Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-03-28 / 10. szám

Kedd Rém kell táblabiró politika. MARCZUS TIZENÖTÖDIKE. 10. szám. Pest, marczius 28. 1848. Pest marcz. 28. Egy barátunk azt mondá a minap , hogy ő többre becsüli az ignorantiat mint a táblabirói intelligentiát. E mondat a régi rendszer ellenében a legradicalabb eszme, mindazáltal az mégis nem olly merész, nem olly alapnélküli, mint aztán az első pillanatra látszik. Az ignorantiaval még lehet valamit kivinni, az ember a jó ügy mellett rászedheti az ilyen jámborokat, összeüt egy pár csillogó phrasist, szerkeszt egy középszerű anecdotiát, s meg van. De akibe bevette magát a táblabirói tudomány, azon politikai tan, mellyel nem könyvekből és leczkékből, hanem az élet azon nagy iskolájából a tekintetes nemes vármegyék közgyűléséből lehet tanulhatni, azokkal sem isten, sem ember nem boldogulhat. A napokban a felvilágosodás barátai már azzal biztaták magukat, hogy ezen Schlendrian elem, innen onnan ki fog veszni. Az ember ellenükben már bátrabb is kezdett lenni. Aki értett hozzá, csinált rájuk egy pár részvictet is. És íme, mit kell hallanunk, a táblabíró politica e pillanatban nagyobb erővel akar előtörni, mint valaha. Az országgyűlés egy olly határozatot készül hozni, melly a táblabírói rendszert, még jó időre, a politikai jogok kizárólagos bitorlásával akarja dotálni. Készül egy úgynevezett népképviseleti rendszer, de a mellyben, a jelen létező, s a józan ész botránykoztatására fenálló kortes tömeget is meg akarják egy úttal tartani. A tiszta eszméket igy megfertőztetni akarni! Tehát végre mégis kiütötte magát a szeg a zsákból. A követi tábla nagy czifra beszéde, hogy ő incompetens a nép nevében rendelkezni, nem tett mást, minthogy némellyek egy újabb fictio iurist akartak formulázni, úgy látták, hogy azon eszme, melly szerint a nemesség az országgyűlésen az adózó népet is képviseli, fictio iuris—nak egy kevéssé igen goromba dolog. És arra a gondolatra jöttek, hogy jó volna egy ujjabbat kigondolni, s azon újabbnak még jobb volna egy igen szép nevet adni. A magyar, ha valami csudálatos eszmét kell neki feltalálnia, a világon a legügyesebb ember, Így jött létre az eszme, hogy a kortes csoport minden qualificatio, vagyis mi mindegy, garantia nélkül a törvényhozásban részt fog venni. Mi fog ebből következni. A régi rendszer obscurus emberei a köznemesekkel együvé csapva, a civilisatio, az egyenlőség, szabadság és testvériség ellenében a nemesi vért és ősi alkotmányt fogják éltetni. Egy illy határozat a népképviselet tiszta eszméjét azonnal beszengetné. A választó kerületeket születésük előtt közgyűlölet tárgyává tennék. Csak úgy volnánk mint most , hogy néhol egy falu a vármegye. Ez egy uj, s legotrombább nemű Rottenborough-systeist volna. — Olly vidékeken, hol nemes lakosokból álló községek vannak, azon kerületben a legérdemetlenebb nép monopolizálná az emberi jogok legszebbikét. Azt kell hinni, hogy a követi tábla nem gondolja meg, mit cselekszik, vagy pedig, hogy a reformokat nem szereti. Ki hitte volna, hogy a mi híres szónokokból álló követi táblánk, akkor, midőn az utasítások alól kiszabadulva, egy óra alatt az országban a legfőbb hatalom lett, akkor pályáját azon kezdje meg, hogy az alkotmányos életnek két fő erét, a sajtó s a választási törvény kérdését, olly szánandó módon oldja meg A kortes elem további fenntartásával úgy vagyunk, mint a bent hagyott sajtóhibákkal, mellyeket, ha egyszer a könyv ki van nyomtatva, többé kijavítani nem lehet. És ne is ámítsuk magunkat azzal, hogy a hozandó törvény ezen rendelete, csak a mostan élő nemesi választókra szorítkozik, mert a fő rész nem abban van, hogy sok proletárius, és érdemetlen nemes szavazatot kap, hanem, hogy sok időre visszalöki azon szép időt, melyben végre ne lássunk magunk előtt cast szellemet , mellyben valahára a táblabiró politikából ki fognánk vergődni. Szinte előre lehet látni, mi fog történni. A táblabirák, kik a vidéken mindenütt hatalmasok, összekapcsolják magukat a nemesekkel, sőt ha lehet, még vesznek magukhoz a népből is a mennyit felfogni bírnak. És így új emberek a nemzeti gyűlésbe nem igen fognak küldetni. A régiek pedig már igen unalmasok, politikájuk hosszadalmas, és fontolva haladó, s egyátalában olly divatból kiment hangulata, hogy azon az ég áldása többé nem lehet. Ezen törvények mellett igen könnyen megtörténhetik, hogy a nemzeti gyűlésből kimaradnak azok, kik oda leginkább valók: a nép emberei, akiktől valami újat is hallhatna az ország, mert az a régi nóta már halálra gyötri az ember fülét.— Ki lesz zárva a tisztán democrata gondolkozás. A nép valódi barátjai mellőztetni fognak. Ellenben megmaradnak a korte-ikkel, zászlókkal, zenével, kurjongatásokkal, s a mi legundokabb részegeskedéssel történendő választások.