Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-15 / 2. szám
i ^rülAt fürj Levél a tagkönyv becsületéről ,„lekszer, tagtárs . Még az elmúlt évben kaptad meg a tagnevet. Elsők között voltál, akiknek a Diákszövetség iskolai vezetsége átadta a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége középiskolás szervezetének »megbízóleveiét«. Akkoriban örömmel szaladtál hozzám és vigyázva húztad elő a zsebedből a kék könyvecskét. — Nagyon vigyázok majd rá! — így mondtad és egy forintot kértél kölcsön, hogy tokot vegyél hozzá. Büszke voltál arra, hogy most már »igazi«, »tagkönyvese tagja vagy a Diákszövetségnek. Azt mondtad, hogy ezután jobban tanulsz, — így akarod megbecsülni a könyvedet. — Meg is tartottad. Úgy hallottam, hogy a sztálini felajánlások során 6:5-re javítottad az eredményeidet. Hidd el, őszintén örültem, mert tudom, nem volt könnyű nekel, keményen megdolgoztál érte. De ... — sajnos — másról is kell veled beszélnem. Ezért is írtam neked ezt a levelet.Tegnapelőtt történt. Felmentem hozzád és csak édesanyád volt otthon. I Bementem a szobádba !?s ahogy leültem az asztalod mellé, a kis kék könyvecskén akadt meg a szemem, azon, amelyet egy esztendővel ezelőtt olyan szeretettel és féltőn mutattál nekem. Most ott hevert az asztalon néhány füzet között. Kézbe vettem — és kívülről még nem volt semmi elszomorító, — de amikor kinyitottam, meg kell vallanom, furcsa érzésem volt. A második oldalon a kockák: szeptember — október — november — azok, ahová ,a tagsági bélyegeket kellett volna ragasztanod, üresen állottak. Utoljára tavaly májusban szántad rá magad, hogy kifizesd a tagsági díjadat — ezt mutatta a könyved, ötven fillért kellene fizetni egy hónapra — úgye így tudod te is? ötven fillért kellett volna fizetned és tudod miért üres május óta a könyvecskéd? — Nem azért, mert nincs ennyi pénzed — édesanyád biztosan adott volna. De nem, te nem tartottad olyan fortosnak, hogy ezért szólj. Hogy odamenj a jegyzőhöz, a gazdasági felelőshöz és bélyeget kérj tőle. Talán még egyszerkétszer ő is odament hozzád és kért, hogy vegyél bélyeget. De nálad vagy nem volt pénz, vagy »éppen másra kellett«, vagy — és úgy gondolom, ez volt a döntő — elfelejtkeztél arról, hogy mit jelent a tagkönyv becsülete. Érted? Nem az 30 fillérről van itt szó, hanem arról: elfelejtetted, hogy a MINSz, a magyar ifjúság nagy szövetsége, egyik rétegszervezetének tagja vagy. Nem tudom, hallottál-e róla, hogy az a SzIT-es ifi, aki három hónapig nem fizeti tagdíjat, aki három hónapon keresztül nem ragaszt bélyeget tagkönyvébe, az könnyen elveszti tagságát. De gondolhatod: nem sok ilyen ifjúmunkás akad. Az ifjúmunkások tudják, hogy mit jelent a tagkönyv becsülete. Tudom, ha most beszélgetnénk, akkor arra hivatkoznál, hogy te is tudod és te is szívesen fizetnéd meg a tagdíjadat, de mit csinálj, ha az iskolátokban senki nem törődik vele? Úgysem törődik vele senki? Hát törődj vele te! Kérd te! Menj oda a jegyzőhöz, vagy akár az iskolai titkárhoz és követeld a bélyeget. Miért ne éppen te legyél az, aki megérteti a többiekkel, hogy a ki nem fizetett tagdíjak nem csak pénzkérdést jelentenek. Azt jelentik, hogy félvállról semminek vettétek a kitüntetést — mert kitüntetés a diákszövetségi tagkönyv. £ s meg kell becsülnöd. Vigyáznod kell rá. Az, hogy otthon a papírok között heverteted — most már, hogy láttam, milyen foghíjas belülről — nem is lepett meg különösen. Elfeledkeztél a tagkönyv becsületéről! Gondold meg, amíg nem késő. Ha fáradságba is kerül, ha nincs is az iskolátokban bélyeg, követeld, hogy befizethesd a tagdíjat. Kérjétek, követeljétek a bélyeget akár a központtól is. Ne nyugodj bele, hogy a te tagkönyved szégyenszemre, üresen heverjen az asztalon. Vigyázz rá, hordd magadnál és nagyon szégyeld magad, ha a hónap első hetében még nincs