Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1882
— 6 v agy működése, (Abh. zur wissenschaftl. Medicin) akkor nemcsak öntudatos tökélyesülésről, de még a nemes értelemben vett nevelésről sem lehet szó. S váljon mire képes Darwin s a materialisták pseudo-homoja? Ha a lélek is csak finomabb anyag, az anyag színe, java, virága, s ha a gondolkodás az anyagrészecskék művészi dispositióján alapszik, s mindaz, amit mi erénynek vagy abstract fogalomnak veszünk nem más, mint bizonytalan működésű és bizonytalan megismerő érzékeink borzasztó csalódása, akkor az ember, mert az állattól csak quantitative különbözik, egy fokon áll azon lényekkel, melyek ösztönszerüleg csak arra törekednek, hogy éljenek, fajukat fentartsák, s ha végre eljő a szervezet lankadtsága, ha kialszik a tűz, mely vak ösztönképen annak rugóit melengette, s mely ismét csak anyagi parányok milliárd rezgéseinek csodás eredménye, akkor kidől, leélte magát, porrá lesz mindenestől, mert maga is nem lesz más, mint az elbizakodott emberi ész kificamított bölcselete által embernek nevezett anyag. Ha megfosztatunk a szabad akarattól, az öntudatos cselekvés érdemeitől, mikép volna lehetséges az öntökélyesedés ? S valóban midőn Vogt nevetséges naivsággal felhívja az ellentábort, hogy láthassa, szagolhassa, hallhassa és megizlelhesse azt, amit mi léleknek nevezünk — helyesen kiált fel Carus: Oh gyermekes bölcselkedés. Hogyan hihetnénk el, hogy ugyanazon erő, mely a gyomorban hat, mely a vesében választ, mely az epét eloszlatja, ugyanaz gondolkodik és érez? Van-e itt, vagy lehet e szó magasabb rendeltetésről ? Hol az egyedet s az egész emberiséget boldogító eszmék s minden dicső, szent érzeményei egy ember világnak sötét sophismák által erőszakosan megöletett ? Itt szó sem lehet tökéletesedési vágyról, annak szükségességéről avagy eredményeiről. Midőn teljes sivárságában látjuk az anyagelviek emberét, lehetetlen nem látnunk azt a törpeséget, melyen túl az ily dressirozott lény nem emelkedhetik. Ahol szellem nincs, ott szellemi haladás sem lehet, s ha a szabad akarat, mely nemcsak az erkölcsi világban, de az emberi cselekvések összes ágaiban az ítéletek mérlegének alapja, megtagadtatik, akkor az ember megszűnt erkölcsi, önérzetes lény lenni. A pantheismus szerint isten a materialismus szerint állat. Itt csakugyan egy gépet kell látnunk, melynek