Makói Ujság, 1937. december (3. évfolyam, 273-294. szám)

1937-12-01 / 273. szám

4 mumot (51 ezer hold), ez a bekö­vetkezett agrárválság következtében jelentős csökkenést szenvedett, de 1937. év elején már ismét 55 bérlő szakcsoport működött 28.937 kát. holdon és a bérlő családok száma 7108 volt. A tanulmány részletes statisztikai táblázatokkal bővíti ki az értékes fejtegetéseket és rámutat arra, hogy a bérlőszövetkezetek (illetve jelenlegi formában az OKH taghitelszövetke­­zeteinek bérlő szakcsoportjainak) kü­lönleges jogi és gazdasági szerkezete nemcsak a bérlő kisemberek érdekeit szolgálja, hanem a szövetkezeti köte­lék anyagi garanciója is nagyobb a bérbeadóval szemben, akinek több szűrös biztosítékot nyújt. Ez a tény magyarázata annak, hogy ma már hazánk legkiválóbb nagybirtokosai, mint Eszterházy Pál herceg, vallás­­alapítványi uradalmak és egyes egy­házi birtokok és a hitelszövetkezeti központ között nemcsak a legbarát­ságosabb viszony fejlődött ki, hanem igen gyakran fordulnak e nagybir­tokosok bizalommal a központhoz, hogy lejáró bérleteiken bérlő szövet­kezetek alakíttassanak. MAKÓI ÚJSÁG Két hónapi fogházat kapott a fia életével virtuskodó földeák­ gazda A mákony és a bor már nagyon sok fiatal magyar életet oltott ki. Sokat tudnának ezekről beszélni a bíróságok bűnügyi aktái­ Tegnap dél­előtt is ilyen gyermektragédia meg­dö­bbentő részleteit tárgyalta a sze­gedi törvényszék Rácz tanácsa. Mint a Makói Újság nyomban a tragikus eset után közölte, Basjusz híven zöldeáki gazdálkodót és csa­ládját ez év februárjában meghívta az egyik barátja Mátyás-névnapra. Nagy volt az eszem iszom a név­napos háznál, ahol Bajusz István 7 éves fiacskája is ott játszadozott a házbeliek gyermekeivel. A házi­gazda felesége sajnálkozva jegyezte meg, hogy milyen vézna kisfiú Baju­szék gyereke. Az apai önérzet azon­ban nem hagyta magát és Bajusz István kijelentette: — Ha gyengének is látszik a fiam, azért mégis csak erős. Egy hajtásra megiszik egy nagy pohár bort. A következő pillanatban egy nagy kétdecis poharat nyomott a szeren­csétlen kisfiú kezébe, aki meg is itta annak tartalmát. Néhány perc múlva azonban ki­derült, hogy a bor mégis csak erős volt . . . halálosan erős. A kisfiú olyan rosszul lett, hogy a szülei azonnal hazarohantak vele és egy napig házilag próbálták gyógyíthatni. Amikor látták, hogy sehogysem bol­dogulnak vele, behozták a miirói köz­kórházba, ahol még aznap meghalt alkoholkű­érgezésben. A szegedi törvényszék tegnap vonta felelősségre a bűnösen könnyelmű Bajusz Istvánt, akit gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt 2 hónap­ fogházra ítélte. Az ítélet vég­rehajtását azonban felfüggesztette a bíróság.* Kiadó gyü­mü­lcsös. Szentlő­­rincen három kis­enc fiatal gyümölcsfá­val beültetett gyümölcsös kiadó. Érte­kezni lehet Fürész­ u. 1. sz. alatt. 