Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-08-02 / 120. szám
a monarchia a politikai institutiók közt a leghaszontalanabb, s legveszedelmesb. És pedig nem csak mondta, hanem nagy csattogósan demonstrálgatta is, mint valami német tudós professor. Én, és többen hittünk önnek mint az evangéliumnak, ön belénk plántálta a leggyönyörűségesebb elveket, s most cserben hagy bennünket, s átszökik a monarchistákhoz. Ez nem szép öntől, Marczius bácsi. Vagy azért, hogy fél ön a republikától, mert e szót a táblabíró gonoszabb valaminek tartja, mint a törököt, tatárt, ráczot, és státusadósságot összevéve. Parbleu hát mióta kell az újságíróknak, mint aféle souverain ficzkóknak saját magasb eszméiket a közönség tetszésének alárendelni. A monarchia ellen két nagy argumentum van, míg e kettőt meg nem döntik addig nem értelmes ember előttem az, aki nem republicanus. Az első argumentum illeti a monarchákat. Azt az egész világ tudja, hogy a monarchiai formák között a többihez mérve legjobb az örökösödési, és ime a monarchia ezen legjobb nemében milly lényeges hiba az,hogy a népek millió felett a sors szeszélyének adatik a főhatalom, az uralkodó lehet tunya, ostoba, tudatlan, részlelkű, álnok, fösvény, pazarló, lehet jó ember, de mit ér, ha gyenge fejű, az istenadta, s ha együgyüségével a körötte kullogó nagy urak visszaélnek. A második argumentum a népet illeti. Szerkezte, én már vagy tizenkilenc év óta már csak megvolnék a világon , hanem még ahány civilisült emberrel találkoztam, az még mind többé kevésbé mind republicanus volt. És miért nincs hát a világon még mindeddig egy átalános respublica ? Hát csak azért, mert az embernek olly nehéz úgy egész tömegben összebeszélni. A sajtó hatalmas dolog. Hatalmas, mint a legnagyobb hadsereg. S azért hozták be a monarchák a censurát, mert egy európai sajtószabadság maga az európai szövetséges respublica. A fejedelmek hatalma a népek irányában oly olyan, mint egy némelly banc gazdasága. A fejedelmek a nép minden egyesének, kik felett uralkodnak, egyenként adósak mint adós a banc azoknak, kik jegyei közöl egyet tulajdonul bírnak. A fejedelmek hatalmukkal sokkal tovább terjeszkednek, mint a mennyire joguk volna. A bankok is így tesznek, háromszor is annyi jegyet hoznak forgásba, mint a mennyit beváltani képesek volnának. És a fejedelmek hatalma,alamint a bankok hitele csak azon jó reményen nyugszik, hogy tán valahogy az emberek nem fognak összebeszélni s követeléseiket nem fogják ugyanazon napon egyszerre előterjeszteni. Ha pedig mégis előterjesztenék, akkor a hatalomnak és hitelnek egy percz alatt vége volna, így volt vége Lajos Filep burger király hatalmának, így lenne vége a bécsi banknak. Ezt a hitel és hatalom, fejedelem és bank hasonlatosságot egyik régi Marcziusból loptam ki, s én csak ennek engedelmével bátor voltam egy kissé illustratiokkal reproducálhatni. Szerkezte adja ki ezt a kis pajkosságot. Lássa ön: az ember nem tudja mit hozand reánk a következő nap. Ha ön, mint egy hajdani censor a respublicaszót minduntalan kihúzogatja lapjából, utoljára mindnyájan kikopunk azon élvezetből, hogy egy néha e kedves eszme felemlléséből egy kis lelki eseményt szivárssunk. Mi magyar republicanusok, ez időtájban gonoszul kevesen vagyunk, de a politicai hitek a tömegben rendesen három nap alatt szoktak átváltozni. A kis Thierske február előtt profondement monarchique volt, és most ollyan republicanus mint a pinty. Egy jó eső valamelly fővárosban s más napra a republicanusok, mint a gombák úgy bújnak elő. — Azt hiszi tán ön például, drága szerkezte, hogy Kovács Lajos, Bernát Józsi, Csiki Sándor és Compagnie nem lennének jó republicanusoknak valók.Az emberek, mindig csak a maguk érdekét tekintik , s ha a fejedelmek az adressek soraira sokat adnak kurtán jöhetnek ki. A világon semmi sem lehetetlen