Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1983-09-30 / 18. szám
4. oldal Haraszti Endre: 75 ÉVE... BOSZNIA- HERCEGOVINA OSZTRÁK-MAGYAR ANNEXIÓJA — II. rész — AZ ANNEXIÓS VÁLSÁG Ugorjunk most egy nagyot: 1878-at messze magunk mögött hagyva, jelenjünk meg 1906-ban a Balkánon . . . Vegyük figyelembe mindenekelőtt a következő jelentés változásokat: /a/ Karagyorgyevics Péter trónralépése után Szerbiában feléledtek az . nagyszerb álmok; /b/ a szerb nacionalizmust most már írók, újságírók élesztgették és "Dusán cár hajdani legendás országát" elsősorban a Szentpétervárról küldött "orosz tanácsadók" juttatták a szerb értelmiségiek eszébe; /c/ Pasics vezérletével szerb radikálisok kezében volt a politikai hatalom, kiknek önbizalmat adott az "európai pánszlávizmust" hirdető" orosz követek állandó biztatása; /d/ a szerb nacionalizmust csak szította Bécs 1906 utáni vám rendszabálya, mely kitiltott minden Szerbiából származó hús- és gabonanemzít a Monarchia területéről; /e/ Decs u.n. "Szandzsák-vasút terve Szerbia megkerülésével akart közvetlen összeköttetésbe kerülni a Közelkelettel. E pontokat összefoglalva: Oroszország ekkor már Belgrádban éppen olyan pánszláv központot épített fel, mint egyidejűleg Prágában s Belgrád éppenúgy az oroszok balkáni terjeszkedéséi építette, mint ahogy Prága a Monarchia felbomlásának csírája volt. Ausztria szerencsétlen diplomáciájával, — bár öntudatlanul — valósággal elősegítette az "orosz tanácsadók" tevékenységét, munkáját! Emlékezzünk rá: az 1878-i boszniai okkupáció a szultán birtokában hagyta Bosznia-Hercegovinát; Bécs csak a közigazgatást vette át. 1908-ban a saját múltjától megrészegült és a realitásokat közfüggönyöket néző osztrák diplomácia elhatározta Bosznia-Hercegovina annexióját, azaz a Birodalomhoz való végleges odacsatolását ! Ahhrenthal osztrák külügyminiszter "kedvezőnek ítélte" a nemzetközi helyzetet. Oroszország, a balkániak "protektora" még nem heverte ki az orosz-japán háború okozta veszteségeket. Megalakult ugyan már a francia-orosz-angol Entente, de kapcsolataikat "lazának" látta. Ahhrenthal figyelemmel kísérte az u.n. "ifjú-török" mozgalmat" és attól tartott, hogy a török birodalom megerősödik és visszakéri Ausztriától BoszniaHercegovina közigazgatását. Az osztrák külügyér a annexióval a gyűlölt Szerbiát is meg kívánta félemlíteni. 1908 augusztus 19-én terjesztette tervét osztrák-magyar közös minisztertanács elé. Ezen jelen volt Conrád vezérkari főnök is és Wekerle Sándor akkori magyar miniszterelnök is. A minisztertanácson résztvevők előtt olyan magabiztosan ismertette "e könnyen lebonyolítható ügyet", hogy még Wekerle is lelkesen nyilatkozott az annexió mellett. Úgy tervezték, hogy az oroszokat később valamilyen engedménnyel kompenzálják. Augustus 27-én Ahhrenthal üzenetet küldött Szentpétervárra, melyben már jelezte készülő annexiót a szept. 10-én azzal áltatta a Budapesten tartott közös mnisztertanácsot, hogy Izvolezkij, az orosz külügyminiszter - kivel Buchlauban , semélyesen is találkozott - állítólag beleegyezett" az annexió megtörténtére. (Talán sohasem fogjuk megtudni, hogy ez alkalommal ki hazudott: ő, van Szvorezkij...) A minisztertanács elhatározta, hogy mozgósítani fogjük a XV. hadtestet. Ez ás első hónapban 48 millióba, minden további hónapban 6 millióba fog kerülni. Szept.16-án Ahhrenthal ismét elutazott Buchtuba és találkozott Izvorskijjal. Itt azzal tetőzte be saját osztrák-magyar illegáinak áltatását, hogy most az oroszt áltatta: megígérte neki, hogy amenyiben az oroszok tétlenül