beragasztva a bélyeged. Tagtársi üdvözlettel: SARDI MARIA Együd a szübi ezt Árathatjuk tanulmányi váztatásainkkal Effyüd Kamill és Hegedüsi Gyula a rákospalotai Dózsa György-gimnázium első osztályába jár. Elsők között voltak, akik a téli szünet után visszatérve az iskolába, elhatározták, hogy fokozzák a sztálini felajánlások eredményeit. Namill 5.6-ról 6.4-re *011111 javított, de történelemből és magyarból még gyengén áll. Vállalta, hogy hetesre javít a két tárgyból. A tervért vállaltam — mondja Együd tagtárs. Az ötéves terv beruházásai között 1500 főiskolai kollégium létesítése szerepel. Én orvosnak kétszülök és tudom, hogy az orvoskollégium reám is vár. Nemcsak én, de egész családom is részesül az ötéves terv ajándékaiból. Többek között hozzánk csak most vezetik be a vízvezetéket. Édesapám Rákospalotán helyettes tervmegbízott, ő közvetlenül a munkahelyén építi a tervet. Szeretném, ha minél több hetesem lenne, ezért vállaltam, hogy történelem és magyar jegyemet kijavítom. társadalomban csak A szocialista szakképzett emberek állják meg a helyüket. Ha én igazán jó orvos leszek, a szocializmus építésén dolgozom , az ötéves tervet építem. Hegedüs Gyula SA? — Én is ezen gondolkodtam, mikor negyedévkor 4.1 volt az átlagom. Gépészmérnöknek készülök és nem lehetek jó szakember, ha nem tanulok. Sztálin elvtárs születésnapjára 4.9-re javítottam, de nem állok meg itt. Édesapámat most az ötéves terv első hetében nevezték ki vállalatvezetőnek. Eddig a salgótarjániban volt munkás és kinevezése jó munkájának eredménye. Példát akarok róla venni, úgy akarok tanulni az ötéves tervben, mint ahogy ő termel. Nekem is szolgálnom kell a tervet, hiszen a budapesti, soproni műegyetemet kibővítik, Veszprémben új nehézipari műegyetemet építenek. Az én számomra épülnek ezek az egyetemek. — Tudod erre gondoltam az ötéves terv sikeres beindítására, mikor új eredmények elérését vállaltam. Hozzá akarok járulni már az iskolában az ötéves terv sikeréhez. „.iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiHiiiiiMiiiiiMiiiniMiiiiiiHiiiiiiiiiiiMiiiiiuitiiiiiiiiiiniiHHiiiiiiiitiHiiiiiiiiilimmtiwiiiiiiiiiuHiiiiiiiuiiiiiiiiiiimiiiiiHiiiiniiiHuiiiiMHiiiiiiimiiiiiiiiiiiimimiiiiiumiiiiiiiiiiiiiii Az új értelmiség új normái: az érettségi tételek Egyre közelebb kerülünk az dlalok. Én biztosan tudom, hogy érettségihez megdobog az ember szíve, ha az Az érettségi komoly próbakő érettségin a mi hőn szeretett Sztálesz Sebünkben. Sokévi munkánk eredményét mért le. Az érettségi bizonyítvány jegyei azt mutatják majd meg, hogy érdemesek voltunk-e népi demokráciánk bizalmára. Érdemesek voltunk-e arra, hogy a magyar munkásosztály, a Magyar Népköztársaság taníttatott bennünket. Erre kell most megfelelnünk az érettségin. Még fél esztendő előttünk áll, ebben a félesztendőben sokat javíthatunk eddigi hiányosságainkon. Új sikereket kell elérnünk az érettségin. És ez nem is lesz olyan nehéz, sőt könnyebb lesz, mint eddig bármikor. Vegyük sorra a tételeiket. Nézzük az irodalmat: Révai elvtárs mondta, hogy mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy minden nagy költőnk és írónk haladó sellemű volt. Ezért félt tőlük a reakció és mert mást nem tehetett, meghamisította őket. Irodalomtörténetünk legnagyobb alakjait belegyömöszölte különböző stílusáramlatokba és »izmusokba. Azt hitte, így le lehet róluk faragni azt, ami lényegük: a haladó szellemet. így lett Petőfi előbb a »magyar rónák lizikusa«, majd biedermeier költő, végül megállapították, hogy tetszeleg az ex-komédiás és ex-obsitos szerepében. Azt hiszem, nincs nehezebb dolog, mint amikor ennyi hazugságot kell megtanulni!? Mennyire másak a mi tételeink! Az igazi Petőfit kell bemutatni, ahogy őt valójában megismerhettük. Hillfcen ovastuk Révai elvtárs tanulmányát, ahol rámutat arra, hogy Petőfi gondolatait