Református gimnázium, Máramarossziget, 1890
mától, az úgy nevezett Zrínyi-strófáktól, eltérőleg, csak párrimeket alkalmaztam. Erre az eljárásra a könnyebbségen kvül a szebb hangzás is ösztönözött. Az alább következő részlet, mely a Radivoj és Jurajics epizódját adja elő, mutatvány a nagy terjedelmű dolgozatból. Kilenczedik ének. (6 — 101-ik versszak.) 6 . . . Két napja Szigetből Zrínyi ki nem mozdul, Rajta kívül senki nem sejti, mi okból; S noha szünet nélkül Deli Vid nógatja. Nem változik ám meg erős akaratja. 7 Végtére ekkép szólvitéz Deli Vidnek : Ki szerencséjét nem zabolázza, hidd meg, A veszélyt annak nem kerüli ki lába, És a kitett tőrbe maga fut vaktába. 8 Eddig a szerencse, lásd, mivelünk tartott, Isten után győzve folytattuk a harczot. De ha elfordulna, gondolj ez esetre ! Minő veszedelmet hozhatna Szigetre. 9 Hisz én idebenn sem hiába pihentem, Azalatt nagy tervet forgattam eszemben; Elhitetni biz én azt akarom vélek, Hogy veletek együtt seregüktől félek. 10 Ha maguk elhízzák s lazul a vigyázat: Csapatunk akkor több nyereséggel támad; Ez alatt a császárt értesítem róla, Hogy várunk lövi már Szolimán golyója. 11 A Zrínyi tanácsát Deli javallotta És magát követül menten ajánlotta: Uram, te parancsolsz velem, életemmel. — Üzeneted vinni kész vagyok ezennel. 12 Az éjjel, vagy akard, indulok e perczben A táboron át, hisz értek azon nyelven. S hogyha talán furfang nem segít, azt tartom. Erővel is utat nyit nekem a kardom.“