nézik Bosznia-Hercegovina annektálását, úgy "entezi" Konstantinápolyban és Londonban, hogy ezentúl orosz hadihajók is ayelhessenek a Boszporuson! Elhitte-e neki ezt az orosz ellenlábasa? Nem valoszinű. Izvorezkij "megjátszotta" a naivat sőt az ostobát is. Jól látta, hogy az annexióból olyan nemzetközi botrány lesz, mely végső fokon Oroszországalmára fogja hajtani a vizet... Becs óvakodott az annexió engedélyezését nemzetközi konferenciára bízni. Ahhrenthal jól sejtette, hogy egy nemzetközi farm aligha ment volna bele az 1878-i Berlini Konferencia határozatainak a megváltoztatásába. Ne feledjük: 1878-ban Bismarck, Disraeli és társai csak a bosznia-hercegovinai adminisztrációt utalták ki a Monarchia révére, de egyáltalában nem engedélyezték e balkáni tartományoknak az osztrák magyar birodalomhoz való csatolását.Ahhrenthal "meglepetésszerte végrehajtást javasolt a császárnak és Ferenc József elfogadta a tanácsot. Szept. 29-est a csásár közölte I. Miklós orosz cárral, Pallieres francia köztársasági elnökkel, III. Viktor Emánuel olasz királlyal és II. Vilmos német császárral, hogy kiterjeszti uralkodói jogait ijosznia Hercegovinára? A korábbi birtokos Törökország , a legjobban érdekelt Szerbia csak az annexió tényéről értesülhetett . . AZ ANNEXIÓS BOTRÁNY.— Európa diplomáciai kert mennykecsapásként érte az annexió hite. Az oroszok legnagyobb melégedésére Szerbiában óriásira dagadtak a nacionalizmus és az osztrákok-magyarok elleni gyűlölethullámai. Az angolok, franciák, olaszok is megdöbbentek. Ugyancsak orosz megelégedésre, London az annexiót követően egyre nyíltabban szlávbarát lett. Mikor okt. 5-én az annexió Bécs részéről már bejezett tény lett, az angol kormány nyomatékosan kijelentette, hogy ahhoz em járul hozzá ! A szerbek azonnal bojkott alá vették az osztrák-magyar árukat.Belgrádban egymást érték a soviniszta tüntetések és Forgách ket november 15-én jelentette Bécsbe, hogy Szerbia lázasan készülődik a házrira ! A cár nem titkolta felháborodását. Közölte Frinc Józseffel, hogy értesülése szerint Achrenthal azt igérte Izvolezkijnak, így az annexid ügyet nemzetközi döntőbíróságra fogja bízni. -Megint: k hazudott és kinek? Achrenthal hazudott Izvolezkijnak, vagy Izvolezkij Adrenthalnak és saját cárjának ?... 1908 októberében Európa politikusai és újságíró azt latolgatták:“ki csapta be a másikat jobban? Ahhrenthal, vagy Izvolezki ? (befejező közlemény lapunk köv. fámában.) SZENTGOTTHÁRD 800 ÉVES Vegyes érzelmekkel fogadtuk a hírt, miszerint III. Béla királyunknak szobrot emelnek Szentgotthárdon, abból az alkalomból, hogy 800 évvel ezelőtt a francia szerzeteseknek adományozta a városka vidékét. - Távol áll tőlünk derék királyunktól elvitatni ezt a megtiszteltetést. Ellenkezőleg, nagyon is helyeseljük, mert uralkodása más szempontból is áldásos volt. Az értelmi és politikai ellentmondás ténye az, ami keserű utóérzéssel tölt el minket. Miközben ugyanis a szokásos kommunista képmutatással a cisztercitákat betelepítő III. Bélának emlékét szoborral örökítik meg, addig ugyanezen szerzetesek középkori munkájáról teljesen megfeledkeznek. Pedig most kínálkoznék kitűnő alkalom arra, hogy a szántó-vető árpádkori szerzetesek utódait a szoboravatásra is meghívják. — Ámde tudjuk, hogy a jelenlegi szoborállító kommunista rendszer fízte el a kolostor lakóit és eszük ágában sincs hasznos tevékenységüket elismerni vagy megköszönni. A latin karének és szerzetesi közös imának a hangja, kommunista parancsra, Szentgotthárdon is elnémult. Amit a zabráló szovjet horda megkímélt, azt