Makói Ujság, 1942. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
1942 március 1. És jöttek a vonatok... — Bácskai novella. — Irta: NYÁRY ANDOR. — Negyven fok — mondta az orvos. Az apa elsápadt. Az anya kezét tördelte. A kislány megriadt szemekkel, kíváncsian nézte a doktor bácsit s lopva tekintgetett nagybeteg öccsére. A kisfiú mzodulatlanul feküdt a párnákon, az arca piros volt, a homloka tüzes, a halántéka lüktetett s a szemei nyitva voltak. Nagy Istvánné az orvos felé fordult és remegő tekintetét ráemelte Az orvos az apát félrehivta: — Nincs mentség... Pár nap alatt a gyerek elpusztul... Éles, velötrázó sikoltás hallatszott, aztán tompa zuhanás. Nagy Istvánné ájultan összeesett. Az ajtót megzörgették. — Ki az? Vastag, durva hang felelt: — Küldönc... Levél a szerb parancsnokságtól. Nagy István ajtót nyitott. Az asszony összeremegett. Sötét kisértet suhant el szemei előtt, valami retteneteset érzett, valamit, ami átjárta minden porcikáját, belesajgott a szívébe és éles késekkel hasogatta az agyát. Az asztalhoz lépett, felvette az odadobott levelet, aztán olvasta: „Nagy István huszonnégy óra alatt kiutasíttatik a szerb területről.“ A fejéhez kapott. Úgy érezte, mintha az agyába százezer tűt szúrtak volna. A lázban vergődő gyermek érthetetlen szavakat suttogott. Nagy Istvánné rároskadt a gyermekre, csókolta az arcát, a kezét, a szemét... Nem tudta, hogy mit csinál. A szálló életét akarta visszacsókolni beléje... * A szerb parancsnok megadta az engedélyt: — Engedjétek be!... Nagy Istvánné megjelent a parancsnok előtt. Sápadt arcát gyászfátyol szegélyezte. Könnyű volt, mint a sóhajtás és megviselt, mint a viharverte virág. Odaroskadt a parancsnok lábai elé: — Halálos beteg a fiam. Kis testét negyven fokos láz emészti. Vonja vissza pár napra a kiutasítási végzést! ... összekulcsolta kezeit, lehajtotta fejét és várt. A parancsnok intett az asszonynak: — Állj fel! Nagy Istvánné felállt és letörölte arcáról a könnycseppeket: — Ha ismer Istent, irgalmazzon! A parancsnok arca elsötétedett. Nagy Istvánné zavaros tekintete rátapadt a parancsnokra: — Csak annyi időt engedjen, amig a kisfiam nyugodtan meghalhat! ... A parancsnok cigarettára gyújtott: — Ezt megadom! Nagy Istvánná arca felragyogott. Meg akarta köszönni a parancsnok jóságát, de ez megszólalt: — A gyermeked ittmaradhat! N Nagy Istvánné arca megmerevedett. Rettenetes sejtés kapott a szivébe. — A gyermek ittmaradhat? — is-mételte tompán. — És ... és én? ... és az uram?... — Alig merte kimondani a szavakat. Elutaztak a parancs szerint. Nagy Istvánné nem értette tisztán a szerb szavait, makogott, akadozott és mégegyszer megkérdezte: — És a gyermekem? — Mondom, hogy ittmaradhat... Gondoskodom róla, hogy nyugodtan meghalhasson. Nagy Istvánné felsikoltott, aztán kiszaladt az irodából és futott, jajgatott, a kezeit tördelte. A kocsik megálltak előtte, nehogy elgázolják. A magyarok sóhajtottak: — Szegény testvér! A szerbek röhögve rámutattak: — A bolond magyar! * Nagy Istvánéknál lábujjhegyen jártak. Felesleges volt. Ifjú Nagy István mereven feküdt a párnákon... Ócska, krajcáros gyertya pislogott a Szűz Anya szobra előtt. Halvány sugarát rávetette a kis hajlottra. Nagy Istvánné a Szűz Anya felől tárta karjait: — Anyám, segíts! A halott gyermeket becsavarta az meleg vánkosba, karjára vette, aztán megindult vele az állomás felé. Nagy István utána ment. A huszonnegyedik óra letelt. * A katona sorba megvizsgálta a