Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)
1970-08-21 - 1970-08-28 / 30. szám
1970 augusztus 21-28. MAGYARSÁG zel is hozzájáruljanak anyagilag a templomokat fenntartó kiadásokhoz. Másfelől az is igaz, hogy a “tarhálók” szemtelenebbjei már a templomok alá is bemerészkedtek a dollárok utáni hajszájukban, mint valami denevérek, amelyek rovarok utáni röptükben berepülnek a nyitott ablakon is. Másfelől az is igaz, hogy egyes félrevezetett papok is segítették őket, mert sokszor ingyen engedték át a templomhoz tartozó és előadások vagy egyházi célú összejövetelek érdekében létesült helyiségeket. Talán eszükbe se jutott megkérdezni, hogy várjon az előadók otthon járnak-e templomba... És várjon odahaza adnak-e beutazási engedélyt szereplés céljára idekiint élő magyar művészeknek a kulturális kapcsolatoknak valóban kölcsönös kiépítése érdekében.Többször előfordult a közel— Folytatás a 6. oldalon — / Yaya helységben titkos bázist tartott fenn. Mint most kiderült, a Sidiahya féle bázis az utolsó amerikai katonai bázis Északafrikában. Az ügy annyira titkos, hogy a Subcommittee of Foreign Comtruments előtt zárt ajtók mögött tárgyalták meg. Ezt a kétségtelen tényt is kikürtölte a Times. Ami azt is jelenti a szovjet kémszervezetek részére, hogy az ügy számukra végtelenül érdekes. Lehet, hogy a szenátusi vizsgálat eredményei nem kerültek volna a szovjet kémhálózatok szeme elé, de a Times gondos beszámolója kényelmesebbé tette a dolgukat. Hozzá a Times nagy előzékenységgel és készséggel még egy térképet is produkált hogy csak a vak ne láthassa, hol van az a kérdéses amerikai bázis.... Befejezésül a cikk közli, hogy a “források”, melyek a Timesnek az adatokat szolgáltatták, arra is mutatnak, hogy a kérdéses katonai bázis a Földközi-tengeren szolgáló amerikai VI. Flotta szolgálatában áll.... Az ősz folyamán újabb dollárt „tarhálókat” küldenek ki otthonról az USA-ba és Kanadába MIT LEHET TENNI ELLENÜK? A kommunista rendszer ezt úgy íratja meg tollnokaival, hogy “kiszélesedik a kulturális kapcsolat Amerika és Magyarország között”. Minden szégyen nélkül mernek kulturális kapcsolatokról írni és beszélni, miközben egyetlen idekint kiadott magyar könyvet vagy újságot nem engednek be és nem engednek be otthoni vendégszereplésre egyetlen kinn élő magyar művészt se. Nem is egyéb ez a behirdetett “kulturális kapcsolat”, mint egy újabb, fokozott, sőt már intézményesített inváziója azoknak a többnyire selejtes nívójú előadóknak és énekeseknek, akiket vonalhű magatartásuk jutalmazásakép a kommunista rendszer dollárszerzés céljából enged ki, helyesebben mondva: kihűld, — a kommunista rendszer kegyetlenkedései elől menekült magyarok közé.... Mert ne feledjük el, — és ezt otthon is tudják, — hogy azok, akiknek a zsebe ellen indul ez a “kulturális” kapcsolat, ma már 95 százalékban vagy “tipik”, vagy 56-os szabadságharcos menekültek! — A “régi amerikások” sorai nagyon megritkultak és a még élők is kiöregedtek és már csak a templomba járásra telik egyre fogyó erejükből. Legfeljebb a templomok alatti összejövetelekre járnak még el, hogy ez Clevelandba Kedves Barátom! Nagyon megdöbbentett felháborodásod az Új Látóhatárban, az augusztusban megérkezett, júliusinak nevezett 3-ik számban Czigány Loránttal íratott (“a kéz Lóránté, a hang Józsefe... ) támadás és piszkolodás a Nemzetőr évkönyve ellen. Nincs okod a felháborodásra! Mindössze meg kell ismerned a hátteret és azonnal rá fogsz jönni, miért volt olyan fontos néhány nyomdahiba miatt beledöfni egy haldokló, tiszavirág-élete kétharmadán túllévő irodalmi naptárba. A nyugatraszakadt írók kizsákmányolóját ismerjük. Azzal a titkos utasítással a zsebében működött eddig, hogy a nyugaton élő magyar írókat tartsa olyan anyagi nyomorban, amilyenben csak lehet. Srófolja fel a nyomtatási költségeket a könyvüket kiadni szándékozó íróknak úgy, hogy lehetetlenné tegye a kiadást, vagy olyan drágává a megjelenő könyveket, hogy azok eladhatatlanokká legyenek. Az egyre inkább öntudatra ébredő szórványmagyarság a nemzetőr részére nyomdát vásárolt és állított fel részvénytársasági alapon, erős, tiszta forrásból származó tőkével. Tollas Tibornak nem kellett keletre, se a Szentföldre, se Moszkva irányába kanosszát járnia a pénzért. Nem fedi homály a Nemzetőr anyagi alapját és nem az írók vérén lakmározó pióca, nem az írók munkáját saját pajtájába hordó kulák, nem a lisztet vizező molnár irányítja az új nyomdát. Ezt a Nemzetőr nyomdát támadja most a kiadvány... —■ Cigány, — húzd el a nótájukat! — hangzik a parancs — és a soma megy és cifrázza.... Van elég cigányuk Molnáréknak. Ez a Czigány Lóránt egy “Ősök, hősök és mások” című valamit is lekanyarított ugyanebben a számban, G. F. Cushing pedig Czigány Magdáról ír, néhány oldallal odébb Kőrösi-Krizsán Sándor 1919-es leninfiú mereng el álmodozva a régi szép kommunista világról. Még igazi, fajilag cigány is akad: Dobi István, aki egy modern verssel sittyenti bele magát a bandába... Látod, kedves Barátom, erről van itt szó, a Nemzetőr, a nemzetőri eszme, a Nemzetőr nyomdája fáj ezeknek az álirodalmi jampeeknek, a feladat nem egy sebtében készült, kitűnő, remek évkönyv “kikészítése”, hanem sokkal több annál: a Nemzetőr hitelének megrontása, az induló konkurens nyomda “megfúrása”... Ugye, ezeknek a tényeknek ismeretében már nem tartod olyan felháborítónak a cigánykodást ? Ugye, látod, hogy bújik ki a sanda molnár lisztes zsákjából a rozsdás szög...?! Ugye látod, miért karmol eszetlenül, só fuldokló végső kétségbeesésével a magyar “író” a másik magyar író hátába? Ne haragudj szegény Új Látóhatárokra! — Inkább csak sajnáld őket. Képzeld el, hogy érezhetik magukat reggelente, amikor a tükörbe néznek....!!?! New York, 1970. aug. szeretettel köszönt Jóskád.” B. J. - t a C. K. nak/ 5. oldal