Makói Ujság, 1937. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

A vagyon­válság búza ára. A pénzügyminiszter a mezőgazda­­sági ingatlan vagyonváltság fejében fizetendő búza árát a földmivelés­­ügyi miniszterrel egyetértőleg október hóra mm­­ként 20.50 pengőben ál­lapította meg. . Azután az ezüstpitykés mellény és a szürkankó, amelyik még kánikulában sem maradhat le. Egyébként tiszta fe­hérnemű. Erre ügyeltek ott is és nyújtottak módot rá, hogy mosson magára a rab. Rózsa Sándor pedig erre kényes volt, sőt finnyás. — Tudja-e miért hivattam? Mondja a kancellista. Egy kicsit töri a magyar nyelvet, pedig hát magyar szár­mazású, csak igy tartja illendőnek. — Majd megmondja a Tekintetes Úr. — Hát persze nem hallott még semmiről. — Nem hallottam. Őfelségét a királyt négy nappal ezelőtt megkoronáz­ták itt Budavárában. Mikor ezt a kijelentést tette a kan­cellista, tiszteletadással állott fel. őfelsége, a király. Hiszen ott van a képe már a falon. S ott van minden bíróság­nak a termében. Minden ítéletet reáhivatkozással mon­danak ki. Ő adja a kegyelmet is hát. Mint valami égi csoda, zuhan a szó a Rózsa Sán­dor emberi szívére. Csendül a fülébe a kijelentés, ő adja a kegyelmet is. Tehát valószínűleg arról lesz szó. Szinte lehunyja a szemét és inkább a nyelvét harapná el, hogy kiejtse a kérdést a száján: mi van tovább ? Sorsát pe­csételi meg az, amit ez a hivatalbeli ember vele most közölni fog. Kegyelem, vagy további rabság. Ötét nem mint politikai foglyot ítélték el. Ő érzi ugyan magában, hogy más ember, mint a közönséges haramiák, de a tör­vény ezt a különbséget nem adja meg javára. És mégis, hátha. Azok a szép idők, amit embereivel a szabadság­­harcban töltött el. De az meg talán­ még súlyosbító is, ahol a királyról, a császárról van szó. A császárról, aki­nek megüzente ő, hogy az Alföldön foglyul ejti és nem bocsájtja szabadon addig, míg vissza nem adja a jogát a népnek. Hóbortos vén ember. Ezt mondották rá. Pedig se­m beleharapjon abba a kívánatos kincsbe, hiszen mióta Átokházáról elvitték, azóta még a szemével sem látott fehér kenyeret, csak feketét mindig, mely olyan mint a föld. És zupát, meg ételt, melynél sokszor különbet ön­tenek ott Kistelek alatt egy kényes disznónak a vájájába. Lipótvár. Nem válik dicsőségére annak, aki berendezte, annak sem, aki fenntartja. A két betű táncol a szeme előtt. Igen, most már tudja. Talán tizenöt esztendeje is van annak már. Ott jártak csakugyan a dorozsmai vásáron. Egy szép leány. Takaros virága a futóhomok vidékének. Csárdás rózsa. Akinek pattog a beszéde, pattog az indulatra, keze alatt ég a dolog, de az ölelése olyan, mint a bársony: sze­relmes és hívogató. Igen, már akkor a puszták királyá­nak koronája volt ezen a fejen, amelyiket most a suba­­szina haj takar be. Értékes, drága fej. Nincs az a szesz­­szió föld, meg szép tanya Szeged alatt, amelyiket oda ne adtak volna érte. Tízezer aranyforint. Olyan birtokot ragaszthat belőle, aki vele rendelkezik, hogy az ambi­­tusról nem látja szélét a földjének semerre sem. Annyit ért ez a fej valamikor. Aztán jöttek a pandúrok, kato­nák, nagyon sokan. Körülkapták a csárdát, ahol nem volt más búvóhely, csak a Bodó Julcsa tornyos nyoszo­­lája. A csipkés fehér párnák s a sok puhaság, a dumna. Sohasem látták egymást azelőtt és ez a leány megmen­­tője lett mégis. Fejte a tehenet, mikor a pandúrok be­robogtak, csak odavetette nekik a kulcsot. Nézzék meg kendiek, ha nem hisznek nekem. Nincs itt senki megbújva, vagy nem látták, hogy arra futott el a buckák mögé a homokon. A pandúrkáplár ódzódott volna már. Hiszen hogyha ilyen könnyen beszél ez a takaros fehér cseléd, akkor csakugyan nincs mit keresni tovább. Mégis megnéztek mindent. Kinyitották a sifont, a sublót fiókjait kihuzogat- 1937. október 1. Aki a babáját igazán szereti... Akármilyen havaseső esik, mégis elmegy október hó 3-án a­­Regula Bál­bs. De nemcsak azok fognak elmenni, akik babájukat igazán sze­retik, hanem azok is, akiknek szív ügyük az, hogy a szegénysorsú le­venték a csikorgó, téli hideg idők­ben ne maradjanak cipó nélkül. Gondoljunk csak arra, hogy milyen borzasztó érzés az, hogyha karácsony táján a szegény embernek nincsen tüzrevalója és gyermekeit nem tudja ellátni cipóval, hogy azok legalább jó szomszédok melegebb szobáiba tudjanak átmenni. Ha tüzrevalót az idén a Levente Egyesület nem is tud