Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-15 / 2. szám

i ^­r­ülAt fü­rj Levél a tagkönyv becsületéről ,„lekszer, tagtárs . Még az elmúlt évben kaptad meg a tag­­nevet. Elsők között voltál, akiknek a Diákszövetség iskolai veze­­tsége átadta a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége középiskolás szervezetének »megbízóleveiét«. Akkoriban örömmel szaladtál hoz­zám és vigyázva húztad elő a zsebedből a kék könyvecskét. — Nagyon vigyázok majd rá! — így mondtad és egy forin­tot kértél kölcsön, hogy tokot vegyél hozzá. Büszke voltál arra, hogy most már »igazi«­, »tagkönyvese tagja vagy a Diákszövetségnek. Azt mondtad, hogy ezután job­ban tanulsz, — így akarod megbecsülni a könyvedet. — Meg is tartottad. Úgy hallottam, hogy a sztálini felajánlások során 6:5-re javítottad az eredményeidet. Hidd el, őszintén örültem, mert tu­dom, nem volt könnyű nekel, keményen megdolgoztál érte. De ... — sajnos — másról is kell veled beszélnem. Ezért is írtam neked ezt a levelet.­­Tegnapelőtt történt. Felmentem hozzád és csak édesanyád volt otthon. I Bementem a szobádba !?s ahogy leültem az asztalod mellé, a kis kék könyvecskén akadt meg a szemem, azon, amelyet egy esztendővel ezelőtt olyan szeretettel és féltőn mutattál nekem. Most ott hevert az asztalon néhány füzet között. Kézbe vettem — és kívülről még nem volt semmi elszomorító, — de amikor kinyitottam, meg kell vallanom, furcsa érzésem volt. A második oldalon­­ a kockák: szeptember — októ­ber — november — azok, ahová ,a tagsági bélyegeket kellett volna ragasztanod, üresen állottak. Utoljára tavaly májusban szántad rá magad, hogy kifizesd a tagsági díjadat — ezt mu­tatta a könyved, ötven fillért kellene fizetni egy hónapra — úgy­e így tudod te is? ötven fillért kellett volna fizetned és tudod miért üres május óta a könyvecskéd? — Nem azért, mert nincs ennyi pénzed — édesanyád biztosan adott volna. De­­­ nem, te nem tartottad olyan for­tosnak, hogy ezért szólj. Hogy odamenj a jegyzőhöz, a gazdasági felelőshöz és bélyeget kérj tőle. Talán még egyszer­­kétszer ő is odament hozzád­­ és kért, hogy vegyél bélyeget. De nálad vagy nem volt pénz, vagy »éppen másra kellett«, vagy — és úgy gondolom, ez volt a döntő — elfelejtkeztél arról, hogy mit jelent a­­ tagkönyv becsülete. Érted? Nem az 30 fillérről van itt szó, hanem arról: elfelejtetted, hogy a MINSz, a magyar ifjúság nagy szövetsége, egyik rétegszervezetének tagja vagy. Nem tudom, hallottál-e róla, hogy az a SzIT-es ifi, aki három hónapig nem fizeti tagdíjat, aki három hónapon keresztül nem ragaszt bélyeget tagkönyvébe, az könnyen elveszti tagságát. De gondol­hatod: nem sok ilyen ifjúmunkás akad. Az ifjúmunkások tudják, hogy mit jelent a tagkönyv becsülete. Tudom, ha most beszélgetnénk, akkor arra hivatkoznál, hogy te is tudod és te is szívesen fizetnéd meg a tagdíjadat, de mit csinálj, ha az iskolátokban senki nem törődik vele? Úgysem törődik vele senki? Hát törődj vele te! Kérd te! Menj oda a jegyzőhöz, vagy akár az iskolai titkárhoz és köve­teld a bélyeget. Miért ne éppen te legyél az, aki megérteti a