Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet 9. Az ujkor 3. Az absolutismus kora (Budapest, 1902)
Második rész. Ausztria mint nagyhatalom és Magyarország - X. fejezet. A pragmatica sanctio
HO X. FEJEZET. A PRAGMATICA SANCTI0. járók. Eugén maga nem vett részt, hanem seregével fenyegető állást foglalt, hogy a békefeltételek gyors elfogadására bírja a portát. A jelen birtokállapot szolgált a tanácskozás alapjául, azonfelül a császári követek Rákóczinak és fő párthiveinek kiadását is követelték. A béke szerint ezentúl az Olt, Timok, Kis-Morava, Drína, Száva és Unna folyók jelölik a két birodalom határát.* A császáré marad a Szerémség és Bánság, Belgrád Szerbia északi részével, Oláhország nyugati része és néhány bosnyák kerület. A békét huszonnégy évre kötötték. Kereskedelmi szerződés is jött létre a kölcsönös jogosság és méltányosság alapján, így a passarovitzi béke (1718. aug. 21.) kiegészítette a karloviczinak művét. Helyreállította a magyar birodalom integritását, bár a visszanyert tartományok nem jutottak magyar igazgatás alá. A császárt tüntető fel a kelet jövendő utánl. Velenczére nézve kedvezőtlen volt a béke, a köztársaság elvesztette Moreát, melyért csak néhány várat nyert Albániában, s a velenczeiek vádolták a császárt, hogy csak saját érdekeit tartja szem előtt és cserben hagyja szövetségesét.** Még egy pontban jutott érvényre a török felfogás : a porta határozottan megtagadta a bujdosó magyarok kiadását, Isákóczinak és társainak azonban el kellett távozniuk Konstantinápolyból, s 1720 tavasza óta Rodostóba, a Márványtenger partján volt internálva az egész magyar emigratio. Onnan még folyvást fűzte Rákóczi az alkudozás fonalait a török, a czár és a franczia kormány közt, de minden eredmény nélkül. Eugén diadalai után tetőpontján állott a Habsburgház hatalma. Békén bírja Belgiumot és Olaszország legnagyobb részét. Hegemóniája Németországban szilárd alapon nyugszik. Kiűzték onnét a francziákat és svédeket, és a német fejedelmek közt még nincs a császári házzal mérkőző. Magyarország biztos birtokká válik, nem zavarja többé sem a török, sem Rákóczi. Ami annyi időn át bénította a dynastia erejét, a magyar nemzet, most kétszerezi hatalmát. A régi vetélytárs, Francziaország, békét óhajt, az új, Oroszország még az északi ügyekbe van bonyolítva és nem látszik veszélyesnek. Ha valaha, elérkezett az alkalom, nemcsak külső politikát vinni, hanem belsőt is. Ki kellett fejteni a birodalom népeinek jólétét és műveltségét, emelni a népességet és gazdagságot. Különösen fontos és hálás * Horváth Mihály, Magyarország története. VII. 84. 1. ** Daru, Histoire de Venise XXXIV. k. 88. 1.