Magyarság, 1991 (66. évfolyam, 2-20. szám)

1991-11-15 / 20. szám

4. oldal (folytatás az 1. oldalról) A TUDOMÁNYOK KÖRVONALAI eltévedve, míg végül olyan bozótokba kerültem, mint például Bolyai nem-euklideszi geometriája, melynek megértésére már nem igen lesz időm. A sok dossziébe tárgyak szerint gyűjtött anyag már régen túlhaladta a pepita füzet terjedelmét, végül mégis minden ebbe a kis mondatba zsugorodott össze: ARS LONGA, VITABREVIS - hosszú út vezet az ismeretekhez, de az élet rövid. Azért közben, hogy jelét adjam tevékenységemnek, a gondolatokat, játékos ötleteket, melyek, mint érett gyümölcsök estek le a fáról kis kötetbe foglaltam össze és HOL ÁLLUNK? címmel hoztam nyilvánosságra. Lehet, hogy sokan nevetségesnek tartják az igye­kezetemet mások pedig, akik magukat szűk korlátok közé szorítva nem ismerik azokat a szép tájakat amelyekre elkalandoztam, elfecsérelt időnek tartják az éveket, melyeket bolyongásaimmal töltöttem. Válaszul és mentségemre WILL DURANT eszme­­futtatását közlöm az alábbiakban, melyet THE STORY OF PHILOSOPHY (c­ filozófia meséje) című könyve elősza­vából vettem. Ő a nagyobb tekintélye és hozzáértése folytán jobban meg tudja értetni az olvasóval, hogy miért van szükség a tudományokat ‘körvonalakra’,Vázlatokra’ sűrítve hozzáférhetővé tenni mindenki számára. Will Durant könyve annak idején óriási siker volt és azóta is újabb és újabb kiadásokban jelenik meg. “A különféle tudományágak körvonalaiban való összefoglalása azért vált olyan népszerűvé, mert milliók igényeit elégítette ki. Az ember ismeretei olyan mértékben növekedtek meg, hogy már kezelhetetlenné váltak. Min­den tudományág tucatnyi újat hozott létre s egyik szö­vevényesebb, mint a másik. A távolbalátók égitesteket, rendszereket olyan mennyiségben tettek láthatóvá, hogy már lehetetlen megnevezni vagy megszámlálni azokat. A geológia már millió évekről beszél azoknak, akik még csak ezer évekről tanultak. A fizika az atomba egy világmindenséget fedezett fel, a biológia pedig a sejtekben mikrokozmoszra talált. A fiziológia minden egyes szervben kimeríthetetlenül sok rejtélyt tárt fel, ahogy azt a pszichológia az álmainkkal tette. Az antropológia re­konstruálta az ember eddig nem is gyanított messzeségbe visszanyúló múltját, az archeológusok eltemetett városokat, elfelejtett államokat ástak ki. A történészek újraírták a történelmet és olyan vásznat festettek róla,melyet csak egy Spengler, vagy Eduard Meyer tudna úgy egésznek látni. Politikai, teológiai rendszerek meginogtak, találmányok bonyolulttá tették az életet éppenúgy mint a háborút. Gazdasági hitvallások megdöntötték kormányokat, lángba borítottak orszá­gokat, a filozófia maga pedig, amely valamikor segítségül hívta az összes tudományágat, hogy megalkothassa a világ összefüggő arculatát és a jóság csábító képét, úgy találva, hogy a koordináció feladata elképesztő méretűvé vált, szégyenlősen ott hagyta az igazság küzdő tereit, homályos és keskeny sikátorokba vonult távol az élet problémáitól és felelősség­vállalástól. Az ember ismeretei túlnőttek az ember értelmén.­­ Minden, ami megmaradt az a tudományos szakember, aki egyre többet tud kevesebbről és a filozófus, aki egyre kevesebbet tud egyre többről. A szakember ellenzőt tett a szemére, hogy látköréből kizárja az egész világot egy kis folt kivételével, melyhez az orrát ragasztotta. A perspektívák eltűntek. A ‘tények’ elfoglalták a megértés helyét, s a tudás ezer egymástól elszigetelt darabkákra törve nem eredményez bölcsességet. A tudomány és a filozófia minden ága létrehozott egy szaknyelvet, melyet nem ért senki más csak azok művelői. Ahogy az ember egyre többet tanult a világról, egyre kevésbé lett képes, hogy megmagyarázza művelt embertársainak is, hogy mit tanult. A szakadék az élet és a tudás között egyre szélesebbé vált. Azok, akik