Makói Ujság, 1942. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942. január 1. Egy év margójára, Irtás tír, Bécsy Bertalan. Az eseményekben gazdag 1941 év után ma léptük át a negyedik háborús esztendő küszöbét. Sebe­sen dolgozott tavaly Klio s aki majdan sűrűn teleírt lapjait ol­vassa, ugyancsak megerőltetheti memóriáját, hogy mindazt, ami a háború körül történt, felfoghassa és alaposan megjegyezhesse. Más lett Európa, sőt megváltozott az egész világ képe az elmúlt esz­tendő leforgása alatt, a totális há­ború nemcsak a harcterekre, de a hadban álló világ hátországaira is rányomta speciális bélyegét. Nehéz időket élünk, küzdenünk kell mindenért, mert amit tegnap könnyedén megvalósíthattunk és amit tegnapelőtt játszva intézhet­tünk el, azért ma keményen, na­gyon keményen kell megdolgoz­nunk s akkor sem kapjuk vagy érjük el ugyanazt az eredményt. Ez a háború,­­ ehhez a tényhez kell ma mindenkinek alkalmaz­kodnia. Ám tudni kell azt is, hogy a nagy nehézségek ellenére sem állhat meg az élet, mert a békés polgári munka folyamatos­ságának megakadása ma nagyobb veszedelmet jelent, mint bármi­kor ezelőtt. A munka, a lázas tevékenység, ez az egyetlen lelki és egyszersmind testi védelem minden kísértés ellen, mely min­den háborúval és a mai világ­küzdelemmel egyidejűleg folya­matba lendült világnézeti átala­kulással együtt jár. Ennek az igazságnak biztos tu­datában iparkodtam Makó város ügyeit az elmúlt év napjaiban in­­tézni és ezt fogom szem előtt tar­tani 1942-ben is. Nem kérkedhe­tünk nagy eredményekkel, mégis, ha kis beszámolót adok mindar­ról, amit itthon, a háború zajá­tól nem is mindig távol úgy vé­geztünk el, mintha nem is lett volna közben világégés, úgy vé­­lem nem végzek haszontalan mun­kát, m­­it mindez szemléltetni fog- I* . !, hogy a magyar élet Makón­ak állott meg, sőt néhol még í­zlésbe is lendült, mintegy zá­logát adva egy jövővel bíró vá­ros majdani békés munkájának. A múlt esztendő munkásságát egy keserves természeti csapás káros hatásainak csökkentésére irányuló erőfeszítéssel kezdettük meg. Az immár negyedik éve tartó vizes korszak töméntelen kárt okozott a makói termőföl­dekben és épületekben egyaránt. A belvíz és a talajvíz romboló hatása már februárban jelentke­zett, olyannyira, hogy a város határában mintegy 8000 holdon elterült belvizek lecsapolása lett legelső feladatunk. Egy kormány­rendelet lehetővé tette, hogy a rendkívüli vizek elvezetését az elsőfokú vízrendőri hatóság ren­delhesse el, a katonák 1940. évi elmaradt aratási keresményének pótlására adott 40.000 pengős ál­lamsegély pedig pénzügyi fede­zetet nyújtott a munkálatokra. Körülbelül 25 km, hosszú csator­nát építettünk a tavasz folyamán , s ezzel 7000 hold földet tettünk­­ egészben vagy részben használ­hatóvá és termőképessé. Ugyan­ekkor a házak összeomlásának megakadályozására alátámasztot­tunk 310, házat, aláfalaztunk 84 vertántelepi és 180 egyéb belvíz­­rongálta épületet. A belvizek okozta gondok után­­ a légvédelmi berendezések töké- 1­­létesítéséhez kellett hozzálátnunk.