Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-15 / 2. szám

a Diósgyőrött új iskola épül az ötéves tervben Várják már a diákok az új »Hunfalvyt«, várják már a pil­lanatot, amikor beköltözhetnek iskolájuk új épületébe. Szűk lett a régi iskolaépület, megnö­vekedett az elsősökkel a létszám. Új középiskolát kell építeni, mél­tót Diósgyőrhöz és ezért került az ötéves terv beruházásai közé ez a rész: »30 új­ gimnáziumot kell létesíteni, elsősorban a bá­nya- és iparvidékeken, így: Diós­győrött, Ózdon, Pécsbányatelepen, Salgótarjánban...« A hunfalvisták nemcsak vár­ják, hanem tettekkel is elősegí­tik az új gimnázium felépítését. Erről beszél Linkes Évi: Az iskolában munkabrigádot alakítottunk és ez a csoport egyik nap énekszóval kivonult az épülő gimnáziumhoz. Ta­­licskáztuk a földet, raktuk a téglákat s közben tudtuk, hogy magunknak építjük­ az iskolát. Mikor vittem a tég­lát, adogattam a kőművesnek, arra gondoltam, hogy ez itt az én tantermem lesz, ez a fal a mi osztályunkat választja el a má­siktól, ezen az ablakon én fo­gok kinézni. A munkások nagy lelkesedés­sel építik az iskolát. Tudják, hogy a diákok jobban, könnyeb­ben tanulnak majd az új iskolá­­ban, s így képzettebb lesz az új szocialista értelmiség. — Az iskola építését télen sem hagyjuk abba­ — mondja az épületen dolgozó Kovács elv­társ. — Minél előbb készen kell az iskolának lennie, ezért dol­goztunk ki egy téli építési ter­vet. Ha a falakat vakoljuk, — bár különleges melegített mal­terral dolgozunk — ez tavas­­­szal kiolvad, és a vakolás le­hullik. De az épület külső falát terméskőből emeljük, aminek a kiolvadó víz nem árt és így ízlésesebb, tartósabb lesz a fal. Lassan már kibontakozik a diósgyőri iskola képe. Modern épület, hatalmas abla­kokkal, nagy tantermek­ekel, Európa egyik legkorszerűbb isko­lája lesz, nagy tantermekkel, Európa egyik legkorszerűbb iskolája lesz. A régi épületbe egy kisebb lét­számú kohóipari iskola költözik be, így annak is állandó épülete lesz. A hunfalvisták, tudják, hogy új iskolájukat és az ötéves ter­vet csak eggyel há''alhatják meg népi demokráciánknak: a jó ta­nulással. k diósgyőri gimnázium o?//Ví mu u luhú­k ! Q^fjj­úm a ukáitdfigúk ! Munkaversennyel előre az első ötéves terv sikeréért! IFJÚMUNKÁS A sztálini munkaversenymozga­­lomban, a sztálini műszakban ki­tűnt dolgozókat élmunkásjelvémy­­nyel tünteti ki a Szakszervezeti Tanács. A kitüntetésre készülők között igen sokan vannak­­ ifjú­munkások is. Az élmunkásnak je­lölt dolgozók Sztálin, nevével, a Szovjetúnió sztahanovistáinak pél­dája nyomán érték el eredmé­nyeiket. Új munkamódszerekkel döntötték meg a régieket, sok­szorosan túlteljesítették normáju­kat és többszáz, sőt több ezer százalékot értek el Most az ötéves terv megkezdé­sekor fokozott felelősség, meg­tisztelő feladat vár legjobbjainkra: megtartani, tovább vinni a sztá­lini műszakban elért nagyszerű eredményeiket. Munkamódszereik­kel a dolgozók közkincsévé kell tenniük a munka termelékenysé­gének fokozása érdekében. Ezért hárul nagy felelősség az élmun­­k­ás jel­vények odaítélésénél a dol­gozókra: valóban a legjobbakat, a szocialista munkában élenjáró­kat javasolják kitüntetésre! Mátyus Pál öntőipari tanuló a Láng-gyár kis­­öntődéjében dolgozik. Az élmun­kás jel­ölő gyűlésen idős szaktár­­sai jelölték őt a magas kitünte­tésre. A sztálini műszakban 2530 TM százalékra teljesítette normá­ját, pedig még tanuló. De nemcsak kiváló teljesítmé­ny­ével, munkamódszer átadásával is hozzájárult a műhely termelési grafikonjának emeléséhez. Má­tyus Pali harmadéves tanuló, de pontos, lelkiismeretes munká­jával máris kiváltotta az idős szaktársak elismerését. A tanulók nagyon becsülik segítségét. Win­ger Sándor és Kuleta Albert első­éves tanulók sokat tanultak Má­­tyus elvtárstól a formák elkészí­tése közben. Mátyus elvtárs nemcsak a