Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-26 / 62. szám

April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10-kétől június végéig, Buda­pesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vi­dékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán boríték­ban 6 ft. Ápril 10-étől december végéig há­rom évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. A bécsi történteket senki sem érti. Száz két, száz különböző érdekben egymásra dolgozik. Jelenetek adják elő magukat, melyek­nek nincsen értelme, vagy az előbbeniektől any­­nyira elütnek, hogy azokból kiigazodni teljes le­­hetlen. Mit mondjunk ollyan népről, melly erejének érzetében azért kél fel, hogy országgyűlése csak egy kamarából álljon. A világ története megmutatta azt, hogy a felső házak soha sem akadékoskodhattak az ország el­lenében, vagy ha igen, akkor az alsó tábla a hibás. — Ott a­hol az alsóház a népképviselet alapján választott követekből áll, a ministerek felelősek, s a táblahatározatai nem papír fogyasztás, mint ed­dig nálunk, ott a felső ház tettleg meg van szün­tetve. Francziaországban a pak­kamra nem volt más, mint egy politikai tudós társaság. Soha sem hal­lottuk, hogy egyesek, vagy a lapok csak kiván­csiak is lettek volna arra, mint fognak a pairek ezen vagy azon tárgyban határozni. Magyarország maga példa lesz rá idő­nap előtt, hogy a felső tábla egy magától összeros­­kadó használhatlan épület, és hogy arra agitálni, hogy legyen e felső tábla, vagy nem alig érdemes egy rész dictio, egy még roszabb hírlapi czikk. Az felső tábláknak időnkben kilátásai csak a halál lehet. Ha mindenben követik az alsó házat, oda van függetlenségük, ha hallgatnak az alsó házra, azt teszik mint mindenki tehet, ha nem hall­gatnak, s rájok sem hallgat senki. Múlt törvényhozásunk végén, alsó házunk egy nap alatt mindenható lett. A karok és rendek (de régen nem hallottuk ezt a szót) a nemzetre csak ráfogták, hogy azt képviselik, s még­is mint hajolt meg a nyakas aristocratia, s a megrögzött bu­­reaucratia! így lett volna ez Bécsben is. Annyi bizonyos, hogy azok, kik a mozgalmat előidézők, sokkal több ésszel birtak, mint­sem illy lényegtelen kérdések miatt zavart okozzanak, s kitegyék magukat annak, hogy a mozgalom le­­ágyaztatván, minden a régibe essék vissza. Bele kell tekintenünk a fátyol alá. Itt pánszláv elemek dolgoztak. A czél csak az volt, hogy Bécsre a revolutio szellemét erővel ráfoghassák. Ezt pedig azért, hogy az uralkodó ház hagyja el a várost. A czél most el van érve. Igaz az izgatók szá­mításaikban megcsalatkoztak , a császár éjszak helyett a nyugatot választotta, a hiv tirolokat, kik ha még tízszer ollyan hivek is, de igen gyengék arra, hogy mint anyaország a többi tartományok­tól a főhelyiséget elragadhassák. Mások azt hisszik hogy a mozgalom titkos ve­zetői a megbukott párt maradványa. És mint a követke­zés mutatja ezeknek számí­tásaik sem alap nélküliek. Bécs császár nélkül holt város. A császár el­­távoztával ismét egy nagy rész gazdag birtokos hagyta oda a várost. Azt mondják hogy a márcziusi napok után harminczegy főrendű család költözött ki. Bécs gazdagsága, jólléte és dicsősége töké­letesen egybe van forva avval, hogy a császár ott lakjék. — Császár nélkül a Graben kövezetei közöt­tn fog kinőni. Ezt tudja a bécsi nép, azért most már min­denfelé jajgatnak. A kereskedők és iparosok óbé­­gatnak, átkozzák az új rendszert, a nyert alkot­mányos jogokat ostobaságnak mondják — szóval gyönyörűen készül az út, mellyel a régi rendszer minden következményeiben vissza fogna jönni. A bécsiek a fejdelmi házat minden áron vissza­­kivánják. Ha a császár körül tovább is ollyan ta­nácsosok lesznek, mint a kik most vele vannak, nagyon hihető , hogy visszajövetelére a feltétel a régi systema lesz. Megköszönjük szépen... Mi pedig magyarok, lássunk körül, mi vár ránk. Nekünk senkire sem lehet támaszkodnunk. Legyünk szövetségesek, de ezünket belül fejt­sük ki. A mi alkotmányos ügyeinkre, ha Bécs­­be a régi kormány visszajö, csak olly veszély, mint a prágai combinatio, a szláv császárság. Vigyázzunk magunkra. Mentsük meg magun­kat, mert ha magunk nem mentjük meg, az isten sem ment meg. Tessék a tényekből megítélni a kormánypárt politikáját. Pest, május 26. Néhány nap múlva az erdélyi országgyűlés meg lesz nyitva. Erdély nevezete megszűnik. Magyarországra mintegy örökségképen egy nagy és sok termé­szeti előnyökkel megáldott territórium esik. Azonban, hogy ezen új szerzemény valóság­ban is álló, hozzánk még mindig kétséges. Kétséges, mert attól függ, ha váljon ellensé­geink , az unió kimondása napján eljöttnek hiszik e a napot, mellyben régi terveiket egyszerre ki­vihetni remélik. Erdélyben az unió sorsáról két hatalom hatá­rozhat, az országgyűlés s az oláhság. Az országgyűlés nem más, mint egy pár száz ember. Az oláhság egész Erdély. Kormányunk az erdélyi országgyűlés nélkül maga is végrehajthatná az uniót de az oláhság nél­kül sem az erdélyi országgyűlés, sem a mienk. Emlékezzünk vissza, mit tett a nép Jósef alatt Mint állott fel tömegben, mint akarta Magyaror­szágot is elárasztani. Az erdélyi országgyűlésen az unió keresztül fog menni. Ezt többektől hallottuk, kik a viszo­nyokat ismerik s kik mint követek vagy meghí­vottak a gyűlésben határozni fognak. Kolosvárra az ország minden részéből szá­mosan készülnek. Az utolsó napokban egy moz­galom, s az országgyűlés népgyűléssé változhatik. A dolgok rendes menetében, a szabadelvű párt maga is kivihet mindent. Az országgyűlés egy felkiáltásban mondja ki az uniót. És többet nem. Semmi formalitások, semmi deputatiok Puchner uram­­ kegyelméhez, mert szerintük jelenleg nem törvényhozásról van szó. Arra, hogy egyesüljünk nincs articulusra szükség. Az ügyhöz hozzá­szólani e három tényezőnek van joga. A magyar országgyűlésnek, az erdélyinek, s a magyar királynak ki az erdélyi fejedelemmel ugyan­azon személy, ugyan azon egy meggyőződése. A magyar országgyűlés s a király már kimond­ta határozatát. Erdélynek csak egyszerűen hozzá kell járulni. Az országgyűlésen bajtól nem lehet félni, a múlt erdélyi diaetai sok királyi hivatalos le van ver­ve,am­egyékből s városokból mindenünnen szabad­elvű követek vannak választva. De a nép ? Mit teszünk az oláhokkal ha ellen- 62. szám. Pest, május 26. 1848 Nem kell táblabiró politika. PéntekiAHOMS TEEHWOMl

Next