adni, de igyekszik minél több jó ci­pót leventéinek adni. A bál iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. A versenyek díjaira is igen sok pályázó ered. Itt közöljük újra azt, hogy a női szépségverseny győztese a rendező bizottságtól szép csokrot fog kapni, melyet azonnal amerikai árverésen el is adnak. A befolyt pénzt, amennyiben egy cipő beszerzésére elegendő, a győztes neve alatt kezelik és karácsonykor mint az illető hölgy ajándéka kerül kiosztásra. A bálát a Gazdasági Egyesület dísztermében október 3-án este 8 órai kezdettel tartják meg. Belépődíj: sze­mély­jegy 80 fillér, családi jegy 5 személyre 3 pengő. MAKOI ÚJSAG Izgalmas legényszöktetés az éjszakában. Izgalmas fordulatokban bővelkedő legényszöktetés hírét hozzák az egyik közeli községből. A megszöktetett szende legény még fiatalkorú, a le­gényszöktető menyasszonyjelölt ugyan már jóval túl van a fiatalkorúság ha­tárán, de kíméletet érdemel, mert nagy-nagy szerelemből cselekedett, ezért csak kezdőbetűkkel jelezzük őket. M. E. 27 éves varrónő egy év óta jegyben jár K. L 19 éves technikus­sal. A házasságnak azonban súlyos akadályai voltak: a fiú szüleinek a személyében, akik sehogysem akar­ták megérteni és méltányolni a nekik szánt örömszülői örömöket. Különö­sen nem akarták, hogy tapasztalat­lan, zsenge korú fiuk ilyen korán a házasság igájába hajtsa nyakát-Hónapokon át tartóit a családi kö­zelharc. A halálosan szerelmes le­gényke már öngyilkossággal kezdett fenyegetőzni, sőt be is vett egy na­gyobb családi adag aszpirint. Sze­rencsére komolyabb baja nem esett, csupán a gyomormosó gumicsövet kellett lenyelnie egy csomó szülői szemrehányással egyetemben. Amikor a szerelmesek azt látták, hogy semmikép se tudják házassá­gukhoz a szülői beleegyezést kierő­szakolni, elhatározták, hogy meg­szöknek a faluból. M. E. nek rokonai vannak Pápán. Úgy tervezték, hogy oda szöknek s ott nyitnak varró szalont. A szökést most kedden kisérelték meg, de igen nagy balsikerrel. Az előre megbeszélt terv szerint M E. hajnali 4 órakor egy bérbe felfogadott kocsival jelent meg a vő­legény ablaka alatt. Itt már K. L. minden holmiját akkurátuson beeső magolva várta szabaditóját. A szö­kés pillanata elérkezvén, a szerelmes legényke kinyitotta az ablakot s sorra kezdte kiadogatni szöktetőjének a csomagokat, mármint a legény hozo­mányt. Már majdnem ott tartott, hogy maga is kimászhat az ablakon, mi­kor a kutyájuk nesd fogott s ékte­len csík... sisba kezdett. A kutya ki­tartó, heves ugatására felébredtek a szülők is s gyennl fogva kirohantak az udvarra. Innen a léckerítésen ke­resztül meglátták a kocsit, melyen mér ott sötét lett a legény kofferja s a leány ép a kézitáskával igyekezett a kocsihoz. Egyszeriben kitört a botrány. Az örömanya hirtelen elhatározással le­kapcsolta az ostorfáról a vödröt s nyakon öntötte annak tartalmával a legényszöktető menyasszonyt, mig az örömapa a szök­i készülő legénykét vette kezelésbe. Két alapos atyai pofon csattant el az éjszakéban s valljuk be, ez volt az egész roman­tikus szikistéri história igazi csat­tanója. De még ekkor is menekülésre gon­dolt a fiú. Kiugrott mégis ez abla­kon s menyasszonyéval együtt fel­kapván a kocsira, a kocsist gyors vágtatásra ösztökélték. Ez közé is vágott az egyszál táltosnak, de ek­kor az éjszaka sötétjéből előugrott a fondorlalkü szomszéd s elkapta a tál­tos zablását. Most kezdődött igazán a harc. A kocsis a szerelmesek pártjára állt a 3 ill. Húsa István kiskunhalasi termelő borkimérése S­zegedi­ utca 21. Kitűnő zamatos fajborok nagyban és kicsinyben. Kaphatók: Olasz rizling 80 1111. Kadarka 56 „ Rizling SO „ Rövidinka 30 „ 3216 literenként. fuvardíj biztosítása érdekében is, de neki is jutott néhány nemépen atyai pofon, mire véleményt változtatva a kocsis, lehajigálta a kocsiról a haja­­donlegény stafirungját s úgy elvág­tatok a családi közelharc és a pofon­­pergőtűz színhelyéről, mintha ott se lett volna. Az ádáz ütközet az öroraszülők győzelmével végződött. A csatában a legényszöktető leányzó fején valami kődarabtól súlyos, testének megne­vezhetetlen helyén pedig több köny­nyebb sérülést szenvedett, úgyhogy orvosi segélyben kellett részesíteni. A legény csak szívén szenvedett mély sebet, de ez két héten túl gyógyul. Eladók bíránbSzó villanylámpák is egy 8 csövű reptik­ kályha. Megtekinthetők UrB-u. 32. sz. a. délután 2—5 óráig, 3191

Next