Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-19 / 184. szám
donítanánk annak nagy fontosságot. A győző párthoz az egész világ oda akar tartozni. E csatlakozások a legsötétebb időkben történtek. Ez menté meg a hont. Ez hozta helyre amit az előbbeni ministerium elrontott. Előre tehát, s használjuk a perczeket. E perczek ezerszeresen kedvezőbbek, mint a márcziusi napok voltak. Most már van népünk, a pénzt úgy csináljuk, mint a pelyvát, összecomponáltunk egy hadsereget, fegyvert is csak becsempésztünk egy jó lakást. A fegyvergyárba 800 emberünk dolgok, a horvátok is hoztak néhány ezer puskát. Ágyúink s lőszereink elég volnának egy Napóleonnak. Az ellenség fővárosa Bécs, mellettünk van. Egy hazátlan kőbőr sereg áll ellenünk. De ott is van barátunk elég. A reactió hadserge csak mesterkélten áll össze. Ha mi erélyt mutatunk az fel fog olvadni. Az egy olvadékony tömeg, mellyet a népek tengere magában fel fog emészteni, tette, melly öt forintért mindennap eladta lelkét, és melly az elaljasulás utolsó fokán legméltóbb czimborája Urbán és társainak. Mert a székelyek hiába szalasztják meg az oláhokat, a meddig a forrás nincs bedugulva, honnét az ármány foly, a forrás pedig a nyomorult kraewinkler aristocratia. Bethlen Miklós, Pest October 17. Hála az égnek, elértük azt a kort, hogy a gazságot nem sokat curálják, hanem táblabiró uralmékat, minden hosszas processus nélkül magasztalják fel. És csodálatos ? 11 Az incarnatus hunstut erdélyi Kraewinkler aristocratiából még egy se függ, pedig isten úgyse a többséget bátran lehet az akasztófára candidálni. És én azt mondom, használni kell az időt, ezt a megromlott fajt egy kissé razirozni. Ha nem ijesztenek rá, ollyan gazságokat fog mivelni, hogy mindenkinek eláll szeme szája. Ameddig egy pár nem függ, soha sem hiszi el, mikép lehet bárót vagy grófot felakasztani, és azt mondja: „a magyar nem bánt akármiféle gazságot kövessek el, az ellenség meg jól megfizet.“ Azért küldjenek oda kir. biztosokat, de ne erdélyi embert, mert az nem mer, annyira belé van oltva azon eszme, hogy azok kitlömb emberek, mint ő és az istenért erdélyi aristocratát se küldjenek, mert azok úgy öszveelegyedtek, hogy mindegyik a másiknak bátya vagy sógora. Most hamar kell rájuk ijeszteni, mert aztán ha lábra kapnak, késő lesz, így például Wesselényi Farkast vogelfreinak kell declarálni, akad ember, ki agyonlövi, mert megfogni bajos, nagyon gyáva, mihelyt veszélyt érez, megszökik. Ha neki kezdenék, úgy roppant névjegyzéket készíthetnék azok neveiből, kiken minden szó nélkül túl lehet adni. De ez nem szükséges, mert addig úgy se lesz ebből az üdvös operatioból, mig oda valami proletarius embert nem küldenek. Egy kérlelhetlen republicanus kell oda, mert sub titulo törvényes út, minden az illyesmit tekintetbe vevőt, elbolonditanak. Csak rajta hát------most az idő razirozni ezt a fajt, melly Erdély népét megnyomorította, gazdag bérczeit, termékeny földjét az inség lakává Katonaság és Guillotine. I. Mi az isten választottjainak legbiztosabb fegyvere a szabadságát és jogait visszakövetelő nép ellenében? A katonaság, melly csupán zsoldért harczol. Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomás ellenében ? A guillotine, melly irgalom nélkül, de igazságosan sújtja a bitor árulót különbség nélkül. Mindkettő öl. Az utóbbi azokat, kiket a nép igazságos ítélete kijelöl. Megengedem, hogy ezek közt talán és néha egy ártatlan is bűnhődik. Az első azokat, kik elvitázhatlan, és velük született, de kegyetlen és természetelleni intézmények által elrabolt jogaikat visszakövetelik. Tagadom, hogy ezek közt e tekintetben csak egy vétkes is lenne. Pedig a nép legfölebb százakat ítél el; a zsarnokok eszköze százezereket gyilkol. II. Mi a guillotine feladata ? Elrémíteni azokat, kik az idő mutatójának, melly a népek szabadságát jelöli, erőszakkal, vagy ármánnyal más irányt akarnak adni. Irgalom nélkül sújtani azokat, kik ezerek élete árán, egyesek hatalma visszaszerzésére törekesznek. Eltiporni azokat, kik nem irtóznak vérbe borítani a világot, csakhogy tovább is kotárban fürödjenek, mig százezrei a népnek éhen vesznek el. — Mi a katonaság feladata ? Capacitálni a népeket, mellyel nagykorúságuk érzetében szabadok akarnak lenni. Védeni néhány vérengző család érdekét, néhány száz millió békés polgár igazságos követelései ellen. Megakadályozni, hogy a népek életbe ne léptessék a testvériség dicső eszméjét. III. Van-e a guillotinenek jövője? Azoktól függ, kikre alkalmazandó. Hát a katonaságnak ? Ez az előbbi kérdés feleletétől feltételeztetik« Mi vethet mindkettőnek végett ? A kivívott democratia. Mikor? „Itt az idő, most vagy soha.“ Nyíri Józsa. Pest October 14. Mentől tovább fontolgatom, annál inkább látom nemzetörségi intézményünknek egy hiányosságát be, mellynek elhárítása nem csak hogy munkálatba nincs véve, de még eddig pendítve sem volt. Ez, a tüzérség hiánya a nemzetőrségnél. Budapest az imént múlt borúsabb napokban városvédelmi tüzércsapatot állított, s csakugyan sokan adták reá magukat. Ezen, hogy úgy mondjam privát csapatnak (mert senki nem volt se testileg, sem egyénileg lekötelezve) egy része mozgóvá tétetvén, a táborba szállott, azt maiglan is követvén.. Selmecz a cseh latrok betörésekor a bányásztanulókat néhány ágyúja mellé látta jónak állítni. Nagybánya az oláh fanatizatió közepette ágyúit fölszereli, s azok kezelését nyakra főre taníttatja. Mindez elősorolt esetekben a szükség elég világosan nyilatkozott; de nem lehet-e még kiálltóbb példáktól is tartanunk? — nem tanácsos-e magunkat az események által készen találtatni, a fenyitő résznek nyilt homlokkal ellent állni, mint az elhatározó perezben hamarkodni valamit öszve, miből utoljára is kefréz válna ! Ha Páris és Bécs , hol csak föltehetni, hogy rendes katonaság nélkül, soha sincs, bír nemzetörségi tüzérséggel, miért ne bírna Budapest, miért ne bírnának olly vidéki városok is ? mellyekben valami állodalmi pénztár, gyár, főhivatal, vagy más egyébb közérdekű és igy féltendőbb dolog van, főleg, ha azoktól egy rendes (vár) őrséggel ellátott helyek távol esnek? Ágyunk hála égnek elég van, s ha még kell, öntetni fogunk. Rezet termesztünk, önt vehetünk, Prakendorfon a Szepességen jelenleg készülnek ágyúöntéshez, kívánjuk működjenek sikerdúsan. Rajta urak ! csak rajta ! kiket e dolog illet, gondoljátok át, s ha meg áll, valósítsátok , mert vajmi sokszor kell még résen állnunk ! — vajmi sok még a legyőzendő ! Szabó. Szerkesztő ! Tegnap érkeztem le a parndorfi táborból. Az ott tapasztaltak után elmondom annak egyik lényeges hiányát, melly abból áll, hogy az egész seregnél egyetlenegy hírlapot sem láthat az emberfia , aminek következménye az, hogy az egyébként honát szerető közvitéz, hona jelen állapotáról mit sem tud, — senkitől egy lelkesítő szót nem hall; midőn más részről: a schwarzgelb irányú német piacátok, ugyanott gyakrabban keringenek. Ha lenne seregeinknél vezér, kinek teremtő szelleme, és lángoló honszeretete lengené át ezen egész testületet, lelkesedést öntve annak minden egyes emberébe, akkor a hírlapok is tán nélkülözhetők lennének. De mivel illy vezérünk még 738