­­ Márciusban létesült az új tűzoltó- l­ak­tanya alatt a modern légol-­­­talmi központ, melyhez járult a szirénák központi vezérlésének biztosítása. Mindez sok munkát és még több költséget igényelt, ám most már elmondhatjuk, hogy légoltalmi berendezéseink csak­nem tökéletesek. A rendkívüli idők követelmé­nyeinek szolgálata után a város­­rendezés feladatai kötötték le fi­gyelmünket. A Széchenyi­ tér sze­gélyét parkosítottam, a­ városi bér­­ház mögötti teret rendbehozattam s a tejpiacot oda helyeztem. A Korona-épület északi oldalán a gyalogjárót helyrehozattam, asz­falt gyalogjáró épült a báró Er­délyi-utcában, a Hajnal-utcában, az Apponyi Albert-utcában és a Sirkert­ utcában. Hozzáfogtunk az Állomás tér rendezéséhez, amely ősszel csaknem teljesen befeje­ződött s megépült a vármegye, a Szesv, a Metesz, és az érde­keltek részbeni hozzájárulásával a hagymaszárító gyárhoz vezető makadám út. Végre megszűnt az állomás előtt a kövezet tűrhetet­len állapota, mely eddig minden ideérkezőben igen rosz benyo­mást keltett a városról és mos­­már sima burkolat várja az utazó közönséget az állomás előtt. Nagyobb építkezésekhez is hozzá mertünk fogni. Két hónap­pal ezelőtt indult meg az új vá­góhíd építkezése, amely ha az idén ősszel készen lesz, 700.000 pengős értékkel gazdagítja a vá­rost. A benne elhelyezendő hűtő­­ház régi óhaja a közönségnek. Felépítettük az Apponyi Albert­­utcai óvodát 20.000­ pengő költ­séggel, a szegénygondozottak használatára pedig 12.000 pengő költséget jelentő gondozó ház épült fürdő és fertőtlenítő beren­dezéssel. Kiadtam 600 építési engedélyt.­­ Avégből, hogy a középítkezések­­ zavartalanul folyhassanak, a vá­­­­rosi téglagyár üzemét a legma-­­ gasabbra fokoztam. Mintegy 1­2.800.000 drb. tégla égett az idén,­­ de elfogyott éppenúgy, mint a­­ Hollósy Kornélia színház és a­­ digesztor bontásából kikerült ] 250.000 drb. tégla is. De szüksé­­­­ges volt, hiszen épült az Orszá­­­­gos Nép és Családvédelmi Alap ; terhére 18 ház a sokgyermekes [ munkások részére, melyből 8 tel­­j­­esen téglából készült s 400.000 drb. téglát fogyasztott el egy­maga a Metesz, a gyárépülethez, amely immár hála Istennek, ki­tűnően működik s nagy terme­lési jelentősége mellett hatható­san csökkenti a téli munkanél­küliséget. A téglagyárnál új szá­­ríteszinek épültek és elkészült az Országzászló. Meg kell még em­lítenem a Horthy parkban léte­sült vízmedecét, a Széchenyi-tér és a Bárányos-utcai földalatti csa­tornát, nem kevésbé a Bonczos­­telepi házak végleges befejezését. Egészségügyi intézményeink is bővültek az 1941. év folyamán, átalakították a régi Stefánia há­zat központi orvosi rendelővé, ahol berendezett fürdőszoba és ügyes váróboxok várják a sze­gény betegeket. A parkok és közterek locsolá­sának megkönnyítésére villany­­motort szereztem be és a motor működéséhez szükséges villany­­kapcsolókat minden alkalmas medence és út mellé odaszerel­tettem, úgyhogy a motor a Horthy parkban két helyen, a Fő­ téren és a Návay Lajos szobor mellett egyaránt működésbe hozható. De nemcsak a város, hanem az állam és a vármegye is rajta volt, hogy a háborús élet­ békés, alkotó színezetet nyerjen váro­sunkban. Elkészült a Marosiad­tól a Szegedi­ utcán át a Lono­­vics-sugárútig a beton, illetve a kiskockakő országút (jelentős mű­tárggyal a Szegedi-utca torkola­tánál), a vármegye pedig a meg­­vásárolt Demke-épületet alakította át részben hivatalokká, részben pedig múzeummá és könyvtárrá. Februárban nyílt meg a vármegye Tüdőotthona a hajdani Szeretet­­ház épületében, mely páratlan intézmény az Alföldön. A föld­­mivelésügyi kormány bővítette ki (városi támogatással) a Gazdasági Népiskolát, amely egy szárny­­épületben elhelyezett tanterem­mel és lakással gyarapodott. A város apró létesítményei kö­zött kitérhetünk több dűlőút hely­rehozatalára, a különböző tanyai körök segélyezése képen adott téglaadományokra s nem mulaszt­hatom el megemlíteni azt sem, hogy a vármegyével karöltve vég­zett nagy fáradozásaink eredmé­­nyeképen a bogárzói út földmun­kára kész és a vármegye jövőre ki is kövezteti. A gazdaközönség