Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-06-27 / 89. szám

Új-Moldova bánya helyett is, hol azonban pénzt nem talált. Vracsegáj nevű illír helységnél van, főtanyájuk, és Oravicza az , mire fogukat legin­kább fenik. Mi tehát egész éjjel talpon vagyunk. De fegyverünk kevés, sokan el vagyunk határozva egyenlő számú erővel, körömszakadásig ellent­­állni, de a nagy tömeg, az oláhrész mit fog tenni, noha már beeskütt nemzetőrök ? Isten tudja. Meg nem foghatjuk ezen operatíóját a királyi biztos­nak, hogy Fejértemplomot meg nem mentette az illír mozgalmak tova­harapódzásától. Szegény né­met lakosok bizonyosan az illírek áldozatai lesz­nek. Egy pár száz katonával az egész illirbánsági ezredet el lehetett volna zárni és visszatartani, de ezen urak hagyják a Duna mentébe végig elter­jedni a vészt a­nélkül, hogy idejében megelőznék a bajt. Most jön épen egy futár a fejértemplomi pol­­gármestertől azon bizonyos hírrel, hogy csak­ugyan kém volt azon gazember. Kértük már számtalanszor a kir. biztost, hogy legalább egy őrnagyot küldjön számunkra, ki had­­tani ismeretten bir. De csak magunk vagyunk, nincs kolomposunk. Minden hadi tehetségünk egy pár obsitosban határozódik. 22kén fél 11 óra. Nemzetőrök gyülekesznek, az asszonyok pakolnak , becses­ vagyonukat a 3 órányira hegyek közt fekvő Stájer­­ukra men­tendők. 1 óra éjfél után, eddig fegyver alatt állunk, az a hír jött, hogy Kovács főszolgabíró csakugyan kapott más után is értesítést, hogy holnap kato­naság érkezik, hogy Fejértemplomba holnap vo­nul be az illír nép, melly m­ár 800 főre szapo­rodott. 3 óra, lövések és dobszó riasztanak föl­, ki­abálják fegyverre , a rácz rablók jönek , én is fegyverre sietek a gyülöngő tömeg közzé. 7 óra, az egész nemzetőrhad, és valóban majd mind megjelentek, (kik t. i. megjelentek) annyira, mennyire beosztva kimentünk a város végért­, hol­ egyedül az ellenség bejöhet, lovasok küldettek a szükséges irányokban. Időnként azon jelentéssel jönek, hogy mi irányt vett a rabló csapat. Jámos Szaboliczát küldötteik által meglátogatták , elég­séges és csatlakozó embereket kívántak tőlük, s néhány valósággal csalatkozott, és mert különben a falat gyújtják föl. A tegnapi gyanús egyén csakugyan becsü­letes embernek válásul­. Mert a főbíró a megye útján is értesült ma reggel 3 óra után a katonaság érkeztéről. Épen most expediáltam a fejértemplo­­mi tanácshoz a főigazgatónak egy levelét, melly­­ben a tanács azon kérelmézé, hogy segítségünkre menjünk, válaszolnak, hogy ma várunk katonasá­got fegyvert és parancsnokat Temesvárról; mi­helyt ez meglesz, kétségkül segí­ségünkre sietünk. Dreihann őrnagy is egészen a polgárság részére állt, de már a végörök nem engedelmeskednek neki; a cordon megszűnt, szerb csavargók töme­gestől tódulnak át. Fejértemplom azért fontos helyt mert ágyuk is vannak ott; ezt akarnák a rá­­czok elszedni. Majdani kaszások s egyéb mezei eszközökkel fölfegyverzett parasztok tapulnak épen most be a városba segítségünkre. Az oláh népség nyugott de az ördög nem alszik! 12 óra délben, a Temesvárra fegyverekért küldöttek megérkeznek, s jelenlétemben előadják főigazgató urnak , hogy Vakovicz őket nyájasan fogadta, ellenben Piret föh­adi parancsnok a hozzá innen intézett magyar levelet előttük földhöz vág­ta, s a magyarismus ellen nagyon szakkermente­­zett, kivel mond nem várta volna ezt egy deutsche Behörde-től (t. i. bányászi hivataltól ) Fegyvert nem ad, mert úgymond nincs. Nekünk pedig azon hadügyminiszeri rendeletünk van , hogy a temesi commandirozó már fegyverek kiadására utasítva van. Katonaságot azonban küldeni fog, mint hire volt 2 századot estig várjuk. 2 óra. Ebédnél ülünk, s egy határőrtiszt Ja­­szenova helységből,Verwaltungs-Lieutenant Scha­­ger jön be, s mondja, hogy a lázadt határőrök elöl, kik megkötözni és táborukba vinni akarták, ide menekült. Elő­adja, hogy minden subordinalió az egész illirbánsági végezredbe megszűnt. — A jobb érzelmű tisztek méltatlanságokkal il­­lenetnek, sőt azon lázongó csapatok azt sem tud­ják mit akarnak, kit támadjanak meg. Gatyás nyo­morult csavargó nép, félig meddig fegyverkezve. A valamire valók ugy is Olaszországban vannak. Az egész ezredbeli lázongók száma már 3—4000- re mehet, mert tulajdonképen mind lázadt. A de­rék fejértemplomiak még mindig föntartják ma­gukat , de már alkudoznak a pracsekai csapattal. 