töb­­biekkel, hogy a ki nem fizetett tagdíjak­­ nem csak pénzkérdést jelentenek. Azt jelentik, hogy félvállról semminek vettétek a kitüntetést — mert kitüntetés a diákszövetségi tagkönyv. £ s meg kell becsülnöd. Vigyáznod kell rá. Az, hogy otthon a papírok között heverteted — most már, hogy láttam, milyen foghíjas belül­ről — nem is lepett meg különösen. Elfeledkeztél a tagkönyv becsületéről! Gondold meg, amíg nem késő. Ha fáradságba is kerül, ha nincs is az iskolátokban bélyeg, követeld, hogy befizethesd a tag­díjat. Kérjétek, követeljétek a bélyeget akár a központtól is. Ne nyugodj bele, hogy a te tagkönyved szégyenszemre, üresen heverjen az asztalon. Vigyázz rá, hordd magadnál és nagyon szégyeld magad, ha a hónap első­ hetében még nincs beragasztva a bélyeged. Tagtársi üdvözlettel: SARDI MARIA Együd a sz­übi ezt Árathatjuk tanulmányi váztatásainkkal Effyüd Kamill és Hegedüsi Gyula a rákospalotai Dózsa György-gimnázium első osztályá­ba jár. Elsők között voltak, akik a téli szünet után visszatérve az iskolába, elhatározták, hogy fo­kozzák a sztálini felajánlások eredményeit. N­amill 5.6-ról 6.4-re *0­11111 javított, de történelemből és magyarból még gyengén áll. Vállalta, hogy he­tesre javít a két tárgyból. A tervért vállaltam — mondja Együd tagtárs. Az ötéves terv beruházásai kö­zött 1500 főiskolai kollégium lé­tesítése szerepel. Én orvosnak kétszülök és tudom, hogy az or­voskollégium reám is vár. Nem­csak én, de egész családom is részesül az ötéves terv ajándé­kaiból. Többek­­ között hozzánk csak most vezetik be a vízveze­téket. Édesapám Rákospalotán helyettes tervmegbízott, ő köz­vetlenül a munkahelyén építi a tervet. Szeretném, ha minél több hetesem lenne, ezért vállaltam, hogy történelem és magyar je­gy­emet kijavítom. társadalomban csak A szocialista szakképzett emberek állják meg a helyüket. Ha én igazán jó orvos leszek, a szocializmus építésén dolgozom , az ötéves tervet építem. Hegedüs Gyula SA? — Én is ezen gondolkodtam, mikor negyedévkor 4.1 volt az átlagom. Gépészmérnöknek ké­szülök és nem lehetek jó szak­ember, ha nem tanulok. Sztálin elvtárs születésnapjára 4.9-re ja­vítottam, de nem állok meg itt. Édesapámat most az ötéves terv első hetében nevezték ki vállalat­­vezetőnek. Eddig a salgótarjáni­ban volt munkás és kinevezése jó munkájának eredménye. Példát akarok róla venni, úgy akarok tanulni az ötéves tervben, mint ahogy ő termel. Nekem is szol­gálnom kell a tervet, hiszen a budapesti, soproni műegyetemet kibővítik, Veszprémben új nehéz­ipari műegyetemet építenek. Az én számomra épülnek ezek az egyetemek. — Tudod erre gondoltam az ötéves terv sikeres beindítására, mikor új eredmények elérését vállaltam. Hozzá akarok járulni már az iskolában az ötéves terv sikeréhez. „.iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiHiiiiiMiiiiiMiiiniMiiiiiiHiiiiiiiiiiiMiiiiiuitiiiiiiiiiiniiHHiiiiiiiitiHiiiiiiiiilimmtiwiiiiiiiiiuHiiiiiiiuiiiiiiiiiiimiiiiiHiiiiniiiHuiiiiMHiiiiiiimiiiiiiiiiiiimimiiiiiumiiiiiiiiiiiiiii Az új értelmiség új normái: az érettségi tételek Egyre közelebb kerülünk az dlalok. Én biztosan