a helyi lumpenproletárok hurcoltak el, vagy tettek tönkre. Ezek élén egy komisszárrá előléptetett némber a kolostor freskóinak megsemmisítésére is kiadta utasításait. Szerencsére, a végrehajtásnál a szabotálók közönséges meszes oldatot használtak a bemázoláshoz... Ünneprontás lenne most a török hódoltság, a Habsburg elnyomás és a Trianonhoz vezető, bécsi nemzetközi politika miatt elodázódott jobbágy-felszabadítást és a földreform elmaradását egyedül a szerzetesrendek terhére írni. Történeti tény, hogy Szentgotthárd középkori fellendülését kolostorának köszönhette. - Egészen kritikátlanul mégsem fogadhatjuk el az 1183-i alapítási évet. Igaz, hogy ez az első okirati említés, ami azonban nem zárja ki egy korábbi település létezését. A középkorban sehol a világon nem vezettek nyilvántartást a helységekről. Keletkezésük, pusztulásuk "magánügy" volt Helyneveket csak ritkán foglaltak írásba és az ilyen okmány fennmaradása további véletlentől függött. Különben is gyakran több évszázados fennállás utáni időpont rögzítése maradt reánk az u.n. "első" írott említésben. Történelmi visszapillantásunk során elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a Rába-Lapincs találkozásánál kiszélesedő termékeny völgyben ne lettek volna már III. Béla előtt is művelésre alkalmas mezők. Kanyarodjunk csak vissza a honfoglalásig és látni fogjuk, hogy az akkori avar-magyar népi megszállásnak még Grácon túl is maradtak emlékei. A XI. század közepéig tartó kelet-stájeri magyar uralomra számos magyar-avar eredeti földrajzi név emlékeztet, köztük negyvennégy UNGER és harminc HON összetételű. A XI. században fokozatosan kialakuló vasvármegyei gyepűrrendszert Szentgotthárdnál a Rába-kapu osztotta ketté Felső és Alsó Őrségre. A XII. századtól kezdve aztán egyre jelentéktelenebbé váló gyepűrendszer a Szentgotthárd körüli őrségből is mind nagyobb területet vont művelés alá, úgyhogy egy kútfő szerint már a ciszterciták érkezése előtt volt temploma ennek a gyepűtelepülésnek. Valószínűleg tartják, hogy a legelső templom Nagyboldogasszony védőszentjét az új cisztercita templom számára is átvették és mellette Szent Gotthard, a X. századi hildesheimi püspök tiszteletére is szenteltek. Különösen a német nyelvterületen találkozunk ilyen nevű helyekkel. A legközelebbi a közeli Grác városa mellett, a legjobban ismert pedig a svájci Alpokban található. A magyar Szentgotthárd az 1664-i török fölötti győzelem által vált ismertté Európaszerte. 400 éves templomát Tieffenbach labanc már korábban a levegőbe röpítette. Hosszú időre mostoha sorsra jutott a templom nélküli kolostor és csak a XVIII. szd. második felében késta el a mai templom és a kommunisták által elobzott kolostor. Szentgotthárd elkerülte a török megszállást, de annál súlyosabb csapás érte Trianonban, járása nagyobbik felének Ausztriához aló csatolása folytán. A városka peremén húzódó rai-oni határ megbénította a századfordulón megújurt rohamos ipari fejlődést. Az osztrák rablási úitól való megmenekülést a m. kir. gimnáziumnak köszönhette, melyet magyar tannyelvekia mint nélkülözhetetlen intézményt a városkával együtt meghagytak a magyar neptömb számára. Egébként mint három népcsoport találkozási pontjain hivatalban, üzletben, utcán, mindenütt otthonosult a magyar mellett a német és vend nyelv . A környék falvai szintén tükrözték ezt a túltelmséget, amennyiben a népiskolák tulajdonképpen ötnyelvűek voltak, ellentétben Bécs és Belgrád etnyelvű beolvasztó politikájával, a szomszédos elhatolt területeken. Elmondhatjuk, hogy ez a