Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-06-03 / 69. szám
És a mi legkomolyabb. Egy nagyszerű drámai leczke adatott a világnak, mellyből kitűnik, hogy az osztrákok az alkotmányos , engedményeket minden áron készek megtartani, annyira, hogy ha egyszer ezen engedmények, s a dynastia fenmaradása között választaniok kellene, már tudnák magokat mihez tartani. Ez a májusi felkeléseknek valódi értelme. Azonban van ám egy borzasztó bökkentő. — Az Oesterreichische Zeitung ma egy kétszerkettő négyet talál fel a németnek, s azt mondja : A menyköbe, gondoljuk fel, mi lesz belőlünk.Tekintsünk magunk körül, s lássuk mi vár ránk. Ha minden ötvenezer néptől, minden census nélkül egy követet küldünk, vígan vagyunk a németséggel. — A szláv követek száz szónyi többségben lesznek. Képzelheti ön, szerkeztő, hogy vakarják itt erre fej őket az emberek, az igaz, hogy vigasztalják magukat azzal, hogy majd Magyarországból is jö be német elem, a magyar pedig természetes oppositióban lesz a tóttal, de ha valaha, úgy e jelen számadás történik csaptár nélkül. Ez ránk nézve nem argumentum. Ezt ugyan csak megköszönnék, ha beteljesednék. Azért minek néz elébe az osztrák. Vagy Bécsben egy birodalmi parlament, mellyben a németség száz szavazatnyi folytonos minoritásban van, vagy legfeljebb erősíteni magát a magyar votumokkal. Ugye nem bolond a német? Mi nem fúrja meg eszét a kujonnak! Háromszáz esztendő óta úgy sem tett egyebet mint a külömböző nemzeteket mindig egymásra uszította. Mindig azt mondta: a magyarok meg akarják enni a tótokat, a horvátokat pedig már meg is ették. — Minket pedig a csehekkel és olaszokkal ijesztgetett. És mégis ezalatt míg ezen különböző nemzetiségek egymás ellenében agyarkodtak, itt a világtól egy eldugott zugban Bécs városát megalapitá. Lassanként ide hozott mindent, mit csak a tartományok évek óta terményeztek. Ő három esztendőig jó izon nevetett a mint körötte a népek bolondoskodtak, már most kaczagjanak a provincziákon, Bécs pedig sírjon. A politicában nincs hálaadatosság. Valamint a harczban nincs lovagiasság. A kártyába barátság. Bécs, midőn a gyeplőt tartó érczkezeket megtörte , nagy szolgálatot tett. De ez csak az örök Nemesis műve volt. De jól értsen engem szerkezte. Én igen vilpendálom a bécsi revolutiot úgy a mint az diplomatice áll, a mint azt a lapok értelmezik és különösen mint azt egynémellyek saját hasznukra felhasználni akarják. Ellenben határtalanul becsülöm, tisztelen s iránta az elragadtatásig enthusiasta vagyok, ha azt úgy tekintem mint tekintik azok, kik itt a revolutionalis elem magvát képviselik. És higgye meg ön nekem, itt nincs is más elemnek jövendője, ment ezen isteni szikrának, melly most még itt a kétségbeesésig ignoralva van. — Az nem lehet eredmény, mit önöknek a lapok, s diplomatikus oklevelek ígérnek... De hát mi ? — J’ enrage, hogy nem mondhatom. Az az, hogy kimondanám biz én, hanem miután azt azzal a prasissal, mint én akarnám, bizonyos okoknak azt miatta ki nem mondhatom, úgy nem akarom kimondani, mint például a Pesti Hírlap szokta, úgy körülírva. Életemben mindig hallatlanul gyűlöltem az aequivocumokat. Minden eszmének meg van saját neve, vigye el a manó azokat a czikornyás phrasis faragó újságírókat. Holnap indulok Pestre. Szép visa vink, ma igen búsnak látszik. Ah, ha azért husid, mert én holnap utazom. — Ollyan roszul esik azt hinnem, hogy ő azt nem is tudhatja. Nagy Gedeon. Épen egy , a ministériumhoz intézendő szerény kérés papírratevésén foglalkozunk. Azt akartuk magunknak kikérni. Hogy ha miniszerek rárohannak a becsületes emberre , öt rágalmazónak nevezik hát hadd lássuk már egyszer a bebizonyítást is: álljunk szemközt egymással a törvényszék előtt ,mert más utam nincs igazolásomra : egyenként csak nem hivatom ki párbajra a ministereket. És ime még az előtt, hogy porzóhoz nyúltunk volna kivonatunk teljesült. Koller Ferencz vizsgálóbiró , egy iratban e lapok szerkeztejét megkereste, hogy jan. 2. délután három órakor nála megjelennék. Ez volt az első lépés,melly megindulandó sajtóperünkben történt. Már