3784 90 repszemlét az adjutánsával a vásárhelyi őszi alkalmatos­ságon. Tudják már, az egész nép tudja, hogy idehaza van és hogy újra hadilábra került a zsandárokkal. De még nagyon kevesen találkoztak vele. Most felismerhet­nék, de hát Búza Mari, a sógorasszony meghalt, más meg nem igen emlékszik már reá, legfeljebb a Sasnak öreg kennerje, oda azonban egyelőre nem igen igyekszik. Aztán, hogy vége van a szemlélődésnek, arra a csárda felé néznek el, a temető sarkánál. Buger Viktor méri ott a finom habzó sört és a piros bort. Most tömve van az ivó, még a tisztaszoba is. Sőt jutott az udvarra néhány vendég. Kocsik torlódnak össze. Vegyes nép. Egyik egy kispörköltet eszik. Van közöttük gazdaember, kupec, még egy pap is akad, amaz a másik pedig talán ispán az uraságnál. Nagy pénzek lapulhatnak meg ott a tárcákban. Hízott ökrök ára, vagy szép lovaké. Rózsa Sándor itt kezd most szemlélődni. De nézése nem akad meg senkin. Valami különös vágy fogta el a lelkét. Ott motoszkál még mindig agyában az, hogy ismeretlen, ti­tokzatos haramia garázdálkodik a Csanádi falvakban s a Csanádi pusztákon. Senki nem sejti, így megfogni sem tudták még, pedig évek óta űzi garázdálkodásait. Milyen nagy dicsőség lenne leleplezni ezt a banditát. Akkor az­után majd csodálkozhatnának a szegedi várban, hogy milyen furcsa ember ez a Rózsa Sándor. Nem lehet tőle megtagadni még azt sem, hogy a puskáját kiadják. Há­rom pandúrt agyonlő. Azután felcsap uj haramiavezérnek s a végén egy veszedelmes banditától szabadítja meg az országot. Ez tüzelte. Ezt vette elméjébe és szivébe most Rózsa Sándor. Sejtette, hogy ahol nagypénzü emberek fordulnak meg, ott szaglásznia kell magának ennek a haramiának, vagy legalább megbízottja, kiadó násznagya ott jár a sokadalomban. Tehát akcióba kezdett. Megszólított több olyan cenzorféle embert. Tuda­kolta, hogy hol lehetne nagyon szép lovakat venni. Ez­ 91 helyből jött, megbízása van, hogy 20—25 legszebb há­zasparipát összegyűjtsön itt a környéken. Aranyakkal fizet azonnal. Az ilyesminek hamar hire megy. Ez volt a Rózsa Sándor célja. És hire is ment. . Számított rá. Este azután meghúzódott társával a Hajdú-vendéglőben. Még akkor csárda volt az is. Magá­nosan állott ott a tájékon. Hiszen még csak négy esz­tendő múlva kezdtek hozzá a vasút töltés építéséhez. Szobát kért kettőjük számára. Aztán jelezte a korcsmá­­rosnak, hogy jó biztos helyet kér, mert sok pénz van nála és nem lehet tudni ma sem még, hiszen szabad­lábon van már Rózsa Sándor megint. Önmagát citálta ijesztésül tehát. Mikor aztán elő volt készítve minden, jó vacsora után pihenni tért a két ember, Rózsa Sándor és Veszelka, az adjutáns. És a haramia lépre ment. Borzalmas eset, amire öregrendű emberek közül még többen emlékeznek Vásárhelyen. Maga a krónika így regéli el. Veszelka egyedül volt a vendégszobában. Holdvilág derengett be az ablakon, melyet azonban kar­­vastagságú vasrudak zártak el a külvilágtól. A nagy ne­héz tölgyfaajtó tetején egy kémlelő nyílás volt azelőtt építve minden rendes fogadóban. Ezt alkalmazták a Hajdú ajtóira is. Mikor már jól előrehaladt az éjszaka, odakint elcsendesedett minden, az ivóban kialudt a lámpa és a ház népe a legöregebb cselédig is lefeküdt, egy­szerre csak gyanús zörejre lett figyelmes Rózsa Sándor adjutánsa, m mintha kutya kaparná az ajtót valahol, vagy pedig szép csendesen vésővel dolgozna rajta. De halkan, hogy annak zajára senki fel ne ébredjen. Aztán meg­­meg­szűnt, majd újra ismétlődött. Veszelka most már felült fekhelyén és közelebb húzódott az ajtóhoz. És most már jól kivehette, hogy az ő szobájának a külső ajtaján dolgozik ismeretlen kéz. Ez vagy be akar jönni, vagy be akar lőni, hogy a závart kinyissa. Mindegy, akárhogy történik, az a kéz innen nem szabadul többet. Uj alapokra fektették a vármegye