6 óra d. u. Sürgöny érkezik Temesvárról, hogy a katonaság nem ide, hanem egyenesen Fe­hértemplomba megy. Hiteles kútfőből tudjuk, hogy ezen katonaság még reggel korán elindulhatott volna Verseczről s délben már Fehértemplomban lehetett volna, de egyenes parancsa van , hogy csak délben induljon el. Mintha csak ki volna szá­mítva, hogy este későn érkezzék meg, mikor már Fejértemplom­ át van adva ágyujaival puskaporával együtt a ráczoknak, s mikor már a polgárság le lesz fegyverkeztetve. Félkilenczre. Egy ostoba fejértemplomi sváb paraszttal beszéltünk többen, ki onnan 12 órakor érkezett. Azt m­ondja, hogy a temesi főhadi kor­mánytól világos parancs érkezett hozzájuk, hogy tüstént adjanak át mindent a ráczoknak. Ez bor­zasztó lenne, s nem is akarom hinni, így el va­gyunk veszve. Isten veled ! Viszem ezen levelet a postára ha az után még valamit hallok feljegyzem. .. Midőn be akarom zárni, hoznak egy vasúti munkást főigazgató úrhoz, ki a múlt éjjel a vra­­csegaji táborban fogva volt. Vezéreik, mint mondja egy zim­onyi orvos, 15 ágyujuk már van.Ma reg­gel azzal bocsátottak el, hogy mondja nekünk, hogy egy pár nap múlva várjuk érnék-e ezzel ezért ? azok, kik rólam ama hírt koholták, úgy is nagyon jól tudják, hogy állításuk gaz hazugság, a nép pedig nem fogna felőle sem­mit tudni, mert ezek e becsületes urak azon újsá­gokat gondosan el szokták dugni, mellyekből a nép akármely tárgyban fölvilágosodhatnék Egyéb­iránt meghagyom nekik , hogy szűnjenek meg irányomban gyalázatoskodni. Eddig csak megve­tésemet bírták; óvakodjanak, hogy gyülölségemet ne költsék föl, mert akkor istenemre (bármilly vastag a bőrük, kivált a pofáikon) meg fogom őket nyúzni, mint Apollo Marsiust! Petőfi Sándor. 356 Pest jun. 27. 1848. Azon urak, kik Kis-Kunságban Pilátusaim vol­tak , legújabban azt akarják elhitetni a néppel, hogy én azon deputatiót, melly a törvénytelen követ­választás tárgyába­ni folyamodást hozta föl, nem minister elé vezettem, hanem valami színész­­hez,vagy valamelly szerkeztő czimborámhoz, s ezt mint ministert mutattam be a deputatió tagjainak. Ezt könnyű lenne megc­áfolnom, csak az igaz­­ságügy-ministert kellene megkérnem, hogy nyi­latkoztassa ki , miszerint hozzá vittük az érintett folyamodást, s ezt Deák Ferencz megtenné. De Pest jun. 27. Tegnap este rémítő zaj támadt. Az utczákon csendesen hullámzott nép egyszerre futásnak ered. Ablak­törés, kocsirobaj miatt félelmes a járás. Menkül mind ki merre tud. Az új téren égig emelkedett homokviharban már a noth-theater is láthatlan; mire az irgalmas ég szíve megindul, az eső megered, s néhány percz múlva minden ismét renden van. De az még sincs renden, hogy Francz v. Du­­schek még mindig német körleveleket küldöz a sóhivatalokhoz.Das ist nicht schön von Ihnen Herr v. Duscheck. Az aldunai boszantó hírek a főváros türelmes várakozását is ingerelni kezdik. Eszterházy szű­zies eljárásán Jellasich ellenében megakadt min­den ember. Azt sem tudja senki Csernovicsal há­nyadán vagyunk. A gőzhajókat Cserevics alatt ki­kutatják , s Csernovicsot halálra keresik; pedig ugyan­ezen Csernovics Újvidékről hol az illyr ál­nokság császári színekbe öltözött a magyar kato­naságot kiparancsolja,a vár bástyáiról az ágyukat leszedeti, miért? senki nem tudja. Annyit monda­nak csak, hogy az illyrek Csernovics személyére vonatkozó caricaturákat csináltak, ezeken szive meglágyult, szemei könybe lábadtak ... s a karr­naság ki jön parancsolva. — Hrabovszkyról pedig Bécsben azt a viczet csinálták, hogy : er ist auch kein Illyren fresser. Latinovich Károl bácsmegyei alispán az elfo­gott bujtogatókat, ugy mint hajdan a tolvajokat szabadon bocsátja. Rudics Jósefet ugyanezen megye főispánját után útfélen árulónak nevezik. Ilyen s ezekhez hasonló hírek nyilatnak át ujságvágyunkon szakonkint, az egymást fölváltó mindig komolyabb hírek valósulnak, az illyr for­rongás mindig erőszakosabb , és mi még mindig tétlenek. Míg azonban mi valamit tennénk addig Császár a radical lapban megmutatja Mércy Móricznak, hogy­ nincs Horvátország. Mércy Móricz el­hiszi, karon ragadja Petrichevich Lázárt, a budai arénába viszi, hol az olasz énekesnőnek csak ők ketten tapsolnak, csak ők ketten mulatnak, s ah ! csak ők ketten boldogok ! A budapesti híradó pedig neki­ront a horvá­­toknak s azt mondja, hogy ezeket a lázadókat mi­napi lakhelyükre kell űzni, s helyükbe a széke­lyeket letelepitni. Különben pedig arra is figyelmeztet, hogy a székelyeket hegyes vidékre kell szállítani, külön­ben mind kólikát kapnak.

Next