Makói Ujság, 1939. október (5. évfolyam, 224-248. szám)
1939-10-29 / 247. szám
6 Cina bácsi fura gázmaszkkal az arcán állt a kapu alatt és felemelt kézzel, némán üdvözölt. — Mi van kenddel, Cina bácsi? Mi ez a fura gázmaszk az arcán ? — Ez gázálarc. Még a legutóbbi gázálarcos bálból maratt, valamek gázálharcos veszthette el a nagy kapkodásba. — De miért vágta le az orrmányát a gázálarcnak, az a legfontosabb része! — Azér, mer máskülömben nem tuttam vóna benne pipázni, már pedig mit ér a legszebb gázálarcos bál, ha az ember még nem is pipálhat ! — Hogy tetszett a légoltalom ? — Jó vóna, hájjá, nyárom is rendezni egy kis légjutalmat, mer akkor van igazán sok légy. Ez csak ilyenkor arra jó, hogy újabb adót tanáljanak ki. — Miféle adóról beszél kend? — Hát a riadórull, akkit ríva fizet az a kétszáz jámbor pógár meg fejérnép, mer röndérbe botlott a nagy sötécségbe. — Tán kendet is felírták? — Föl bizon. Merhogy rettentő komoran vettem a háborúsdi játékot, oszt miként a nyugati fronton szokás mostanába, „tapogatni" kezdtem az ellenséget. — Miféle ellenséget ? — Hát kicsoda a férfinép elsőszámú közellensége, ha nem a fehérnép ? — Most aztán megbüntetik kendet velem együtt. — A tekintetes urat lehet, de engem nem, mer én kifogtam a hatósági edényen. A Kurusa Tónit diktáltam be a sötébe. Mondok, ará is ráférek kis háborús tanulmány, amr kiment a tanyára, hogy ne köjjön idehaza sötétbe bukdácsolni, oszt ráadásul megfizetni a riadót. — De hisz akkor Kend félrevezette a hatósági egyént ! — Éppen fordítva : a vezetőit fére engemet a kocsiutrull egy kapu alá. — Volt-e kend az óvóhelyen? — Még egészen kicsi koromba. Az óvónénire már nem is vélekszek. — Úgy érzem: volt-e kend a városháza pincéjében ? Vólam hát, mer csak ott lehetett ■kártyázni a légoltalom alatt. Most, hogy hallom, becsurog a városháza emelettje, mingyán gondoltam is: mér nem a pincébe teszik az adóhivatalokat, ott igazán nem érheti őket semmi: sé víz, sé átok, sé szél, sé nap. Nem kell minden adókönyvet nappal nappali edényükkel, éjjel éjjeli őrrel óvni. Hanem úgy látom eggyik-másik szerkesztő urnak sehogységén ki a fejibüli az a sok víz, ami az adófőkönyvekre lecsurgott. — Az ilyesmiről csak irni kell vagy mi a szösz? — Allehet. Nem értek hozzá, csak azt látom, hogy az újságírók nagyon egyódülúak. — Hogy érti ezt ? — Hát nemrég is a lepedő újságba egy egész odalon hányingere vót a szerkesztőnek. — Hogy érti ezt? — Én úgy, hogy minden cím így kezdődött: Hány állami tisztviselő van? Hány zsidó van még Németországba? Hány hajója van Angliának? Hány pengőbe kerül az öntözés? No mondok, még csak az hiányzik, hány ingere van azolvasónak ? SPORT Unité—Ball itthon, Isíc—Mih ízesedlen, Mák—Hunte. Vezeti: Szopori. Az őszi idényben utolsó itthoni mérkőzését játsza vasárnap a Mák a rokonszinvásárhelyi Munkás csapattal. A két kék-fehér együttes küzdeleg. Pillanatig sem vitás előttünk , hogy a helyi csapatnak kell győznie a honi környezetben, nem szólva arról, hogy a pontok is igen kellenek a téli pihenőhöz. A csapatnak azonban nem szabad elbizni magát , főleg mostanikor esik az eső, mert a sáros pálya már többször hozott csalódást a jobb csapatnak. A Mák csapata az alábbi keretből kerül ki- Marjai, Máté, Halász, Suba, Vizslán, Major, Nagy, Juhász, Szabó, Rácz, Balogh, Fuzák. A mérkőzést Szopori vezeti, aki a csabai kerületben már több I-fő osztályú meccsen szerepelt. Utca Mik. Szeged. Vezeti: Vezér D. A lila fehérek az itthoni gyatra szereplés után vasárnap Újszegeden játszanak az Utc együttesével A vezetőség reméli, hogy a játékosok levonva az Szte mérkőzés tanulságait, no meg, hogy most csaknem komplett együttessel állanak ki eredményesebben szerepelnek. Lelkes és jó játék mellett nagyon kell azonban küzdeni, hogy az otthonában veszélyes Utc-től pontot hozhassanak el. A csapat az eddigiek szerint fél 1 órakor indul a Hunyadi utca sarkáról igy: Halasi — B. Nagy Orosz Hercegh Szikora Galamb 11. (Bosch) — Ponyec Varga Bernáth Szűcs Széli. Tart.: Kristó, Galamb 1. Kovács, Kple—Mák II. Kiskundorozsma. Egyéb mérkőzések. Szeged: Sztk-Szte, Huszár L. Vásárhely: Híve—Kte, Pataki. Félegyháza: Reménység-Sylvánia, Kovács. Kecskemét: Kac—Vasutas Grulich. Nemzeti Liga. Ferencváros—Haladás, Elektromos —Hungária, Kassai AC—Újpest Bocskai—Budafok. Törekvés—Szolnoki Máv, Szürketaxi—Kispest — Nemzeti—Szeged