Makói Ujság, 1942. április (8. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-03 / 76. szám

1942 április 3. Felhívás: Az Egyesült Női Tábor vezetősé­ge felhívja mindazoknak a lelkes, áldozatos munkára kész asszonyok­nak és lányoknak a­­figyelmét, akik­ a nyár folyamán — július 1-től augusztus 31-ig terjedő időben — a nyári napközi otthonok vezetését nemzetvédelmi munkaszolgálatként vállalják, sürgősen jelentkezzenek a vármegyei m. kir. tiszti főorvosi hivatal helyiségében .(Vármegyehá­­za, szárnyépület, I. em­. 26. sz.). Vi­­­dékiek ugyanonnan kérjenek je­lentkezési lapot, amelyet pontosan kitöltve oda visszaküldenek. A jelentkezés feltételei: Jelentkezhetnek óvónői vagy ta­nítónői képesítéssel rendelkezők, negyed-,­­ ötödéves óvónő-tanítónő­­jelöltek, gimnáziumi és kereskedel­mi érettségivel, női ipariskolai vég­zettséggel, de legalább négy közép­iskolai végzettséggel bíró lányok, akik keresztény származásukat iga­zolni tudják. Korhatár 17—50 év, kiskorúaktól szülői beleegyezést ké­rünk. Az egyenként jelentkezők je­lentkezési lapjukat hatóságilag (községi jegyző, polgármester) lát­tamoztassák és szerezzenek erköl­csi és tisztiorvosi bizonyítványt ar­ról, hogy a nyári napközi otthonok vezetésére alkalmasak. Az iskolák, vagy egyéb közületek kötelékéből jelentkezők jelentkezési lapjukat az iskola igazgatóságával láttamoztas­sák és az iskola vezetőségén ke­resztül szerezzék be orvosi bizo­nyítványukat is. A jelentkezők részére április 18, 19 és 20-án háromnapos tájékozta­tó értekezletet tartunk, ahol a nyá­ri napközi otthonok vezetéséhez a legfontosabb tájékoztató alapisme­reteket elsajátíthatják. Az­­értekez­­lett megkezdése előtt tartoznak a jelentkezők beszerzett okmányaikat is bemutatni. Az értekezlet ideje alat mindenki saját költségén gon­doskodik útiköltségéről, szállásáról és étkezéséről. Az értekezleten résztvettek lakó­helyükön lévő óvodákba körülbelül június hónap folyamán 2 hétre ho­spitálásra lesznek beosztva. Ennek elvégzése után kapnak csak a jelentkezők megbízatást egy-egy nyári napközi otthon vezetésére. Feladatukat nemzetvédelmi szolgá­latként reggel 7 órától este 7 óráig végzik s ez idő alatt testi, lelki és szellemi gondozásban részesítik a gyermekeket. Ezért lakást, ellátást, tiszteletdíjat kapnak, továbbá úti­­költségmegtérítést. Az illetmény egységesen 60­­ készpénz. Ezenkí­vül reggelit és ebédet természetben kapnak. A vacsorának és vasárnapi ebédnek megváltása címén külön havi 20 pengőt kapnak. Olyan óvodákban, ahol a nyári napközi otthont az ottani óvónő ve­zeti, a tiszteletdíjnak a pénzbeli ré­sze elmarad. Minden nyári napközi otthon ve­zetője díjmentesen megkapja „A nyári gyermekotthonok kéziköny­­­­vét" és a „Szervezési útmutató­"t, s amely munkák megadják a legszük­ségesebb irányelveket a nyári nap­­­­közi otthonok vezetésére. MMMWWWMMMMMMfWIMnMMi MÁKOT ÚJSÁG Minden hallgató átment a cséplőgépkezelői tanfolyam vizsgáján Kétszáz pengő jutalmat kaptak a jelesek 8 a Gödörben Többféle 20na 1575 és sörkorcsolya. tapasztalatokra, melyek azt mutat­ták, hogy a malmok és ellenőrök a gazda rovására osztályozták a ga­bonát. Dr. Kausay kiosztotta ezután a minisztérium 200 pengős ajándé­kát, amit 17 jelesen felelő hallgatói kapott meg és ígéretteljes szavakkal válaszolt a hozzájuk intézett üdvöz­lésekre. A vizsgázók nevében Varga Dá­niel köszöntötte a bizottságot és a megjelenteket. Feleshagymának kiadó a mezőhe­­gyesi útfélen, a pusztán 1 kat. hold föld a Jenei-féle földből. Ért. lehet ugyanott, puszta 9. sz. alatt. 1622 Fütő­ utca 7. számú magánház ki­adó és azonnal elfoglalható. 1630 BARACK-, földieper­, málna­iz, őszibarack és narancs jame, vegyes gyümölcsíz és almalekvár kapható. Á. O. K. áron Makón, Deák Ferenc­­utca 20. szám alatt. A Csillaghullás — ELBESZÉLÉS. — Irta: Gulácsy Irén. 1385-öt írtak, három egész esz­tendő sem telt meg Lajos király halála óta, az özvegy Bosnya Er­zsébet még három éve sem gyám­kodott kiskorú gyermeke és az or­szág fölött, mikor annak határai már megteltek panaszokkal és zo­kogó átokkal. —• Törvényt! Törvényt!