Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-06-27 / 89. szám
Új-Moldova bánya helyett is, hol azonban pénzt nem talált. Vracsegáj nevű illír helységnél van, főtanyájuk, és Oravicza az , mire fogukat leginkább fenik. Mi tehát egész éjjel talpon vagyunk. De fegyverünk kevés, sokan el vagyunk határozva egyenlő számú erővel, körömszakadásig ellentállni, de a nagy tömeg, az oláhrész mit fog tenni, noha már beeskütt nemzetőrök ? Isten tudja. Meg nem foghatjuk ezen operatíóját a királyi biztosnak, hogy Fejértemplomot meg nem mentette az illír mozgalmak tovaharapódzásától. Szegény német lakosok bizonyosan az illírek áldozatai lesznek. Egy pár száz katonával az egész illirbánsági ezredet el lehetett volna zárni és visszatartani, de ezen urak hagyják a Duna mentébe végig elterjedni a vészt anélkül, hogy idejében megelőznék a bajt. Most jön épen egy futár a fejértemplomi polgármestertől azon bizonyos hírrel, hogy csakugyan kém volt azon gazember. Kértük már számtalanszor a kir. biztost, hogy legalább egy őrnagyot küldjön számunkra, ki hadtani ismeretten bir. De csak magunk vagyunk, nincs kolomposunk. Minden hadi tehetségünk egy pár obsitosban határozódik. 22kén fél 11 óra. Nemzetőrök gyülekesznek, az asszonyok pakolnak , becses vagyonukat a 3 órányira hegyek közt fekvő Stájerukra mentendők. 1 óra éjfél után, eddig fegyver alatt állunk, az a hír jött, hogy Kovács főszolgabíró csakugyan kapott más után is értesítést, hogy holnap katonaság érkezik, hogy Fejértemplomba holnap vonul be az illír nép, melly már 800 főre szaporodott. 3 óra, lövések és dobszó riasztanak föl, kiabálják fegyverre , a rácz rablók jönek , én is fegyverre sietek a gyülöngő tömeg közzé. 7 óra, az egész nemzetőrhad, és valóban majd mind megjelentek, (kik t. i. megjelentek) annyira, mennyire beosztva kimentünk a város végért, hol egyedül az ellenség bejöhet, lovasok küldettek a szükséges irányokban. Időnként azon jelentéssel jönek, hogy mi irányt vett a rabló csapat. Jámos Szaboliczát küldötteik által meglátogatták , elégséges és csatlakozó embereket kívántak tőlük, s néhány valósággal csalatkozott, és mert különben a falat gyújtják föl. A tegnapi gyanús egyén csakugyan becsületes embernek válásul. Mert a főbíró a megye útján is értesült ma reggel 3 óra után a katonaság érkeztéről. Épen most expediáltam a fejértemplomi tanácshoz a főigazgatónak egy levelét, mellyben a tanács azon kérelmézé, hogy segítségünkre menjünk, válaszolnak, hogy ma várunk katonaságot fegyvert és parancsnokat Temesvárról; mihelyt ez meglesz, kétségkül segíségünkre sietünk. Dreihann őrnagy is egészen a polgárság részére állt, de már a végörök nem engedelmeskednek neki; a cordon megszűnt, szerb csavargók tömegestől tódulnak át. Fejértemplom azért fontos helyt mert ágyuk is vannak ott; ezt akarnák a ráczok elszedni. Majdani kaszások s egyéb mezei eszközökkel fölfegyverzett parasztok tapulnak épen most be a városba segítségünkre. Az oláh népség nyugott de az ördög nem alszik! 12 óra délben, a Temesvárra fegyverekért küldöttek megérkeznek, s jelenlétemben előadják főigazgató urnak , hogy Vakovicz őket nyájasan fogadta, ellenben Piret föhadi parancsnok a hozzá innen intézett magyar levelet előttük földhöz vágta, s a magyarismus ellen nagyon szakkermentezett, kivel mond nem várta volna ezt egy deutsche Behörde-től (t. i. bányászi hivataltól ) Fegyvert nem ad, mert úgymond nincs. Nekünk pedig azon hadügyminiszeri rendeletünk van , hogy a temesi commandirozó már fegyverek kiadására utasítva van. Katonaságot azonban küldeni fog, mint hire volt 2 századot estig várjuk. 2 óra. Ebédnél ülünk, s egy határőrtiszt Jaszenova helységből,Verwaltungs-Lieutenant Schager jön be, s mondja, hogy a lázadt határőrök elöl, kik megkötözni és táborukba vinni akarták, ide menekült. Előadja, hogy minden subordinalió az egész illirbánsági végezredbe megszűnt. — A jobb érzelmű tisztek méltatlanságokkal illenetnek, sőt azon lázongó csapatok azt sem tudják mit akarnak, kit támadjanak meg. Gatyás nyomorult csavargó nép, félig meddig fegyverkezve. A valamire valók ugy is Olaszországban vannak. Az egész ezredbeli lázongók száma már 3—4000- re mehet, mert tulajdonképen mind lázadt. A derék fejértemplomiak még mindig föntartják magukat , de már alkudoznak a pracsekai csapattal. 