irányították az életet nem tudták megérteni a gondolkodókat, azok, akik tanulni vágytak nem tudták megérteni azokat, akik már valami tudás birtokába jutottak. Az eddigi példanélküli tanulás mellett népszerű tudatlanság virágzott és annak kép­viselői kormányozták a világ nagy városait és miközben megfosztották tekintélyüktől a tudományokat, naponta új vallások születtek, visszafoglalva elveszett állásaikat. Az átlagember abban a helyzetben találta magát, hogy választania kellett a tudományok felkent papjainak pesszimista mormolása között, vagy a vallások hirdetői között, akik az ő számára nehezen érthető távoli re­ményekről motyogtak. Ebben a helyzetben a hivatásos oktatók szerepe csak az lehetett: közvetíteni szakember s a nép között, meg­tanulni a szakemberek nyelvét, ahogy a szakemberek nyelvét, ahogy a szakemberek megtanulták a természetét, hogy így lerontsák a korlátokat, melyek az ismeretek és azok alkalmazása közé kerültek, az új ismeretekre régi kifejezéseket találni hogy azokat minden tanult ember megértse. Mert ha az ismeretek olyan mérhetetlenül megnőttek, hogy lehetlenné vált a közkinccsé tételük, akkor azok öncélú skolasztikává válnak és az emberek tekintélyi alapon fogják azokat elfogadni. Az emberre a hit új korszaka köszönt melyben tisztes távolból csodálják az új hit tudós papjait. A civilizáció, melynek általánosan el­terjedő nevelésre kellett volna alapozódnia, bizonytalan és veszélyes technikai műveltségre alapozódott, mely titkos osztálymonopóliummá vált, melynek a külvilágtól való elszigeteltségét a szaknyelvek egyre gyorsabb burjánzása biztosítja. Nem csoda, hogy az egész világ megtapsolta James Harvey Robinsont, amikor a korlátok lerombolását és az ismeretek humanizálása szükségességének adott hangot. Az ismeretek “körvonalására”és humanizására az első igyekezet Plato DIALÓGUSA volt. Plato két tanulmány sorozatot írt: az egyiket a szaknyelven a tanítványai számára és egy másikat népszerű dialógusokból állítva össze az átlag műveltségű­ athéniek számára hogy be­csalogassa őket a filozófia élvezetébe. Úgy látszik, hogy Plato nem ártott a filozófiának azzal, hogy azt irodalmi formákba öntötte, hogy dramatizálta a különböző témákat és szép stílussal ékesítette fel azokat, nem is kisebbítette annak méltóságát azzal, hogy közérthetően tárgyalt korabeli tárgyakat, mint az erkölcs és állam. A történelem humora az, hogy a szakembereknek írt tanulmányai el­vesztek, a népszerűek pedig mintegy a történelem iróniájaként az oktatási intézményekben tették hírnevessé Platót. A mai ember számára az ismeretek körvonalazása H.G. Wells-el kezdődik. A történészek nem értették egészen, hogy mit kezdjenek a TÖRTÉNELEM KÖR­VONALÁVAL.­­ Saphiro professzor szerint tele volt az hibával. Az igaz, hogy az feltételezhető minden széles tárgykört felölelő munkáról, mégis meglepő, és az elméket serkentő munka volt az. Wells újságírói géniusza tör­ténelem köteteit a nemzetközi béketörekvésekkel hozta kapcsolatba és mint sikeres csapatokat sorakoztatta fel azokat az oktatás és katasztrófa között folyó versenyben. Senki sem akart katasztrófát, így mindenki megvette a könyvét. A történelem­tudomány népszerű lett, a történészek úgy érezték, hogy ők is olyan érdeklődést felkeltő módon kell hogy írjanak ezután, mint H.G. Wells. • Különösen hangzik, de csak ketten követték a példáját: Prof. Brasted, aki revideált és átdolgozott egy régi tankönyvet és Prof. Robinson, aki ugyanezt tette. Munkájuk ‘AZ EMBERI KALAND’ címen jelent meg. Ez a történelem legjobb “körvonala”, hiteles, pontos, mint egy német és világos, mint egy francia mű. Azóta sem jelent meg ahhoz fogható munka. Közben Hendrik William van Loon rontott be ugyanar­ra a területre egyik kezében tollal, másikban ceruzával és a szemében hamis mosollyal. Nem törődött méltósággal, tekintéllyel, szerette