tudom, hogy érettségihez­­­ megdobog az ember szíve, ha az Az érettségi komoly próbakő­­ érettségin a mi hőn szeretett Sztá­lesz Sebünkben. Sokévi munkánk eredményét mért le. Az érettségi bizonyítvány jegyei azt mutatják majd meg, hogy érdemesek vol­tunk-e népi demokráciánk bizal­mára. Érdemesek voltunk-e arra, hogy a magyar munkásosztály, a Magyar Népköztársaság tanítta­tott bennünket. Erre kell most megfelelnünk az érettségin. Még fél esztendő előttünk áll, eb­ben a félesztendőben sokat javít­hatunk eddigi hiányosságainkon. Új sikereket kell elérnünk az érett­ségin. És ez nem is lesz olyan nehéz, sőt könnyebb lesz, mint eddig bár­mikor. Vegyük sorra a tételeiket. Nézzük az irodalmat: Révai elvtárs mondta, hogy mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy minden nagy költőnk és írónk haladó s­ellemű volt. Ezé­rt félt­ tő­lük a reakció és mert mást nem te­hetett, meghamisította őket. Iro­­dalomtörténetünk legnagyobb alakjait belegyömöszölte külön­böző stílusáramlatokba és »iz­­mus­­okba. Azt hitte, így le lehet róluk faragni azt, ami lényegük: a haladó szellemet. így lett Petőfi előbb a »magyar rónák lizikusa«, majd biedermeier költő, végül megállapították, hogy tetszeleg az ex-komédiás és ex-obsitos szere­pében. Azt hiszem, nincs nehezebb dolog, mint amikor ennyi hazugsá­got kell megtanulni!? Mennyire másak a mi tételein­k! Az igazi Petőfit kell bemutatni, ahogy őt valójában megismerhet­tük. Hillfcen ovastuk Révai elv­­társ tanulmányát, ahol­ rámutat arra, hogy Petőfi­­ gondolatait lé­nyegében a magyar népi demo­krácia valósítja meg. S hogyan valósítja meg? Ezt kell kidolgoz­nunk a történelemtételekben:­­ A Szovjetunió győzelme a fasizmus felett; Magyarország felszabadu­lása; A Magyar Népköztárs­aság létrejötte­­ és vívmányai; A há­roméves terv — ezek a tételek. Hát nem nagyszerű az, hogy ab­ból kell érettségiznünk, amit magunk is átéltünk? Valamennyien emlékszünk, mennyit magoltuk még harmadik­ban a királyok neveit és az év­­számokat­­­ és azt ic hiszem­, egyi­künk sem értette meg soha, miért kellett a történelmet meg­tanulni.­­ Ma már nem a királyok szüle­tési és halálozási évszámait kell bepislázni, hanem a fejlődést kell megérteni a történelemből. E ezt mutatják meg tételeink. Az ese­ményeket fejlődésükben, össze­függésükben­­ vizsgáljuk, s így meglátjuk indítóokaikat, követ­kezményeiket, vagyis megértjük őket. Ezért lesze egyszerű a téte­leket kidolgozni, még ha száz is van belőlük! Hát ha még azt nézzük, hogy a tételeik között olyan is van, ame­lyet kidolgozni minden diák szá­mára megtisztelt­etés! Lenin, Sztá­lin, Rákosi elvtársak életére gon­­i Iin elvtársunkról beszélhet! Mi ma a nagy sztálini korszak­ban élünk, a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet korsza­kában. Történelmünket a munkás­­osztály alakítja. Hát nem saját óvónkét vizsgáljuk akkor, ami­­kor a munkásosztály történetét tanulmány­ozzuk? És ez az élet, a mi saját éle­tünkkel való elválaszthatatlan kap­­csolat jellemzi a természettudomá­nyos tételeket is. Gondoljunk csak a számtanra: mennyi meg nem értett képlet, mennyi