ter­melésiben, a mozgalmi munká­ban is megállja helyét. Az ifjú­munkások között állandó nevelő­munkát végez s igyekszik őket aktivizálni a mozgalomban. Különösen a szakmai tovább­képzésre hívja fel a fiatal öntőtanulók figyelmét és eb­ben példát is mutat társai­nak. Az iparos tanulóiskola egyik leg­jobb tanulója, Mátyus Pali, a fiatal öntőtanuló méltán érdemli ki az élmunkásjelvényt. Balázs József huszonnégy éves szérszámlakatos, a Standard Villamossági gyár gépműhelyének egyik legjobban megbecsült dolgozója. A legna­gyobb pontosságot megkövetelő munkákat ő készíti el, ő a műhely legjobb szerszám­­készítő ifjúmunkása. Nagy körültekintéssel, felelősség­teljesen készíti el a rábízott mun­kát, hiszen az általa készített formák ezredmilliméternyi pon­tosságot követelnek. A műhely éllmunkásjelölő érte­kezletén Paksi elvtárs hozzászó­lásában is kiemelte Balázs elv­­társ jó munkáját és a műhely többi ifjúmunkásának, különösen a csoportjába tartozóknak nyúj­tott segítséget. Balázs elvtárs a sztálini mű­szakban 300 százalékon fe­lül teljesítette normáját s átlagteljesítménye állandóan felfelé haladva elérte a 150 százalékot.­­ Balázs József ifjúmunkás öröm­­mel fogadta a műhely dolgozói­nak bizalmát. A dolgozók feléje áramló szeretetét termelésének fokozásával, elterjesztésével munkamódszerének viszonozza. Ba­lázs elvtárs továbbra is élenjár a termelés frontján. Lucz József esztergályos ifjúmunkást ma már nemcsak az Egyesült Izzó gép­műhelyében ismerik, nevét a leg­jobb sztahanovista ifjúmunkások között emlegetik az egész or­szágban. Lucz elvtárs az elsők között ismerte fel a gyorsított fémmegmunkálási módszer nagy jelentőségét és azt alkalmazni kezdte mun­kájában. A halk zúgással működő esz­tergapad mellett biztos kezekkel dolgozik a sztahanovista ifjúmun­kás. A sztálini műszakban 4000 százalékon felül teljesítette normáját, de most sem adja alul az 500-as átlagon. Emellett a gyár ifjúmunkásait sorra tanítja meg munkamódsze­reire. De nemcsak az Egyesült Izzó, hanem a MÁVAG és a többi üzem ifjúmunkásainak is bemutatta már Lucz elvtárs a Bortkovics-féle gyorsított fém­megmunkálási módszert. Most büszke arra, hogy mind többen hasznosítják tapasztalatait munka termelékenységének eme­­­lése frontján. Lucz elvtársat eddig végzett jó munkájáért élmunkás kitünte­­tésre jelölték az üzem dolgozói. A dolgozó nép megbecsülésének bizonyítékaként az ötágú élmun­kás csillag fog mellén ragyogni. Lucz János ifjúmunkás az elkö­vetkező időkben még jobb mun­kájával igyekszik kiérdemelni a nagy kitüntetést. Tájékoztat a nemzetközi helyzetről Fegyver az imperialisták elleni harcban A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja a Tartós békéért, népi demokráciáért! Az ötéves terv kezdetén túlteljesítik eddigi eredményeiket az ifjú élmunkásjelölt A minisztertanács az ipari munkaerőgazdálkodásról és szak­­képzésről hozott határozatában többek között előírja: *A minisztertanács elrendeli az iparostanulók kiképzési idejének a könnyebben elsajátítható szak­mákban egy évre, a többi szak­mákban másfél, illetve két évre való leszállítását.t örömmel fogadták a hírt az üzemek fiataljai. Az idősebb szak­­társak mosolyogva bólogatnak. Sokan mondják: hej, csak most kezdhetném. — Visszagondolnak »inas idejükre«, embertelen bá­násmód, véres szitkok, ez volt a tanuló sorsa. A szakmáját csak lopva tanulhatta, ha maga nem jött rá valamire, soha nem tudta meg. Senki nem törődött azzal, milyen szakember lesz belőle. A készülő MÉMOSZ-székház épületén dolgozik Pál István elv­­társ, ötven éves kőműves. Már tizenhárom éves korában dolgo­zott a somogymegyei Nagyatád­­ban, kis mesternél. Reggel öttől — éjszakáig — Nehéz volt akkor tanulni —­­mondja sóhajtva. — Úgy kellett ellopni a tudást az idősebbektől, mert velünk senki sem törődött. Maltert és téglát hordtam. Reg­gel öt órától