Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-06-03 / 69. szám
Szombat TIZENÖTÖDIKE. 69. szám. Pest, junius 3. 1848 Nem kell táblabiró politika. ZAHOZIUS Előfizethetni Pesten, csak a kiadónál (a Beimelféle nyomdában, aldunasor Piaristák épülete) vidéken a k. postahivataloknál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve félévre. Pesten házhozhordással 5 ft Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Pesten 2 ft 30 kr. vidékre postán 3 ft 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Honvédelmi adományok: Csukly Pál 5 ft. Szalay István 2 ft. A kegyes tanulórend nyitrai hittanulók részéröl 22 ft. Összesen 90 ft. p. p. Pest junius 3. Az ifjú nemzeti pártnak örvendetes tudósítást hozunk. Petőfi Sándor Magyarország legnépszerűbb költője a közelgő követválasztásokon mint követjelölt fog fellépni. Azt hogy hol, kérdeni sem kell az olvasónak. Hol másutt, mint hol az alföld sík mint tenger, ott terem a magyar ember! Közepette , a legderekabb és legeredetibb népnek, hol e szép faj romlatlanul és teljes erőben századok óta él; kik között az idegen koros elemnek fonnyasztó lelke soha erőt nem vehetett, ott a Tisza és Duna közti tereken a sárga kalászokban gazdag kun helyeken ott fog fellépni. Petőfi követi székét, ott keresi, hová öt lelkének és szivének minden hajlamai vezérlik, a hol született, boldog gyermekkorát tölté, s a hol mint prophetailag megéneklő, eltemettetni is akar. Ott akar képviselő lenni, hol még az ég, és a föld is az ő keble poesisének megtestesült képe. Hol a mezők határtalanok, a jég tiszta s kék, s csak ollykor mutatkozik a láthatár mélyében, a költők szebb hazájából megjelenő tünemény a déli báb, ott hol nagy nyugalmas és komoly városok tornyai fehérlenek a legdusabb termésű mezők közepén, — hol a nép teljesen tudja szabadságát érezni, — hol a szabadságot pusztáinak szeleitől tanulja. Petőfi a kiskunság eredeti, derék, becsületes, jószívű, egyeneslelkű, azonban büszke és lelkes népének akar követe lenni. Mi sokkal gyengébbnek és hatálytalanabbnak hiszük szavainkat mintsem Petőfit a választóknak hosszasan akarnék ajánlani. Egyet azonban mondhatunk. Ha a nép, kik között Petőfi meg fog jelenni ollyan követet kíván , ki hazáját legalább is anynyira tudja szeretni mint a többi magyar mindössze véve, akkor válaszák meg őt. Ha a nép ollyan követet kiván, kinek lelke tükrén az önérdek daemonának még párája sem látszik: válasszák meg őt. Ha a nép ollyan hiv követet kiván, ki őket úgy képviselje, mint ha midőn ő szól vele egyszersmind , minden igaz magyar együtt beszéljen, akkor válaszák meg őt. Ifjú külsőnk e napokban az érdeklett helyekre le fog menni. Meg vagyunk győződve hogy a lelkes ifjúság körötte össze fog gyülekezni és őt gyámolitandják. Ajánlásra nincs szükség, nincs a magyar ember közt egy sem, ki az ő nevét ne ismerné ki ne tudna Petőfitől legalább egy dalt ollyat, mellynek szépségben bárhol párja volna. Petőfi a Kunságon az ifjú párkra s a tisztán népies elemre fog támaszkodni. Meg vagyunk győződve, hogy e fellépésnek kívánt sükere meg lesz. Tudjuk ugyan, hogy lesznek, kiket szeretnék a választáson megbuktatni, de ez semmi, ilyeneknek is kell lenni. Kell, hogy legyen, kiken a jóravaló emberek nevelhessenek.Az ördögbe az a sok lelkesedés és éljenzés közben jól fog esni egy kis mulatság. Lesz ott is egy párt. Mert mind a mellett, hogy Kis Kunság a magyar Ilanaán mégis cseppent oda is egy pár keserves ember , de kik ezután ott már nem sokat fognak nyomni a latban. Ezen emberek majd fognak különöseket beszélni. Gyönyörű dolgokat ! ollyanokat, mellyeket az újságírók megvennének szívesen pénzért is,csakhogy aztán azt kinyomtatván, az állat olvasóiknak egy kis jó mulatságot szerezzenek.... Lesz ott is egy pár illyen drága tulipán. Majd lesz ezeknek is valakijük kire szemet vetettek. Áh, képzeljük minő izlésök lehet. Megverte az isten azt az ízlést. Alighanem valami tanácsbeli, kinek tán hasa száz egy arasz területi; szakáldból a zsidó kitömne egy párnazsákot. Ezeknek ollyan ember kell, ki a bölcsességet a város kosztjából legalább negyvenkilencz esztendeje szívja — kinek olly kemény tekintetű pofája van , hogy a gyermekek sírva fakadjanak, ha rájuk találnak nézni. Aztán majd fognak ezen emberek szép beszédeket tartani. Mi részünkről, ha isten megsegít a mennyire csekély tehetségünk engedni fogja,megpróbálandjuk ezen beszédeket egy kissé kipoétázni ! — Szinte képzelni lehet, hogy ezen embernek Petőfinek azt fogják hibául tulajdonítani, amiért most ő, a nemzet kedvencze lett. Azt fogják mondani, Versire nem való követnek. De ugyan miért valók ők követnek? Mi érdemük van ? Tudják e minő fán terem az alkotmány ? Már volt szerencsénk egy illyen féltáblabíróból követnek felcseperedni akaró gömbölyűséggel beszélni. Mondhatjuk csudálatos fogalmakat tanultunk a parlamentáris kormány lelkéről.Azon emberek szerint a ministerelnök csak arra való, hogy a követeket ebédekre hivassa , a közlekedési minister sorspontot rendel a követnek, ha ő urassága megunván magát a városban, haza rándul, a financzminister kifizeti a diurnumot, a nevelés minister instructor lesz a követek urficskái mellett. — A Bécsben lakó minister pedig majd szerez a királynál, követek számára hivatalt, donátiót, czimeket, rendeket s más afféléket. Kun-Szent-Miklós, Szabad-Szállás, Laczháza stb. fogadjátok vendégteket szívesen. — Éljen Petőfi! Bécsből írják. Szerkezte ! Ön azt írta a mult héten, hogy a bécsi dolgokat senki sem érti. Már bocsásson meg ön, mert ha ön nem érti, érti más, értjük mi , akik látjuk, hogy mennek a dolgok. Először is, mint ön is tudja,a revolutio revolutio. Ez pedig nem más, minthogy a tömeg felkel s a mesterkélten fennálló auctoritást ledönti, így van ez itt is. Mármost hogy mikből kerültek ki az ezen revolutióhoz szükséges tényezők , az mindegy. Az eredmény meg van és punctum. Most már beszélhet akárki: mondhatják, hogy a bécsi revolutió nem több mint egy lux, s kevesebb mint egy skandál- spektalis — a győzelem mégis a felkelőké. — Annál gyalázatosb a meggyőzöttekre. Mit árt az, ha most,midőn a barrkádokat széthordják, minden köre huszonegy viczet csinálnak ha mondják, hogy a felkelés csak unaloműzés volt, hogy a lelkesedés csak egy nyári bál, egy népünnep volt, ha azért most a pali kamarást lepüffentették, a censust felolvasztották, az egyetemi ifjúságot fegyverben hagyták.