Mai Nap, 1993. április (5. évfolyam, 88-116. szám)

1993-04-26 / 112. szám

6 Az elmúlt hét műbalhéja Szereti-e Orbán Viktor Fodor Gábort? Aszongya a Fidesz sajtófőnöke: „Orbán is, Fodor is számtalanszor tanúbizonyságát adta már, hogy tud­nak és akarnak is együtt dolgozni." Olvassa ezt három­négy összehajtó magyar, és amennyire ismerni lehet őket (évezredes tapasztalat), nem is meglepő, ha összehajlásukban összekacsintanak azt mondandó: „Hű, ez a Fodor meg ez az Orbán hogy nyírhatják egymást!” Észjárásuk évezredes kanyargása szerint az ilyenfajta szóvivői cáfolatok éppenséggel az ellen­kezőjüket, tehát határozott megerősítést jelentenek. Teljesen mindegy, hogy mi a valóság - de van-e bármi köze a politikának, az átverés és hazugság művé­szetének a ma, immár objektíve nem létezőnek tekin­tett, nagybetűs valósághoz? Ugye, hogy nincs. És ez így van rendjén. Talán a parlamenti demokrácia sem más, mint az ügyesen eladott, ám könnyen és gyorsan ellenőrizhető politikai hazugságok finom szövevénye. A sajtófőnöknek egyébként azért kellett az olvasói naivitásra apellálóan odanyilatkoznia, mert a múlt hét elején Orbán Viktor nem ment el egy élőben sugározott késő esti tévés stúdióbeszélgetésre. Ottan pedig Fodor Gábor lett volna az ő beszélgetőpartnere. A műsorvezető már az első percben nem volt rest megjegyezni: Orbán azért nem jött el, mert csak egyedül szeretett volna válaszolni a moderátor, bizonyos Radics kérdéseire. Két napra rá kiderült, hogy Orbán tévébeszélgetés helyett inkább munkavacsoráit valami VIP-pel, egyébként pedig szabad volt a vásár, hogy Radics a Fidesz-elnökségből kivel akart beszélgetni - így a sajtófőnök. Eltelt egy nap, és Radics sajtónyilatkozatában hivatása teljesítése köz­ben elkövetett hazugságon vélte tetten érni a sajtófőnö­köt, hogy nem volt semmiféle szabad választási lehető­ség, hogy jó alaposan átverték őket, nem is beszélve a nézőkről (délutáni ajánlatukban ugyanis Fodor-Orbán beszélgetést harangoztak be a Napzártára). Ezek az újabb részletek immár kifejezetten kínossá teszik az ügyet, mindazonáltal Radics pocsék újságíró lenne, ha nem állt volna ki vélt vagy valós igaza mellett. Még azzal sem lehet vádolni, hogy a műbalhét ő kreálta, itten ugyanis arról van szó, hogy Orbán Viktor szereti-e Fodor Gábort. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a Napzárta-ügy kapcsán a sajtófőnök köteles­ségének érezte annak „aláhúzását”, miszerint Orbán és Fodor hányszor adta tanúbizonyságát annak, hogy tudnak és akarnak is együtt dolgozni. Nincsen háború, ugyanakkor ez volt az elmúlt hét fiatal, demokrata és buta műbalhéja. Kis Zoltán Állatbarátok, figyelem! Kérek minden embert, hogy lehetőségeihez mérten segítsen elárvult társaink - gazdátlan kutyák és macskák - életben tartásában. Adóból leírható adományát várja a Fekete István Alapítvány Számlaszám: 217-98089 580-04116 OTP Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 24. Felhívásunkat az Esti Hírlap, HT-Press, Kurír, NAP TV, Magyar Nemzet, Mai Nap, MTI, Népszava, Új Magyarország és a Pesti Hírlap támogatja. Pozsgay Imre országgy. képviselő Felszámolják Tatabányát? Kísértetház áll a turul árnyékában Boldogabb jövőt álmodtak az ötvenes