menekülteket. A parancs azt mondta, hogy semmit sem szabad magukkal vinniük. Nagy Istvánné, karján a hajót gyermekkel, megállt a katona előtt. — Mi van a vánkosban? — Gyerek! A katona felbillentette a vánkos MAKÓI ÚJSÁG 3 1) közellátási miniszter nyilatkozata a legfontosabb közellátási problémákról. Győrffi-Bengyel Sándor közellátásügyi miniszter csütörtök délután sajtóértekezletet tartott, amelyen a magyar sajtó képviselői előtt ismertette a közellátási helyzetet Beszéde elején .megemlékezett az elmúlt időszak fontosabb közellátási eseményeiről, majdpedig részletes tájékoztatást adott az egyes időszerű kérdésekről. A kenyérfejadagok. — Legelsősorban is a kenyérmagvak helyzetét kívánom ismertetni — mondotta a miniszter. — Itt a legutóbbi időben bizonyos csökkentést voltam kénytelen elrendelni, ami azt jelenti, hogy ezentúl 50 gr-al kevertvesebbet adunk át a közfogyasztás céljaira. Három fogyasztói kategória van, akikről gondoskodni kel. Ebben az ellátottságban mindenki 200 gr-ot kap, azonban ezt a mennyiséget pótlékokkal egészítik ki, amely, a testi munkás erőbeli igényeinek is megfelel. A kohómunkás például a maximumot kapja: 350 gr pótlékot. Ezt a két tételt változatlanul hagytuk,mert abból indultunk ki, hogy aki erősen igényben van véve, megkapja mindazt, amire szüksége van. Csak egy kis összehasonlítást akarok tenni: a katona fejadaga napi 500 gr., viszont a nehéz testi munkás ennél 50 grammal többt kap. Akik önellátók, vagy akik a maguk kenyéradagját évente természetben kapják meg, azok nem tartoznak ide, mert a rendelet célja az volt, hogy a készlet elegendő legyen az új termésig és ne kelljen — a múlthoz hasonlóan — kenyértelen napokat, vagy heteket rendszeresíteni. Úgy hiszem, hogy most könnyebben nélkülözünk 5 dekát, mintsem kenyértelen napokat kelljen bevezetni. 150 kilóig hizlaljuk a sertést. — Tavaly a sertéshiány okozott nagy bajokat, az idén éppen fordított a helyzet. A sertés elegendő, azonban takarmány nincs. A takarmánykrízis európai jelenség. A kevés takarmány arra kényszerít bennünket, hogy a meglévő készleteket minél gazdaságosabban hasznnljuk fel. Tudomásom van arról, hogy sok helyen ma is 170—200 kg-os sertéseket hizlalnak, pedig ennek semmi értelme sínesen, hiszen az ilyen állat a takarmányt csak fogyasztja, anélkül, hogy az gazdaságos lenne. A 140— 150 kg-os sertés hizlalásával elértünk, mindent, amit a takarmányból ki lehet hozni. Minden további hizlalás csak növeli az állat súlyát, anélkül, hogy a feletetett takarmány teljes eredményét learathatnánk. A 150 kg-os sertés éppen megérett arra, hogy több takarmányt ne kapjon, ellenben zsírban és húsban mindazt megadja, amit megevett. Zsírellátás. Egyik legnehezebb kérdésünk a zsírellátás. A legutolsó sajtóértekezet alkalmával már rámutatom arra, hogy milyen nehézségek mutatkoznak ennél a kérdésnél. Azóta két hónap telt el és örömmel közölhetem, hogy ma már lényegesen nagyobb készletünk van, mint akkor volt. Előreláthatóan gondoskodtunk a szükséglet fedezéséről, azokra az időkre, amikor — a nyár derekán s ősz elején — jelentkezni fognak a zsírellátási nehézségek. A legkisebb faluban is szorgalmasan gyűjtöttük a zsírt az előírt 3 és 6 kg-ok beszolgáltatásával. Ezeket a mennyiségeket gyűjtőhelyekre szállítottuk, higiénikusan sterilizáltuk, így raktároz- tuk el addig az időig, amíg azt a fo- fgyasztás céljaira rendelkezésre nem bocsátjuk. Ezzel párhuzamosan rekvirálásokat is végeztünk. Hál