hasztalan elméletieskedő tétel maradt ki, s helyettük itt vannak azok, amelyek valóban a logikus gondolkodást és a gyakorlati munkát segítik elő. Még inkább áll ez a fizikára. Ezeket a tételeiket nem a régi po­ros fizikakönyvek lapjairól, hanem való létünkből merítették. Utazni fogunk. A földalattin is tudni fog­­juk, miért megy olyan gyorsan, olvasni fogunk az újságban új vi­dékekről, amelyeket atomenergia tett termékennyé és tudni fogjuk, mi az atomenergia. Haladó tudomány és gyakorlati élet — ez jellemzi te­hát a tételein­ket. S nem véletlen, hogy éppen most 1950-ben, az ötéves terv­­megindulásakor lettek ilyenek tételeink. Az ötéves tervben száz­a­ezer szakemberre van szükség és ezek a szakemberek belőlünk lesz­nek. A szocialista szakembereknek messze felül kell múlniuk a kapita­lizmust kiszolgáló »szakembere­ket«. Újrendszerű egyetem nevel bennünket jó mérnökké, orvossá, tanárrá. Erre az egyetemre pedig megalapozott és széles tudással kell felkészülnünk. Ezt az új nor­mát jelenti a mi új érettségink, ezt a szélesebb tudást alapozzák meg a mi­­ tételeink. Ez a norma magas norma, az igaz, de ugyanakkor teljesíthető. Nem lesz könnyű — ez is igaz, kemény munkát kíván — de mióta fáünk mi a nehézségektől? Nekünk csak egy feladatunk van: minél jobban tanulni. A Párt minden segítséget megad nekünk, hogy fokozzuk eredményeinket Tanulószobát, tankönyvsegélyt, kollégiumot biztosít számunkra. De a legnagyobb segítség, amit a Párt ad nekünk, hogy biztos kézzel vezeti népünket a szocia­lizmus építésének útjára. A Párt nevel bennünket arra, hogy min­den erőnkkel, lelkesedésünkkel és tudásunkkal kivegyük részünket az építő munkából. Parancsnok­nak lenni ebben az építésben — ezt a nagyszerű perspektívát ál­lítja elénk a Párt. Erre a meg­tisztelő feladatra gondoljunk, ak­kor, amikor az érettségire ké­szülünk. Biztos, hogy jól fogunk vizs­gázni a bizottság­i és a magyar nép előtti Fried Márt, a Diákszövetség VI. ker. titkára ■. • Lacit is magával ragadta a legjobb munkásdiákok példája Az osztályfőnök úr nem egy­szer figyelmeztette a IV/b.-t: — Fiúk, nem jó vége lesz a sok mulasztásnak. Az osztálybizott­­ság nézzen utána és tegyetek va­lamit ellene. A ti feladatotok. — A tanulásból ered a hiba — állapítja meg hosszas beszélgetési vita után az osztán­ybizottság. — Ha mindenki jól elkészülne az órákra, akkor a tizedére is le­csökkennének nálunk a mulasz­tások — m­ondta Berki Antal. Tónit ez év elején a IV/b. osztály­titkárául választotta. Hogy mit kell tenni, az most már világos volt az osztálybizott­­ság tagjai előtt, de még kérdés volt: hogyan ? Hogyan érjék el azt, hogy azok is, akik az elmúlt év vége óta a legtöbbet rontottak, mint például Zeidler Laci, szintén a jobbak színvonalára emelkedjenek fel? — Tanuljunk úgy, hogy elszé­­gyeljék magukat ! — hangzott az egyik tanács. — Valóban az az első, hogy tanuljunk, — vitatta meg az osz­tálybizottság. — Tizenheten vagyunk az osz­tályban munkásdiákok, kell a jó példával elöljárni, nekünk Ne­künk — l­egjobbjainknak kell segí­teni a gyengébbeken. A legjobbak segítsék a le­mar­adotta­kat, a