a jól feltálalt tréfákat, nevetve ment végig a századokon, levonva a tanulságokat sok mosollyal. A felnőttek megvették az ‘EMBERISÉG TÖRTÉNETÉT’a gyermekeiknek, amit lopva ön­maguknak olvastak el. A világ botrányosan sokat tanult a történelemből. A laikusok étvágya egyre nőtt attól, amit szellemi táplálékul választottak. Amerikában sok millió férfi és nő, akik nem jutottak felsőbb oktatáshoz, szomjasak voltak az ismeretekre, sőt azokban is volt némi éhség, akiknek egyetemi végzettségük volt. És amikor a FILOZÓFIA MESÉJE [története?] megjelent, kedvezett a szerencse, hogy az érdeklődés emelkedő hullámai nem remélt népszerűségre emelkedjenek. Az olvasók meglepődtek, hogy milyen érdekes a filozófia, mely az élet és halál lényege. A könyv híre egyre jobban terjedt,hamarosan divatba jött dicsérni, megvenni sőt néha el is olvasni a művet, mely eredetileg csak keveseknek íródott.Olyan siker lett a könyv, amit csak kevés író remélhet. Ezután jött a “körvonalak”,“vázlatok”áradata. Story-t story követte tudományban, művészetben, vallásban, jogtudományban. Bekker jelentéktelen tanulmányát seb­tiben átdolgozták és kiadták a VALLÁS TÖRTÉNETE címen. Valaki egy kötetben összefoglalta az ismeretek összességét feleslegessé téve Wellst, van Loont, Macyt, Branstedt és az összes többieket. De a közönség étvágya hamarosan kielégült; kritikusok és professzorok fel­panaszolták a “vázlatok” felületességét és bosszúságuk ellenáramlata elérte azokat kivétel nélkül. Amilyen gyor­san jött olyan gyorsan változott a divat: senki nem vette ezután a bátorságot, hogy az ismeretek humanizálásáról beszéljen, a “körvonalak” elítélése könnyű úttá vált kritikai tekintély megszerzésére, népszerűvé vált kifinomult fensőbbséggel beszélni minden olyan mun­káról,melyet meg lehetett érteni. Az irodalomban megin­dult a sznobok mozgalma. A ‘FILOZÓFIA MESÉJE’ a humor sójával van fűszerezve, mert nem az a bölcsesség, mely elriasztja a MAGYARSÁG 1991. november 15. vidámságot, a humorérzék a létre közeli rokonságban ál másik lelkét alkotja. Ez,úgy tudósok tetszését, mert sem­ a mosoly. Németország soha “Unzelman-storit”, csak a s­zéget Voltaire szellemisége . Megnyugtató tudat, hog megjelenése óta (az első kiad meg) a filozófiai művek­i érdeklődés. Ne szégyeljük hát, a mereteket. Azok az irigyek, sokat a világtól, csak önmagi elzárkózottságuk és baj kényszerítette a népet, hogy amit ők elmulasztottak , hogy mulasztásukat kívül akiknek az élet elég kedves berekre szabják. Talán mine lehet a másiknak, az óvat lelkesedésünket s pontosság az élet melegét tölthetjük ! Együtt létrehozhatunk egy alkalmas arra, hogy meght aztán az maga termelhesse Nem vagyunk hiba nélkülié legjobbat tettük. Ezzel bejelentjük mint vonulva átadjuk a szót jobb s: Amilyen mértékben nev olyan mértékben csökken eligazolódjon azokban, vele vehessen a jövője alakítása modern ember vallásává és íó hívője, gyakran sarlatánok, több, mint 70 éven át az e közgazdasági elmélet ntvos­ságát és sok milliónak az élet Nem túloz Will Durant, tudás az élet és halál lényege. id. Megyesy Jenő: KANYI. Örülök, hogy éhségnek ! Hogy a szomjnak lángja Hogy ágyamban sok rúg Hogy rossz cipő az úton Nem bánom, hogy anny kellett elviselnem, Hogy annyi ütést, sértést Örülök, hogy életemben Hogy szegénységgel, stt gyakran találkoztam, Örülök azoknak a kanya Mert Uram azokon Veled MAGYARSÁG NAPTÁI Örömmel jelentem , hogy december elején me mét karácsonyi ajándéké MAGYARSÁG mag Ez a 12 oldalas, a kői kalendárium 12 hónapon milyen nap is van ma...­ stb... Külön kimutatásba TÖRTÉNELEM legfontosa nap pedig azt, hogy csalá és ismerőseinknek mikor­­ikusoké és protestánsok nem a születésnapot, har­jük igaz szeretettel! Előfizetőink ingyen ka­taköltsége fejében mindez Olvasóink is rendeljél vesét is várjuk! Mert jelme A MAGYARSÁG -NK

Next