Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-19 / 184. szám
nincs, — sőt ellenkezőleg, még némelly honvédi tisztek is, — kik állásukat egyenesen e honnak köszönik — nem a leghazafiabb szellemmel táplálják embereiket, mindenesetre módot kell találni , hogy a katona, kit többé gép gyanánt használni nem sikerülend — alkalmat nyerhessen, néhány jó irányú lapok segélyével, magának a hon állapotáról tudomást, és honszerelmének biztos irányt szerezhetni. A jó szerkezetű czikkek, és lelkes felhívások a leghidegebb keblet is felverik közönyösségéből. — Ez tény — használjuk a módot. Napoleon, világhírű proclamationak köszönhető nagy részben győzelmeit és harczias dicsőségét költ Pesten oct. 17. 1848. polgártársa Reguli János, honti nemzetőr. A Marczius tizenötödike, 181 -dik számában egy épen a táblabiró politics egyik — műveivel együtt sírba szált hősének x y z jelvével alásorozott czikkíró, miután az elégületlenség jeremiadjának egy versét a hadügyminiszer fölött elkárogta, belekapcráskodik az országos hadi tanácsba, azt részrehajlással, csalással, s egyébb istentelenségekkel vádolja, a tényeknek keresztelt hazugságok mint visszaélések megóvásával meg nem elégedve, neki türkődzik a vétkesek széttiprására, és a tanács tagjainak személyességét méltatlanul piszkolja. Hogy czikkónak a haditanács eljárása nem tetszik, azzal nem gondolunk, az az ő privát gusztusa ; meglehet, hogy némelly hiú remények szenvedtek hajótörést a haditanács részrehajló eljárásán, s innen erednek világ fájdalmai, — mert van szerencsénk ösmerni, némelly inalcontente bikficzeket, kik mivel a tisztikard kezű krémem bízathatott, vagy bizonyos okc véd elnyerésére elegendő tehetséget nem tanúsítottak, most kard helyett csákánnyal fegyverkeznek azon átkozott visszaélések megbeszálására; — de hogy a legtisztább polgári erényt szabadon marczongolja piszkos körmeivel — ezt szó nélkül nem hagyhatjuk. Czikkiró gyanúsítja a tanácstagokat, hogy egymást nevezgetik ki egyik fokról a másikra érdemetlenül, midőn Lahnert, Répássyt stb. kik a harczmezőn szereztek érdemeket, elfelejtik. Szerencsétlen ! — miért nyúl tollhoz, ki még azt sem tudja, hogy a nemzetörségi tanács kinevezési s előléptetési joggal felruházva nincs ? Nyissa meg tehát X Y Z ur tetemes halló eszközét s tudja meg, hogy a nemzetőrségi tanács csak ajánlatokat tesz és tehet, melly ajánlottakat a kinevezési joggal bíró, ha tetszik elfogadja, s kinevezi, ha nem, visszautasítja, következőleg a tanácstagok egymást ki nem nevezhették, de hogy az illető helyen ők is, valamint Lahner és Répássy, s mindazok kik a a hazának szolgálnak és érdemeket szereztek eleléptettessenek ezt méltán igényelhették. Czikkirónak tehát ebbeli aprehensioja igazságtalan, — vagy talán elvül állítja fel, hogy egyedül a harcz mezőn lehet érdemeket szerezni? úgy nem vitatjuk meggyőződését, mellyből legpiquanttabb következéseket vonhat saját személyére, ki midőn a hazának minden egyes fiaira szüksége van, akkor pasquil gyártással foglalkozik. — Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ezen általános vád olly tisztelt veteránokat is érintett, kik Európa óriás harczaiban a magyar fegyver becsületét fentartani segítették. Nem szándékunk a czikk minden egyes részleteire reflexiókat csinálni, csak általánosságban értesítjük czikkíret némelly tényekről, mellyek elegendők lesznek szemtelen hazugságait megsemmisíteni. A haditanács eddig 40 honvéd zászlóaljat szerkezett, mintegy 20,000 önkénytest fölszerelt, honvéd tüzérséget állított, az ország nemzetőrségét olly czélirányosan rendezte, hogy belőle olly mennyiség létethetett mozgóvá, minőre Európában a nemzetőrséget véve, még eddig példa nem volt. Ezen testületet, melly illy eredményt mutatott fel, czikkiró hanyagsággal vádolja. E’ testület tagjait czikkiró előléptetésre érdemetlennek tartja, azon tagokat, kik napjaik majd minden perczeit feláldozták, hogy legújabban ismét 60 uj zászlóalj kiállítassák, tüzérség szaporitassék, lovasság, mellyből már legalább 4000 kiállítva van, a lehető legnagyobb számig alakittathassék s szóval, hogy egy nemzeti hadsereg, melly nekünk Európában tekintélyt szerezhet, melly nélkül önálló nemzetek sorába fel sem vétethetünk — mielőbb kiállitassék. Már ha felfogja czikkbre e