legnyítibb csonkaországi városka a grác-budapesti v. útvonal mentén, a magyaroknak köszönhető béke együttélés egyik mintaképe volt Trianonig. A Trianonnal verkedő tmmanista veszedelem tovább sorvasztotta Szerotthárd jelentőségét. Járásának Trianonban elhagyott területét Körmendhez csatolták, aminek következtében Szentgotthárd megszűnt járási sékhely lenni. Ráadásul a nagyzasi hóbortban senvedő bolsevista rabtartók a városias külsejű vas közzép pttékein mezőgazdasági jellegű Kéthel és Zsida faluval egyesítették. Szentgotthárd igazi csilita a századfordulón ragyogott fel. Az egykori cisztcita mezőváros a nagyipari fejlődés útjára lép. A rábaparti mezőváros legnagyobb jótevőjekét a járásban született Széll Kálmán földbirtoka ( említhetjük, aki lángeszével már harminc éve korában (1875) Nagy-Magyarország pénzügymisztere lett. Minisz- MAGYARSÁG 1983. szeptember 30. 1983. szeptember 30. MAGYARSÁG terelnöksége idején /1899-1903/ pedig dohánygyár létesítését eszközölte ki képviselői kerülete, Szentgotthárd javára. Ezt az állami nagyüzemet aztán a magántőkés ipari létesítmények egész sora — kasza-,selyemóra-gyár, villanyüzem, szalag- és téglagyárak, valamint egy nagy fűrésztelep követtek. Az Ausztriához csatolt falvakban még ma is emlegetik a gotthárdi gyárakat, amelyek a németajkúak százainak adtak munkát Trianon előtt... A városka gonosztevője az ev. templommal szemközti házból indult el, ahol népi német apjának kastélverés műhelye volt. Korai árvaságra jutva, mint buzgó ministránst, a cisztercita atyák vették pártfogásba és kosztos diákjukként segítettek. Végeredményben tehát papi támogatással végezhette el a gimnáziumot, a kommunista rémuralomban mégis az Egyház ellen fordult. Mindszenty bíboros emlékirataiból tudjuk, hogy milyen embertelen dühöngéssel kezelte az ország első' zászlósurát ez a vérszomjas XVO 'ezredes', amikor Esztergomban 1948. Karácsonyán a letartóztató különítményt vezette. Ez az emberi szörnyeteg nem volt más, mint Julius Damweber szentgotthárdi köteles most már "Decsi" Gyula névre hallgató fia, 'Rákosi' és 'Péter Gábor' hóhértársa. Az ő esetében is beigazolódott, hogy a forradalom felfalja gyermekeit. Már két havi igazságügyi miniszteri működés után a legfelsőbb katonai bíróság 9 évi börtönre ítélte, aminek — jellemzően — csak a felét ülte le. Mindszenty az előző év májusában, akkor jött Szentgotthárdra, amikor a középkori barát szerint "Pannónia - kerek Magyarország szinte egyetlen nagy virágoskert vala, Boldogasszonynak rózsás kertje..." Ki merte volna sejteni akkor, hogy a tízezreknek vigaszt hozó esztergomi prímást a városka egyik júdása fogja hóhérkézre adni... Valóban a sors kegyetlen játéka, hogy a vértanú bíboros Pannónia Sacrájából került ki ádáz üldözője. Mert Mindszenty is a vasi eget pillantotta meg Vasvár melletti szülőfalujában, majd annak székhelyén, az egykori Savariában tanult, ahol gróf Mikes János püspök, Székelyudvarhely volt plébánosa szentelte pappá. Működését mint káplán a sárvári járásban kezdte meg és a vasvári járással szomszédos Zalaegerszegen folytatta, mint hittanár, majd apátplébános. Szentgotthárd temploma, kolostora ma is áll, de a 800 év előtti, magyar királyi meghívásra érkezett francia szerzetesek (12 áldozópap és 60 laikus barát) utódai hiányoznak belőle. A kegyes porhintéssel buzgólkodó kommunisták szobrot emelnek a halottaknak, de elkergetik az Élőket. Hangoztatjuk, hogy III.Béla az Árpád-háznak legjobb királyai közé tartozott. Nevéhez fűződik a királyi okleveleket kiállító udvari kancellária megszervezése. A