most azt hisszük, hogy sebesen fog az egész lejárni, annyival inkább, mert ügyünk igazságában bízva, részünkről azt húzni, halasztgatni legkevesebb kedvünk sincsen, sőt arra fogunk törekedni, hogy az még esküdt szék elébe sem juthatva, a perbe fogó szék előtt eltemettessék. A vallatás tűzzel kezdődött, nem ugyan vallató tüzes vasakkal, hanem csak szivar gyújtással. Koller úr igen udvarias és kellemes házigazda volt. Érdekes curiosumnak hittük, hogy Magyarország első sajtóperjéről, s annak minden phasisáról olvasóinkat értesítsük. Először is közöljük az inquisitió kérdő pontt. — A mi feleletünk a pontokra óriásilag rövid volt. Azt mondtuk igen, vagy nem; a főpontra nézve fentartjuk, hogy írásban fogunk felelni. Három napot kértünk magunknak szükséges tanúink előállítására. Tanúink vallomásait, s írásban adandó feleletinket közölni fogjuk. A kérdőpontok itt következnek. 1. A vádlott neve, születés és lakhelye, vallása, kora, polgári állapota, lakása Pesten. Felelet: Pálfi Albert, született Gyulán Békésben. R. katolikus, 28 éves Ügyvéd. Lakik Pesten szabadságtér Grabowszki-ház 8. szám. 2. Ön, mint a Marczius 15-ke czimü ujságlap felelős szerkezteje i. é. május 19-én 56-dik számában, mellyet itt elömutatok, azon hirt közlötte: „ministereink István nádort kikiáltották provisorius királynak.“ Felelet. Igen. 3. Ezen hir álhir lévén, a ministeriumot azzal szándékosan rágalmazta, mi által ön az 1847/ 18. t. ez. 10. §-sa alá eső sajtóvétséget követett el. 276 Felelet. Ezen pontra írásban fogok felelni. 4. Mi szándékkal közlötte ön azon hirt, mielőtt valóságáról meggyőződött volna? Felelet. Azon értelemben, mellyben én vettem, a lap sajtó alá bocsáttatása perezében annak valóságáról megválók győződve. 5. Ezen álhir időtlen, és olly rögtönözött közléséből önnek szándéka világos, miszerint a ministerium ellen a haza lakosait fölingerelni akarta, mintha törvényes, koronás fejedelmünk V. Ferdinánd királyunk melleztével a pragmatica sanctioban megállapított örökösödés rende elleni merényt követett volna el, mi által a hazában elégedetlenséget , pártokra szakadást idézhetett elő. Felelet. Illyesmi eszem ágában sem volt. 6. Ön maga szántából közlötte ezen álhirt, vagy mások tudtával, s egyetértésével ? Felelet. Lapjaim szerkeztésébe kívülem senki sem foly be. 7. Hány példányban nyomatta ön az 56-ik számú lapot azon álhirrel, vannak-e önnek még valahol példányai, vagy a kiadónál, avagy a nyomtatónál ? Felelet. A lap épen sajtó alatt volt, midőn a lefoglalás történt. A lefoglalt számok egy része Battyányi Lajoshoz vizetett, és csak kevés számú mintegy 150 példány küldetett még ekkor szét a pesti előfizetők számára. A lefoglaltatás után egy második kiadást rendeltem el, mellyből a kérdéses hir kihagyatván, a többi pesti s a vidéki előfizetők mind illyen példányokkal elégittettek ki. 8. Kit kíván ön e tárgyban kihallgattatni és mire nézve ? Felelet. Három nap alatt előállítom tanúimat. 9. Kiván-e ön egyik vagy másik kérdésre írásban nyilatkozást adni ? Felezet. A harmadikra nézve mindenesetre, a többire pedig ha szükségét látom. Fel vagyunk szólítva, e következő sorok közlésére. Nővéreim eddig a külföld leánya még soha sem tett túl honszeretetben Hunnia leányain! Nézzetek Bécsre ! Valljon nem az sugja-e lángoló arezotok, hogy most bizony hátramaradunk ? Olly nagy a hazai fenyegette veszély, mindenki javára működik és munkálkodik, csak mi legyünk-e semmittevő nézői az átalános nagyszerű törekvésnek ? Azt magyarnak leánya nem teszi!! Azért fel! és mig alkalmunk akad, többet áldozni az imádott hazáért, várjuk meg önkénytes harczosinak a fehérneműit! hogy a véres várpillanatban eszökbe jusson , hogy fi- és nővéreikért küzdenek, kik szeretik őket, és kik neveiket örökre híven zárandják szivükbe! De siessetek testvéreim ! Az idő kevés! Félre a cziczomával és piperével, tényeink, mellyekkel honszeretetünket bizonyítjuk be, azok legyenek egyedüli ékeink ezentúl. Reichenberger Mari, nevelőnő. Jun. 3. Ma délelőtt ismét nagyszerű ünnepély volt. A Komáromból, Leopold nevét viselőösmeretes