Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-04-20 / 31. szám

SARCOTS tizenötödik Csütörtök 31. szám. Pest, április 20. 1848. Nem kell táblabiró politika. April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10-kétől junius végéig, Buda­pesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vi­dékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre : Budapesten 5 ft. Vidékre postán boríték­ban 6 ft. April 10-étől december végéig há­rom évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest april 20. Azt kell tapasztalnunk, hogy sokan vannak, kik minket félreértenek. Több oldalról intéztetnek hozzánk kérdések, mellyekre felelnünk kell. Azt kérdik tőlünk, hogy lehet az, hogy mi a ministérium ellenében bizodalmatlanságot prédi­kálunk. És ez nem áll. Mi a ministereket jobbára a legnépszerűbb embereknek neveztük. Kinyilat­koztatjuk, hogy a jelen ministeriumnál egy más radicalable combinatio most még azért sem lehet­ségeséért még az arra szükséges nevek nem fej­lődtek ki. Azt csak a nemzeti gyűlés fogja fel­menteni. Mi radicalok vagyunk, s mint halljuk, a jelen ministerium is szereti, ha őket radicaloknak ne­vezik. De az a radical szó nálunk igen bő köpeny. Maga Apponyi is , midőn a múlt országgyűlés megnyittatott,gyökeres reformokról beszélt. Azon­ban az ország azon gyönyörű radicalismust szé­pen megköszönte, a mennyiben az előterjesztett javaslatokat még tanácskozás alá venni sem mél­tatta. — A mi radicalismusunk kiválólag nem szenved­heti azt, hogy a jelen ministerium az ország bi­zalmát csak per fictionem bírja. Határozott véleményünk ez. Mi határtalan bi­­zodalommal viseltetünk a jelen ministerium iránt úgy, mikint az az ország legnépszerűbb férfij­aiból van összeszerkeztve, de egyszersmind ha­tártalan bizodalmatlansággal viseltetünk azon di­­plomatikai többség iránt, mellyből a ministerium származott. A ministeriumnak azon nyomasztó eredendő bűne van, hogy egy cast képviselőinek többségé­ből származott. A jelen ministeriumnak ezen bűnt expiálni kell. Hívják össze a nemzeti gyűlést, és ha ennek tisztító tüzét kiállják, nem fog ellenök az ország­ban egy hang sem emelkedni. Hívják pedig az országgyűlést össze minél előbb. A lehető legrövidebb idő alatt. A lehető legrövidebb idő pedig szerintünk kö­rül­belül három hónapot jelenthet. Azalatt az elő­készületek megtörténhetnek. Egy hónap pihenés, a másik hónap elég a választó­kerületek rende­zésére s a választók összeírására, a harmadikban lesz a követ választás,s azon rövid szünidő, melly a választás és összejövetel között elfolyhat. Csakhogy az összehivatás ne halogattassék bi­zonytalan időre, de még nem is a törvényhozás rendes idejére, s nemcsak akkora, midőn a terve­zett codexek készen lesznek. Essünk most egy úttal át a követválasztáson, s az ország egészen nyugodt leend. Addig pedig, ha a ministérium osztatlan bizal­mat akar, tegyen, beszéljen s legyen erélyes. Néma gyermeknek az anyja sem érti szavát. A financzm­inister egy megbizottat Selmecz­­bányára küldött, a végett, hogy az ott levő kama­rai értékeket, kész­pénzt és érczanyagokat szám­ba vegye, azt a magyar ministérium részére le­foglalja , intézkedéseket tegyen, hogy többé a régi után az arany és ezüst az országból ki ne vitessék,s végre, hogy az ezentúl vezetendő pén­zeken magyar karh­at legyen. Éljen ! Tegnap egész napon át a város a legszomo­­rubb jelenetek tanúja volt. Mi szégyen volna, ha valaki azt találná gon­dolni, hogy ismét azon lelkes nép küzdött, melly márcziusban a haza figyelmét magára vonta. Mi lenne belőlünk, mint számithatnánk a mű­veit külföld rokonszenvére ? Már vettünk magunknak egyszer alkalmat azon tárgyban, melly tegnap itt a várost egészen lá­zas állapotba ejtette, véleményünket kimondani. Illy jelenetek minek a tegnapiak, megszenve­­zik e derék és jeles várost. Szeretnénk e napot e város történetéből kitörleni. Soha olly zavar, annyi félreértés, mint teg­nap. Az ifjúságnak, a szabadelvű pártnak s min­dennek, a politikai szint viselt, vissza kellett vo­nulni. — A személyes bátorság a legkomolyabban ve­szélyeztetve volt. Az utczák,különösen az ország- itt a pesti boulevard telve volt minden­felé cso­portokkal. A városban egész tömegekben hallatott e lá­­rasztó kiáltás. Le a zsidókkal. Nem kell többé zsidó.Szándékuk volt a zsidókat a városból via facti kiűzni. A legmélyebb szomorúsággal kell kijelente­nünk, hogy e minden emberiséget levetkezett iz­gatás még a fegyveres polgárság egy része kö­zött is el volt terjedve. Délután három órakor a fegyveres őrsereg a vészdobok zajával kiállítatott. Öt órakor népgyülés volt, melly egészen más elemekből, mint a melly eddig Pesten az ügyek élén állott, volt összeszerkeztve. Veszélyes symptomok mutatkoztak. A va­gyon- és személybátorság mind inkább compro­­mittálva kezdett lenni. Este két órakor támadásra került a sor. A tömegek az utczán jövő­ menőket megtámadák. — És pedig minden kitűzött elvek nélkül. — Megtámadták a zsidókat, megtámadták, kik az izgatók ellen nyilatkoztak, sőt megtámadták a zsidó ellenségeket is. úgy látszott, a felizgatott tömegnek mind­egy volt, csak zavar legyen, csak tér nyíljék rendetlenségek elkövetésére. Okai ezen zavaroknak külön neműek. — Itt minden összejött a politicai elveken kivül. Pedig amint dicsőséges egy politicai mozgalom, olly megbélyegző az, bármi más érdekben tör­ténjék. Nincs elég erős szavunk a tegnapi napot characterizálni. Tán egy alkalmas időben vissza­­térendünk rá, akkor tudniillik, ha e tegnapi nap, mint reméljük, feledésbe megyen, és szavaink nem fognának ingerlő alakban tűnni fel. Csak egyet jegyzünk meg. A pesti polgá­rok, kik, ha a kitörésben részt nem is vettek, sőt később, midőn azt látták, hogy a dolog veszélyes, annak elnyomására maguk is sokat tettek, — je­gyezzék meg, hogy a tömeg, melly ma a zsidók kiűzetése ürügyét felvéve, a vagyon ellen emel­kedett fel, nem nagyon hajlandó azt megkülön­böztetni , hogy ezen vagyon birtokosa meg van­­e keresztelve vagy nincs. Az ifjúság egész napon csak nézője volt a dolgoknak— sőt azt hisszük, hogy azok, kik reg­gel a házbér iránt indítványoskodtak az a jele­neteket, hova a mozgalom elfajult előidézni korán sem akarták. Az utcrák tekintetéről , azon komor és ü­n­­nepietlen zavargásokról, a zajról, tolongásról, csak annak lehet fogalma, ki ott volt. Az alsóbb osztályú nép botokkal, késekkel és baltákkal volt fegyverezve. — Halálhír nin­csen. Hanem sebesültek számosan vannak.

Next