gyengébbeket ! Egy esztendővel ezelőtt nagy­­öröm volt a IV/b-ben (akkor még III. b. voltak). Négyen kaptak az osztályban él-tanuló kitünte­tést: Nádas­ Vili, Katona, Sziget­vári Gabi és Berki Tóni. Szigetvári Gabi 4.6-es bizonyít­ványát 7-re javította! Nádasdi VTü 6.9-et ért el és az iskola leg­díszesebb falára a legjobbak közé még Berki Antal képe is felkerült. Zeidler Laci nem egyszer állt meg a tizennégy fénykép előtt. Az Wow legjobb tanulói, mo­­solygósképű munkásdatok néztek le rá. Ők már vidáman mosolyog­hattak­, megfeleltek kötelességük­nek. Laci tovább sietett — vala­hogy rosszul érezte magát. Ha az ő képe is egyszer ide­kerülhetne! — arra gondolt, hogy tavaly még a jobb tanulók közé tartozott, de most, ennek az évnek az elején, valahogy ellustult, meg­elégedett az eredményekkel és el­kezdett lefelé süllyedni. Én sem vagyok rosszabb a jók­nál — Így gondolta Laci és nem egyszer beszélgettek erről az osz­tályban : Utolérjük a leg­jobbakat — Így indult a verseny a sztálini felajánlások hónapjában. És a legjobbak Szigetvári Gabi, Berki Tóni és a többiek jól látták az igyekezetét és érezték, hogy most kötelességük segíteni­­e: Szigetvári Gabi tanulópárba hívta Zeidler Lacit, és a sztálini felajánlások során a legjobbak példáján, a legjobbak segítségé­vel sikerült is Lacinak vissza­szerezni az­ elmúlt év vége óta elvesztett ötösöket, hatosokat — m­ég többet is az elvesztettnél! Zeidler Laci esete nem egyedül­álló a IV. b-ben. Hogy az élta- i n­.’.ók, a legjobb munkásdiákok példája magával ragadta az osz­tályt, azt mindennél jobban mu­tatja a IV/b. tanulmányi átlag­­eredménye: az iskoláé 4 — az osz­tályé 4.7! És az osztály ajtajára felkerült az »élmunkásjelevény«. Ott csillog az ezüstös ötágú csillag a IV/b ajtaján és azt hirdeti, hogy a­ diákok többsége megértette, mit jelent a legjobbak mellé felsora­kozni, mit jelent az ő példájuk 1950 január 7-én, az­ ötéves terv első hetében, 16 nappal a ki­­ tűzött határidő előtt, felavattuk szegedi textilkombinát fonó­üzemének első részlegét. A Szov­jetünk nagy baráti segítségé­nek köszönhetjük az új üzem­részt. A legmodernebb szovjet gépek segítik az üzem dolgozóit, idején példás munkaszervezéssel 4 óra 20 percre csökkentették a csapolási időt. Most, az ötéves terv kezdetén, ezen a hatalmas eredményen továbbhaladva, 4 óra 5 perc alatt csapolt acélt a­­ diósgyőri, olvasztóbrigád. Új traktor áll a Hofherr-gyár udvarán. Az ötéves terv első nap­jaiban készült el és egyike annak a sokezer traktornak, amelyek a terv során megkönnyítik dolgozó parasztságunk életét. Hozzá­­­járulván ahhoz, hogy fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari­­ ország legyen hazánk. Magyar dolgozók ezei szabadultak fel a kizsákmányolás alól Államosítottuk a külfödi tőkés érdekeltségű vállalatokat. Eddig csak arra voltak jók, hogy szabotálják,s gátolják munkánkat Az ötéves tervben már ezek az üzemek is szocialista hazánkat építik, gazdagságunk forrásaivá válnak. Az államosított Első Magyar Cérnagyár dolgozói is új erővel, bizakodó vidáman áll­tak munkába 1950 első napjaiban.

Next