Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1882

— 6 v agy működése, (Abh. zur wissenschaftl. Medicin) akkor nemcsak öntudatos tökélyesülésről, de még a nemes értelemben vett neve­lésről sem lehet szó. S váljon mire képes Darwin s a materialisták pseudo-homoja? Ha a lélek is csak finomabb anyag, az anyag színe, java, virága, s ha a gondolkodás az anyagrészecskék művészi dispositióján alap­szik, s mindaz, amit mi erénynek vagy abstract fogalomnak ve­szünk nem más, mint bizonytalan működésű és bizonytalan meg­ismerő érzékeink borzasztó csalódása, akkor az ember, mert az ál­lattól csak quantitative különbözik, egy fokon áll azon lényekkel, melyek ösztönszerüleg csak arra törekednek, hogy éljenek, fajukat fentartsák, s ha végre eljő a szervezet lankadtsága, ha kialszik a tűz, mely vak ösztönképen annak rugóit melengette, s mely ismét csak anyagi parányok milliárd rezgéseinek csodás eredménye, ak­kor kidől, leélte magát, porrá lesz mindenestől, mert maga is nem lesz más, mint az elbizakodott emberi ész kific­amított bölcselete által embernek nevezett anyag. Ha megfosztatunk a szabad aka­rattól, az öntudatos cselekvés érdemeitől, mikép volna lehetséges az öntökélyesedés ? S valóban midőn Vogt nevetséges naivsággal felhívja az ellentábort, hogy láthassa, szagolhassa, hallhassa és megizlelhesse azt, amit mi léleknek nevezünk — helyesen kiált fel Carus: Oh gyermekes bölcselkedés. Hogyan hihetnénk el, hogy ugyanazon erő, mely a gyomorban hat, mely a vesében választ, mely az epét eloszlatja, ugyanaz gondolkodik és érez? Van-e itt, vagy lehet e szó magasabb rendeltetésről ? Hol az egyedet s az egész emberiséget boldogító eszmék s minden dicső, szent érzemé­­nyei egy ember világnak sötét sophismák által erőszakosan meg­öletett ? Itt szó sem lehet tökél­etesedési vágyról, annak szüksé­gességéről avagy eredményeiről. Midőn teljes sivárságában látjuk az anyagelviek emberét, le­hetetlen nem látnunk azt a törpeséget, melyen túl az ily dressiro­­zott lény nem emelkedhetik. Ahol szellem nincs, ott szellemi hala­dás sem lehet, s ha a szabad akarat, mely nemcsak az erkölcsi vi­lágban, de az emberi cselekvések összes ágaiban az ítéletek mérle­gének alapja, megtagadtatik, akkor az ember megszűnt erkölcsi, önérzetes lény lenni. A pantheismus szerint isten a materialismus szerint állat. Itt csakugyan egy gépet kell látnunk, melynek

Next