sokszor este tízig is dolgoztunk, ügy volt az akkor, hogy mire a segédurak bejöttek, a szerszámokat fel kellett hordani az állványra. Aztán szaladj ciga­rettáért, reggeliért, délben ebé­dért mentem, este pedig, mikor befejezték a munkát, nekem kel­lett a szerszámokat tisztogatni és mindegyiket helyére rakni, így ment ez két éven át... Ma én is foglalkozom a fiatalokkal, át­adom nekik tapasztalataimat. A MÁVAG Vasöntödéjében dol­gozik Újvári László elvtárs. Oktatás helyetti pofon — Keserves négy évembe került nekem a szakma — mondja Új­vári elvtárs. — Huszonötben sze­­gődtem és huszonkilencig sokat kellett tűrnöm, míg segéd lettem. A négyéves tanoncidő arra volt jó, hogy társaimmal pár fillérért dolgoztunk a­ tőkéseknek. A­ szakmunkát csak a másodi­ madik évben kezdte el a ta Addig homokot talicskázt magot készítettünk, a leöntött rabról leszedtük a szekrén Mikor mindenki hazament, r künk akkor kellett takarítani, se szór késő estig. Most hála né demokráciánk gondoskodásán, fiaink már 2 év alatt önzők lesz­nek, tanműhelyben dolgoznak, t­iasztán­ szakemberek oktatj őket. öröm most tanulónak leni Valamikor, ha egy tanuló elro­tott egy munkát, kapott pár p­­ont és kezdhette elölről. Ma ha nem sikerül valami, megbesz­éli, az idősebb szaktársak meg­magyarázzák, hogyan kell cs­iálni, így két év alatt is jó önt lehet a tanulóból. Újvári elvtárs be is bizó szavainak igazságát. <X Takács Lacihoz és Török Miski­hoz. — Most szabadultak mind­ketten, éppen Sztálin elvtárs szü­letése napján. Kétéves tanál után is kitűnően dolgoznak. A zalamegyei Kehidán tanul meg a kovácsmes­terséget Vb István. Malacot, csirkét etettem... — Rosszabb voltam a mind­nesnél, — mondja — mala: etettem, csirkét kopasztottam, főnök gyerekére vigyáztam s felesége még mosogatni is beh­gott. Az üllőhöz csak a másod­­év vége felé mehettem. Akk. még semmit nem tudtam, a főné pedig csak szidott. »Már másf­­éve itt vagy és még semmit­­ tudsz«. A pofonok között tar­tam meg, amit a szabadulás, tudni kellett. Igazán csak akko tanultam meg a szakmámat, mi­kor már segéd lettem. Fizet«5., ő pedig álmodni se mertem. Csak egyszer próbáltam fizetést kéni a főnöktől, az úgy megvert, hogy soha nem felejtem el, így képezték a tőkés urak a szakmunkást. Népköztársaságuk kormánya megrövidítette az ipar­szakmák tanuló idejét, hogy ötéves terv sikeres végrehajtás­hoz megfelelő számú, jólképzet szakmunkása legyen üzemeinknek — Most csak az a kérdés, hon­nan szerzünk anyagot. Kell leg­alább 2000 tégla, mész, homok. Pénzünk pedig nincs. — Meg szerszámaink sincse­nek! — Az már a legkevesebb. De van egy nagyon fontos kérdés: hogyan tanuljuk meg a Savlju­­gin-módszert? Mert Pozsonyi elv­­társét nem l­esz nagy nehézség, esetleg ő maga is eljönne, meg­mutatná nekünk, de a Savljugin­­féle... Szerezhetünk könyveket, képeket, de azokból nehéz lesz. — Majd beszélek Fenned ta­­nár úrral! — határozza el Mátra­­völgyi Sándor osztálytitkár. Már napok óta folyik a vita az Építőipari gimnázium dolgozó tagozatában, az I/b-ben: hogyan fogják a sztahanovista bemutatót megrendezni Felajánlották Sztálin elvtárs szü­­letésnapjára, hogy nemcsak ta­nulmányi eredményüket emelik, hanem ismertetik az iskola diák­jaival a sztahanovista falazást. Két módislzert mutatnak be: Savl­­juginét, a kiváló szovjet sztaha­novistáét és Pozsonyi Zoltán elv­társét, aki Savljugin módszerét magyar viszonyokra alkalmazta. (A Szovjetúnióban kétszer olyan vastagok a fallak, mint nálunk, ezért hat­tagú brigád végzi­ a fa­lazást, akik közül csak egy a szakmunkás. Nálunk vékonyabb falakat építenek és ezért csak háromtagú brigádra van szükség a sztahánovista falazásnál.) Fazekas Andrásnak jó ötlete támad: — Meg kell szereznünk azt a kanalat, amellyel Savljugin el­v­­társ Diósgyőrött dolgozott, mert ilyet magyar kőművesek nem használnak. Azután küldöttség indul az osztályfőnökhöz, Fennesz úrhoz. Néhány perc múlva tanár ra­gyogó arccal jönnek ki a tanári szobából. Minden rendben lesz. A Gyárépítő A?