régi kíván­sága teljesült a Rákos Központ­ban megnyílt postaügynökség és távbeszélőállomás bekapcsolásá­val. Nagy egészségügyi és rend­őri szolgálatokat tesz a tanyai telefon, melynek jövőre több mel­lékállomása is lesz. Az első mel­lékállomás Bogárzóban fog meg­nyílni. Egyes munkák természetesen átnyúlnak ebbe az évbe is. A Hollósy Kornélia színház lebon­tásával rendkívül aktuálissá vált az új színház ügye. Hála a kor­mányhatóságok megértő jóindu­latának, a színház kérdése erő­sen közeledik a megoldáshoz. Nem kételkedem benne, hogy az új, téli használatra is alkalmas szín­ház a leventeotthon keretében még ebben az évben tető alá ke­rül. A Belügyminiszter Úr és a Honvédelmi Miniszter Úr a leven­­teotthonnal kapcsolatos színház létesítésére több mint 200 ezer pengő államsegélyt ígért, így bí­zom benne, hogy a munkához már a nyár folyamán hozzáfoghatunk. A város belső igazgatásának egyszerűsítésére házi telefonháló­zatot építettünk 25 mellékállomás­sal, a városházát új bútorokkal láttuk el, ám mindezek, de az előbb említett rendkívüli építke­zések (vágóhidat kivéve) sem ke­rültek a városnak egy fillérjébe, mert dr. Cserzy István miniszteri osztálytanácsos, pénzügyi elen­­őrünk hathatós tám­ogatásáva.A város a rendes 71 ezer pengő államsegélyen felül még 60 ezer pengő államsegélyt is kapott. A város pénzügyi helyzete erősen javult, pénztári maradványunk. 130 ezer pengő volt az óesztendő napján. Tehát éltünk és dolgoztunk. Arra bizony, hogy unatkozzunk, nem értünk rá egy percre sem. A tisztviselők iparkodtak munká­jukat derekasan elvégezni, ami pedig most, midőn minden ható­ság ellenőrzés alá került s kö­zönség is tudon­túl veszi igénybe a hivatalokat, sem volt csekély feladat. Erre az évre is van bőven prog­ram, megvalósításuk azonban a lehetőségektől függ. Mindenesetre felépítjük a vágóhidat s a szín­házzal ellátott Leventeotthont, a Rákosi Jenő­ utca folytatásaként az Ardicsra vezető utcát meg­nyitjuk, a­­többi pedig a pénzügyi és egyéb feltételeken múlik. Kel­lene egy óvodát építeni, ráférne az Iparostanonciskolára egy má­sodik emeletet is, igen időszerű volna megvalósítani a mezőgaz­dasági középfokú iskolát. Több utca várja a kikövezését, még több gyalogjáró a rendbehozatal MAKÓI ÚJSÁG Bejelentés: Midőn boldog Újévet kívánunk a Makói Újság kiterjedt kedves Olvasótáborának, egyben tisztelettel bejelentjük, hogy az Újesztendő számunkra több tekintetben valóban új szakaszt jelent. Megnagyobbítottuk lapunkat, kibővítettük szerkesztősé­günket, megszerveztük képhírszolgálatunkat és korszerűsítjük gépi berendezésünket, hogy fokozott mértékben tudjunk meg­felelni a reánk váró, szívesen vállalt, megnövekedett felada­toknak. Emiatt kellett kiegészíteni szerkesztőségünket. Sikerült meg­nyerni a lap főmunkatársául vitéz Várady László országgyűlési képviselőt, akinek erőteljes, lendületes írásait la­punk olvasói már korábbról ismerik és értékelik. Szerződtettük lapunkhoz a fiatal újságírónemzedék egyik igen tehetséges, tö­rekvő tagját, a Békés megyei Hírlap volt munkatársát, Lakos Györgyöt. Bízunk benne, hogy így megerősödve most már maradék nélkül eleget tudunk tenni annak a nagy és szent kötelesség­nek, melyet ez a kulturőrhely jelent számunkra itt, a trianoni magyar végvárban s a hármas csonkamegyében. Isten áldását kérjük kedves Olvasóinkra s a mi lelkes, oda­adó munkánkhoz. A makói Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. 3 A Baldog újévet kíván tisztelt kartársainak, kedves vevőinek és ismerőseinek Nagy Sándor fűszerkereskedő, körzeti cukornagykereskedő.

Next