inssrakcióját. A belügyminiszter az 1937—38. évi inségenyhítő tevékenység előké­szítése tárgyában kiadott rendelete ez inségenyhítő akciót sok tekintetben új alapokra fektette. Mindenekelőtt azt kívánta meg a rendelet, hogy az i­­egenyhítő tevékenység lebonyolí­tásával kapcsolatban részletes munka­tervet állítson össze az alispán. Ki kellett mutatni az összes rendelke­zésre álló fedezetet és a teljes szük­ségletet , ennek megfelelően azt az összeget, melyet államsegélyként igé­nyel a vármegye. Részletes statisz­tikai adatokat kellett adni e kérdés­sel kapcsolatban. Mindezen rendelkezések ezt jelen­tették, hogy a vármegyei inségakciók megszervezésénél a minisztérium ki­tért arra a formára, amely szerint a városok inségenyhítő tevékenysége mér eddig is megszervezve volt. Vé­gül az inségenyhítő tevékenység le­bonyolítását a vármegyék alispánjára bízta, nyomatékosan hangsúlyozván azonban azt, hogy az alispán a fő­ispán egyetértő hozzájárulásával foly­tassa le az in­ségenyhítő tevékenységet. Az ezek alapján elkészített alis­páni előterjesztést a belügy- és pénz­ügyminisztérium szakreferenseiből ala­kított miniszterközi bizottság a múlt hó végén tárgyalta Budapesten. E tárgyaláson Ring Béla alispán a szak­­referenssel együtt maga is résztvett. E tárgyalások alkalmával teljes mér­tékben honorálta a bizottság az alis­pánnak azt az álláspontját, hogy a vármegye legszegényebb községeiben olyan intézményeket kell létesíteni, melyek az ínséges és szegény gyer­mekeket meleg élelemmel és meleg szobával látják el. E célra sikerült bizonyos összeget biztosítani a tár­gyalások alkalmával a törvényható­ság részére, melyek lehetőséget nyúj­tanak arra, hogy a vármegye több,köz­ségében ilyen intézmény létesültessék. A járási főszolgabírók s más ille­tékes tényezők bevonásával múlt na­pokban értekezletet tartott Ring Béla alispán, melyen ez a kérdés is meg­vitatás alá került s utasította a fő- szolgabírákat, hogy 39 napon belül e kérdésben részletes javaslatukat terjesszék elő, mely javaslatoknak a helyi megoldások módjait kell tartal­mazniok. Az 1938. évben létesítendő emez intézmények a jövőre nézve kiindulópontot kell, hogy képezzenek s amennyiben az intézmények bevál­nak, úgy az 1939. évben ezt az akciót feltétlenül kiszélesítik. Ha a sokgyermekes, ínséges családokban a gyermekek ellátásáról ilyen formá­ban gondoskodás történik, úgy nem csak ez ínségesek száma csökken, hanem lélektanilag is jó eredmények lesznek elérhetők. Természetesen ez akciók teljes lebonyolításával az ál­lamkincstár által nyújtott támogatás egymagában nem lesz elegendő, ha­nem igénybe kell venni a társadalom nagylelkűségét és az érdekelt közsé­geknek meg kell találniuk a módot arra, hogy háztartási költségvetésük is támogathassa ezt az akciót. A közmunka alkalmaknál elsősor­ban vármegyei útépítési és átrende­­zési munkásokat vettek figyelembe és csak másodsorban helyi jelentő­ségű községi közmunkákat. Hasonlóképen kilátást nyújtott a belügyminisztérium arra nézve is, hogy a vármegye területén két-három helyen a két évvel ezelőtt olyannyira bevált Zöld Kereszt Akció ismét meg­szerveztessék. Ezirányban a felterjesz­tést Ring Bála alispán sürgősen el­küldötte a belügyminisztériumhoz, Makó várost, Ba­tonyát és Földeákot hozva javaslatba az akció folyó évi helyesül. 1937. december 1.

Next