— hang­zott fel itt is, ott is. — Endre apánk aranybullája! — csengett a megrugdalt nép. De szava nem hatolt el, ahova kellett. A szépasszony Visegrádon, a kis­korú király pedig Szekszárdon üdült, erdők sűrűjében. A nagy or­szágfárások közepett igen jól mu­lattak, egy sor olyan baljó intézke­dés után, mely most még éppen azokat az előkelő rendű urakat sér­tegette és rövidítette, akik az ő minden gyarlóságuk ellenére eddig legalább kitartottak a trón körül és akik a forrongó világban még segíthettek volna. Az elkövetett hibákból Garay Miklós nádorra is esett valami rész. A fényes tehetségű és igaz nagy magyar, a maga hatalmas, erős férfiasságában, a gyenge asz­­szonnyal szemben nem tudott elég erős lenni. Kelleténél lazábban fog­ta a­­gyeplőt. De ő a bajban lega­lább Budán maradt és égő hazafias jószándékkal igyekezett minden áron menteni, ami menthető. Készen minden rossz eshetőség­re, legelőször is persze a királyi és saját bandériumok­­felültetésére adott parancsot, továbbiakban pe­dig a békés egyezkedés­t megkisér Nagy izgalommal indult neki a cséplőgépkezelő-tanfolyam 56 hall­gatója szerdán délután 5 órakor a vizsgának. Tizenkét tanulási nap záróvizsgája volt ez, ahol az idei cséplés gépészei tettek bizonyságot arról, hogy a­­ korszerű csépléssel mennyire tisztában vannak és hogy céltudatos munkával minden szem gabonára miképpen fognak ügyelni az ország, a nemzet közellátása ér­dekében. Dr. Kausay Tibor miniszteri titkár, Bozsing Béla m. kir. mű­szaki tanácsos és Jung Péter, a szegedi felső ipariskola igazgatója vezették le a vizsgát nagy türelem­mel és körültekintéssel. Hozzáértő, szép és igyekvő feleleteket hallot­tunk, amiről az este 8 órakor kihir­detett eredmény is tanúskodik. Eszerint a tanfolyamhallgatók kö­zül mindegyik megérdemelte a ké­pesítő levelet. A tanfolyam keretén belül csép­lőgépkezelői jogosítványt kaptak: Annox Róbert, Balázs István, Bá­lint Sándor, Bábinszki Jeremiás, Benkő János, Börcsök Lajos, Erdei József, Fejes István, Fodor Sándor, Görbe Sándor, Kovács Mihály, Le­­hocki Sándor, ifj. Mészáros János, Molnár István, Nagy József, Paksi Ferenc, Pásztor József, Petró Ist­ván, Sárkány Antal, Simon József, Sípos Sándor, Suszter József. Szü­lésénél folytatta. Nem várta be, hogy az aggember primáskancellár aláz­­kodjék le hozzá, hanem amíg a lá­zadás nyíltan kiüti, ő maga sietett udvarlására. Kaplay Dömötör felfogadta a ho­zott áldozatot. Mindkét kezét nyújt­va ment elé. Főhelyre kínálta, bor­töltő inasával rögtön a legjava ko­rából adatott és ilyen megbecsülő vendéglátás közben terjesztette elő a sérelmezett dolgokat. És Mik­lós nagy önmérséklettel hallgatta végig. Csak mikor a prímás elké­szült, pillantott fel. — Hát mind a bajokat megláttuk s megszívleltük — szólt. — De most a tanácsolásait is el ne von­ja tőlünk eminenciád, melyek nél­kül csak úgy lotyogva fütyöghet-* nénk! Tudnom kellett, hogy ki, hogy mit s miben lenne hát benne kontentus, velem és őfelségeikkel, hogy ezeket lehetőleg elkövetnék. — Nézd fiacskám — kezdte rö­vid gondolkodás után a bíboros — Kaplay Jánost asszonyunk nemde­­nem, egykorban rosszkedvűben mostohán fogadta. És a többféle ... — Megszorította Miklós kezét s kértelen a szeme közé nézett. — Nem könnyű. Ne hidd, nekem sem könnyű. S éppen mert közelről atyafiam... De ennek az elbusuit Jánosnak Te mindenképen elégtéte­lére légy! Helyet kell kapnia a kor­mányrúd mellett, meg eldöntendő, hogy hol s hogyan. Hajlassz? — A nádor bólintott. — Igen, mehetünk tovább. — Hát továbbad .. . Továbbad itt lenne Zámbó Miklós. — A rajtakapott harácsoló. Adósleveleknek levélelője, megsem­misítője, igen, — felelt ugyan­tai István, Szántó Mátyás, Váradi Sándor. — Balogh József, Bálint N. Sándor, Bökönyi Ferenc, Dávid János, Gál Sándor, Győri