herculesi munka kiviteli nehézségeit , mellytöl maga az országgyűlés visszaijedt, mellyet Mészáros, és Batthyány lehetetlennek tartott, akkor e testületet, melly nemzet nagyságunknak illy alapot épít, érdemetlennek, hanyagnak nem nevezhet. Tanulja meg czikkiró, ki olly irodalmi fertelmek koholásával vesztegeli a drága perczeket Sieyes azon mondatát, ha szabadok akartok lenni, legyetek igazságosak. Többen. Rimaszombat October 10. Négy napja, hogy Pestet elhagyom, s máris ollyan vagyok, mint egy ócska kalendárium, Pestről hozott néhány újdonságaim pár nap alatt merő ócskaságokká lettek. S aztán tudnak tán itt a vidéken mindent, a legapróbb részletekig. Mindenki talpon van, s a legéberebb figyelemmel kiséri az eseményeket. Oda jutottunk valahára, hogy dolgainkat semmi kedvünk sincs többé, csupán magára a jó istenre bízni, hanem magunk szeretünk hozzá látni. S csak így is lehet belőlünk valami. Erélyes mozgalmaink mindenkit lelkesedéssel töltenek el. A csöggedésnek, kétségbeesésnek legkisebb jelenségét sem találhatni. Nincs az a rész hir, a mi a népnek önmagába vetett bizalmát megrenditni képes lenne. Váczon túl találkozom a gömöri zászlóaljal, dicső egy csapat! Tompa is velök van, harczias hívei a szent igéket majd fegyvereik élével fogják megtestesíteni. Gyarmaton kissé az ujonczozást szemléltem. Boszonkodva fordultam el a sok pityergő arcztól, melly a megyeházat körülvette. Örege, apraja úgy sirt, rít mindenfelé, mintha vágóhidra vitték volna kedves Pistájukat. Szomorú dolog, hogy népünk nagy része annyira iszonyodik a katonaságtól. S nem azért pedig, mintha nem volna benne harczias szellem, de mert az eddigi szerencsétlen katonáskodás csak nem mehet ki fejéből. Adták vitték a gazembert katonának, hogy örökre szabaduljanak tőle, de a becsületes jóravaló fiút megtartották az eke mellett. S úgy látszik, az itteni nép némelly része a dolgok új fordulatáról még mit sem tud, legalább nem nagy buzgóságra mutat a haza iránt, midőn a szegény ember inkább eladja egyetlen jószágát, pár ökrét, csakhogy az árán fia helyett egy szerencsétlen furulyás czigánylegényt kiállíthasson. Itt legalább az ujonczok nagy része drága pénzen fogadottakból állott. Hát nem lehetne e népet a katonaviszonytól megszabadítani, s e dermesztő hideg közönyösségből felrázni ? Dehogynem, dehogynem ! Csak tisztviselő uraimék, azon a tekintetes szolgabiró uramféle kerékvágáson túl is tennének egy pár lépést, amúgy testvériesen. Gömör felső részén itt ott a bujtogatók kezenyomával is találkoztam. Urak háborújáról, király seregéről, melly felosztandja köztök az urak jószágát, fantazirozott a szegény tudákos öreg, mig a dolgok állásáról egyszerűen felvilágosíthatom. Osgyánban sok a szép lány és menyecske, talán azért vonakodnak katonának menni az itteni legények. Na de van is aztán jó dolguk, csakhogy itthon maradtak, — útitársam egy istenfélő kálamista fiú — majdnem quakkerré lett azoknak áltára. Rima-Szombat olly csendes, olly elhagyott, mintha kihalt volna belőle a lélek. De nem is csuda — nem hiszem, hogy van vidéki kisváros, melly többet tett volna a közügyért, mint Rima- Szombat. Ifjai majd mind honvédekké csaptak föl. Nemzetőrei közül 300 van a gömöri önkénytesek közt. Lelkesedés, czélszerű intézkedések, pénz, ember — szóval mi sem kiméltetett, hogy a veszélyben levő haza megmentésére, részükről minden megtétessék. Illy lelkesedés, illy áldozatoknak, lehetlen, hogy kívánt sikere ne legyen. Rima-Szombat pedig a felvidéki tótságnak épen torkában van — ezért nem kevés áldozat, hogy nemzetőreit kimozditá. Ha a sötétben lappangó szikra e vidéken is lángra találna kapui, Rima-Szombat mi könnyen lehetne első áldozat. A közel Tiszalczon a napokban egy kis kravat volt. Némelly gyanús egyének, kik Hurban beütésekor eltűntek e vidékről, most ismét haza szállingóztak. A csendbiztos kérdőre akara őket vonni, de vasvillás nép állott ellenébe. Majd felszólitatott a tiszoleti tanács, hogy e gyanús egyéneket adja át a megyének — különben erőhatalom fog alkalmaztatni. Ez erélyes föllépésnek kívánt hatása jön. A gyanús egyének, hogy a bekövetkezhető nagyobb bajt elhárítsák fejekről, maguk mentek be Pelsőczre. A nyomozás ellenök megkezdetett. E három jó madár neve: Daxner, Francisei és Bakulinyi.1 739