­V- tól és Af £ AfOSztól kapunk téglát, me­n­szet és homokot. És még más segítséget is kapunk az Építés­­tudományi Intézetből Ambrus Márton és Tessik János mérnök elvtársak jönnek el hozzánk se­gíteni. Ők mutatják meg majd a Savljugin-módszert! * December 20-a van. Utolsó nap a bemutató előtt Holnapra, Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára tűzték ki. Az I/b-sek megvárták, amíg a fiúk nagyrésze hazamegy, mert sohasem tudtak úgy gyakorolni, hogy 20—25 diák ne figyelte volna munkájukat. Azután elő­szedték Savljugin elvtárs kana­lát (tegnap sikerült megszerez­niük), meg egy régi »fandlit«. És Lengyel János meg Richard Ferenc már ott is állnak a fal­nál, szeretnék kezdeni. De Mátravölgyi, a Pozsonyi-mód­szerrel dolgozó kőműves adoga­tja nincs sehol. Legalább tíz percig kell keresni, míg végre előkerül. Már messziről kiáltja: — Fiúk, most tudtam meg a konferencia eredményét: a fel­ajánlások során 5,2-ről 5,4-re javított az osztály Aztán hozzáfognak a munká­hoz. Már jól ismerik a módsze­reket, különösen a Pozsonyi elv­társ-félét, aki az utolsó héten kétszer is eljött, maga mutatta meg, hogyan kell csinálni. ... Villámgyorsan fordul a ka­nál, — villámsebességgel kerül­nek egymás mellé a téglák, — nő a két fal az Építőipari udvarán jó Már a bemutató kezdete előtt félórával összegyűltek. Az építősök között nagy vita alakult ki, nemigen bíztak az új mód­szer eredményében. A III/á-sok­ egyszer láttak eddig csak szta­hanovista falazást, de nem tet­szett nekik, úgy látták, a régi módra végzett munka sokkal tartósabb és szebb. No majd meglátjuk, mit tudnak az I/b-sek, — mondta Seres György — mert az biztos, hogy ez a mi régi módszerünk ugyanolyan most, mint 100 éve. Azóta pedig sokat változott a vi­lág, sokat változtak az emberek, kell is már az új munkamódszer. — De figyeljétek meg: az álló foga nem lesz tömött! — mond­ták mások. — Majd meglátjuk. * Egy órával később volt az eredményhirdetés: — Ei­hardt Ferenc háromtagú brigádja Pozsonyi elvtárs át­­alakított szovjet-sztahánovista munkamódszerével 24 perc alatt 080 téglát rakott le Eredmény 590%. — Lengyel János hattagú bri­gádja az eredeti szovjet mód­szerrel, amelyből Pozsonyi elv­társ a maga munkamódszerét ki­alakította, 23 perc alatt 700 tég­lát rakott le. Hatalmas tapsvihar fogadta a bejelentést A III/á-sok utat tör­nek a többiek között, hogy előbb láthassák a kész falakat. Hogy az »álló fugát jó-e? — ez a leg­nagyobb kérdés. A sarokban öreg építészek be­szélgetnek: — Szorították a fugát! — Nem tartós az ilyen fal! — a nagy beszélgetés közben meg észre sem vették, hogy Pozsonyi elvtárs mögéjük került. — Nézzétek meg ezt a falat! — mutat Pozsonyi elvtárs az is­kola falára. — Ez elég régi épü­let, biztos­, hogy nem sztaháno­­vista módszerrel emelték: sok helyen eltolódott az állóifuga, nincs az alatta lévő tégla a kö­zepénél. A mi falunknál meg alig 1—2 centis eltolódások vannak. Jó fal ez, tartós fal ! — De tönkremennek az embe­rek! Ilyen iramot nem l­ehet 6—8 órán át tartani! — hangzik az újabb kifogás. — Nem is kell egyfolytában. Mi nemcsak ebédszünetben pihe­­nünk. Egyórás, másfélórás szta­hánovista munka után tartunk­ 5—10 perc szünetet, így is jól túlteljesítjük a normát. Most már az egy-két maradi mérnök sem szólhatott semmit. Hogy a fiúknak mi volt a vé­leményük? Mind végignézték falat, minden egyes téglát meg­néztek és sokan közülük csa most értették meg, hogy mit­­ jelent a sztahánovista munka hogyan kell dolgozniok, ha elvé­gezték az iskolát... így Indultak el a budapesti Építősök azon az úton, amely e szakgimnáziumokat a sztaháno­vista munkamódszerek műhe­­lyeivé teszit..„ (Kőris­ kcorvJrcUiel TŐ fafajkáné

Next