Károly, Király Gyula, Kiss József, Marto­­nosi Sándor, id. Mészáros János, Mészáros János (1920), Nagy Ká­roly, Nagy Sándor, Ruttkay József, Szakács Gyula, Szekulics László, Szűcs János, Takács Ferenc, Vajda Imre, Vámos Béla, Jenei Ferenc. Bozsing Béla elismerő, méltató szavakkal üdvözölte az eredmény kihirdetése után Jung Péter igaz­gatót, a tanfolyam levezetőjét és megköszönte Tóth Ferenc ipartes­tületi elnöknek az Iparos Otthon díjtalan átengedését, végül meleg szavakkal köszöntötte S. B­á­l­i­nt György felsőházi tagot, aki nagy érdeklődéssel hallgatta végig a gazda- és iparoscsoport vizsgáját. S. Bálint György válaszolt a hozzáintézett szavakra és gazda­szempontok, de az egyetemes nem­zeti érdek szem előtt tartásával in­tézte kérését a földmívelésügy és az ipar kiküldötteihez közbenjárás végett. Mondotta, hogy nagyon fontos, hogy a cséplőszekrény teljesen sza­bályos legyen. Nagy kérése továb­bá a gazdatársadalomnak — mon­dotta S. Bálint —, hogy szek­ér (osztályozó) nélkül sehol se legyen szabad csépelni. Hivatkozott itt a olyan nyugodtan Miklós, mint ahogy az öreg úr őhozzá beszélt. — Nos, avval mi történjék? — Az —­ nézett a távolba Dö­mötör — hogy hamiskodásait, ki­kért őkegyelme odaát számadás nélkül marad, neki idelent az or­­szág érdekében mostan elfeledjük, valahány időt is engedvén a jóváté­telre ... Hasznos ember amúgy, ha­talmas zászlós ember, jó szóval tu­dó, látott-hallott ember, nagy báró, nagy párt, elterjedt rokonság és ... hát fiacskám nézd ... botlik négy­lábán a ló is. Megbékítsd! — Visszaültessem a tisztakezü Bebek György stallumával szembe, a királyi kincstartóságba? — Nehogy egész nemzetségeik­kel együtt, másmint kerüljenek majd egymással szemközt! Értesz? Azt, igen, azt gondolnám. S ami tempesztve csak tenni bírod. Az ítélet dolgát Istenre halasztjuk. A nádor arcán egy kis kesernyés gúny villant keresztül. — Hamarabb nem tudom, mint rögtön — mondta. — No, már meg is esek!... No, ha éppen ez fáj ... És ilyesek... Ez igaz magyar és átal hazafi, nálunk törvénytisz­­teltebb uraiméknak ... őkegyelme­­iknek!... köszönettel hallanám a többit. — A személyi részben ifjú Lacsi István királyi lovászmesteren a sor — szürenkedett Dömötör szelíd mosolya. Te magad is ezt a csalá­dot, lelkem Miklósom rég nem kez­detted kedvelni. Távol legyen a sértés! De hát mostantól fogva kedvesem, a te szivedet feloldozd irántuk! Nagy szavak ők itt e haza földjén ... voltak is. Ezért tedd vissza Istvánt az ő gyászolt lovász­mesterkedésébe s hiszem, ez a tet­ted sem marad gyimelcsek hijján. Mond, bírod? A nádor szeme néhány percig ré­gi tüzek parázslásával hunyorgott maga elé. Aztán csak kihamvadt tekintetéből a zsarátnok, szijjas ál­la enyhült széleshomloku feje las­san lejjebb hor­gadt, beleegyezést intett. — Történjék. Ezt is ... Pacifiká­­lom e Lacfiakat is, eredeti legyen akármilyen nem éppen privátus okokból köztünk a megharagvás... Mert emenenciád tanácsolja igy és ország nevével... melyek nekem két igen fő dolgok, hogy szó szerint meglegyenek. Több ily kemény diót úgysem kell feltörnünk, reményel­­jük. — De korán! — sóhajtott a prí­más s az aggodalomnak kurta csi­l­­lanása siklott át a szeme tükrén. — Horváthy! — emelte homloka bő­rét. — Horváthy János ark-ellensé­­gedet sem feledhetjük, jóbarátom! Bár tisztán megmondom és erről itt, előtted nyílt tudománt teszek, én e Horváthynak uszító forgoló­­dásait, természet szerint magam sem kedvelem, de ne maradjak hát­ra az kelmed példája mögött a bé­ke megalkotásában! Ezért is nagy­ságodat azon kérjük, hogy Hor­váthy Jánost is megnyugtasd. Ma­­csói bán volt egykorban ez az úr ... Nos, most megint !. .. Győzöd-e még szívvel, Nádor öcsém, kedve­sünk? Tudom, tudom — enyhítette a beállt csendet. — Roppant nehéz legyen ez! De erődhöz szabtam. Aki már ennyit a hátára vett, a többi alól sem búvik ki. — Soha! — kapta fel a fejét a nádor és sötét arcán elsimultak a

Next