek a szoba faldt. A legy derekdt fogva hahotdzott es nevetestdl fAr odozd, dongosan rekedt zizegessel mondogatta: — Remek, remek ! I Igen pazarul meg sohasem jdtszott, ilyen gybnyorv reggele meg egyszer sem volt .—• Remek! Kittiino! — s hasizmai folytak mar a nevetestol. — Kitiino, de tartrunk egy kis szunetet drdga komdm, mig kifujjuk magunkat mind a ketten. Az ember bolintott, az ember okos, az ember legynyelven is ert. A papirhusdngot az asztalra dobta es egy szekre telepedve, atadta magdt a megerdemelt pihenesnek. Lihegett, fujtatott, szuszogott, verejteket tdrolt es meg sem lattadtszotdrsdt, aki bardti bizalommal szdllt le hozzd, bal kdnydketol alig szdz legylepesnyire megult az asztal sarkdn es henyerrdgdcskeket majszolva, mosolygott az emberre: — Csak fujtass, szuszogj s ha erore kaptoll, ujbol kesdodhet a jdtek. De mi ez? Mi tort cut? Miert rancolodik az ember homloka? Miert sdtetult el a tekintete? Miert harapja ossze a szdjdt, nesztelen lassusdggal ragadva meg a husdngot? Mire keszül? Folytatni akarja a jdtekot? A legy startra keszen billegette szárnyait: — Kezdhetjük! De az ember arca meg sem mozdult. Gorcsdsen markolt Husdngja is mozdulatlanul nyult a levegobe. Csak a tekintete kuomlott egyre sdtetebben Mindez mit jelent? Valami ujfajta sdtekot? Uj stilust, mokds, emberi lelemenyt? —• Nos? —• moccant eldbbre, de habozva es bizonytalanul. Titokzatos, szorongo erzes markolt a bensejet, sulyos csdnddel zsibbaszto tortenes sejtelme. Forka kiszdradt, csopja vatogott, cernaszdt labai remegtek es szemenek valamennyi lencseje megkbvulten csillogott. — Nos? —szizzent ujbol s mint an nem kapott valaszt, ijedten hdltrdlt, szdrnydval repesve fogodzott a legbe, hogy feldobja magdt es drokre eltunjon a sdtet tekintetu ember elol. De a husdng mar sujtott, sugnfdsdnak szele drreken lap'd, orvenye magdba szivta es az asztal kemeny lapjdra hajito- ta a legyecske puha testet. — Ó, a galdd! — sikoltott utolso zizzenessel ddbbenet,salodds es panasz. — Becsaptoll ember. Vere buggyant, szdrnyai dsszecsukodtak, megmerevalt ha idba vddolan mutatott az egre. Veget ert adtek. 7. oldal “Magyarság”, mis mint a többi!