Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-10-19 / 184. szám

donítanánk annak nagy fontosságot. A győző párthoz az egész világ oda akar tartozni. E csatlakozások a legsötétebb időkben tör­téntek. Ez menté meg a hont. Ez hozta helyre a­mit az előbbeni ministerium elrontott. Előre tehát, s használjuk a perczeket. E per­­cze­k ezerszeresen kedvezőbbek, mint a márcziusi napok voltak. Most már van népünk, a pénzt úgy csináljuk, mint a pelyvát, összecomponáltunk egy hadse­reget, fegyvert is csak becsempésztünk egy jó la­kást. A fegyvergyárba 800 emberünk dolgo­­k, a horvátok is hoztak néhány ezer puskát. Ágyúink s lőszereink elég volnának egy Napóleonnak. Az ellenség fővárosa Bécs, mellettünk van. Egy hazátlan kőbőr sereg áll ellenünk. De ott is van barátunk elég. A reactió hadserge csak mesterkélten áll össze. Ha mi erélyt mutatunk az fel fog olvadni. Az egy olvadékony tömeg, mellyet a népek tengere magában fel fog emészteni, tette, melly öt forintért mindennap eladta lelkét, és melly az elaljasulás utolsó fokán legméltóbb czim­borája Urbán és társainak. Mert a székelyek hiába szalasztják meg az oláhokat, a meddig a forrás nincs bedugulva, hon­­nét az ármány foly, a forrás pedig a nyomorult kraewinkler aristocratia. Bethlen Miklós, Pest October 17. Hála az égnek, elértük azt a kort, hogy a gazságot nem sokat curálják, hanem táblabiró uralmékat, minden hosszas processus nélkül ma­gasztalják fel. És csodálatos ? 11 Az incarnatus hunstut erdélyi Kraewinkler aristocratiából még egy se függ, pedig isten úgyse a többséget bátran lehet az akasztófára candidál­­ni. És én azt mondom, használni kell az időt, ezt a megromlott fajt egy kissé razirozni. Ha nem ijesztenek rá, ollyan gazságokat fog mivelni, hogy mindenkinek el­áll szeme szája. A­meddig egy pár nem függ, soha sem hiszi el, mikép lehet bárót vagy grófot felakasztani, és azt mondja: „a magyar nem bánt akármiféle gaz­ságot kövessek el, az ellenség meg jól megfizet.“ Azért küldjenek oda kir. biztosokat, de ne erdélyi embert, mert az nem mer, annyira belé van oltva azon eszme, hogy azok kitlömb embe­rek, mint ő és az istenért erdélyi aristocratát se küldjenek, mert azok úgy öszveelegyedtek, hogy mindegyik a másiknak bátya vagy sógora. Most hamar kell rájuk ijeszteni, mert aztán ha lábra kapnak, késő lesz, így például Wesselé­nyi Farkast vogelfreinak kell declarálni, akad ember, ki agyonlövi, mert megfogni bajos, na­gyon gyáva, mihelyt veszélyt érez, megszökik. Ha neki kezdenék, úgy roppant névjegyzéket készíthetnék azok neveiből, kiken minden szó nél­kül túl lehet adni. De ez nem szükséges, mert addig úgy se lesz ebből az üdvös operatioból, mig oda valami proletarius embert nem küldenek. Egy kérlelhetlen republicanus kell oda, mert sub titulo törvényes út, minden az illyesmit tekintetbe vevőt, elbolonditanak. Csak rajta hát------most az idő razirozni ezt a fajt, melly Erdély népét megnyomorította, gaz­dag bérczeit, termékeny földjét az inség lakává Katonaság és Guillotine. I. Mi az isten választottjainak legbiztosabb fegy­vere a szabadságát és jogait visszakövetelő nép ellenében? A katonaság, melly csupán zsoldért harczol. Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomás ellenében ? A guillotine, melly irgalom nélkül, de igazsá­gosan sújtja a bitor árulót különbség nélkül. Mind­kettő öl. Az utóbbi azokat, kiket a nép igazságos íté­lete kijelöl. Megengedem, hogy ezek közt talán és néha egy ártatlan is bűnhődik. Az első azokat, kik elvitázhatlan, és velük született, de kegyetlen és természetelleni intéz­mények által elrabolt jogaikat visszakövetelik. Tagadom, hogy ezek közt e tekintetben csak egy vétkes is lenne. Pedig a nép legfölebb százakat ítél el; a zsar­nokok eszköze százezereket gyilkol. II. Mi a guillotine feladata ? Elrémíteni azokat, kik az idő mutatójának, melly a népek szabadságát jelöli, erőszakkal, vagy ármánnyal más irányt akarnak adni. Irgalom nélkül sújtani azokat, kik ezerek éle­te árán, egyesek hatalma visszaszerzésére töre­­kesznek. Eltiporni azokat, kik nem irtóznak vérbe bo­rítani a világot, csakhogy tovább is kotárban fü­­rödjenek, mig százezrei a népnek éhen vesznek el. — Mi a katonaság feladata ? Capacitálni a népeket, mellyel nagykorúsá­guk érzetében szabadok akarnak lenni. Védeni néhány vérengző család érdekét, né­hány száz millió békés polgár igazságos követe­lései ellen. Megakadályozni, hogy a népek életbe ne lép­tessék a testvériség dicső eszméjét. III. Van-e a guillotinenek jövője? Azoktól függ, kikre alkalmazandó. Hát a katonaságnak ? Ez az előbbi kérdés feleletétől feltételeztetik­« Mi vethet mind­kettőnek végett ? A kivívott democratia. Mikor? „Itt az idő, most vagy soha.“ Nyíri Józsa. Pest October 14. Mentől tovább fontolgatom, annál inkább lá­tom nemzetörségi intézményünknek egy hiányos­ságát be, mellynek elhárítása nem csak hogy munkálatba nincs véve, de még eddig pendítve sem volt. Ez, a tüzérség hiánya a nemzetőrségnél. Budapest az imént múlt borúsabb napokban városvédelmi tüzércsapatot állított, s csakugyan sokan adták reá magukat. Ezen, hogy úgy mond­jam privát csapatnak (mert senki nem volt se testileg, sem egyénileg lekötelezve) egy része mozgóvá tétetvén, a táborba szállott, azt maiglan is követvén.. Selmecz a cseh latrok betörésekor a bá­nyásztanulókat néhány ágyúja mellé látta jónak állítni. Nagybánya az oláh fanatizatió közepette ágyúit fölszereli, s azok kezelését nyakra főre taníttatja. Mind­ez elősorolt esetekben a szükség elég vi­lágosan nyilatkozott; de nem lehet-e még kiáll­­tóbb példáktól is tartanunk? — nem tanácsos­-e magunkat az események által készen találtatni, a fenyitő résznek nyilt homlokkal ellent állni, mint az elhatározó perezben hamarkodni valamit öszve, miből utoljára is kefréz válna ! Ha Páris és Bécs , hol csak föltehetni, hogy rendes katonaság nélkül, soha sincs, bír nemzet­örségi tüzérséggel, miért ne bírna Budapest, miért ne bírnának olly vidéki városok is ? mellyekben valami állodalmi pénztár, gyár, főhivatal, vagy más egyébb közérdekű és igy féltendőbb dolog van, főleg, ha azoktól egy rendes (vár) őrséggel el­látott helyek távol esnek? Ágyunk hála égnek­­ elég van, s ha még kell, öntetni fogunk. Rezet termesztünk, önt vehetünk, Prakendorfon a Szepességen jelenleg készülnek ágyú­öntéshez, kívánjuk működjenek sikerdúsan. Rajta urak ! csak rajta ! kiket e dolog illet, gondoljátok át, s ha meg áll, valósítsátok , mert vajmi sokszor kell még résen állnunk ! — vajmi sok még a legyőzendő ! Szabó. Szerkesztő ! Tegnap érkeztem le a parndorfi táborból. Az ott tapasztaltak után elmondom annak egyik lé­nyeges hiányát, melly abból áll, hogy az egész seregnél egyetlenegy hírlapot sem láthat az em­berfia , a­minek következménye az, hogy az egyébként honát szerető közvitéz, hona jelen ál­lapotáról mit sem tud, — senkitől egy lelkesítő szót nem hall; midőn más részről: a schwarz­gelb irányú német piacátok, ugyanott gyakrabban keringenek. Ha lenne seregeinknél vezér, kinek teremtő szelleme, és lángoló honszeretete lengené át ezen egész testületet, lelkesedést öntve annak minden egyes emberébe, akkor a hírlapok is tán nélkü­lözhetők lennének. De mivel illy vezérünk még 738

Next