Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-07-17 / 106. szám

Ma az egész ülés latt az oppositionális padok felett a legsértőbb léghuzam folyt keresztül. A padok perc­enkint üresbek kezdtek lenni, s a tagok át­szállakoztak más gyanúsb helyekre. Az átvándorlást Kovács Lajos a ministerim po­litikai Chiffinchje legelőször vette észre, s azon­nal szopogatni kezdvén plajbászál sürgölődött a tagok között, s ha tán egyet sikerült megcsípnie, nagyobb öröme volt azon egy eltévedt juhocskán mint a többi kilencz­ven­kilencz meglevőn. Azonban biztat a remény, hogy a süker nem nagy volt. Kovács Lajos úgy tett mint a fösvény gazda, szüret után maga jár el böngészni. Az első vita tárgy az interpellatiok theóriája volt. A követek mind azon véleményben voltak, hogy a ministeriumot interpellálni minden tagnak van joga, s a minister az interpellation tartozik felelni, hanem azt a ház fogja elhatározni, hogy a miniszer feleletét kielégítőnek tartják e, vagy nem. Mindenki így vélekedett, így vélekedik egész Európa. Széles világon csak Asztalos Pál gondol­kozik másképen. És Asztalos Pál ellenkező véleményére a házból vagy tizenkettőnek kedve kerekedett c­á­­folatokba bocsátkozni. Asztalos Pál szerint e ministerium, az ország legmagasb magistratusa. Bizony régen nem hal­lottunk i­lyen rákóczianus politicai doctrinát. Vlad Alajos radical felhozta, hogy a közlöny­ben sok szóló beszéde mellé csak az van téve „Egy képviselő s kéri a tudósítókat vennének maguknak annyira fáradságot, hogy a szólók ne­veit kikundschaftolnák. Felelet. A ki felszólal ha magát ismeretlen­nek hiszi, mondja meg előre nevét illyeténké­­­pen . . . Ego Josephus Bernát... Ego Joannes Csíki complurimorum inclitorum Cottum tabulae iudiciariae assessor ex primoribus. Későbben ott hol a kamra tagjainak eltávoz­­hatásáról volt szó Madarász László az incompatibi­­litas kérdését hozta fel. Vannak számosan követek,kiknek három, négy, ötezer pengő forintos hivataluk van, ezekről fel­­tehetni, hogy éjjel nappal dolguk van s mégis itt ülnek órahoszakat a kamarában s a viták alatt ne­vetgélnek ha valami vicz történik s ezen felül meg napi dijul kapnak 5­0­ forintot. Madarász beszéde ujjalmutatás volt e bo­trányra. Szóló azonban e tárgyat tüzetesen s alkotmá­nyos tekintetből egy más alkalommal akarja fel­vet­­ni , ez alkalommal a két hivatalnak csak phisikai inconpatibilitására figyelmezteté a házat. Egy­némellyek sápadtan néztek össze. És gondolok magukban. Rólad szól a mese. Részünkről, a mi Madarász barátunk ígért al­kotmányos vitáját illeti, reményünket fejezzük ki, hogy az el fog maradni. Vagy még ott volnánk, hogy amit tizennyolc­ év óta a franczia oppositio minden évben sürge­tett s a végre február 24. a barricadokon dőlt el, azt mi újra kezdjük ? Európa színhelyéről a conservativ párt dicső­ségesen kipuskáztatott. És most, ministereink, kikről legalább illyes forma reform kérdésekben a szabadelvűséget senki sem tagadta. Ők volná­nak azok kik ezen elitélt dolgot, újra vita tárgyá­vá tennék ? Mi ezt nem hisszük. Madarász Jósef kívánta hogy ha a ház meg­engedje, legyen szabad egyes tagoknak is a kamra elébe személyesen járulni kérvényekkel. Nem pártoltatok­. Mi nem tudjuk minő kilátások játsztak szóló­val azalatt mig szavait hangoztatá: az egyet tud­juk azonban hogy egyes petitio a ház asztalára letéve nem sokat szokott használni. Egy némelly 1848-iki modorú petitionariu­­sok pedig ha a kamrába akarnak jönni hozván leg­­alázatos kérelmüket nem igen szokták kérdezni kegyeskedik-e a tisztelt ház megengedni, hogy személyesen tegyék tiszteletöket vagy nem. Madarász Jósef leszavaztatott. De az ügy nincs veszve. — Rosz idő után jöhetnek még szebb idők is, s akkor egy füst alatt itt ott holmi egyet mást is el lehetene végeznünk. Legkomolyabb szinti volt a vita az elnök sza­vazatára nézve. A többség azt határozta , hogy az elnöknek ne legyen több szavazata , azon esetet kivéve midőn a szavazatok egyenlően ütnek ki, s hogy ekkor az ügyet az elnök szava döntse el. E határozatot a baloldal a jobbal egyesülve hozta. A centrum nagy kevesebbségben maradt. A baloldal győzelme