Református gimnázium, Máramarossziget, 1893

I. Iskolai évet bezáró beszéd 1893j,t-beii junius lió 24-én. Irta és elmondta KRÜZSELYI BÁLINT, jogtanár. I. Ez a hely nem az enyém. Mi itt, Mr. Közönség­, meg­szoktunk már évtizedek óta egy tisztes alakot, egy szerény tudóst, Szilágyi István igazgató-tanárt látni és hallani. Most betegeskedése akadályozta, hogy ide lépjen. Szívessége velem parancsolt, és én e szép kötelességet helyette öröm­mel teljesítem. Csak annyit kérek mindenek felett és min­denek előtt az Egek Urától, hogy Lyceumunknak e zászlótar­tóját, régi friseségét visszaadva, még sokáig tartsa, éltesse nekünk, hogy jövőben még igen sokszor láthassa és hallhassa őt e helyről az iskolai évzáró ünnepélyt járó díszes közönség. II. Az embernevelés nehéz, de szép munka. Ha a szobrász, a­ki az élettelen anyagból készít maradandó műveket, elisme­rést érdemel, valami ilyen megilletheti azokat is, a­kik az ember­anyagot, az ifjúságot idomítják. Akármilyen szép egy büszke paripa, szebbé lesz a jó kitanítás által. Akármilyen kellemes egy vad rózsa , kelleme­sebbé lesz nemesítés, ügyes átoltás által. Az ember­neveléssel sok baj van. A serdülő gyermek olyan hajtás, a­mely mindenfelé dűlön­g, könnyen törik, hamar görbül, szeret elcsenevészedni. Nagyon éber kertészekre van itt szük­ség, ha szép virágzást, édes illatozást és hasznos gyü­mölcsö­­zést akarunk elérni. Sajátos jelenség, hogy a szép, jó és nemes nem hódít oly könnyen és oly hamar, mint a rut, a gonosz és a nemte­len. A tisztaság, a rend, a szorgalom nem ragad úgy, mint

Next