Református gimnázium, Máramarossziget, 1878

I IGAZGATÓI JELENTÉS A MÁRAMAROS-SZIGETI HELV. HITV. LYCEUM ÁLLÁSÁRÓL 1879. Előadta az 1879. évi június 29-én tartott sárönnepélyen Szilágyi István, igazgató-tanár. Ezernyolczszáz ötvenkilenezben érezte m­ár a magyar haza, T. Gy., bár még csak halkan, zúgását annak a szél­nek, melyet a sorsunk felett őrködő gondviselés bizonynyal azért támasztott, hogy megelégelvén szenvedéseinket, melyekkel a győztes hatalom politikai életünket elárasztá, feloldozza általa végre azt a j­eget, mely a nemzetest tagjait elzsibbasztotta, a lelket az apathiának majdnem oly fokára sülyesztő alá, a­hol az ember alig gondol többé az életre s szeretne nem lenni inkább, mint azt szem­lélni folyvást, mint rothad össze minden egymás után, a mit örökkétartónak, mint enyészik el minden, a mit romolhatatlannak hitt, s mint foglalja el helyét az idegen, mely úgy nem lesz soha az ő sajátjává, mint nem lesz egygyé tűz a vízzel soha sem. Ez a viharrá lenni fenyegető szellő, melyről alig lehet megmondani, honnan indul s hová megyen, megmozgatta a mi po­litikai s társadalmi B e t­h e s d á­nkat, ezt a „betegek tengerét,a magyar hazánkat, s a társadalmat, a különböző intézeteket, az egyházat magát egyszerre megszóllaltató, moz­gásba hozó e szellem, melyet én „a vizek felett lebegő Isten lelkének“ mernék mondani, mely táplálá a vilá­got, hogy az életre keljen. Mi, annak a kornak emberei, élő tanúi vagyunk még annak aláz­nak, mely minden lelket elfogott, a remények azon hangos nyilatkozásának, melynek merész vol­táról csak akkor döbbent meg a gondolkozóbb ember, mikor az ki volt már mondva. 1*

Next