FC. NBB: Szegedi AK—Ute, Kenc— Mávag, Jugoszláv—Magyar válogatott. November 12-én, Belgrádban Magyar—Jugoszláv válogatott mérkőzés lesz. A jugoszlávok erre a találkozóra három játékvezetőt ajánlottak, az olasz Scarpit, a svájci Wüttrichet és a cseh Kristef Az Mlsz még nem döntött. Hitelesítették az Mtk kapuit. Vezér Ernő vasárnap hitelesítette az Mtk új kapufáit. A hitelesítést az alszövetség tudomásul vette. MAKÓI ÚJSÁG NÉMET-ANGOL tanítást és korrepetálást vállal oki. tanítónő Szúnyog utca 28. szám. REGONY Küzdelem a boldogságért. Irtai Katolnay Lázló. — Rögtön itt leszek, kegyelmes uram! — felelte és elsietett. Solt Feri kinyílni látott egy ajtót. Fénysugár ömlött az udvarra. A gonosztevő ereiben elhalt a vér. Azt hitte, hogy valami gonosz varázslás történik. A kocsit egyszerre minden oldalról egyenruhás férfiak vették körül. Párizsi rendőrök voltak. — Hé, hol vagyok? Hová vittél, gazember? — A kerületi rendőrség udvarába ! — válaszolt nevetve a kacsra . Adja meg magát, Solt Feri! — szólalt meg most egy másik hang. — A legelső mozdulatra lelövöm. Kísért a múlt. Rózsika Halmosyék házában felépült betegségéből és lassan kint egész otthoniasan érezte magát. Halmosyné mint jó anya ápolta e leányt, Halmosy pedig figyelő gonddal kísérte minden lépését. Halmosy különben kedvvel foglalkozott a különböző elmebetegségekkel és az orvosi tudomány ezen ágában teljesen otthon volt. Az elmebetegségekről és azok gyógyítási módozatairól egy szakkönyvet is írt, mely megjelenésekor orvosi körökben nagy feltűnést keltett. így történt, hogy egyik napon levelet kapott egy híres francia professzortól, aki arra kérte, hogy látogassa meg egyik ügyfelét. A dolog előzménye az volt, hogy Szentiványi Géza gróf beteg Saroltája érdekében az egyetemi professzorhoz fordult. A professzor melegen ajánlotta fiatal kollegáját és annyira mént Halmosi dicséretével, hogy Szentiványi elhatározta, miszerint a fiatal orvossal még egy kísérletet tesz. Arra kérte tehát a tanárt, lenne szíves levelet írni a fiatal orvosnak és az ő nevében felkérni, hogy látogassa meg a grófot. A tanár Halmossynak írt levelében arról is értesítette őt, hogy Szentiványi Géza gróf igénybe akarja venni szolgálatait, ami a nagy megtiszteltetés mellett a szerény anyagi viszonyok között élő orvosnak tisztességes keresetre is kilátást nyújt. A levél elolvasása után Halmossy örvendezve szaladt át anyjához, hogy megvigye a nagyszerű újságot. Rózsika nem volt a szobában és mikor bejött, neki is boldogan mutatta az orvos a levelet. De alig vetett Rózsika egy pillantást a levélre, úgy összerázkódott, hogy majdnem kihullott kezéből ez irás. — Mi baj, Rózsika ? — aggódott Halmossy. — Nem bírja elolvasni, gyermekem ? — kérdezte Halmossyné is. — Oly nehéz kiejteni a nevet? — Nagyon nehéz, legalább nekem, — suttogta maga elé Rózsika. De aztán fennhangon mondotta ki a nevet. — Szentiványi Géza gróf. — Igen, egy gróf! — örvendezett Halmossyné. — Egy gróf hozza a szerencsét házunkba. Milyen véletlen. — Nem, nem ! — sóhajtott Rózsika. — Ezzel a névvel szerencsétlenségem egész története felújult. Szentiványi Géza gróf Lola atyja. Lola pedig annak a férfinak felesége, akit ő úgy szeretett, talán most is szeret és akit, sajnos, nem bir felejteni. Lola öltözőjébe képzelte magát. A függöny mögül meglátta Elemért, Lola vőlegényét. Újra átélte a rettenetes óra gyötrelmeit. — Rózsika, Rózsika, mi leli önt? — szólt Halmossy doktor és a leányhoz rohant, aki sápadtan, öntudatlanul esett egy székre. — Rózsika, Rózsika, mi baja ? Vizet, anyám, gyorsan vizet. Halmossyné, amennyire öreg tagjai csak bírták, felszökött és vízért futott. Halmossyné megragadta Rózsika kezét és mély aggodalommal nézett a leány halvány arcába. Szemei becsukódtak, lélegzete elállott. — Istenem! — rebegte a doktor rémülten. — Mi történhetett vele ? — Az orvos háttérbe szorult és csak a szerető, aggódó ember állott Rózsika előtt csaknem tanácstalanul. Majd letérdelt és minden másról megfeledkezve, kezét kezdte csókolgatni. Anyja éppen hozta a vizet és a jelenet láttára meglepetve bámult fiára. — Fiam! — kiáltott fel. Hangjából kiérzett, hogy a meglepetésbe nem csekély öröm vegyült. — Kálmán mit csinálsz? Mit jelent ez ? — Hogy mit jelent, anyám ? — riadt fel az orvos. — Mit is csináltam ? Valóban nem tudom. (Folytatjuk.) 1939. október 29.