Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1882
al mazásában látható csüggedetlen s az elvek magaslatára emelkedett küzdelem az, a mi lelkünket a tisztelet és hódolat bizonyos nemével vezeti alakjukhoz s elveikhez. Az emberiség ily szigorú jellemalakjai, ily örök diszei és jótékony fényt árasztó csillagai képesek számunkra felállítani azon kritériumokat, melyek szerint megismerjük önmagunkat, bennünk és rajtunk kívül a jót és roszszat, a jót mint szépet, a rosszat mint rátat. Így iparkodnak megadni a kalobiotikai alapot életünknek, melynek hiányát korunkban annyira érezzük. Minél jobban látjuk lazulni és széttépetni a társadalmi élet legerősebb kapcsát, legéltetőbb melegét, a felebaráti szeretetet, minél erősebben ragadja az emberiség nagy részét az önzés és az anyagi élvek mértéktelen hajhászása az erkölcsi és anyagi pusztulás örvényébe, minél szomorítóbb képben tűnik fel a nemesebb elvek és ideálok iránt való durva érzéketlenség s a bűn szemtelen gunyja az erényekkel szemben, annál szükségesebb a gondolkodó léleknek egy kis időt szentelni azon magasabb eszmék felkeresésére s a velők való társalgásra, melyek az elvakitott tömeg szűk látkörén túlesnek, de a melyek a legbiztosabban vezető utat jelzik földi életünk végczéljának megoldásához rendeltetésünk becsülettel való betöltéséhez. Ily elvek pedig kell, hogy diadalmaskodjanak a beteges szeszély és hóbortos nagyzás szülte ferdeségeken s az emberi ész merész önhittségből eredt tévelyein. Jól esik lényünk belsejébe tekinteni s ezt ismerve keresztül haladni gondolkodásunkkal azon pontokon, melyek az irányt jelzik rendeltetésünk czéljához. Ha élvezetet nyújt a sóvárlelkü tudósnak az, ha a föld rétegeit átkutatva tudományos föltevéseit valónak találja s fáradtsága eredményeivel azokat tiszta igazságnak dokumentálhatja; ha a csillagász rendkívüli szellemi gyönyört élvez mindannyiszor, valahányszor az emberi képzeletet elfárasztó magasságban mozgó és tündöklő égi testek lényegét vagy feltűnési időpontját meghatározza: miért nem esnék jól az embernek az, ha elhagyva a képzeletet túlcsigázó dimensiók világát, a magához legközelebb álló alkotással, önmagával, önmagában lényegével, tehetségeivel s az ezekhez mért rendeltetésével foglalkozik, hogy igy megismerve önmagát — ami kezdete minden öntudatos cselek-