Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-01-23 / 4. szám

1970. január 23. KINEK AZ ESTJE VOLT TOLLAS TIBOR EST Chicagóban?­ ­ Amerikai körútja során Chicagóba érkezett Tollas Tibor költő, a “Nemzetőr” c. négy nyelven megjelenő havi folyóirat alapító főszerkesztője. Barátai irodalmi estet terveztek számára, melynek rende­zésébe, — barátain kívül — chicagói magyar részről olyanok is részt vettek, akik homlokegyenest szembenállnak mindazzal, amit Tollas Tibor képvisel, így aztán az irodalmi­nak tervezett est politikai kaleidosz­kóppá vált. Polárisan ellenkező, a színkép teljes: vörös-narancs sárga, zöld kék indigó ibolya (és még egynéhány árnyalat) skáláját felölelő, egymással erkölcsi síkon, politikai vonalon, a nemzethez való viszonyban merőlegesen ellentétes felszóla­lók a Chicagóban élő magyarság minden vetületét, rétegét képviselték. Fiedler Kálmán az évtizedek óta ismert Sibák (magyaro­san Shebők) utazási iroda tulajdonosa, bőkezűségéről és jó­tékonyságáról messze földön ismert emberbarát, Árpád arany­érmes költő, zeneszerző felolvasta előzőlegesen megírt, legépelt, tehát megfontolt, átgondolt beszédét, melyben­­ az ‘emigráns‘ magyarok nevében,­­bár azok megszavaztatása nélkül­ azt az álláspontot fejtette ki, hogy a külföldön élő magyarságnak igenis haza kell járnia látogatóba, minél gyakrabban és minél nagyobb számban.­­ Szerinte fel kell használni az idei Szent István évet különösen. Súlyosan elítélte azokat, akik minden kijövő nagyságban kémet látnak és igyekezett nevetségessé tenni azokat, akik — szerinte oktalanul — még mindig “ellen­állanak” a hídépítésnek az otthon és az emigráció között. Műsoron kívüli száma mélyen elgondolkoztatta a jelenlé­vőket, — olyan mélyen,hogy még tapsolni is elfelejtettek.... Utána Szathmáry Lajos vendéglős-szakács szólalt fel,­­— (aki egyebek között a Crossroad” és “Cruises Ex­eclusivly” uta­z­ási irodák főr­észvényes-társtulajdonosa), Tollas Tibor sze­mélyes felkérésére és a rendezőség megbízásából. Szathmáry szerint az idén aki csak teheti, halassza el a hazamenetelt és mindenki legyen óvatos a hazai látogatókkal, — természetesen a “hivatalos” látogatókról, nem a nagyma­mákról és a csalétekként kiküldött, parasztfogásra használt, apolitikus művészekről szólván... Pár szavas bevezetője után arra tért rá, amiért a közönség tulajdonképpen összejött: Tollas Tibor bemutatására. A magyar diaszpóra költőjeként, a gyökeret verő és az idegen helyen vert gyökérből a fajtának gyümölcsöt hozó ál­talános magyar nemzeti értékként mutatta be Tollas Tibort. Ezután Tollas Tibor hatalmas, megrázó beszédben fej­tette ki, hogy milyen aljas, kétszínű, emigráció felé mézet,— az otthon szenvedők felé ecetet és epét fröcskölő politikával csalogatja haza a szovjet-csatlós vezetőréteg ezidén a ma­gyarokat.­­—­ “Kifelé, — mondotta — tifelétek Szent István évet hirdetnek azok a lapok, melyeket otthon nem olvashat senki. Otthon meg sem említik az első magyar királyt, — csak arról beszélnek, hogy ez idén 25 éves a szovjeturalom. — A hazaté­rőket arra akarják felhasználni, hogy jólöltözött mosolygó tö­megeiket, az otthon szenvedők, éhezők, csendesen ellenállók ar­cába vágják: — miért állsz ellen, te őrült, mikor elmene­kült szabadságharcos testvéred is hazajön győzelmünket ün­nepelni!” — Az irodalmi estet a rendezőség egyik önkéntes segítőjé­nek pesszimista sugallatára egy olyan kis, korcsmái söntés mögé bújtatott, alig megtalálható, igen rossz helyen fekvő he­lyiségben tartották, hogy Tollas Tibor odaérkezve, megdöb­benve