években az izomerőtől duzzadó gipszférfinak és vastag lábú asszonyának Tatabányán, na és persze az eszményi emberpár hús-vér társainak. A szocreál homlokzati dísszel ékített házakban jó reménnyel keltek föl reggel: volt munka, épült, lélegzett a térség, letelepedésre csábított a születő város. Ma azonban halódik minden, sőt már kísértethá­­za is van Tatabányának: üresen áll az ötvenes évek végén épült monstrum, évekkel ezelőtt ki­költöztették a lakásokból a bérlőket. De minden változatlan, oda ma már csak a lelkek járnak vissza, és egy-egy hajléktalan a szeles napokon. Felújítani akarta az IKV 89-ben, elkészültek a tervek, volt kivitelező is, és nekies­tek a munkások. Ám jött a rendszerváltás, és belerok­kant a ház. Félbemaradt a munka, mert elapadt a pénz, nem kaptak támogatást. Az­óta évről évre halogatták a rekonstrukciót. A 118 lakásos ház sorsa azonban mára megpecséte­lődött: a napokban úgy dön­tött az önkormányzat, le­bontja. Ma ugyanis a városban olcsóbb vásárolni egy vado­natújat, mint felújítani a régit. Lefelé mentek A bánya visszafejlesztése miatt nincs munka, és ezért itt a lakásárak nem fölfelé, ha­nem lefelé mentek. Ma hat­nyolcszázezer forintért két­­három szobásat vehet bárki, akinek pénze van, míg egy ha­sonló nagyságúnak a felújítá­sa több mint egymillióba kerül. Az önkormányzatnak százmillió forintra volna most szüksége ahhoz, hogy lak­hatóvá tegye a harmincöt éves házat. Nem teszi, in­kább nekiereszti a buldóze­reket. E döntés ésszerűsé­gét többen vitatják, helyte­lennek tartják e szigorúan közgazdasági lépést, mert a városnak szociális kötele­zettsége is van. Az egyik ön­­kormányzati képviselő úgy fogalmazott, hogy ilyen ala­pon kitehetnék a város elejé­re a helységnévtábla mellé: Tatabánya csődben van, a város felszámolandó. WC a gang végén jelenleg háromezer jogos igényt tartanak nyilván az önkormányzatnál. A bontást ellenző mérnökök vallják, hogy átépíthető a masszív téglaház, mert jók a tartó­­szerkezetei, emelet- és tető­tér-beépítéssel még bővíthe­tő is. Bízza a város a felújítást egy lakásszövetkezetre, le­gyen belőle olcsó szociális lakás. A városüzemeltetési iroda vezetője, Jókuti Kál­mán azonban a bontással ért egyet, szerinte ez az egyetlen takarékos lépés. Ma már senkinek sem kelle­ne az olyan ház, ahol a WC a folyosón van. - Két éve nekiláttak a munkások a rekonstrukció­nak, első lépésként leszed­ték a házról a tetőt - mondja -, kiszerelték a vízvezetéket, szétverték a lakásokban a WC-ket, kidöntötték a vá­laszfalakat. A felújítás már csak úgy lehetne olcsó, ha a folyosóra telepítenék a kö­zös mellékhelyiségeket. A nyomort nem akarják bővíteni, van az itt enélkül is. A kísértetház mellett áll még három, hasonló korú ház­monstrum, lakói embertelen körülmények között élnek. Aki tehette, elmenekült on­nan, mára lumpenizálódott a környék, gyakoriak a családi háborúk. Nem ritka, hogy va­saló és fazék száll ki az ab­lakon, de láttak már olyan csodát is a tatabányaiak, hogy egy koszlott heverő in­dult a második emeletről, és a földön landolt. Az önkormányzat úgy döntött, ezt a három tömböt mégis felújítja, a kísértethá­­zon pedig már csak a buldó­zer segít. B. E. 1993. április 26., hétfő

Next