Magyarság, 1972 (48. évfolyam, 1-48. szám)
1972-01-14 / 2. szám
1972. január 14. Az író és az ember ! ÍRTA SZITNYAI ZOLTÁN Nyolvanöt éves lenne január21-én, ha kereken harminc éve, ötvenhat éves korában el nem ragadja a halál. Íróasztalánál roskadt össze, néhány órával azután, hogy befejezte Italgó három felesége című regényét. Írói hajlamának jelentkezése egyidejű a beérkezés sikerével. Tizenhét éves sem volt, amikor a Magyar Tudományos Akadémia világgá kiáltotta, hogy az egri cisztercita gimázium növendékének, Harsányi Zsoltnak ítélte a dicsőséget és aranyakat jelentő Kazinczy-díjat. Életútja a szerény egri otthontól, ahol özvegy édesanyja a tanítónői hivatás szűkös lehetőségei között nevelte fel négy gyermekét, egyre fénylőbben ívelt a plutokratikus pompájú, budai villáig, ahol hirtelen kialvó meteorként zuhant a halálba. Bölcseletet, jogot tanult a kolozsvári egyetemen, újságot szerkesztett és huszonhárom éves korában ő létesítette a színházi világ első hetilapját Színházi Hét címen. Csakhamar a szépirodalmi munkatársak élvonalába kerül a Budapesti Hírlapnál s a háború utáni években a Pesti Hírlap állandó rovatot nyit időszerű mondanivalói számára. Előadója az Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, főtitkára a magyarországi Penn Clubnak és a Szellemi Együttmű-ködés Nemzetközi Bizottságának, 1935-ben elnyerie a Corvin-koszorút.1938-ban a Víg Színház igazgatója. A Pesti Hírlaptól megválva, a Függetlenség című napilap közli szépírói és társadalmi problémákkal foglalkozó cikkeit, állandó munkatársa az Új Idők- nek, ahol Zayzon álnév alatt, levél formában írott, és erősen antikommunista cikkei jelentek meg. Mindez eltörpül a szépirodalmi műfajok majd midegyikében végzett munkássága mögött. A verselés művészetével fordítja le Byron Childe Heroldját és magyar nyelven ő ad életet a Lehár operettek szövegének. Az Arany hollóval belép a magyar regényírók sorába, de mindvégig szerette vallani, hogy tulajdonképpen költő. Legjobb művének a Rechnitzer halálára című hexametert tartotta s Lobogó szív című verseskötetének bensőséges hangja valóban vérbeli költőre vall. Könnyed verselése, munkabírása és hihetetlen munkatempója igen keresetté tette a kabarék világában, de az el nem mulasztott lehetőségektől túlhajszolttá is. Ezen csak az változtatott, amikor a Vén gazember és a Lehár operettek fordítsa függetlenné tette anyagilag és megválogathatta, hogy hová és mit írjon. Tevékenysége egyre többoldalú. Színdarabokat fordít angolból, franciából, németből — és Eugen O’Neilt ő ismerteti meg a magyar olvasókkal. — A Zenélő óra című és a szabadságharcból merített témájú darabja a Vígszínházban, majd a Nemzetiben arat még nagyobb sikert. Ugyanígy a Noszthy fiú dramatizálása. Színpadírói működésére Bolond Ásvaynéval tette fel a koronát, gazdag lehetőséget nyújtva Bajor Gizinek, sokoldalú színészi tehetsége legragyogóbb teljesítményére. 1932-ben egy könyvkereskedés kirakata előtt állapodtam meg Karinthyval, akinek szép tulajdonsága volt az írótársak irigység nélküli értékelése. — Remek könyv — mutatott Harsányinak Az Üstökös című, akkoriban megjelent és Petőfiről szóló regényére. Ez volt Harsányi első életrajzi regénye, amelyet aztán gyors egymásutánban követett hasonlók hosszú sora. “ Lángolni, — írta Kölcsey Czelesztinájában — mindig tisztábban lángolni kell az embernek, hogy rendeltetéséhez képest nagyot és szépet művelhessen.” Ilyen lángolás volt Harsányi írói pályája. Ősöktől örökölt erők működtek benne. Nagyvonalúságát huszártiszt apjától örökölte, aki a kronpachi vasgyár tisztviselője lett, mintám elvesztette vagyonát. A kitartó szorgalom édesanyjától kapott tulajdonsága. Atyai nagyapja a kultúrpolitikai törekvések egyik előharcosa volt a pozsonyi diétán és unokájában an- MAGYARSÁG Mi az igazi brutalitás? Rövid hírben és nagyon szabrú szívvel olvastuk annak néhány erdélyi magyar fiúak az esetét, akik nemrégen gy romániai reptéren elraktak egy utasgépet és azzal Ausztriába menekültek. A repülőtérre való útnál, a taxi soffőrje is hajlandónak mutatkozott, hogy a fiúkkal tart, — de sajnos, mire a kocsiját a kifutóból félre nak a vágynak sugalmazója, hogy vagyont, pozíciót szerezve, megvalósíthassa a nagyapa törekvéseit. Embertársaival szemben gőg nélküli szívélyes közvetlenség jellemezte. Tudatában volt szellemi rang járnak, de azt sohasem éreztette másokkal. Négyszáz évre visszatekintő