Magyartanítás, 1997 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1997 / 3 - Irodalom-Verselemzések különböző módszerekkel - Szikoráné Kovács Eszter: A nyelvi és metrikai-ritmikai struktúra elemzése Weöres Sádnor Éren-nádon című költeményében
mértékes értelemben vett) időértéke is megfeleljen a zenei ritmus képletének. A népi rímelés látszólag egyszerűbb formái nála a finom hangulati, tartalmi árnyalás eszközei. A szótagok időmértéke hatásos kifejező szerepet játszik a magyaros ritmusú költeményben. A spondeusok és a szótagszám-szaporító magyaros ritmus összejátszásából alakul ki az a sajátos ritmus, amely sorról sorra követi a tartalom igényét: Éren-nádon //sikló kúszik, uu uu-----uuuu— kicsi patak-ágyon //vízicsibe úszik. Érzékelhetjük, hogy az időben lezajló ejtés nem okoz eltolódást a bővített szótagszám ellenére sem. A bővített szótagszámú ütemet a pergetés megrövidítve a szükséges időtartamhoz igazítja. A ritmus, a zeneiség, az egymásba kulcsolódó rímekkel együtt a képszerű megelevenítés és érzékletesség differenciált változatosságát valósítja meg. Az éren-nádon történésnek eleven, mozgalmas képe jelenik meg, majd ezt a valós képet látvánnyá változtatja a költő. A nyolcsoros költemény mondategységei 2 versszakba szerveződnek. A két versszak tartalmát tekintve a költemény szimmetrikusan feleződő versszerkezetet mutat úgy, hogy az 1. versszak valós történése a 2. versszak tükörjátékával látványként elevenedik meg. A mondatstruktúra is az életképszerűen megörökített természeti pillanatfelvétel (1. versszak), valamint a visszatükrözés tükörjátékával tágított látvány (2. versszak) kiépülését szolgálja. Ennek megfelelően az 1. versszak 2 mondatrészből, 4 mondategységből épül föl. A tagmondatok és a 2 mondatrész között is egyszerű mellérendelő kapcsolatos viszony van. A tagmondatok tartalma közti időbeni összefüggés egyidejűségre utal. A 2. versszak 2 mondategésze a 2 mondategységgel azonos, a bővített mondatszerkezet a látvánnyá változtatott természeti képet bontja ki. Az 1. sor mondategységéhez hozzátoldó kapcsolatos felsorolásként tartozik a 2. sor: Ér tükrében látszik az ég is /feje tetején a vízicsibe nép is. A 2. mondategység a versszak 3-4. sora, ahol a 4. sor a mondategység birtokos és minőségjelzővel bővülő tárgya. Siklók, békák, pókok látják a vízicsibe-pásztor vízicsibe nyáját. A 2. versszak 2 mondategésze között következtető mellérendelő viszony van. Kötőszó — az említett hozzátoldó kapcsolatos is-is kötőszón kívül — nem szerepel a költeményben, de a mellérendelő forma felismerését nem nehezíti. A versbeni mondategészek tartalmi, logikai összefüggése így összegezhető: [■{(]) — (2)}— '{(3)------> (4) |”]. Ezen-nádon sikló kúszik, /kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik. / [és] Hajlós nád közt kotlós zizzen, / vízicsibe népét tereli a vízben. / [és] Ér tükrében látszik az ég is, / feje tetején a vízicsibe nép is. / [így] Siklók, békák, pókok látják / vízicsibe-pásztor vízicsibe nyáját. A költemény 1. versszakában apró cselekvésmozzanatokból áll össze a természeti kép, az éren-nádon történés dinamikus képe, melynek mozaikszerű kiépülésében hangsúlyos szerepet kapnak a sorvégi páros rímes összecsengések: kúszik - úszik, zizzen igei állítmányok az azonos térben, helyszínen ézen - nádon, a vízben egyszerre zajló cselekvéseket jelölik. Az apró cselekvések igéinek jelentéstartalma a cselekvés körülményeiről többet elárul az adott szövegkörnyezetben, mint azt igei alapjelentésük alap-