lényegében a magyar népi demokrácia valósítja meg. S hogyan valósítja meg? Ezt kell kidolgoznunk a történelemtételekben: A Szovjetunió győzelme a fasizmus felett; Magyarország felszabadulása; A Magyar Népköztársaság létrejötte és vívmányai; A hároméves terv — ezek a tételek. Hát nem nagyszerű az, hogy abból kell érettségiznünk, amit magunk is átéltünk? Valamennyien emlékszünk, mennyit magoltuk még harmadikban a királyok neveit és az évszámokat és azt ic hiszem, egyikünk sem értette meg soha, miért kellett a történelmet megtanulni. Ma már nem a királyok születési és halálozási évszámait kell bepislázni, hanem a fejlődést kell megérteni a történelemből. E ezt mutatják meg tételeink. Az eseményeket fejlődésükben, összefüggésükben vizsgáljuk, s így meglátjuk indítóokaikat, következményeiket, vagyis megértjük őket. Ezért lesze egyszerű a tételeket kidolgozni, még ha száz is van belőlük! Hát ha még azt nézzük, hogy a tételeik között olyan is van, amelyet kidolgozni minden diák számára megtiszteltetés! Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak életére goni Iin elvtársunkról beszélhet! Mi ma a nagy sztálini korszakban élünk, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában. Történelmünket a munkásosztály alakítja. Hát nem saját óvónkét vizsgáljuk akkor, amikor a munkásosztály történetét tanulmányozzuk? És ez az élet, a mi saját életünkkel való elválaszthatatlan kapcsolat jellemzi a természettudományos tételeket is. Gondoljunk csak a számtanra: mennyi meg nem értett képlet, mennyi hasztalan elméletieskedő tétel maradt ki, s helyettük itt vannak azok, amelyek valóban a logikus gondolkodást és a gyakorlati munkát segítik elő. Még inkább áll ez a fizikára. Ezeket a tételeiket nem a régi poros fizikakönyvek lapjairól, hanem való létünkből merítették. Utazni fogunk. A földalattin is tudni fogjuk, miért megy olyan gyorsan, olvasni fogunk az újságban új vidékekről, amelyeket atomenergia tett termékennyé és tudni fogjuk, mi az atomenergia. Haladó tudomány és gyakorlati élet — ez jellemzi tehát a tételeinket. S nem véletlen, hogy éppen most 1950-ben, az ötéves tervmegindulásakor lettek ilyenek tételeink. Az ötéves tervben százaezer szakemberre van szükség és ezek a szakemberek belőlünk lesznek. A szocialista szakembereknek messze felül kell múlniuk a kapitalizmust kiszolgáló »szakembereket«. Újrendszerű egyetem nevel bennünket jó mérnökké, orvossá, tanárrá. Erre az egyetemre pedig megalapozott és széles tudással kell felkészülnünk. Ezt az új normát jelenti a mi új érettségink, ezt a szélesebb tudást alapozzák meg a mi tételeink. Ez a norma magas norma, az igaz, de ugyanakkor teljesíthető. Nem lesz könnyű — ez is igaz, kemény munkát kíván — de mióta fáünk mi a nehézségektől? Nekünk csak egy feladatunk van: minél jobban tanulni. A Párt minden segítséget megad nekünk, hogy fokozzuk eredményeinket Tanulószobát, tankönyvsegélyt, kollégiumot biztosít számunkra. De a legnagyobb segítség, amit a Párt ad nekünk, hogy biztos kézzel vezeti népünket a szocializmus építésének útjára. A Párt nevel bennünket arra, hogy minden erőnkkel, lelkesedésünkkel és tudásunkkal kivegyük részünket az építő munkából. Parancsnoknak lenni ebben az építésben — ezt a nagyszerű perspektívát állítja elénk a Párt. Erre a megtisztelő feladatra gondoljunk, akkor, amikor az érettségire készülünk. Biztos, hogy jól fogunk vizsgázni a bizottsági és a magyar nép előtti Fried Márt, a Diákszövetség VI. ker. titkára ■. • Lacit is magával ragadta a legjobb munkásdiákok példája Az osztályfőnök úr nem egyszer figyelmeztette a IV/b.