állott meg: —­ “Istenem, hát ide hoztok engem, — hát ilyen helyen rendeztétek meg az estémet?!” — Sajnos, a kis terem olyan zsúfolt volt, hogy sokan már az ajtóból visszafordultak,­­ sokszázan pedig nem is jöttek el, ismervén a helyet. A műsor művészi részében Tollas Tibor adott elő “Eszter­­lánc” című új kötetéből néhány bűbájos költeményt, Bere­t Józsike pedig óriási sikert aratván énekelte el Tollas Ti­bor “Virágének idegenben” című versét, melyet Diószegi Sán­dor karnagy, a kiváló zeneszerző, a chicagói ‘Tulipános Láda’ vezetője zenésített meg. Ő látta el a zongorakíséretet is. Az előre kifizetett vacsorákra éjfél utánig kellett várni, így többen éhesen távoztak. Sajnos, Tollas Tiboron kívül csak a művészi szereplőknek tudunk gratulálni, — a rendezőségnek nem. “Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” — és aki­ket egy költő szerzői estjére hívnak meg, és akik arra­­ jönnek el, — azokat ne traktálják se Szathmáry féle politikai elméletekkel a diaszpóráról, — se Fiedler féle repülőj egy­­­ eladási célra szentmentális krumplicukorba csomagolt híd­építési kísérletekkel. Ha ezek az urak a saját hangjukat akarják hallani, — tessék: hirdessenek meg egy vitaestet és azon vitatkozzanak, azok előtt, akik az ő vitájuk hallgatására jelennek meg . . . (Chicagói Figyelő.) . wx JOSEPH A. STEPHENS Beer Distributor . • * * - " • \\ » \-\ — Home Deliveries — “Serving since 1933” 5341 Second Avenue PITTSBURGH, PENNSYLVANIA 15207 Phone: 421-5552 MAGYARSÁG A keserűsé. A “SALT”-ról van szó... Vagy, ahogy magyarul van: a “SO”-ról.. És itt mindenki arra a sóra gondol talán, a­­mit az ételbe teszünk... No, de kezdjük hát inkább az elején és mondjuk meg, —­ hogy arról a ‘tárgyalásról’ lesz szó, aminek címét és célját röviden SALT-nak nevezik és ez Finnországban folyt, arra vonatkozóan, hogy sikerüljön valamiféle megállapodást köt­ni a két nagy vezető nemzet között... — Arra vonatkozóan, hogy a fegyverkezést csökkent­sék... Sőt, ha lehet, hagyják a­bba egy kicsit. Vagy esetleg végképpen hagyják abba a le­hetőségeket, hogy miképpen lehetséges egymás elpusztítása. Ha arra sor kerül... A két tárgyaló fél, — per­sze, hogy közismert: az USA és a Szovjetunió, — látszólag barátságos és majdnem öröm­teli poharazgatások kíséreté­ben “beszélgettek” a lehetősé­gekről. — Hogy, ha így, ak­kor úgy, ha meg úgy, akkor így... Rájöttek, hogy ha bár­melyikük pukkantja el az első nagy atombombát, akkor igen kevés ember marad a Földön... De talán mégsem pusztul el mindenki... A lehetőségekhez, a jobb és emberi megértéshez az kellene, hogy őszinteség legyen mind­két oldalon. Maga az igazi e sót persze szükséges ! Hiszen ez az ami ételünket ízessé teszi, sí kell az élő szervezetnek. A sí sebeket gyógyít. Megvédi a táplálékot a rothadástól,­­ és só nélkül a tenger állatai kipusztulnának, sok ember is éhenhalna, stb... Ez a hasonlat örömteli len­ne, ha a fegyverkezés csökken­tését célzó tárgyalásokra gon­dolunk... Ha mi, magyarok nem len­nénk bizonyos vonatkozásban már nagyon is csalódottak és remén­yt vesztettek, —talán még örülnénk is a helsinkii sónak... Mi tudjuk a legjobban, — hogy a Szovjet nem tartja be a megállapodásokat! Nem felejtettük el, hogy ez a Szovjet az UNO-tól nagy többséggel megszavazott hatá­rozatokat kapott. — Mind ott van a zsebében. Rájuk sem hederít! —— Akárcsak a többi kommunista ígéretek is végre­hajtatlanul pihennek a Kreml­­­inben, Yaltától napjainkig... A koronát most aztán az a budapesti hír rakta fel kétel­kedésünk