ciszterciták mellett premontrei szerzeteseket is behívott Franciaor-ból. Felesége francia királylány. Családi kapcsolatai és intézkedései amellett bizonyítanak, hogy Árpádkori hazánk nem germán, hanem francia és olasz kultshatás alatt állott. Mindezek ellenére III.Béla szentgotthárdi szobra nem a nemzeti hagyományok, a dicső magyar múlt tiszteletét, hanem a bolsevizmus megtévesztő propagandáját van hivatva szolgálni, a csonka haza legnyugatibb csücskében, a Rába- és Lapincs-menti 'Vasfüggöny' figyelőtornyainak a tövében. - D A B A S R. A BURG KASTLE MAGYAR GIMNÁZIUM SZERETETTEL VÁRJA A MAGYAR IFJÚSÁGOT Az új épülettel kibővült iskola és internátus tanáraival és nevelőivel felejthetetlen diákéveket biztosít. Kérjük a szülőket, fiukat/lányukat jelentsék be az Igazgatóságnál. Ungarisches Gymnasium Tel.: 09625/249 Klosterburg 2 7)- 8455 Kastl bei Amberg Beiratási díj: DM 100,— Tandíj,internátusi díj havonta: DM 550,— Tollas Tibor: SÚLYTALAN övezze homlokod a csend,ágyabb a lombnál, nem úgy tövis, gondod redőit, mint anyád bársonyos keze elsimítja s a nyugalom ésölébe visz. Övezze homlokod a Csend, ösvényén jutsz át a túlsó partra, hol a felejtés füvében nézed a felhők gyors futását Urnáid egén, önmagadba’, övezze homlokod a csend, útkeresők babérkoszorúja. A zaj bogáncs-bozótjából napsütötte tisztásra leltél, hol éveidnek nincs már súlya. „Forgószélbent’ c. most megjelent kötetéből. MEGHÍVÓ! Az 1956-os szabadságharc emlékünnepélyét 1983. október hó 30-án vasárnap délután 3 órai kezdettel rendezi a pittsburghi Magyar Ház nagytermében az Amerikai Magyar Szövetség Nyugatpennsylvaniai Osztálya, a Pittsburghi Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottsága, valamint a Pittsburghi Magyar Társaság közreműködésével. Az ünnepély dísszónoka: TOLLAS TIBOR, költő, a "Nemzetőr” főszerkesztője Az ünnepély művészi műsorát Dr. Munkácsy Lajos professzor és Dr. Bódy Pálné állítják össze, melyen a Ny.Pennsylvaniai Magyar Tánccsoport is szerepel.* Az ünnepélyt Tollas Tibor és a szabad magyar sajtó tiszteletére rendezett teadélután zárja be. Erre az emlékünnepélyre minden pittsburghi és környékbeli magyar szeretettel meghívunk! A RENDEZŐSÉG (Folytatás az 1. oldalról) követelésének: — az amerikai nép nem bosszúállást kíván, de olyan politikát, mely elrettenti a Szovjetuniót attól, hogy a jövőben hasonló atrocitásokra vetemedjék.A szónokok beszédeiben ismételten visszatért a keserű kifakadás: a szovjet vezetőknek nem szabad, nem lehet hinni, mert csak hazudnak, hazudnak, hazudnak... Jerry Falwell lelkész, a Moral Majority nevű konzervatív mozgalom vezetője a japánok Pearl Harbor elleni orvtámadásához hasonlította a koreai utasszállító gép lelövését és elégtételt követelt a visszamaradottaknak. A közönség gyakran félbeszakította tapssal és hangos helyesléssel a szónokok szavait és a "memóriás service" végén az egész tömeg egy emberként énekelte az amerikai himnuszt és a 'God Bless America' kezdetű éneket. A padsorokból gyakran felhangzott: "Ezt soha nem felejtjük!" A tragikus eset felrázta az amerikai népet és — mint több szónok is hangoztatta — egységbe kovácsolta azt. Végre Amerika is megismerte a Szovjetnek az igazi arcát! Az ünnepség, a requiem fájdalmas volt, a tehetetlen dühtől ökölbe szorult az ember keze, de amit látott és hallott, a kommunizmus elleni egységes és kérlelhetetlen állásfoglalástól fölmelegedett a szív s ezen a tömegtüntetésen megmutatkozott, milyen az igazi Amerika — és ha ilyen, akkor nem kell félnünk a jövéstől! Stirling György 5. oldal