-t: — Fiúk, nem jó vége lesz a sok mulasztásnak. Az osztálybizottság nézzen utána és tegyetek valamit ellene. A ti feladatotok. — A tanulásból ered a hiba — állapítja meg hosszas beszélgetési vita után az osztánybizottság. — Ha mindenki jól elkészülne az órákra, akkor a tizedére is lecsökkennének nálunk a mulasztások — mondta Berki Antal. Tónit ez év elején a IV/b. osztálytitkárául választotta. Hogy mit kell tenni, az most már világos volt az osztálybizottság tagjai előtt, de még kérdés volt: hogyan ? Hogyan érjék el azt, hogy azok is, akik az elmúlt év vége óta a legtöbbet rontottak, mint például Zeidler Laci, szintén a jobbak színvonalára emelkedjenek fel? — Tanuljunk úgy, hogy elszégyeljék magukat ! — hangzott az egyik tanács. — Valóban az az első, hogy tanuljunk, — vitatta meg az osztálybizottság. — Tizenheten vagyunk az osztályban munkásdiákok, kell a jó példával elöljárni, nekünk Nekünk — legjobbjainknak kell segíteni a gyengébbeken. A legjobbak segítsék a lemaradottakat, a gyengébbeket ! Egy esztendővel ezelőtt nagyöröm volt a IV/b-ben (akkor még III. b. voltak). Négyen kaptak az osztályban él-tanuló kitüntetést: Nádas Vili, Katona, Szigetvári Gabi és Berki Tóni. Szigetvári Gabi 4.6-es bizonyítványát 7-re javította! Nádasdi VTü 6.9-et ért el és az iskola legdíszesebb falára a legjobbak közé még Berki Antal képe is felkerült. Zeidler Laci nem egyszer állt meg a tizennégy fénykép előtt. Az Wow legjobb tanulói, mosolygósképű munkásdatok néztek le rá. Ők már vidáman mosolyoghattak, megfeleltek kötelességüknek. Laci tovább sietett — valahogy rosszul érezte magát. Ha az ő képe is egyszer idekerülhetne! — arra gondolt, hogy tavaly még a jobb tanulók közé tartozott, de most, ennek az évnek az elején, valahogy ellustult, megelégedett az eredményekkel és elkezdett lefelé süllyedni. Én sem vagyok rosszabb a jóknál — Így gondolta Laci és nem egyszer beszélgettek erről az osztályban : Utolérjük a legjobbakat — Így indult a verseny a sztálini felajánlások hónapjában. És a legjobbak Szigetvári Gabi, Berki Tóni és a többiek jól látták az igyekezetét és érezték, hogy most kötelességük segítenie: Szigetvári Gabi tanulópárba hívta Zeidler Lacit, és a sztálini felajánlások során a legjobbak példáján, a legjobbak segítségével sikerült is Lacinak visszaszerezni az elmúlt év vége óta elvesztett ötösöket, hatosokat — még többet is az elvesztettnél! Zeidler Laci esete nem egyedülálló a IV. b-ben. Hogy az élta- i n.’.ók, a legjobb munkásdiákok példája magával ragadta az osztályt, azt mindennél jobban mutatja a IV/b. tanulmányi átlageredménye: az iskoláé 4 — az osztályé 4.7! És az osztály ajtajára felkerült az »élmunkásjelevény«. Ott csillog az ezüstös ötágú csillag a IV/b ajtaján és azt hirdeti, hogy a diákok többsége megértette, mit jelent a legjobbak mellé felsorakozni, mit jelent az ő példájuk 1950 január 7-én, az ötéves terv első hetében, 16 nappal a ki tűzött határidő előtt, felavattuk szegedi textilkombinát fonóüzemének első részlegét. A Szovjetünk nagy baráti segítségének köszönhetjük az új üzemrészt. A legmodernebb szovjet gépek segítik az üzem dolgozóit, idején példás munkaszervezéssel 4 óra 20 percre csökkentették a csapolási időt. Most, az ötéves terv kezdetén, ezen a hatalmas eredményen továbbhaladva, 4 óra 5 perc alatt csapolt acélt a diósgyőri, olvasztóbrigád. Új traktor áll a Hofherr-gyár udvarán. Az ötéves terv első napjaiban készült el és egyike annak a sokezer traktornak, amelyek a terv során megkönnyítik dolgozó parasztságunk életét. Hozzájárulván ahhoz, hogy fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország legyen hazánk. Magyar dolgozók ezei szabadultak fel a kizsákmányolás alól Államosítottuk a külfödi tőkés érdekeltségű vállalatokat. Eddig csak arra voltak jók, hogy szabotálják,s gátolják munkánkat Az ötéves tervben már ezek az üzemek is szocialista hazánkat építik, gazdagságunk forrásaivá válnak. Az államosított Első Magyar Cérnagyár dolgozói is új erővel, bizakodó vidáman álltak munkába 1950 első napjaiban.