komplexumára, mely egy ottani pártlapban jelent meg a “SALT” tárgyalások­kal kapcsolatban. Ezen pesti,­­ —• papagáj-, illetve bérenc­újság szerint a Szovjetunió “hajlandó arra, hogy h­a a • Nyugat minden további fegy­­­verkezést abbahagy, — akkor ő csak annnyi fegyvert fog­­ gyártani, ami a saját bizton­ságának a megvédésére elég.” Csupán annyit, és semmivel­­ sem többet! —­ De ezt aztán megígéri, sőt erre méég bizto­­­­sítékot is ad. Aki akarja, elhiszi! Mi nem! Nekünk, magyaroknak van , egy másik “sónk”. — Ami­­ világhírű. , Ez a keserűsó! Aki a helsinkii “sót”­­ be­veszi, nagyon gyorsan vegyen­­ be keserűsót is! A hatás két­­­­ségtelen sikerű! (Folytatás az 1. oldalról) ban, ugyanazon a napon Paul Fannin arizonai és Gordon Allett coloradói képviselők is felszólaltak “American Civil Liberties Union on the Loose” cím alatt. (Cong. R. E 10915) Fannin megállapította, hogy" a szélsőbaloldali ACLU visel­kedése oda vezethet, hogy egy kisebbség (Vájjon kik.Szerk) gyakorol majd ellenőrzést a t­ö­b­b­s­é­g felett, ami —■ ... az én egyszerű defi­nícióim szerint oligarchia, — vagy még inkább hasonlít egy autokráciához, vagy diktatú­rához!” —• Nehogy tévedésbe essünk —­ hangsúlyozta Fannin, — vakarjuk csak meg egy kissé ezeket az ACLU-typusokat s a legnagyobb valószínűség sze­rint vagy egy ismeretlen anar­chistát, egy alagút-sötétsége látóképességgel rendelkező fél­­revezethető elemet, vagy eg­y fejét homokban tartó marx­istát találunk.” — * Állott képviselő ezeket mondotta: —• “Meg kell érteni, hogy a vallás ellenfelei, — azok, akik a nyivános iskolákban az imád­kozás ellen harcoltak, — azok akik megtiltanák az űrhajósok­nak az imádkozást a világűr­ben, azok, akik a nyilvános iskolákban a keresztény prog­ramotok ellen hadakoznak, — azok, akik az “Isten nevében” szavakat akarnak eltávolítani a hűségeskünkből, —­ minezek azon vannak, hogy az Isten tiszteletének minden aktusát és szimbólumát elnyom­ják a nyil­vános hívekről. — A “Pilgrim Father”-ek azért jöttek e földre, hogy itt megtalálják az Isten tisztele­tének szabadságát! Több, len­ne, mint ironikus, ha polgára­inknak ezen országban most megtagadnánk ezt a jogukat!” William O. Douglas főbíró különös személyiségét tárgyal­va és taglalva, még tavaly, november 25-én mondotta a Házban Barick képviselő:­­• “ Kriminális elemekkel fel­forgatókkal és nemzetközi összeesküvőkkel fennálló intim kapcsolatai köztudomásúak . . Azon akciói, melyeket, mint az ország Legfelsőbb Bíróságának tagja folytatott, — a kom­munista összeesküvést segítet­ték elő, — kellemetlen helyzet­be hozták a bíróságot s nem voltak mások, mint az igazság­szolgáltatás etnikájának a ki­csúfolása.” (C. R. 11384.) ,­­ SOHA SEM KASD! — Állandóan küldhetünk bármiféle kedves, jószívű adományt a Salzburghban és környékén nehéz sorban élő magyar test­véreink részére. — Mindennemű adományt (ruha, pénzküldemény) •— erre a címre kérnek: Magyar Caritas Bizottság, 5020 Salzburg, Villa Gasse 3., Österreich, Európa. — * OLYAN sokat kérünk? Nem! Csak egy olyan Olvasót, aki eddig az ön újságját olvasta aztán rá­jött arra, hogy az évi $5 nem is olyan sok, — és az ön kérésére Előfizetője lett a MAGYARSÁG-nak­! 3- oldal “Vietnam Resolution — Why Not Victory?” címen mondotta Rarick képvi­selő egyebek közt ezeket:­­— “Katonai szakértők meg­egyeznek abban, hogy a háborút a szokásos fegy­verekkel hat-nyolc hét alatt meg lehetett volna nyerni. — Ha kezdettől fogva ezt az utat követtük volna, akkor 40,000 amerikai életet mentet­(Folytatás a következő oldalon)

Next