chinai császár, burgerkönig , táblabirókirály az ég mind egy sorsa alatt vannak. Azért tehát még egyszer felkérem önt, közölje ezt a mértékletes hangon irt republicanus czikket, nem árt hébe hóba egy kis bors a táblabíró orra alá, úgy is idehova a Marczius nagyon is népszerű lap talál lenni. A patvarba ez nem jó hirbe hozná önt, ha még a táblabírák is pártolni kezdenek. Legalább csak ollyan formán közölje ön e czikket mint mikor a táblai ügyvéd éveken át compareal a terminusokra, és fentartja a fentartandókat. Tisztelje ön barátunkat, Nagy Gedeont Kis Péter, a Marczius hiv tanítványa. Szerkesztő! Azt hittem, ön a nyilvánosság embere, s nagyon nagyon csalódtam. Látom ön is, kiben annyian bizánk, zsákban árulja a macskát. Vagy Vahot kint akar ön bánni velünk, ki mindig sajtópört emleget mióta a censural eltörölték midőn semmit sem mond s azt hiszem , abba az isteni sajtótörvénybe a semmire tán nincs büntetés, ha csak Vahot a semmit republicanus észszüleményeivel nem ugyanazonositja, amellyeket ugyan semmiségekben sem ismerünk. Ha ön a nyilvánosság embere, fölvilágosítand, hogy ki az a W. . alezredes, vagy őrnagy a tegnapi lapjában. Nekünk ismerni kell név szerint a gyönyörűséges mákvirágokat, — mert reményem nem soká eljövend az idő, midőn bokrétát kötendőnk belőlük. S ha hallgatna, kénytelen lennék kikiáltani után útfélen, hogy ön .. . se nem más mint Wesselényi Ferencz, a hires Misziak szeretett purdéja, ki a közelmúlt időkben atya helyében volt a Józsika kormányzó B. Szolnok megyébe administrátornak candidálva. Sorai kinyomatását lovagiasságától követeli. Te te be. A papokról. A tisztelendő urak, nem gondolva vele, hogy a haza veszélyben van, ugyancsak dolgoznak, hogy a nemzetörségi szolgálattól felmentessenek. A püspök polgártársak összeálltak s a ministeriumhoz folyamodtak e részben, azon argumentummal, hogy a nemzetőrségi szolgálat a papokat lealacsonytja . .. Tisztelendő püspök urak, önöknek igen ferde fogalmuk van a dologról, s ezt önöktől legkevésbé kellene várnunk. Aztán rész memóriára mutat, hát miért adták egykor a papnak a sok jószágot, nem azért-e, hogy harczoljanak. Ha most nem akarnak harczolni, ide vele a jószágokkal. Mi inkább azt vártuk, hogy buzdítani fogják önök az alsóbbrendű papságot, hiszen pap úgy is több van mint szükséges, katona pedig sokkal kevesebb, mint amennyi kell. Vagy talán valami különös túlvilági lényeknek tartják önök magukat, hogy attól, ami egyaránt kötelez mindenkit, s mi most a haza veszélyben a fődolog, éppen önök legyenek felmentve ? Bizon csak éppen úgy emberek önök is mint bárki más , s mint emberek és e hazában élőknek honpolgároknak kell lenniök, úgy mint másnak , mint honpolgárok pedig tartoznak mind azon polgári kötelességekkel a hazának, mellyekkel tartoznak mások. Nem csak a kassáknak, előjogoknak, vakbuzgóságoknak ideje is lejárt s le kell járniok . . . S ha valaki még ragaszkodik, s kapkod hozzájok, nevetségessé válva, minél inkább halasztja az azokróli lemondást, annál keserűbbé teszi azt. Most még önkényesen teszi, remélem nem sokára kényszerítve lesz reá. Az csak a régi világba való volt, hogy a pap valami kiváló lénynek tekintessék, melly holmi nymbusos testi lelki kiváltságokkal körülsugározva, az emberiség felett áll. Egyszerű honpolgár az, és gyarló ember úgy, mint mindnyájan; mint pap pedig hivatalnoka, szolgája a hazának, s igy az emberiségnek. S ugyan van-e szebb nevezet, mint ember és polgár ? Van-e dicsőbb kötelesség, mint az emberi és polgári ? Ki ennél szebbet tud, az nem ember, s nem honpolgár. Minő törpeségek ehez képest ezek : egyházi rend, szerzetes rend, reverenda- csuklya- sérthetlenség, indelebilis karakter sat. Legyünk becsületes emberek, jó polgárok. Terjesszük az emberi és polgári erényt, erkölcsöt, isteni és emberi törvények által, nem kell ehhez 482