6 óra d. u. Sürgöny érkezik Temesvárról, hogy a katonaság nem ide, hanem egyenesen Fehértemplomba megy. Hiteles kútfőből tudjuk, hogy ezen katonaság még reggel korán elindulhatott volna Verseczről s délben már Fehértemplomban lehetett volna, de egyenes parancsa van , hogy csak délben induljon el. Mintha csak ki volna számítva, hogy este későn érkezzék meg, mikor már Fejértemplom át van adva ágyujaival puskaporával együtt a ráczoknak, s mikor már a polgárság le lesz fegyverkeztetve. Félkilenczre. Egy ostoba fejértemplomi sváb paraszttal beszéltünk többen, ki onnan 12 órakor érkezett. Azt mondja, hogy a temesi főhadi kormánytól világos parancs érkezett hozzájuk, hogy tüstént adjanak át mindent a ráczoknak. Ez borzasztó lenne, s nem is akarom hinni, így el vagyunk veszve. Isten veled ! Viszem ezen levelet a postára ha az után még valamit hallok feljegyzem. .. Midőn be akarom zárni, hoznak egy vasúti munkást főigazgató úrhoz, ki a múlt éjjel a vracsegaji táborban fogva volt. Vezéreik, mint mondja egy zimonyi orvos, 15 ágyujuk már van.Ma reggel azzal bocsátottak el, hogy mondja nekünk, hogy egy pár nap múlva várjuk érnék-e ezzel ezért ? azok, kik rólam ama hírt koholták, úgy is nagyon jól tudják, hogy állításuk gaz hazugság, a nép pedig nem fogna felőle semmit tudni, mert ezek e becsületes urak azon újságokat gondosan el szokták dugni, mellyekből a nép akármely tárgyban fölvilágosodhatnék Egyébiránt meghagyom nekik , hogy szűnjenek meg irányomban gyalázatoskodni. Eddig csak megvetésemet bírták; óvakodjanak, hogy gyülölségemet ne költsék föl, mert akkor istenemre (bármilly vastag a bőrük, kivált a pofáikon) meg fogom őket nyúzni, mint Apollo Marsiust! Petőfi Sándor. 356 Pest jun. 27. 1848. Azon urak, kik Kis-Kunságban Pilátusaim voltak , legújabban azt akarják elhitetni a néppel, hogy én azon deputatiót, melly a törvénytelen követválasztás tárgyábani folyamodást hozta föl, nem minister elé vezettem, hanem valami színészhez,vagy valamelly szerkeztő czimborámhoz, s ezt mint ministert mutattam be a deputatió tagjainak. Ezt könnyű lenne megcáfolnom, csak az igazságügy-ministert kellene megkérnem, hogy nyilatkoztassa ki , miszerint hozzá vittük az érintett folyamodást, s ezt Deák Ferencz megtenné. De Pest jun. 27. Tegnap este rémítő zaj támadt. Az utczákon csendesen hullámzott nép egyszerre futásnak ered. Ablaktörés, kocsirobaj miatt félelmes a járás. Menkül mind ki merre tud. Az új téren égig emelkedett homokviharban már a noth-theater is láthatlan; mire az irgalmas ég szíve megindul, az eső megered, s néhány percz múlva minden ismét renden van. De az még sincs renden, hogy Francz v. Duschek még mindig német körleveleket küldöz a sóhivatalokhoz.Das ist nicht schön von Ihnen Herr v. Duscheck. Az aldunai boszantó hírek a főváros türelmes várakozását is ingerelni kezdik. Eszterházy szűzies eljárásán Jellasich ellenében megakadt minden ember. Azt sem tudja senki Csernovicsal hányadán vagyunk. A gőzhajókat Cserevics alatt kikutatják , s Csernovicsot halálra keresik; pedig ugyanezen Csernovics Újvidékről hol az illyr álnokság császári színekbe öltözött a magyar katonaságot kiparancsolja,a vár bástyáiról az ágyukat leszedeti, miért? senki nem tudja. Annyit mondanak csak, hogy az illyrek Csernovics személyére vonatkozó caricaturákat csináltak, ezeken szive meglágyult, szemei könybe lábadtak ... s a karrnaság ki jön parancsolva. — Hrabovszkyról pedig Bécsben azt a viczet csinálták, hogy : er ist auch kein Illyren fresser. Latinovich Károl bácsmegyei alispán az elfogott bujtogatókat, ugy mint hajdan a tolvajokat szabadon bocsátja. Rudics Jósefet ugyanezen megye főispánját után útfélen árulónak nevezik. Ilyen s ezekhez hasonló hírek nyilatnak át ujságvágyunkon szakonkint, az egymást fölváltó mindig komolyabb hírek valósulnak, az illyr forrongás mindig erőszakosabb , és mi még mindig tétlenek. Míg azonban mi valamit tennénk addig Császár a radical lapban megmutatja Mércy Móricznak, hogy nincs Horvátország. Mércy Móricz elhiszi, karon ragadja Petrichevich Lázárt, a budai arénába viszi, hol az olasz énekesnőnek csak ők ketten tapsolnak, csak ők ketten mulatnak, s ah ! csak ők ketten boldogok ! A budapesti híradó pedig nekiront a horvátoknak s azt mondja, hogy ezeket a lázadókat minapi lakhelyükre kell űzni, s helyükbe a székelyeket letelepitni. Különben pedig arra is figyelmeztet, hogy a székelyeket hegyes vidékre kell szállítani, különben mind kólikát kapnak.