kellemes ránk nézve, de ha a vita tárgyát s az eredményt tekintjük a ha­tározat nekünk sehogy sem tetszik. Ez az elnöki eldöntő szavazat igen jó dolog a Casinokra nézve ha arról van szó szőke sza­­kácsnét fogadjanak vagy barnát. A Marcziusra prenum­eráljanak e vagy a Religio és nevelésre de az ország dolgaira nézve soha sem. Különösen akkor midőn a pártok olly élesen állnak egymás ellenében hogy mind a két oldalra egyenlő a szavazat. Akkor határozzon egy fizetett és miniszeriális elnök! Franczia­országban ha votumra megy a do­log, szavaz az elnök is rendesen, s ha egyenlően üt ki mind a két szélre az indítvány, mint ollyan melly a szükséges többséget el nem nyerte félre vettetik. Ez a legtisztább parlamentáris szokás, így pedig az elnök a legodiososabb helyze­tekbe teszi ki magát. A centrum különben csak azért maradt keve­sebbségben mert egy minister sem volt jelen. Kint voltak a csarnokban. Adja az isten, hogy más egyébb alkalmakkor is kin maradjanak mert akkor a népség bátrabb, hiszen az egerek is ak­kor ezm­ozognak ha a macska nincs jelen. Az ülés alatt legtöbb munkásságot fejtett ki a rapporteur: Irinyi Jósef. Ezen uracs előbbi modorával , melly szerint szüntelen járt le s fel mint mikor ugyan ezen te­remben magának a cottillonia tánczosnét kere­sett, látván, hogy a nézők figyelmét nem nagyon vonja magára, ma uj gondolat jutott eszébe. Fel fel menegetett a szószékre vezető lép­csőkre s ott ollyan festői stellungokba téve ma­Levél Petőfi Sándorhoz. Czegléd, julius 8. 1848 Kedves polgár! hasznos vagy haszontalan lesz levelem ?... én minden esetre kötelességem­nek teszek eleget. Városunkon utazott át a fü­löp­­szállási deputalio, melly Jász-Berénybe tisztujitás végett volt kiküldve, minthogy épen este érkeztek hozzánk, volt alkalmunk velők bővebben szólhat­ni. Előhoztuk nekik önt,a választást és a meggya­­láztatást, mostuk őket. A jegyző (a deputatio fe­je) adta a tant a többiek utána mondták: miért tolakodott Petőfi ?“ csupán egy nem mondta utá­na, kinek neve Herpai János ez mindig hallga­tott. A vita hosszasan folyt, végre felszólalt Her­pai ekképen: „Édes uraim, én m­ár régen hallgatok és az látom, hogy az idevaló urak egészen máskép be­szélnek, mint a szabadszállásiak. Azt mondják az én deputatus társaim : miért tolakodott Petőfi ? én pedig azt kérdem : hát Nagy Károly miért tola­kodott!” Egy deputatus hang: „Nem tolakodott !“ Herpai: „Nem tolakodott? hát miért járt Fü­­löpszállásra hozzánk minduntalan posta, hogy csak Nagy Károlyra szavazzunk, lesz jó ebédünk és enni inni?4* Egy deputatus : „Nem jól emlékszik , bátyám uram !“ Herpai: „Egyik lábam a koporsóban, egy szót sem hazudom, isten engem úgy segéljen! tősza­vait megtapsoltuk.) Én magam is Petőfire akartam szavazni, mert úgy gondoltam, hogy a ki ollyan sok szép verset ír — mert én gyakran olvasga­tom — és a ki a tavaszszal m­arcziu­sban ollyan bátran mert a nép mellett beszélni, és még sem bántották ez ideig , annak bizonyosan nagy em­bernek is kell lenni, mert ő szegény ember fia, hogy merne hát o­lyan bátran beszélni, ha neki nagy esze nem volna? El is mentem választáskor Szabadszállásra,de már a sok részeg szabadszál­lásiaktól nem is lehetett szóhoz jönnöm; azt mond­ták: még Petőfit sem halgatták ki, mind Nagy Károlyt kiabálta. Egy deputatus: „Nem voltak azok részegek.* Herpai: „63 esztendős vagyok, már meges­küdtem , hogy nem hazudom; mind igaz , édes urak, a mit mondok. Mikor a pap házához jutot­tam, láttam, hogy a kapuja ki van nyitva, s a sok részeg ember ott a földön hömpölyögve kiabálta : éljen Nagy Károly.44 Kedves polgár ! előttem fekszik azon czikk, me­lyben önt Nagy Károly mindaddig gazember­nek lenni mondja, mig ön be nem bizonyítja azt, mit ellene ön az összes magyar hírlapokban közzé tett. íme , én szolgálok egy adattal: az öreg Herpai alkalmasint többet adhat, alkalmasint ki fog tűnni, ki a gazember? — Midőn ezeket ön­nek írom, a haza az igazság és azon tiszteletnek gát, mint a­mi ilyeneket látunk néha a tanácskozó termek rajzolataiban az Illustrirte Zeitungban. A karzatok ügye marad mind­eddig. Ennyi történt ma. Egyébb semmi.

Next