kálvinista hitéből táplálkozott toleráns világnézeti magatartása. Alkalmam volt tapasztalni az üldözöttekkel való együttérzését, amikor a győri főispán bojkottmozgalmat indított ellenem. Élni akarok című regényem miatt. — Ne rettenj meg! — mondta mellém telepedve az Otthon Körben. — Könyved jó és igaz, az igazságot pedig nem lehet sokáig elnémítani. Neki magának is nemegyszer kellett szembenéznie irigy gáncsvetéssel, leértékelő rosszindulattal. A Nyugat, az irodalmi értékelés elismerten legmagasabb fóruma, alig vette tudomásul, hogy írásművészet és alkotókedv remekeivel gazdagította a nemzet irodalmát. A szórakoztató irodalom termékei közé soroztak oly kiváló regényeket, amelyek Harsá- Inyi polihisztori tudásával múltúnk nagyjainak megismerésére tanították a magyar olvasókat, de annak jó tizennégy nemzetnek az olvasóit is, akik hazájuk nyelvén olvashatták Harsányi műveit. A Nyugat szellemi juhszélén legelésző debreceni irodalmár odáiig merészkedett rosszindudatában, hogy ponyvairodalomnak minősítette Harsányi regényeit, arra kényszerítve az írót, hogy bírói ítélettel szerezzen magának elégtételt. Utoljára Balatonfüreden találkoztam vele. A parti platánok felé tartott egy elbűvölő és szaporán csacsogó hölgyecskével. Elferdített vállal kellett oldalt hajolnia, hogy a csöpp kis nő a kezébe kapaszkodhassék. — Az unokám, Fruzsina — mondta dicsekvő mosollyal. Néhány hónap múlva írókból, művészekből, színészekből, közéleti szereplőkből meg olvasók ezreiből álló összejövetelen vettem részt a Farkasréti temetőben, ahol az aggastyán Hercezeg Ferenc megindult szavakkal búcsúztatta a teremtő évek zenitjén távozó írótársát. — Hamar mentél — mondtam Csorba Géza szobrász barátomnak, a sírkertből távozóban. — Csak láthatatlanná vált, — helyesbített a válasz. — Nem hal meg az, aki műveiben élhet tovább. Még nincsenek kételyeink. A szóbanforgó utasgép amár utolérték. Sorsát illetőzonban a menekülőkkel és néhány utasával együtt sikeresen leszállt Ausztria “szabad” földjén. A magyar fiúkat az osztrák rendőrség őrizetbe vette- fiúóság elé kerültek. Semmi szándékunk, hogy akár egetlen szóval is helyesel-i a történteket, de az eset mögött vannak olyan körülmények, melyek gondolkozásra vesztetnek. Az a tény, hogy a nyugati adag vaskézzel megtorolja a törvénytelenségeket, inkább megnyugtató számunkra... Hiba, hogy az enyhítő körülményeket nem vették figyelembe... Ezzel szemben az osztrák bíróság kihangsúlyozta az únságosbító körülményeit. Azt állította, a román endőrök öt a fiúknál egy darab lőfegyvert és több kést találtak,és emiatt a ‘ bűntényt” egyesen brutálisnak mondották.... Kár, hogy az osztrák “sógorek” olyan feledékenyek ... Pedig hallhattak már ők is, saját kis orságukban ennél nagyobb brutalitásról, tudniuk kellene, hgy ezek a fiúk lyan országból menekültek, ahol a brutalitás mindennapos. Hogy ezek a fiúk Erdélyből kerültek Pécsbe Egy olyan uraim alól, amely történelemhamisításal és falassal, hangérvekkel dagadt naggyá. Ez az “uralom” intézményesen, immár hosszú évtizedek óta azon van, hogy az ezer év óta ott építő magyar őslakosságot brutális módon kiirtsa. Minden eszközzel. Érdekesmellékkörülménye az, hogy miután a repülőgép leszállt és nem magyar, utasok is megtudták, hogy “szabad földön” vannak, — ezt a nem remélt lehetőséget menten kihasználták és természetesen menedékjogot kértek. Meg is kapták! A körülöttük történt öszszes “brutalitások” ellenére.... Milyen szerencse! A másik, ami figyelemreméltó: mikor a repülőgéplopás kiderült, azonnal mogósították nemcsak a román és a magyar légierőt, hanem még a csehekét is. Eredménytelenül... Ez aztán csakugyan érdekes. Nehezen feltételezhető, hogy három ország orosz lakhajtású katonai gépei elől a Sutasszabtó gép simán elérhesse Ausztriát.... Erre két lehetőség akad..... A katonai gépek pilótái nem akartak “brutalitást” alkalmazni, — vagy nem is akarták a menekülőket utolérni. — Harmadik eset nincs. Persze, ezen már nem nekünk kell töprengeni, — maradjon a románoknak, — és hát, részben Kádárnak...!! F. Z. Krisztus levele vagyok Irta: Battha Pál / Mécs Lászlónak szeretettel! Minden levelem Lelkemnek egy lapja, Szivemből egy vércsepp A pecsét rajta. Ha elfogynak a lapok És szivemből a vérpecsétek, Magamat adom fel Utolsó levélnek. Homlokomra “Air mail” Bélyeget teszek! Új szívért, lélekért Az Égbe felmegyek. Buffalo, 1971. Karácsony napján. 5. oldal