Istennek, elmondhatjuk, hogy vannak szerény készleteink. Ez a mennyiség azonban még mindig nem elegendő. A szükséglet egy része még hízóban van, azaz állatban van. A zsírkérdés igen nehéz kérdés volt és nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy munkatársaim segítségével a megoldás már jó úton halad. De nagyon vigyázunk majd minden grammra. Ezért szüntettem meg a kettős ellátottságot a zsírváltójegy bevezetésével, ami csak Budapesten havonta 16 vagon megtakarítást jelentett. Karácsonykor közöltem, hogy elegendő készlet esetén országos viszonylatban is rendszeresíteni fogjuk a jegyrendszert. Ez nem következett be, de ahol zsír van és a jegyeket biztosan be tudom váltani, ott sor kerül a jegyrendszer bevezetésére. Komoly elgondolások vannak arra nézve is, hogy a zsirjegyre kell venni a vajat és egyéb zsiradékot is. Népruházat. Annak idején beszámoltam már arról, hogy a dolgozó nép ruhapótlásáról kell a legjobban gondoskodnunk. A dolgozó szenved legtöbbet a fagytól, a hidegtől, éppen ezért a népruházati akció keretében siettünk a dolgozó nép megsegítésére. Az akció során a következő fázisok zajlotak le: az első hullámban kiadtam 3 millió fm. szövet- és pamutárut. Ez a mennyiség a Hangya és a kiskereskedők útján került szétosztásra. Januárban, a második hullámban 1 millió P értékű kötszövött áru, szevtter, melegharisnya, érmelegítő, trikó stb. került forgalomba. A januári kibocsátásnak oka az volt, hogy a fonalat előbb fel kellett dolgozni. Köszönettel emlékezem meg a magyar munkásokról, akik még a karácsonyi ünnepek alatt is dolgoztak, hogy munkástársaik részére a kötöttszövött holmik mielőbb kimenjenek. A második hullámban még kb. 8—10 millós értékanyag kerül kiosztásra, amelynek lebonyolítása most van folyamatban. Itt már konfekcionált árut is kiadunk: nadrágot, kabátot, bekecset stb. Csak pár adatot említve, egy ruha (nadrág és kabát) ára 12 P volt, egy nadrágot pedig 7.80 P-ért adtunk. Ezt a konfekcionált árut azért küldtük szét, hogy lássák, mily olcsón tudunk árut előállítani. Jövőre ezt az akciót ki fogom bővíteni, mégpedig úgy, hogy a vállalatoknál dolgozó ipari munkás és a mezőgazdaságban dolgozó munkás részére a munka- adó veszi meg az árukat, illetve be-szerzésükre a munkaadó ad hitelt. Tudom azt, hogy a munkásnak a ruhabeszerzés céljára a legkevesebb pénze van, azonban jövőre a népruházati cikkek a konvenciónak abba a részébe tartoznak majd,, amelyet edig búzában kapott. A búza egy- részét tehát textiláruban fogja megkapni. Jó minőséget, olcsón és ezzel nagy szociális feladatot fogunk megvalósítani. A harmadik hullám márciusban zajlik le. Itt könnyebb áruk jönnek ki, főként az asszonyok és gyermekek részére. Ezzel párhuzamosan szabásmintákat adunk ki és a különböző női társadalmi szervezetek bekacsolásával megtanítjuk a legegyszerűbb parasztasszonyt is arra, hogy saját, valamint a gyerekek ruháját maga varrja. A papiros szabásminták segítségével a megvett anyagból minden asszony megvarrhatja a ruháját. Pontrendszer nem lesz. Kijelenthetem, hogy pontrendszer nem lesz. Hogy a luxuscélokra mi kell, az engem nem érdekel, csakis az érdekel, hogy mi kell a népnek. Van annyi anyagom, hogy egy évben 40 millió folyóméter standardizált árut tudjunk előállítani. A nyersanyag utánpótlásra is van kitalakult tervem. Megszervezzük a csalángyűjtést, mert a csalán rostjából állítjuk elő azt az alapanyagot, a kotonint, amelynek műselyemmel való keverése után gyártjuk majd